Az utóbbi időben számtalanszor futottam neki az írásnak, hol panaszkodósat, hol motorosat, hol programajánlósat, de csak most vesz rá igazán a lélek, hogy egy rövid kis bejegyzést végigvíve állítsak írásos emléket ennek az éppen befejeződő hosszú hétvégének. Frissek az élmények, ezért még iziben le is írom őket:

(Telefonnal - ez volt kéznél)

A négy nap egy pénteki hazamotorozással kezdődött, legalábbis Budapestig, de nem ám csak úgy egyenesen, hanem Komárom után nemsokkal az 1-es főútról a 10-esre letérve, Esztergomot célba véve. Esztergomtól pedig a naplementében kanyarogtam át a Pilisen, érintve a dobogókői elágazót.

Szombaton délelőtt intenzív táncórára igyekeztünk kedvesemmel, majd azt épp csak kipihentük, és már készülődtünk is a színházba. Ismét Madách, és ismét musical, épp mint legutóbb (A Csoportterápia - JÓÓÓ!-, és a Páratlan Páros -JÓÓÓ!- után): Macskák. Hazafelé a szellemi táplálék mellé egy kis fizikai táplálék után néztünk, és gyrosoztunk egy jót, a -szerintem- város legjobb gyrososánál, a Blaha mellett, az Akácfa utcában.
Persze az éjszakai, plusz kalória kívánt még egy kis sétát is a Nagykörúton, így mire hazaértünk, már csak egy kidőlésre maradt erőnk.

Vasárnap ismét táncsuli, utána kis lakás pakolás és bevásárlás, majd irány Eger: Gyöngyösig autópálya, ott pedig letérve, egy kis kanyar a Mátrában, végig a 24-es főúton. Továbbra is tartom, hogy ez az ország második legjobb motoros útja, igaz bennem még a "tavaszi frász" meg volt, és így túlfékezgetve, túlóvatosgatva döntögettünk mindannyian (Ő, Én, és az 52 ló :) ).

Egerben aztán volt minden: nagy kajálások, és pihenések, látogatások, egy viccesre sikerült jegyesfotózás, motoros cucc vásárlás, motor mosás, egy rövid csapatás, majd pedig a visszaút: Hát persze, hogy a 24-es főúton, apum kíséretével! :)
Ezúttal viszont már le tudtam vetkőzni a tavaszi frászt, és végre egy igazán agymosós döntögetést sikerült kihozni a Hondából, a jóidő és az "olcsó benzin" tiszteletére. (Nem röhög, fél év múlva a mostani olcsónak számít!) A gumi oldala is végre kopott szépen, és nem csak a közepe a sok autópályázástól. Sőt, ismét megjelentek az Alpokban látott peremes kopások is, amikkel szívesen végeztem volna egy kísérletet, ha lett volna még időnk még egy oda-vissza körre.. :) Ez viszont megmarad majd a következő hosszú hétvégére.

Ezek után most ismét Budapest, reggel pedig irány Győr, és a rövidhétnyi munka. Kihívás lesz visszazökkenni...

 

PS: Jééé, nézd már, épp a 600. bejegyzés EZ! :)  - Érdekes egybeesés a hétvégén megtett kilométerek számával (bár az holnap reggel még kicsit meg fog szaladni).

Van egy nálam, szezonban gyakran vissza-vissza térő téma, ez pedig a motorral munkába/suliba járás. Millió meg egy ellenérv van, hogy miért ne, és csak csupán néhány szól mellette, mégis komoly fejvakarást tud okozni...

Az ellenérvek listája bőséges:
A legelső és legegyértelműbb: ilyen benzinárak mellett nem éri meg. Ez nyilvánvaló, hiszen durván 5 literes fogyasztással a napi ~13 km is sok tud lenni, főleg, hogy valami kis kitérő hazafelé csak becsúszik, és akkor máris napi 15 az a 13. 450 Ft feletti benzinárnál ezzel szemben a valamivel olcsóbb tömegközlekedés, és a mégolcsóbb biciklizés áll, utóbbi már jelentős különbséget mutatva.

Aztán ugye ott van az amortizáció. A motorba peregnek bele a kilométerek, kopik a gumi, a hajtás, használódik el az egész jármű és a felszerelés (sisak, dzseki, kesztyű, esőruha, stb.. mind drága!), arról nem is beszélve, hogy amíg bent dolgozok, addig a motor kint, fedetlen helyen áll. 8-9 óra alatt a nap egyik oldaláról a másikig fordul, azaz konkrétan körbesüti, és eső, szél, por, minden éri. Oké, nincs cukorból, és mégiscsak erre van, de azért lássuk be, hogy nem tesz jót neki a kint állás. Sőt, még ott van az a veszély is, hogy valaki szánt szándékkal, vagy csak véletlenül, de kárt tesz benne. Eltulajdonítás ellen szerencsére elég jól be van védve (értékéhez képest arányaiban nagyobb védelem, így előbb viszik el a mellette álló, kevésbé védettet - kopp,kopp,kopp), de azért mégiscsak benne van a pakliban, hogy mi van, ha...

Aztán ott van az is, hogy reggel, hidegben, a motor bőven az üzemi hőmérséklet alatt jár, és munkába érésig (~6 km) be sincs alkalma igazán melegedni. Ilyen körülmények között nemcsak hogy többet eszik, de sokkal jobban kopik is (olajviszkozitás, ugyebár). És ha már hideg, akkor meg kell említeni a gumik alacsony tapadását is, azaz előfordulhat, hogy egy lendületesebben vett körforgalom balul sül el, és csúszok vele egyet. Hosszútávon ezt feltétlenül fel kell venni a listára, hiszen ha éveken keresztül, minden napra nézzük, akkor elég jelentős súllyal benne van a hibázás valószínűsége. Arról meg már nem is beszélve, hogy a reggel még szép idő, délutánra akár szakadó esőbe is fordulhat, ahol az útviszonyok csak fokozzák a helyzetet...

És akkor még ott a lelkiismeret is: környezetszennyezés, energiapocséklás, stbstb.. Hiszen minden nap, ilyen kis távon sokkal ésszerűbb tömegközlekedni / biciklizni, ami nem lök a levegőbe minden nap egy pici CO-t. Elvégre minden nap csak egy kicsi, épp elég kellően hosszútávon nézve.

Ennyi racionális ellenérv után jöjjön a másik oldal, ami meglehetősen sovány, és ráadásul még irracionális is.
Tehát a reggeli kérdésre, hogy miért is menjek motorral munkába a válasz:
MERT JÓ.

