Hónap szerinti archívum: április 2011


Hétvégi duplázás

Az előző post után ideje volt némi lazításnak, így szombaton egy kevéske érlelt/párolt nedű és párszázad magammal nekivágtunk Szárligetnek, a XXX. Közlekkari napok alkalmából megrendezésre került Karinapos Túrának (mint minden évben). Nos, gyönyörű időnk volt, ami jól megalapozta a hangulatot (a nedűkről nem is beszélve), így aztán kiválóan sikerült a túra. Erről sokat nem is írok, mert csak átélni lehet, olvasni róla fölösleges (bár talán ezek a képek segíthetnek a hangulat átérzésében).

A túrán egy kicsit elfáradtam, így az előző napokra egy lapáttal rátéve, sikerült közel egyben 16 órát aludnom. Vasárnap így kellemesen kipihenve vehettem meg életem első motoros autópálya matricáját az én hondámra, hogy hazamotorozzak vele (most először), a gyorsaság és biztonság érdekében az autópályán (ha már feleannyiba kerül, mint autóra..).

Így sikerült végre tartósan is kipróbálni a gépezetet, és csak úgy könnyeztem, amikor kényelmesen tartva a 130-at robogtam hazafele. Könnyeztem az örömtől, nameg a szélzajtól + kapaszkodástól is, ugyanis be kell látnom, hogy az állfelhajtós sisak nem éppen a legjobb aerodinamikájú, valamint hogy 130-nál igenis számít a szélvédelem. Apróság, de számít, úgyhogy egy icipicivel előrébb került a fontossági listán a plexi beszerzése.

A gép eszméletlenül muzsikál! Igazából teljesen mindegy neki, hogy 130-cal, vagy 70-cal megy az ember, ugyanúgy gyorsul, ha nagy gázt húznak neki. 🙂 Meglehetősen tetszetős, és az is, amilyen hamar hazaértem Egerbe. Az igazi élvezet viszont csak ez után következett: az ebéd, és ami utána volt: bükki kanyargás apummal. Végre megmutathattam az én NTV-mnek, milyen is az ország legjobb motoros útja (Felsőtárkány – Lillafüred -> Több motorossal találkozni ott, mint autóssal. Kell ennél jobb bizonyíték??)

Igazi élvezet volt apum mögött motorozni. Így kedvemre ismerkedhettem a honda képességeivel, azaz míg apum az MZ-vel élvezkedett, addig én ugyanazokat a kanyarokat, ugyanazzal a sebességgel, de szűkebb íven véve gyakoroltam, hogy mikre is képes a gép. Egyértelmű, hogy az MZ-hez képest van bőven tartalék, de 1-2 megcsúszás után azért éreztem, hogy kell még sok ilyen ismerkedés, mire megtalálom az MZ-nél már jól ismert határt.

Van még hova dönteni, de azért kezdésnek talán nem rossz... :)

Hazaérve szinte rögtön útnak is indultam, hogy Budapestre még időben érjek ahhoz, hogy le ne maradjak az esti buliról (Karinapok – hajtányverseny). Visszafele se volt panasz a gépre, egyedül csak rám, amiért Szentendre felé (nővéreméket útba ejtve) rossz helyen tértem le az M3-asről, és beugrottam a Gödöllőnél kitett M0-ás táblának. Nos, Ti ne tegyétek, ugyanis +30 km kitérőt jelent. Szentendre felé épp ellenkező irányú az a lehajtó…

A szentendrei dupla kitérő után hazaérve a napi megtett táv több, mint 400 km-re rúgott, kb 4-5 órányi motorozás után, így egy nap alatt sikerült megduplázni az eddig távot. Ezen táv után is azt mondom, hogy közel ugyanolyan kényelmes a gép, mint az MZ, bár a szél némileg jobban lefárasztott… 🙂
Legközelebbi hazamenetelkor viszont rendbe rakom az én régi, hűséges paripámat, és újra megjáratom az MZ-t!