Hónap szerinti archívum: augusztus 2007


1. Nap: Balaton 1

Igen, még csak Balaton… Nagykanizsáig volt ma tervbe véve, de 80 km-rel a cél előtt elcsábultam… Najó, az igazság az, hogy már fájt mindenem, meg kezdtem nyűgös lenni zene nélkül. Jahogy még nem is mondtam?!
Az indulás pillanatában derrült ki, h nincs hang a headsetben.. Vmi gebasz van vele..persze csúszásban volttam, meg idegben is.. De ez, az ÚJ headset, tényleg halott, nincs mese.. A sisaknál a csatlakozó után csakúgy meghalt a vezeték. Budapestten az eső elől menekülve kénytelen volttam másikat venni… Ezt meg még be kell reggel szerelni.
A holnapi etap sok… Nagyon. A gps szerint 7 órás az út +pihenők. Valszeg sak este érnék postojnához, ezért majd inkább egyből lesátrazok, és csak másnap megyek barlangozni, meg tengerezni… 🙂

Itt, a balatonlellei kempingben alig hallani magyar szót. Minden csupa kaufen, frei meg spielen… Hiába, magyar szóért le kell menni a Horvát tengerpartra.amúgy a Balaton jó, kellemes hőmérsékletű, és mivel egyedül voltam a vízben a környéken, még tiszta is! Tetszik. 🙂

A kemping területén még wifi is van, de csak a fizetős-tcomos. Valszeg ezt az üzenetet majd csak holnapp reggel fogom elküldeni, pakolás után. Reggel még útvonalat nézek,headsetet szerelek, majd búcsú a Balatontól, és irány Szlovénia. Első megálló valszeg majd a Nagykanizsai TESCOOOO… 🙂

Jaigen, készült pár fotó is, de lusta vagyok most kártyát cserélgetni,meg méretezgetni,inkább pihenek…

Grafur               2007.08.07. 22:02


Huh, elindultam (?)

Atyaég, őrült vagyok. Ránézek a motoromra, és … őrült vagyok! Szegény gépet így megpakolni… Full&Down, ahogy a tengerészek mondják.. Ha most kicsit többet ebédelek így indulás előtt, akkor kész, nem indul el.

Akartam képet berakni róla, de most nem tudok, majd később, a fotó már elkészült, de ha most letölteném a képet, akkor tuti itthonmaradna a fényképezőgép.

A tegnapi idegesség mára egy apró gumóvá varázsolta a gyomromat, és szinte a hangszálaimig felnyomta. Ideges vagyok, de nagyon. Fene se tudja miért, tán mert ilyet még nem csináltam, és tán mert ismeretlen kihívások elé nézek, és a sok-sok baráti bátorítás, óva intés egy kis saját emésztési folyamattal bontotta le az ömbizalmam maradványait. Na, de majd ha már motoron ülök. Minden jó lesz, rózsaszín lesz a világ!

Sziasztok!


felkészülés #3, közel start készen 4

Ma úton-útfélen azt hallgattam, hogy mekkora hülye vagyok, némi lerobbanós sztorival és hazáig motort tolós viccescskével vegyítve. De tényleg, minden ismerőstől. Nemsemmi para lett így bennem, amire a már 2 napja közel görcsben lévő gyomrom már próbált célozgatni, hogy nem most kezdődött a para.. 🙂 Pedig nem vagyok egy izgulós ember, vizsgák előtt sose szoktam ideges lenni, mégis van némi para bennem a holnaptól, és az azt követő 2 héttől… De szinte biztos vagyok benne, hogy ez az idegesség elmúlik, amint felülök a gépre, berúgom (beindul :)), dudálok anyumnak a ház előtt, integetek, és elkezdem húzni a gázt. Talán már a Kerecsendnél teljesen elmúlik a para, addigra ugyanis már eszembe jut pár dolog, amit otthon hagytam, és lezárom magamban a dolgot, hogy semmi más nem maradt otthon (napersze :)). Onnantól jó lesz. Nagyon. Tudom.

Szacsesztól kapott pót belső gumik a hátsó lámpa fölötti kis zugba a felpókozva, a feszítővas (gumiszerelés + önvédelem) az ülés mögé fííínoman elhelyezve, 12V-os töltő céner diódával felszerelve, karburátor végülis kicserélve a régire (bevált), tehát tulajdonképpen a motor készen áll. Sajna ma este már nem málháztam fel, mert így fél 12 felé már nem akarom a szomszédokat fölébreszteni, meg én is inkább már pihengetnék egy nagyot még az ágyamban.. 🙂 Marad holnapra a felpakolás, de lehet majd inkább korábban kelek, sokat aludni úgysem tudok, most még ez se megy jól.