Nincs cicoma, nincs hab, nincs mézespuszedli: A benzin kurvadrága, a gumi és a felszerelés szintén, ezek meg még kopnak is, a motor is amortizálódik, veszélyes is, és egyáltalán nem környezettudatos, de (...) JÓ.

Kikapcsol, felold, kimossa az agyat, és levezeti a feszültséget. Még csak ha kitérő nélkül is, csak otthon-munka-otthon útvonalon, hidegben, lámpáknál vacogva, tötyögve nézzük is, akkor is csak én vagyok, az út, meg az ötvenkét lovam, a külvilág meg csak ezután jön. Nincs egymás nyakában lógás a buszon, nincs közben munkáról, és gondokon töprengés, nincs többi ember, nincs időhöz kötés, vagy ezek valamelyike miatt mérgelődés. Koncentrálás van, gázkar, és tapadás, nameg a V2 eszméletlenül gyönyörű, szívszorítóan szép hangja, ahogy a lámpától indulva 6000-ig kipörgetve váltogatok fel ötödikig, és hagyom, hogy a szélzaj elnyomjon minden belső morajlást.

Jó időben pedig.... hajh... Jó időben a kilométerórát nem nézve, a pénztárcádra nem gondolva, az órádat elfelejtve gurulsz tovább az otthon(t jelentő koli) előtt, és mész, amerre út van. Gurulás a városban, a környéken, vagy a hegyek hajkurászása a távolban, tökmindegy! Mész! Gázkar, lovak, aszfalt, V2, szél, szabadság, majd amikor már minden szemetet kifújt a szél a fejedből, hazaérsz elégedetten.

Nah, érted már? (A kérdést jelen esetben saját magamnak, saját gondolataimnak teszem fel, hogy többé ne merüljön fel a kérdés. IGEN, reggel motorral megyek munkába, ha jó idő van!)

Egy kis (időhiány okozta) adásszünet után, a tavasz tiszteletére, némi motoros témával térnék vissza. Az első kirándulás már megvolt, először csak Eger környékén, aztán egy Eger-24-es főút (Egerbakta-Sirok-Recsk-Parád-Mátraháza-Gyöngyös)-Budapest-Győr futam is, hegyi csapatással és hajnali, 6 fokban autópályázással egyaránt. Megvolt a minden évben szokásos Budapest Motor Fesztivál (leánykori nevén csak: Budapest Motor Kiállítás) is, és ennek szentelném most ezt a bejegyzést.

2003. óta -emlékeim szerint- minden évben kilátogatok erre a szezonnyitó, bevásárló és nyálcsorgató rendezvényre, ami alapján idén voltam kilencedjére. Ez talán már eléggé mérvadó összehasonlítási alap ahhoz, hogy azt mondhassam: ilyen alacsonyan még nem szállt a színvonal.

Nem mondom, biztos nehéz világa van most a kereskedőknek (magas euróárfolyam), nade a 3000 forintos (!!!) belépőért (diák nincs!) azért nem ezt várná az ember. Persze ha valaki agyontuningolt és méregdrága autók, fülfájdító hangzavarban csodálásában is leli élvezetét, akkor neki már lehet megéri ez az ár, de egy átlagos motorost szerintem nem vonz ez annyira, hogy ott is tébláboljon órákat. Egy átlagos motorost (például engem) az vonz egy ilyen rendezvényre (9 éve), hogy
a) jó (akciós) áron tudom bővíteni a felszerelésemet, adott esetben olyan cégek kínálatából is, aminek vagy nincs is üzlete itthon (adott esetben maga a gyártó), vagy nem is tudnék oda elmenni, valamint
b) nézegethetek utódnak valót a legújabb motorok kínálatából; avagy azt, hogy évek múltán mire is cserélném majd le az én hondámat.

Namost ezen két fő cél közül általában mindkettő teljesülni szokott, hiszen üres kézzel talán még sose jöttem el, és minden kiállításon lett egy-egy "kedvenc motor". Sőt, általában a tervezettnél sokkal több mindent sikerült beszerezni (nameg költeni), viszont mindig a legnagyobb megelégedettséggel. Ez a sikerszéria azonban már tavaly is megtört egy kicsit, és mostanra ez már tendenciává vált.

1) A kiállítás kicsi. A hely, a kiállítók száma, a készletek... minden összement! Jó-jó, van helyette nagyszerű tatoo kiállítás, meg tuningautó kiállítás, de egy _MOTORFESZTIVÁLON_ marhára nem hoz lázba engem egyik sem.

2) Hagyján hogy kicsi, de a különlegességek is eltűntek: a szokásos üzletek a szokásos kínálattal és árakkal ott voltak, viszont a csak itt felbukkanók otthon maradtak. Volt kint egy cég, akitől minden évben itt vásároltam felszerelést (esőruha, térdvédő, kesztyű, stb), mivel itthon nincs is üzletük, viszont a legjobb áron adják a cuccokat, amiket ráadásul máshol nem is nagyon kapni. (Esőruha van mindenhol, nade olyan komplett cucc, olyan áron - nem volt máshol!)
Pár éve volt egy stand, ahol magyarul nem is beszélt az eladó (így nem is volt tömeg :)), ugyanis egy szlovákiai forgalmazó volt, olyan bőr cuccokkal, amiket csak ő árult. Kiválóan lehetett nála alkudni is, miután megörült az angolul beszélő vevőknek, akikkel végre szót értett.

3) Az óriási leértékelések, és akciók is összementek. Sőt, a legnagyobbak már nem is törődtek ilyesmivel, csak fogták a bolti árcédulákat, és elhozták ide, változatlanul. Így aztán az a remény, hogy a drága belépő ára majd hipp-hopp megtérül egy jófogással, el is szállt hamar.

4) A márkakereskedések se törték magukat az összes típus kigördítésével (tisztelet a kivételnek!), sok -általam keresett- motort meg se találtam. Utód szemezgetés ugyan volt, de "kedvenc motor" alig-alig.

Bár üres kézzel most se jöttünk el, de a hetek óta szövögetett tervek részben kudarcba fulladtak. Úgy terveztük, hogy majd itt veszünk jóárú sisakot, térdvédőt, kesztyűt, esőruhát kedvesemnek, én meg magamnak elsőgumit, tárcsafékzárat, és fém monokey doboztartó platnit. Az árak láttán viszont megdöbbentünk. Oké, hogy tavaly óta a forint 10-15%-ot romlott az euróhoz képest node a kereskedők árai 40-50%-al, ha nem többel drágultak!

