Kategória szerinti archívum: PFFF


Mi lesz veled Budapest Motor Fesztivál?

Egy kis (időhiány okozta) adásszünet után, a tavasz tiszteletére, némi motoros témával térnék vissza. Az első kirándulás már megvolt, először csak Eger környékén, aztán egy Eger-24-es főút (Egerbakta-Sirok-Recsk-Parád-Mátraháza-Gyöngyös)-Budapest-Győr futam is, hegyi csapatással és hajnali, 6 fokban autópályázással egyaránt. Megvolt a minden évben szokásos Budapest Motor Fesztivál (leánykori nevén csak: Budapest Motor Kiállítás) is, és ennek szentelném most ezt a bejegyzést.

2003. óta -emlékeim szerint- minden évben kilátogatok erre a szezonnyitó, bevásárló és nyálcsorgató rendezvényre, ami alapján idén voltam kilencedjére. Ez talán már eléggé mérvadó összehasonlítási alap ahhoz, hogy azt mondhassam: ilyen alacsonyan még nem szállt a színvonal.

Nem mondom, biztos nehéz világa van most a kereskedőknek (magas euróárfolyam), nade a 3000 forintos (!!!) belépőért (diák nincs!) azért nem ezt várná az ember. Persze ha valaki agyontuningolt és méregdrága autók, fülfájdító hangzavarban csodálásában is leli élvezetét, akkor neki már lehet megéri ez az ár, de egy átlagos motorost szerintem nem vonz ez annyira, hogy ott is tébláboljon órákat. Egy átlagos motorost (például engem) az vonz egy ilyen rendezvényre (9 éve), hogy
a) jó (akciós) áron tudom bővíteni a felszerelésemet, adott esetben olyan cégek kínálatából is, aminek vagy nincs is üzlete itthon (adott esetben maga a gyártó), vagy nem is tudnék oda elmenni, valamint
b) nézegethetek utódnak valót a legújabb motorok kínálatából; avagy azt, hogy évek múltán mire is cserélném majd le az én hondámat.

Namost ezen két fő cél közül általában mindkettő teljesülni szokott, hiszen üres kézzel talán még sose jöttem el, és minden kiállításon lett egy-egy “kedvenc motor”. Sőt, általában a tervezettnél sokkal több mindent sikerült beszerezni (nameg költeni), viszont mindig a legnagyobb megelégedettséggel. Ez a sikerszéria azonban már tavaly is megtört egy kicsit, és mostanra ez már tendenciává vált.

1) A kiállítás kicsi. A hely, a kiállítók száma, a készletek… minden összement! Jó-jó, van helyette nagyszerű tatoo kiállítás, meg tuningautó kiállítás, de egy _MOTORFESZTIVÁLON_ marhára nem hoz lázba engem egyik sem.

2) Hagyján hogy kicsi, de a különlegességek is eltűntek: a szokásos üzletek a szokásos kínálattal és árakkal ott voltak, viszont a csak itt felbukkanók otthon maradtak. Volt kint egy cég, akitől minden évben itt vásároltam felszerelést (esőruha, térdvédő, kesztyű, stb), mivel itthon nincs is üzletük, viszont a legjobb áron adják a cuccokat, amiket ráadásul máshol nem is nagyon kapni. (Esőruha van mindenhol, nade olyan komplett cucc, olyan áron – nem volt máshol!)
Pár éve volt egy stand, ahol magyarul nem is beszélt az eladó (így nem is volt tömeg :)), ugyanis egy szlovákiai forgalmazó volt, olyan bőr cuccokkal, amiket csak ő árult. Kiválóan lehetett nála alkudni is, miután megörült az angolul beszélő vevőknek, akikkel végre szót értett.

3) Az óriási leértékelések, és akciók is összementek. Sőt, a legnagyobbak már nem is törődtek ilyesmivel, csak fogták a bolti árcédulákat, és elhozták ide, változatlanul. Így aztán az a remény, hogy a drága belépő ára majd hipp-hopp megtérül egy jófogással, el is szállt hamar.

4) A márkakereskedések se törték magukat az összes típus kigördítésével (tisztelet a kivételnek!), sok -általam keresett- motort meg se találtam. Utód szemezgetés ugyan volt, de “kedvenc motor” alig-alig.