Amúgy a Szobámban már szinte minden össze is van pakolva… Egy kis leltár képekben, elsőnek a kaják:

Pár napig biztos nem fogok éhezni.. 🙂 Na, meg meglesz a súly az utas helyett is, míg meg nem eszem.. 🙂 A ruhákon ahol csak tudtam próbáltam lefaragni, megpróbálkozok majd a mosás művészetével, aztán vagy sikerül, vagy nem… 🙂 (van tenger is.. ha nem megy, csobb)

Ezen kívül még motoros ruha, pót alkatrészek (fesszabályzó, bowdenek, izzókészlet, indexbúrák, tartalék karok, biztosítékok, patent szem, gyertyák, komplett tirisztoros rendszer – ha meghalna a megszakító :)-, apróságok), két liter kétütemű olaj -ólompótlóval bekeverve, akksi töltők (220 és autós), fürdőgatya, törülköző (legfontosabb :)), kempingszék, sátor, polifoam, ponyva, és persze békaláb és búvárszemüveg a tengerhez (alap).. Meg persze még sok olyan dolog amiket felsorolni is sok lenne (sebtapasz, térkép, útikönyv,stb,stb,stb). Talán ez a kis lista jól jön majd még a jövőbeni túrákhoz is, mindenesetre tuti, hogy majd csak a tengerparton fog eszembe jutni, mit is hagytam ki…

Most viszont megpróbálkozok egy ksi alvással, hogy holnap már a balaton partán ücsörögve írhassam ennek a blognak a folytatását…. Viszlát holnap!


Helyzetjelentés: 1 nap csúszás – Felkészülés #2.

Betegség és pech sorozat ide vagy oda, lassacskán útra készen állok. Mind erőnlétileg, mind motor felkészítésileg. Meg lett a disznó kis zárlat is az indexben, működik újra és készül külön kis fesszabályozó a telefon és PDA töltőnek. Így már egészen másként fest a dolog. Karburátor kitisztítva, bowdenek és spirálok beolajozva, lánc szépen letisztítva, lezsírozva, feszessége beállítva, minden izzó leellenőrizve, és a lehető legtöbb csavar behúzva, nehogy elhagyjam őket… Szóval nagyjából felkészülten várja a gép a holnapot, ahol megkapja a 12V-os csatlakozó a fesszabályzóját, és KEDDEN megkapja az indulási engedélyt! 🙂

Tehát összesen egy nap csúszással, kedden lesz a start, az eredeti hétfői helyett. Kedd este Nagykanizsa környékén, egy kempingben szállok meg, majd onnan másnap tovább irány a Szlovén Postojna, a lovagvár és a cseppkőbarlang, majd talán még szerdán tengernél fotózkodás Észak-Isztriánál! 🙂 A többit még meglátjuk….


Huston, baj van!

Nem kicsit (…), nagyon! Reggel egy erősebb torokfájással ébredtem, majd a tükörbe a torkomat megnézve kb 10-15 perces folyamatos, egybefüggő, cifra káromkodás következett… Nem kicsi a baj: Mandula gyulladás. Pont most. Persze, hát mikor máskor?! Persze, hogy szívat az élet..
De volt még reggel remény, szaladtam a dokihoz, hogy hátha még meg lehet előzni a komolyabb bajt. 3/4 órás ülés során már éreztem, hogy éppen ezekben a pillanatokban lesz késő, és mire beértem a dokihoz már lázam is volt. Hurrá, mostmár tényleg késő. Megkaptam a szokásos antibiotikumot, és a doki egy legyintéssel elintézte azt a megállapításomat, hogy alig másfél hónapja volt életem első mandulagyulladása (ami több mint 2 hétig tartott, mert kétoldali volt), és most itt a második. Biztos csak én tartottam furcsának.
Azt hittem, hogy a pech sorozat csak a július hónap miatt van (igen, próbáltam babonával mentegetőzni). Kezdésnek Hegyalján elhagytam a szemüvegemet, majd ugye a Tour De Hongrie-n jött minden: Majdnem elhagytam a PDAmat, elestünk az operatőrrel, eldőlt a motor, mert elfáradt a kitámasztó anyaga, elszállt az index csakúgy, stb,stb… Kezdtem örülni, hogy véget ért a július, és még nem dőlt rám egy fa, talán vége ennek a pech sorozatnak, de most bebizonyosodott, hogy nem hónapfüggő.
Asszem jogos így az MSN kiírásom, miszerint "Egyedül a világ ellen"… Mostmár tényleg nem tudom ki van velem, ha már a saját testem sem.