Ami kedvesemet illeti, neki végül sikerült vennünk egy elég jó sisakot, relatíve jó árban (34e, Caberg, zárt sisak), de ezen kívül semmi mást! A kesztyűk megdrágultak (6-7 ezerről 12-13 ezer forintra); a régen 6500-ért, majd 10 000-ért vásárolt esőruha forgalmazója eltűnt, helyette 16 ezer a legolcsóbb; a 6-7 ezres térdvédők helyett meg 14 ezer alatt nem is találtunk semmit se..
Ami engem illet, a helyzet itt se jobb: a tavaly nyáron még 16-17 ezres gumi mostanra alsóhangon is 25 ezer, de a kiállításról hazaérve, a neten is csak 22 ezerért találok... Megdöbbentő az árkülönbözet. Tárcsafékzár terén már sikeresebb voltam, hiszen ez egy nem nagy értékű tétel, így nem is ing ki annyira a mutató, a platnit meg inkább el is felejtettem.

Az a helyzet, hogy ha ez a tendencia jövőre is folytatódik, és mindenféle összevonásokkal, és pótkiállításokkal próbálják megtölteni a csarnokokat, kiállítók helyett, drága pénzért; akkor én kihagyom inkább a jubileumot, és nem leszek ott tizedjére is. És akkor még azt írja a motorshow.hu, hogy "Néhány nap, amikor minden a motorokról szól!"... hááát...

Ja, és eddig még ilyen se volt még: Idén, most először, sikerült fényképezőgép nélkül kimennem a kiállításra... (Győrött maradt. :S)

Poloban sieles, kabatban izzadas, hegycsucson, sziklara kiulve
ebedeles es napozas, giccses naplemente vadaszo seta, igazi francia
ettermet kereso varosnezes Grenoble-ben, es persze megtobb sieles, meg
egy bot tores. Igy lehetne osszefoglalni cimszavakban az elmut hetet,
buszon ulve, visszanezve.
Meses egy het volt, es most kisse faj is, hogy vege lett. Eronket pont
jol osztottuk be igy meg penteken, az utolso sielos napon is vegig
elveztuk az egesz napot. Ehhez persze hozzajarult az is, hogy
kivetelesen boven +20 fok alatt volt a homerseklet, es nem omlott
rolunk a viz folyamatosan, nameg a palyak is joval tovabb birtak a
silecek gyotreset. A rekkeno joidoben sielesnek elsosorban ez a
hatranya: a delutanra mar alaposan leromlo allagu palyak. Mig delelott
meg tart az ejszakai karbantartas hatasa, addig ebed utanra az olvadt,
tapado ho, buckak, es elobukkano kovek rontjak kicsit az elmenyt,
cserebe a gyonyoru kilatasert, es a volgyekben alakulo felhok
latvanyert. Igaz, hogy ez a meleg mar kicsit mozgas kozben is sok
volt, azaz mint a strandon: vagyott az ember az arnyekra, mert majd
megfott. Nade ez az utolso nap... Idealis homerseklet volt, igy vegig
gyakorlhattuk a heten felidezett/megtanult technikakat, amikben most
eloszor leltem igazan oromom.
Nekem eddig elsosorban a havon es ket deszkan szaguldas okozta igazan
az elvezeteket, a technikasan, latvanyosan csuszas kevesbe. Eppen
ezert nem is gyakoroltam szivesen, inkabb csak szaguldoztam a
palyakon, mignem most egy rovid, de tartalmas halado oktatason
megtalaltam benne az oromot, es csuszkaltam vegig napot
rovidlenduletes, klasszikus stilusban. Bar egy bot hijjan ez kicsit
erdekes volt.
Egyik 'SnowParkos', epitett palyas, bedontott kanyaros csuszas soran
az olvadt honak koszonhetoen sikerult osszehozni egy majdnem-elesest,
aminek kritikus fazisaban mar elkeztem volna letenni a kezem, mint
minden rendes, eppen eleso ember. Igy tortent, hogy jo nagy tempoval
sikerult magam ele leszurni a botot, amin rogton, melkassal meg is
tamaszkodtam, es bar az esest megusztam, a bot kisse elhajlott.
Visszahajlitas pedig eselytelen volt, azonnal tort. Igy sikeult a het
hatralevo reszeben, 2-3 napig csak az egy, tulelo botot, masik kezben
pedig fenykepezogepet szorongatva gyakorolnom.
Penteken viszont kicsit korabban kellett bucsut vennunk a palyaktol,
hiszen delutan 5kor mar indult is a buszunk vissza, a hetkoznapoka.
Utkozben egeszen keso estig az ablakra tapadva, a telefont szorongatva
bamultam a lenyugozo hegyeket, es a telefonon az utvonal rogzites
segitsegevel, nameg par jelolo hasznalataval, jegyzeteltem, hogy hova
is kellene eljonni motorral. Ut kozben volt jo sok szerpentin,
latvanyos szorosok, mely szurdokok, volgyzarogatak es oriasi eromuvek,
2100 meteres hagok, es pofas kis hegyi falvak. Pontosan ezeket
jegyeztem fel az otthoni utvonaltervezgetes megkonnyitesere. Konnyen
lehet, hogy a nem is olyan tavoli jovoben, kedvesemmel ide meg
visszaterunk... :)
Stay tuned!

1 honapnyi Kisalfold utan vegre ujra a hegyek kozott lenni,
kimondhatatlanul jo! Be kell lassam, hogy mindennel jobban szeretem a
hegyek vilagat, bar persze nyaron a tengerparton sem huzom a szamat,
de hegyek nelkul az se lenne az igazi. Na itt, a Francia Alpokban
ebbol aztan nincs hiany. A 19 oras idevezeto ut soran tobbszor is
elhangzott a szambol, hogy ide bizony jovunk meg, MOTORRAL,
legfokeppen a vegen, a szerpentinen. Eszmeletlenul jo hegyi
szerpentineken jottunk idefele, es mar most tele volt motorossal, mi
lehet itt nyaron?!
Nem is rejtem veka ala, hogy bizony felmerult az otlet, hogy nyaron
ide is ojjunk kedvesemmel, egy kis francia riveiraval egybekotve. Egy
kis tenger, egy kis szerpentin, aztan egy kis csapatas Monacoban...
elgondolkotato!
No, de terjunk vissza a jelenbe: A szallas kivalo, a napsutes olyan
hogy kivanni se lehetne jobbat, a palyak kellemesek, a kondink viszont
hagy nemi kivannivalot. Elso napi sieles utan kidoltem kisse, pedig
csak fel napot sportoltunk a mai napon. 3 hetnyi sori munka rengeteg
szaladgalassal, meg allassal edeskeves volt ahhoz, hogy itt is jol
birjam a gyurodest (bar persze ez nem volt meglepetes). Mar most van
nemi izomlaz, a holnapiakba pedig bele se merek gondolni...
Holnap viszot tartunk majd egy kis felderito utat is, fotozassal,
nameg echte francia etterem keresoben, aztan hatha egy is levezeto
seta legyozi majd az izomlazat.