Bár üres kézzel most se jöttünk el, de a hetek óta szövögetett tervek részben kudarcba fulladtak. Úgy terveztük, hogy majd itt veszünk jóárú sisakot, térdvédőt, kesztyűt, esőruhát kedvesemnek, én meg magamnak elsőgumit, tárcsafékzárat, és fém monokey doboztartó platnit. Az árak láttán viszont megdöbbentünk. Oké, hogy tavaly óta a forint 10-15%-ot romlott az euróhoz képest node a kereskedők árai 40-50%-al, ha nem többel drágultak!

Ami kedvesemet illeti, neki végül sikerült vennünk egy elég jó sisakot, relatíve jó árban (34e, Caberg, zárt sisak), de ezen kívül semmi mást! A kesztyűk megdrágultak (6-7 ezerről 12-13 ezer forintra); a régen 6500-ért, majd 10 000-ért vásárolt esőruha forgalmazója eltűnt, helyette 16 ezer a legolcsóbb; a 6-7 ezres térdvédők helyett meg 14 ezer alatt nem is találtunk semmit se..
Ami engem illet, a helyzet itt se jobb: a tavaly nyáron még 16-17 ezres gumi mostanra alsóhangon is 25 ezer, de a kiállításról hazaérve, a neten is csak 22 ezerért találok… Megdöbbentő az árkülönbözet. Tárcsafékzár terén már sikeresebb voltam, hiszen ez egy nem nagy értékű tétel, így nem is ing ki annyira a mutató, a platnit meg inkább el is felejtettem.

Az a helyzet, hogy ha ez a tendencia jövőre is folytatódik, és mindenféle összevonásokkal, és pótkiállításokkal próbálják megtölteni a csarnokokat, kiállítók helyett, drága pénzért; akkor én kihagyom inkább a jubileumot, és nem leszek ott tizedjére is. És akkor még azt írja a motorshow.hu, hogy “Néhány nap, amikor minden a motorokról szól!”… hááát…

Ja, és eddig még ilyen se volt még: Idén, most először, sikerült fényképezőgép nélkül kimennem a kiállításra… (Győrött maradt. :S)


Kurva anyád! 1

Első sorban annak, aki ellopta az ócska szar lowcost biciklimről a még ócska szarabb ülést! Másodsorban pedig egész kurva Budapestnek*, amiért ennyire nagy arányban van tele gyökér barmokkal, akik képesek egy ócska szar bicikliről lelopni az ülést.
Remélem boldog vele a seggfej, és azt is remélem, hogy csak akkor veszi észre, hogy szét van szakadva, és le van jőve a felső rész, amikor már csak az ülés rúdjának utolsó centijei látszódnak ki a seggéből!

Persze a pedált nem lehetett egy 13-as kulccsal csak úgy visszatenni, hogy tudjam állva tekerni, úgyhogy marhajó volt hazafelé sétálni a Rudas fürdőtől. Séta közben az alábbi dolgok jártak az eszemben:

1. Mégiscsak be kellene dobni a Dunába ezt az ócskavasat. Mindig csak a bosszúságot okozta, és itt a remek lehetőség. (Erzsébet hídon)

2. Inkább felteszem vaterára ezt a vackot 1 Ft-ért, és felhagyok a biciklizéssel, maradok inkább a motorozásnál. (Ferenciek terén)

3. Mégse teszem fel vaterára, inkább meggyengítem a fékeket rajta, és lelakatolom a nyóckerben egy spirál lakattal. (Blaha Lujza téren)

4. Mégse lakatolom le, hanem most azonnal hozzávágom ahhoz a seggfej cigányhoz, amelyik épp most lépett ki a Berzsenyi útnál lévő kaszinóból és elkezdett beszólongatni, hogy milyen fasza a gép, hogy nincs ülése. (Berzsenyi útnál)

5. Inkább gyorsan meg kéne gyengíteni a fékeket jól, és rásózni az előbb beszólongató seggfejre párezer forintért, és mutatni neki, hogy a gyereke is milyen jól elférne a csomagtartón.