Ide meg visszaterunk (motorral), az tuti!

Nos, a holnapi nappal elérkezik az a nap, amit már réges-régen várok, és ha látványosan nem is, de lelkiekben készülök rá. Nem, nem az első fizetés napja (az már megvolt, és már nyoma sincs ;) ), hanem sokévnyi kihagyás után érkező sítáborba indulás napja lesz a holnapi.

Bizony, ez azt is jelenti, hogy újabb cirka 10 napig garantáltan nem lesz sok élet itt, bár egy Kindle ismételten lesz nálam (amiről már komplett útibeszámolót írtam egyszer). Viszont ez most a pihenés, szerelem, sportolás, lazítás és egészség 10 napja lesz, ami később akár újabb blogbejegyzés-ötletek alapjaként is szolgálhat.

Tehát tekinthetjük úgy is a következő 10 napot, hogy alkotói visszavonulás, azaz némi lendületgyűjtés lesz itt a következő időkhöz. Fotózok majd sokat (a Francia Alpok pedig kiváló alanya lesz a képeknek), kicsit száguldozok, és feltöltődök, hogy aztán a munka mélyvizében jobban menjen az úszás, és fussa szabad agyi kapacitás a blogolást, és alkotói munkálkodást is.

Mindenesetre érdekes lesz úgy visszatérni síelésből, hogy rögtön a tavaszi zsongás első hullámába csöppenünk bele, és hogy rá egy héttel már hozom is a motoromat Győrbe... Stay Tuned, tartsátok a frontot helyettem is! :)

Nos, az a helyzet, hogy újabban már némi szabadidőm is kezd lenni, és már kedv/írni való is lenne, ám most a lelkesedést a laptopom töri le rendszeresen. Már pusztán azzal képes erre, hogy lassú, és a halott billentyűzete révén egy plusz billentyűzetet kell elé tenni, ami után meg alig látom a képernyőt..

Emiatt aztán alaposan elveszi a kedvet az előtte üléstől, és mivel a kolis közösség esténként összeül dumálni, így aztán végképp veszett fejsze nyele a monitor előtt ülés ilyenkor. Legalábbis most még.. A kislaptop utódja ugyanis már úton van, így csak némi idő kérdése, míg a kolis beszélgetések közben is tudok majd irkálni, vagy épp lesz újra értelme fotók utómunkázásával bíbelődni a gép előtt.

Addig is nem ígérhetek semmit, csak pár mobillal készített képet mutatnék az elmúlt hétvégékről.
Az év első (rövid, de nagyon jó, egri) motorozásáról, és aztán egy újabban egész gyakori látványról: a napfelkeltéről a visszapillantóban (irány Nyugat! :) ):

Sok-sok kérdés után most kicsit elébe is megyek a dolgoknak egy poszt erejéig:
Igen, tényleg Győrben dolgozok, és tényleg minden nap. Nem, nem gyakornokként, bár tény, hogy koliban lakok, és jelenleg sor mellett dolgozok, de errefelé minden kezdő mérnök a sor mellett indítja pályafutását (1-3 hétig), a koli pedig egy ritka, kiváltságos lehetőség. :)

A sor melletti munka pedig kemény. Elsősorban amiatt, hogy reggel 4.40-kor kell kelni, hogy 6-ra be is érjek, és onnantól 8 óra állás, szerelés, csavarozás, pakolás, vagy épp szaladgálás ezért-azért. De másképp nem ismeri meg igazán jól az ember azt, amivel aztán foglalkozni fog, így nekem 3 hetem van testközelből, alaposan belemászni (szó szerint) a V6-os benzines motorok (gyártásának) világába.

A koli pöpec, igazából össze nem hasonlítható a szokásos értelemben vett "kollégiummal". Tágas, kényelmes, saját fürdőszobás, saját konyhás, és így inkább hasonlít egy apartmanra, mintsem kolira. A lényegi különbség a közösségben van, hiszen itt mégiscsak együtt a banda (azaz a most kezdett hasonszőrűek), és mégiscsak leköti a közösség az ember üresjárati kapacitásait. (100%-ban)

(Az előző 3 hétvége időrendben, 1-1 képen)

Ezzel mindenesetre most "háromlaki" lettem, és a szabad hétvégéken egyszerre próbálok lenni Egerben, Budapesten és Győrött. Persze ez sose fog menni, de még épp csak a 2./3. hetemet taposom, így reménykedhetek abban, hogy az idő megoldja. Győrhöz a munka, Egerhez a család és a nyugalom, Budapesthez pedig a szerelem, és az egyetemi barátok kötnek, ami így nem egyszerű.

Az előző, szerelmes, plusz cimborákkal borozós budapesti hétvége, az az előtti egri kicsit futós, de kellemes hétvége, és a még egy héttel képpel korábbi győri wellness-hétvége a bizonyítéka annak, hogy ezt tényleg meg lehet oldani! (Képek feljebb :) )

Jelentem kissé kidőltem!
Egy kis gyakorlat gyanánt most napi 8 órában sor melletti munkát csinálok, reggel 6-tól; azaz 4.40-kor kelés... SzakdogaShow idején ilyen időtájt feküdtem le. :S

Mindenesetre napi 10 órányi munka után (mert persze van némi irodai is) a koliban nincs lendületem írni, pedig lenne miről.. Így amint ráveszem magam, és amint a kolis társasági élet kicsit alábbhagy, ismét jelentkezem!

Addig is egy kis türelmet kérnék.

Idén nyáron lesz ÖT éve, hogy 20 éves, motoros egyetemistaként elkezdtem ezt a blogot.. Kifejezetten az akkori, egyedül megtett, Horvátországot bejáró MZ-s túrám realtime útinaplójának szántam, aztán végül mára minden megváltozott. A blogleírásban először az "útinaplót" egészítettem ki" másodsorban pedig minden más"-ra, aztán a "20 éves" feliratot cseréltem ki "huszonévesre". Most viszont elérkezett az idő, hogy az "egyetemistával" is kezdjek valamit...

Ezen, korszak lezárás apropóján gondolkodtam el a blog megszüntetésén, de ezzel kiszúrnék a google-ről ideérkezőkkel, akik az MZ ETZ Tuning projektemre, a motoros túráim valamelyikére, túraterveimre, a közlekkari szakestélyekre, vagy éppen a lézernyomtató utántöltésére kíváncsiak.. Arról nem is beszélve, hogy én is néha szívesen visszaolvasom az írásaimat.

Így aztán ez a gondolat enyhült addig, hogy nem szüntetem meg, csak abbahagyom, és esetleg újat kezdek más alapelvekkel, más néven, máshol.. Ezen a blogon már összemosódott minden, de mégiscsak ez vagyok igazán Én, aki motorozik, fotózik, kicsit benne van a számítástechnikában, szereti a filmeket, szeret írni, és még ráadásul mérnök is. Összetett, összemosott, vagy hogy másokat idézzek: "bonyolult lélek". Ez vagyok én, akkor hát miért is zárnám le?!

Ezért arra jutottam, hogy a befejezés sem az igazi. A döntést még fokozza, hogy a napi 60-80 látogató jelentős része napi (de max 3-4 naponta) visszatérő látogató Valenciától Arvidsjaur-ig mindenhonnan. (Friss statisztika adat, a legjelentősebb külföldi látogatói városok közül)
Ezek közül van akit a motoros túráim, van akit a néha már szappanoperaszerű életem publikus része, van akit a túraterveim, a motoros és egyetemi bejegyzéseim, de van akit a ma már ritkán írt filmajánlóim csalnak ide rendszeresen.

A látogatók alakulása január 9-től fabruár 8-ig; valamint a legjelentősebb külföldi visszatérők: Valenciából (59 látogatás januárban)

Januári látogatók átlagai

Ez segített abban a döntésben, hogy nem szüntetem meg, és nem is vonulok inkognitóba valahol máshol, hanem inkább változtatok... Más eszköz híján a kategóriákkal kell szétválasszam a blog fő vonalait, korszakait, arról nem is beszélve, hogy a toldozott-foltozott design újragondolása is már halaszthatatlan.

Az biztos, hogy ez a jelenlegi így, ahogy most is látható, már nem maradhat, és ha nem is a látogatók miatt, legalább a saját tetszésemre és az új életem végett is ideje változtatni.
Azt még nem tudom most -az új élet kezdetén sem-, hogy ebben a korszakban a "szabadidő", mint létező fogalom fog-e szerepelni a hétköznapjaimban, avagy továbbra is csak elméleti síkon marad, mint eddig. Nem vagyok az az unatkozós fajta, és kollégiumban lakás révén továbbra sem remete életet élek, így még most is kicsit bizonytalan a blogoláshoz szükséges szabadidő létjogosultsága, ám a kedven nem fog múlni.
(Haza)utazni fogok az elkövetkezendőkben is, így, ahogy mindig, ezekben az időkben próbálom magam hasznossá téve behozni a lemaradásaimat. A listámra pedig ezennel felkerült a blog alapos átfaragása is, így már csak idő kérdése, hogy mikor lesz látható eredménye a most elindított folyamatnak... Stay tuned!

Régóta terveztük már kedvesemmel, hogy jól megnézzük magunknak Győrt, és mivel egyikünk se nagyon járt még ott, ezért egy egész hétvégét rászánva ismerkedünk vele. Sőt, hogy ez még kellemesebb legyen, ezért úgy terveztük, hogy pihenéssel, és wellnessel is egybekötjük a megismerkedést.

Adódott is a jó lehetőség: kollégiumi szállás (ami inkább apartman, mint kollégium), a drága panziók helyett. A szálláson így megspórolt pénzből máris szóba jöhetett a jóféle éttermezés és termálfürdőzés... Na, kérem ez be is jött!

Még a nagy hó előtt jól bejártuk gyalog az egész várost (kissé dideregve), megtaláltuk talán az egyik legfelkapottabb éttermet (azok után, hogy szinte mindegyik üres volt, itt várni kellett az asztalra), majd kis pihenő után csobbantunk egyet a Rába Quelle gyógy-, termál-, és élményfürdőben. Onnan, az egyik szabadtéri, melegvizű medencéből nézve nem is volt olyan vészes ez a "nagy" hóesés, amitől az egész ország rettegett. (Győrben nem is esett túl sok; vasárnap, hazafelé pedig már szárazak is voltak az utak, autópályák..)

Másnap pedig a frissen ropogó havon beautóztuk az egész várost, némi plázázás, és az ottani legjobb (mind minőségre, mind ár/érték arányra) éttermi ebéd után. Megnéztük a maradék néznivalókat (autóból), és alaposan felderítettük a városrészeket, hogy ha azt mondják "Marcalváros", vagy "Révfalu", akkor nagyjából képbe legyünk arról, hol is van, milyen is az a környék, és milyenek arrafelé az utcák.

Megdöbbentő, hogy némi térkép nézegetéssel, és egyszeri körbeautózással mennyire meg lehet ismerni egy várost, és pár "tájoló pont" segítségével (mint például a városháza tornya, az apátság tornyai, a három kémény a Rábánál, vagy az Árkád tornya) mennyire jól lehet mindenféle GPS nélkül is közlekedni az elméletileg még ismeretlen vidékeken is.. :)
Egyedül a módszeres városrész-felderítésnél üzemelt a GPS, akkor is csak azért, hogy keresgélés nélkül láthassuk, hol is vagyunk; és nem azért, hogy megmondja, merre is menjünk.

Mindenesetre egy biztos: Egy ilyen fantasztikus és örök-emlékű hétvége után azt hiszem fogom tudni szeretni ezt a rendkívül hangulatos, barokk várost. Ugyan van pár számomra még furcsa dolog (fizetős WC a plázában/étteremben?!, kissé modortalan pincérek, WiFi hiány, stbstb), de ezek mind-mind megszokható apróságok, amik kellenek is, hogy érezzem: új helyen vagyok.

Viszont hogy az új helyről mikor fogok tudni legközelebb írni, azt még magam sem tudom; azt pedig pláne nem, hogy a tervezett átalakításokat mikor hajthatom végre a blogon...

Aláfestő zene, indítsd el hozzá! :)

Ez is eljött, itt a február, és rövidesen megkezdődik egy számomra szinte minden tekintetben új élet. Felesleges már tovább halogatnom ezt a bejegyzést, mert amíg nem írom le, addig úgysem vagyok képes másról írni...

Érdekes, hogy már vagy másfél hónapja az izguló, aggódó, de mégis vágyakozó érzésekre vágyok, de csak most, alig egy héttel előtte kezdem igazán beleélni magam, kezdem felfogni és feldolgozni: minden más lesz. Talán amíg nem volt írásba foglalva, addig el se akartam hinni legbelül, így maradtam a múltban, de annak ezennel tényleg itt a vége. Az érzést halogatta az is, hogy az eddig munkám is alaposan lekötött, élveztem, szerettem, de most abból is már itt az utolsó munkanap hajnala.

Ja, és hogy miről is van szó?!
Röviden: A január végeztével nem csak a BME-KSK-tól köszönök el, hanem egyúttal Budapesttől is, és átnyergelek Győrbe, ahol "a jövő épül". Számomra is.
Orlandó barátom írt pár héttel ezelőtt a blogján egy bejegyzést "a négykarika bűvöletében" címmel, melyben tett arra utalást, hogy egyre több cimboráját bűvöli el az a bűvös négyes a karikákból.. Nem véletlenül írta ezt, hiszen én is pontosan ezzel a négykarikával fogok foglalkozni az elkövetkezendőkben, és most nekiindulok a sok jót kecsegtető, de még teljesen ismeretlen jövőnek.

Egy régesrégi álmom válik ezzel valóra, amit képes voltam egy kudarc után feladni, ám az élet most úgy hozta, hogy meglepetésszerűen valóra váltja. Mindez köszönhető annak (kedvesem végtelen támogatásán túl), hogy a jelenlegi munkám szeptemberben bizonytalanná vált, majd frissítettem az önéletrajzom, feltöltöttem egy fejvadász cégnek, és rá 3 hónappal jött egy olyan hívás, aminek nem tudtam nemet mondani. Ezt követte még két kör, amely során csöppentem egy olyan helyzetbe, amiről már álmodni se mertem: Választani kellett jó és mégjobb közül.

Azt, amit eddig csináltam (a "jó"), nagyon szerettem, mind a társaságot, mind a feladatokat, a "lelki küldetést", és a helyet is, de sajnos a mai politika olyannyira ellehetetlenít mindent ,hogy felütötte fejét a bizonytalanság. Úgy igazán még szeptemberben, amióta már kezdtek rendeződni a dolgok, ám a lavina akkor és ott elindult. Olyannyira elindult, hogy most épp magával sodor a biztosabb, kiszámíthatóbb és szebb élet felé...

A lavinával ismét egy új városba kerülök. Közel 6 év után, immáron budapesti lakosként megyek a 130 km-re, nyugatra fekvő ismeretlen felé, pont, mint 2006-ban, amikor egri lakosként jöttem Budapestre, 130 km-rrel nyugatabbra. Lényeges különbség viszont, hogy akkor legalább már egy picit ismertem a jövőt jelentő várost, most pedig épp csak két napja sétáltam először egy kicsit, az ugyanilyen szerepben játszó Győrött.

Ez most még nem volt egy hosszú séta, épp csak bemutatkoztunk egymásnak. Megnéztem a belváros főbb részeit, szereztem térképet a "látogató központban" (köszi a tippet, Attila! :) ), és megállapítottam, hogy fogom tudni szeretni ezt a várost is. Hangulatra kicsit Eger, épp csak a hegyek hiányoznak (azok viszont nagyon). Az Összes szintemelkedés az a jópár felüljáró és híd, amikből nincs hiány a városban, ám úgy, hogy eddig mindig a hegyek közelében éltem, ez egy kicsit furcsa lesz. Viszont ez plusz egy ok arra, hogy miért motorozzunk majd le kedvesemmel hétvégente a Balatonra, amint beköszönt a motoros idő.. :)

(...)

(...)

Bár már ott tartanánk, most viszont talán sikerült is egy kis ízelítőt adni, hogy mi is az az izgulás, vágyakozás, és aggódás keverte érzés-turmix, ami a hatalmába kerített, és elragadta a gondolataimat.
Most hétvégén ismét bemutatkozunk Győrnek, kicsit közelebbről is megismerkedünk, ezúttal még csak kikapcsolódás jelleggel, hogy a jövőhét közepétől kezdetét vehesse az ÉLET 2.0; csupa nagybetűvel...

Addig is még egy kicsit eltűnök, se blog, se email, se telefon. Lendületet gyűjtök az új kezdethez...

Pipa. (négyes diploma) ... Részletek hamarosan, most kidőlés!

Balra el. (...) Némi pihenő után:

Hát, ez az a poszt, amihez tényleg nagyon nehezen jönnek most a szavak, a gondolatok teljes zűrzavarában. De talán ha kezdésnek felidézem a múlt pénteket, könnyebb lesz. Igazából cseppet sem egy szép emlékről van szó, és az ilyeneket már rutinosan a "lomtárba" helyezem, amint lehet, de talán még utoljára, mások tanulságára is felidézem egy kicsit az államvizsga napját.

Előtte mindenki mondta, hogy "jaj, az már könnyű lesz", majd pedig meghallgattam a "tudtam előre, melyik tételt kapom" sztorikat, és ahogy közeledett a T-1 perc, egyre jobban rettegtem. Nekem se előre megmondott tétel, se kellően alapos felkészülés nem volt a zsebemben, sőt, szerelésből még tulajdonképpen igazi tételsor sem volt.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy összesen ketten voltunk aznap vizsgázni (ebben a félévben pedig összesen 7-en végeztünk ezen a tanszéken). Ráadásul a BSc-seket egymagam képviseltem, ami nem volt túl jóhatással az idegállapotomra. Ezt ugyan enyhítette a tény, hogy kedvesem is ott volt velem, szurkolt, segített (hiszen a záróvizsga nyilvános, bárki bemehet), és nem utolsó sorban ezzel is készült a félév múlva esedékes sajátjára.

Én kezdtem, belecsapva a lecsóba, a 6 fős vizsgabizottságnak bemutattam 12 percben a szakdolgozatomat. Ezzel nem is volt probléma, bár állítólag rögtön a legelső diát sikerült véletlenül átugranom. A "csodatoll" kiválóan működött, a vizsgabizottság meg ha nem is végig, de azért nagyjából aktívan figyelt. Számomra meglepő volt, hogy tanáraink épp úgy dumálnak a hallatók előadásán ilyenkor, mint mi fordítva (a témától teljesen független dolgokról), méghozzá mindezt rögtön az első sorban, hogy még én is hallottam (második sor nem volt :)). Ennek ellenére sikerült mindig érdeklődő szempárt találni köztük, és volt végig szemkontaktus, ami nekem kifejezetten jót tesz.
Ezt követően a kérdésekkel sem volt gond, bár nem teljesen ilyenekre számítottam, mégis flottul dobtam rá a választ. Legalábbis szinte azonnal sikerült meglepően összeszedett, egyenest választ adni minden kérdésre.

A probléma a tárgyaknál (ezt követően) következett. A védés után megkaptam a két tételemet géptervből, és már várták is a választ. Első olvasatra kicsit kikeredett a szemem, aztán miután visszaszuszakoltam őket, végiggondoltam, "háháá, ezt tudom!" gondolattal összeraktam a fejemben, és belekezdtem. A baj az, hogy pár percnyi lendületes beszéd után a történet végére is értem, és nem volt tovább.
Sajnos a felkészülés során csak a tanszéki jegyzetből készültem, és onnan se írtam át mindent a kidolgozásomba, így hamar kifogytam a mondanivalóból.
A kíváncsi szempárok meg csak meredtek velem szembe. Ekkor jöttek a segítő kérdések, amiket lassú zakatolással dolgoztam fel, és jutottam arra megállapításra, hogy most se jobb. További (ekkor már kevésbé segítő) kérdések után megállapítottam, hogy bizony az előadás jegyzeteket is alaposan át kellett volna nézni, de ekkor ezzel nem mentem sokra, csak próbáltam összegereblyézni minden gondolatomat, hogy kibökjem az elvárt választ, miközben kicsit hallgathattam is egyetemi pályafutásom utolsó apró, alázó megjegyzéseit.

Küzdve, izzadva, de ebből is kimásztam végül, bár tény, hogy az említett megjegyzések csak mégjobban sodortak a pánikhangulat felé, de még időben úrrá lettem rajta. Mentem is a következő tárgyam két tételéért, amiket meglátva már rutinosan lepleztem a pánikot.

Ilyen tételre, mint amit húztam, még a tétellista kapcsán sem emlékeztem, amit tény, hogy mi, páran, még régen állítottunk össze, mivel tanárunktól nem kaptunk. A tételben lévő 3 betűs rövidítés kifejtése kapcsán viszont felvillant pár emlék: a mintegy 2 évvel azelőtti előadás foszlányaiból, és az ott elhangzottakból.
A vizsga előtt megivott rendbull minden összetevőjét felhasználva ezeknek az emlékeknek a mélyére ásásával sikerült összerakni a boldogsághoz szükséges válaszokat, de az biztos, hogy az akkor csenddel töltött másodperceket akkor és ott, hosszú, kínos óráknak éltem meg.

Ezt az akadályt is leküzdve az utolsó már játszi könnyedséggel ment: ezúttal a szerencsésebb tételek közül húztam, és kis gondolkodás után tényleg sikerült rendes, kerek, saját magamtól is elvárt válaszokat adni. A visszakérdezések csak csupán szubjektív véleményemre voltak kíváncsiak ("mit tenne Ön, ha"; "melyik említett kategóriába sorolná Ön azt, ha például..."), amik alapján reménykedtem, hogy talán a visszaadott lexikális tudás elégnek bizonyult.

Ezzel is végezve végre leülhettem, és ekkor, az előző percek emlékei egyszerre zúdultak rám, és borult be vele együtt szinte a látásom is. Ennyire rossznak éreztem az egészet összességében. Ez viszont nem gátolt meg abban, hogy végignézzem a kolléga védését (amit úgy éreztem, hogy csak én követek igazán – a vizsgabizottság, mint egy felbolydult méhkas), majd a válaszait, és a tételeit, aztán pedig jött a nagy kéztördelős szünet. Az az igazi gagyi-vetélkedők során előszeretettel alkalmazott, hosszan elnyújtott, sejtelmes zenével és fényekkel gazdagított pár percnyi csend, amíg megnézik a forgatókönyvben, hogy ki esett ki.

Na, hát sejtelmes zene, és fényjelenségek helyett valójában csak pár kiszűrődő zaj volt a teremből, majd az ajtónyitás, hogy bemehetünk. Elmondták az értékelésünket a diplomavédés kapcsán, meghallgattuk, melyik tárgyból hanyas, és hogy a vége mindkettőnknek négyes. MENNNYIIII? – hangzott el bennem a kérdés, majd még ugyanez kb tizenötször. Sikerült, túlestem rajta, meglett a hőn áhított érdemjegy is, de ami mindennél többet ért:

A tanszékvezető gratulációja, mely így hangzott: Gratulálok, mérnök úr! ... Ez zárta az elmúlt öt és fél évet; és nyitotta ki egy új élet kapuját. De erről hamarosan, másik posztban!

C vitamin és MemoLife... a tűzoltás része

Csütörtök, 8:00: T-25 óra

Hát, kérem 4 tétel maradt a végére a 25ből, de az a helyzet, hogy már az összeszámolásuknak is kétszer neki kellett futni, nem is beszélve a fent látható "T-25" bonyolult matematikai műveletek útján létrehozott eredményről. Kissé belassult az agyműködésem...
Pedig úgy érzem, hogy bírnám még, de sajnos most muszáj lefeküdnöm egy kicsit, mert ha tovább halogatom, akkor nem lesz, aki felébresszen. (Mármint kedvesem elmegy itthonról kicsit több, mint egy óra múlva, és vagy most lefekszek erre az egy órára, vagy estig az ágyra se nézek, ami hááát... nem biztos, hogy menne)

Mindenesetre azt a maradék 4 tételt már csak átlapozni fogom, és aztán jöhet a maradék két tantárgy, könnyed kis levezetésnek... Addig egy kis szem rehabilitáció.

Ön-szem-fotó... Ijesztő volt tükörbe nézni

Csütörtök, 11:30: T-21,5 óra:

Ahogy az sejthető is volt, nem sikerült az 1 órás szundi betartása.. Pontosabban, mivel képes voltam ébresztő előtt 1 perccel felébredni, megszavaztam magamnak némi hosszabbítást.. kétszer. Ráadásul a másodiknál véletlenül 11 óra helyett 21-re állítottam az ébresztőt (valszeg azt se láttam, mi van), és mégis sikerült most, 11-kor felébrednem. Ilyen se volt még; ebből is látszik, hogy van némi para.

MOst jöhet az előadás diának kinyomtatása, majd pedig a maradék tételek; tárgyak átnézése, ezúttal már kidolgozás nélkül, csak nézegetve...  Azt hiszem kissé elhatalmasodott a tűz, az oltás már szinte reménytelen; lesz a mi lesz!

 

Csütörtök, 16:30: T-16,5 óra:

Jóllakva, elégedetten ülök épp, egy pillanatnyit magamelé bámulva... Őőőő miért is?! Jaigen, nem azért mert megérdemlem, hanem mert túl az ebéden kissé lecsökkent az energiaszint. De már forr is a víz a következő, ipari mennyiségű és erősségű fekete teához, jön az utolsó felvonás.

Megvolt a próbaelőadás; és okozott is meglepetést a 12 perc rövidsége. Épp a felénél tartottam, amikor szóltak, hogy hát igazából ennyire van idő... Ezek után mintegy másfélórányi munka során sikerült a konzulensem óriási segítségével a felére faragni, ám lesz még ezzel némi simogatási munka... a további elpróbálásokról nem is beszélve, ez is a következő napirendi pont: diktafonra mondani egy itthoni próbát.

Ha ez megvolt, jön a másik két vizsgatárgy tanulása, majd cirka este 8-ra tervezek egy ágyba zuhanást, és 8 órányi masszív alvást... Reggel 4-től pedig a végső visszaszámlálás keretében egy nagy átismétlés.

Kész a tea, kezdhetjük!

 

Csütörtök, 19.15: T-13,75 óra:

Itt lenne a vége?! Küzdenék még, de már a szervezet nem hagyja... Ki-kihagy a winamp, és pislogásonként vált az óra perc mutatója. Felgyorsult volna az idő?! .. inkább csak én lassultam be. Pedig eddig ritka jól bírtam, se "pszichonátha", se gyomorbaj, csak a színtiszta küzdelem. Sőt, ma hajnali 6-ig konkrétan nem is ásítottam, és a furcsaság a dologban, hogy a délelőtt 3 órás szundi óta sem... Máskor meg majd szétesik az állkapcsom, annyit ásítozok.. Ki érti?!

A baj viszont az, hogy bizony nem értem a végére a másik két záróvizsga tárgynak. Mit végére?! Feléig se! ... Szerelés&Minőségbiztosítás című nagyszerűségből a tételek felénél járok, és hol van még a járműdiagnosztika?! ..

De NEM! Nem adom ám én fel, hát azért küzdöttem ennyit, hogy pont itt dőljek ki?! Na azt már nem, most csakazértis még ma este 8-ig (félóra, huh) végigveszem ezt a nyavalyást; alig 200 oldal van hátra (jaj)...
Könnyen lehet, hogy ez a mai utolsó bejegyzés, innentől minden perc számít, és hogy a záróvizsgán ne legyen gond, mindenképpen szükségem lesz 8 órányi alvásra, egyben... Ami után még kell egy teljes tananyag átnézés (3 óra), egy apró prezentáció csiszolás (fél óra), egy-két előadás elpróbálás (fél óra), és máris ott vagyunk, ahol a part szakad.

Te jó ég, milyen ünneplés lesz ebből, ha......

---

Van még!! Klikk ide az archívum megtekintéséhez!
2006-2009, GrafUr

A blogról

Egy huszonéves motoros egyetemista első sorban motoros túráinak útinaplója, másod sorban pedig minden más. :)

> Kezdőoldalra

Mi ez a két gomb? - Malacpersely!

Közösséges:

éppen most olvasgató

A lájkolás díjtalan!

Kategóriák

• ..másod sorban pedig minden más (293)
• Biciklis (27)
• Gurulás (26)
• Horvát túra (22)
• Kockablog (26)
• Mozi (11)
• MZ Club túra (13)
• MZ ETZ Tuning Project (16)
• NagyonFotós (28)
• PFFF (65)
• Rinyapost (83)
• Túra előtt (20)
• Túratervek (11)
• Világgá menés 2011 (17)

Utolsó kommentek

• A hosszúhétvége emlékére, Főnök: Szia! Szép kör! Én kedden jöttem haza ezen az útvonalon:... »
• Motorral munkába?, Kobra: Szia Grafi Atya! Minden nap olvasom a blogodat, és már... »
• A hegyek buvleteben, Hvala: bizony,ide menni kell ,meg majd újra és újra!Nekünk az elmúlt... »
• A technika és az ördög, grafur: Kösziköszi, mindkettőtöknek! :) És a kommentelés tesztelését is! :) »
• A technika és az ördög, Hvala: öltözzetek rétegesen!:))))) »
• A technika és az ördög, NánDee: Sok sikert kívánok a győri melóhoz! (és ez egyben egy... »
• Ez tényleg ennyire egyszerű?! Xerox toner utántöltése, Engee: A leírás jó, de sztem a sorrend nem egyértelmű, ugyanis,... »

A hozzászólás díjtalan!

A blog elejére

Linkfal

• GrafUr website (a weboldalam)
• Magyar Riga Motoros Klub
• MZ Club Hungary
• BME Angyalai motoros klub
• KÖZteLEK - Közlekkarosoknak
• KÖZHÍR blog


• GrafUr FOTÓBLOGJA
  foto.grafur.hu
• GrafUr eladó cuccai
• GrafUr videói az IndaVideón
  video.grafur.hu
• GrafUr képei a PicasaWeben
  kepek.grafur.hu

nézzük, mer' jó:

• Kaufman
• Mahno
• Egy lelkész naplója
• és... (újságírós)
• Pannonia 3 keréken
• A Tengerentúlról jelentem...
• 100 JÓ FILM! (KisGarfield)
• The Real Trebitsch
• Karacs maci vazzeg!
• Trail - Egy mindennapi őrült naplója
• Karotta közlöny
• Belsőség
• AutoHistory
• SecretDoor
• Fotóautómaták fantomja
• Fotóablog ajánló
• Canon, a barbár
• 6 órai képek
• 365 Budapest project (házszám fotók)
• Gondolatok a burokból
• Lefülelve
• Napi Garfield


• Sodi kolléga
• Taki kolléga
• Márkó kolléga
• MaciLance (Hunor kolléga)
• Jantschee kolléga
• G(ép ész?) élet
• A végzet mérnökei

Közlekes vagy, blogolsz, és még nincs itt a blogod a listában?! Há' miért nem szólsz?!

Archívum

• Jelen
• 2012. május
• 2012. április
• 2012. március
• 2012. február
• 2012. január
• 2011. december
• 2011. november
• 2011. október
• 2011. szeptember
• 2011. augusztus
• 2011. július
• 2011. június
• 2011. május
• 2011. április
• 2011. március
• 2011. február
• 2011. január
• 2010. december
• 2010. november
• 2010. október
• Az összes »

Izék

• RSS 2.0 Feed
• Freeblog.hu

A blog elejére

Legek:

Egy heti legolvasottabbak:

Egy havi legtöbb komment:

• Ez tényleg ennyire egyszerű?! Xerox toner utántöltése (39)
• Egy hosszú hét után (24)
• Jóindulat és emberség teljes HIÁNYA = BME (15)
• Elveszett bejegyzések - van remény! (14)
• Minden csoda.... (13)




Keresés




Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd!.

Reklám

Mert jól jönne, ha fizetne.. Klikk rá, hátha!


 

Időjárás

Mert egy motorosnak fontos tudnia, hogy milyen idő vár rá!