6. Rohadt drága a benzin, és bár most szívesen járnék az MZvel szívatóval egy évig, de nem győzném tankolni… Csak fog kelleni egy bicikli, de nem ez a szar… Elmegyek ezzel a józsefvárosi piacra, és megpróbálom becserélni egy akármilyen másikra. Ennél csak jobb lehet!

 

*= Budapestnek bizony azért is a kurva anyját, mert amint megpróbálnék értelmesen közlekedni (gyk: nem egytonnás pöfögő szarban ülni, nem a benzint/gázolajat égetni, és nem a tömegközlekedésen bacilusokkal kereskedni, hanem saját erőből, sportolva helyváltoztatni), akkor tuti keresztbe tesznek.. Ha jó biciklim van, akkor 3 nap után ellopják, és hiába van az azt követőn egy egész jó lakatom, végig attól tartok, hogy azt is ellopják. Ha szar biciklim van, akkor az úton-útfélen cserben hagy, és még arról is ellopják a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy úton-útfélen szarba sem néznek, és le akarnak nyomni az útról. Hát bizony a kurva anyád Budapest!


Hol vagytok Canon EOS tulajok?! 1

Jó nagy megdöbbenést szült nálam Bruti lemerülése. Na, nem konkrétan az, hogy nem végtelen az akkuja kapacitása, hanem az a reménytelen szélmalomharc, amit egy akksi töltésért vívtam/vívok.

A töltő ugye Budapesten maradt, így miután a tartalék akksi is lemerült, próbálkozni kezdtem ismerősöknél, hogy hátha van valakinek BP-511-es akksihoz való töltője, itt Egerben. Nem volt. Aztán próbálkoztam a heol.hu szerkesztőjénél, aki meg is adott két fotós elérhetőséget, de sajnos mindketten külföldön voltak. Másnap (vasárnap) az Agria Pláza üzleteinél próbálkoztam: PhotoHall, és ElectroWorld. Hiába volt a PhotoHall-ban ismerős, sajnos nincs nekik Canon gépük, se kiegészítőjük. Az ElectroWorldről nem is beszélve.

Mindenhol csak Sony, Olympus, meg Fuji gépek és kiegészítők, Canon sehol, de még Nikon is alig. Megdöbbentem.
Hétfőn a helyi fényképészek következtek. 3 helyen jártam, és szinte biztos voltam benne, hogy valahol csak találok Canon EOS gépet, és ott majd fel is tudják tölteni az akksimat… Erre kiderült, hogy sehol sincs Canon. Persze az is előfordulhat, hogy csak nem akartak segíteni, de egy akksi feltöltése senkinek sem fáj, ennyit még a legszigorúbb boltos is segítene… talán.

Reményt vesztve próbáltam segítséget kérni MSNen (kiírva), iwiw üzenőfalon, de még facebook üzenőfalon is, és sehol semmi. Elfogyott az ötlet, nincs töltő…
Hogy a fenébe tűnhettek el minden boltból és fényképésztől a Canon termékek?! Mivel fotóznak Egerben a profi fotósok, ha nem Canonnal vagy Nikonnal?! Mi van veled Canon?!


Hazaút 5 óra alatt.

Méghogy kicsi ez az ország! Nagyobb mint gondolnánk! Itthon van lehetőség akár 5-6 órát is utazni a fővárostól egy nem is túl messzi megyeszékhely (Eger) felé. Nemsemmi, mi?! 🙂

Kérnék egy G betűt!

Sajnos a dolog kevésbé vicces, mivel egy baleset miatt kellett Vámosgyörkön 1-1,5 órát vesztegelnünk, majd busszal átutazni Nagyút felé. Este 8-kor indultunk vonattal hazafelé, nemsokkal az után, hogy egy őrült/idióta/akármi a tilos jelzés ellenére ráhajtott a sínekre, és megölte magát, valamint utastársait az épp arra jövő IC-vel. Teljességgel hihetetlen, hogy valaki a leengedett sorompó ellenére is a 110-zel érkező vonat elé menjen, de sajnos megtörtént, a sejthető következmnyekkel együtt (meghaltak).

Nem ment tovább Egyetlen busz a sok emberre, meg némi fejetlenség...

További következménye pedig az volt, hogy leállt a vasút, így a mi vonatunk is Vámosgyörknél… Épp ez hiányzott!
A vasútállomáson már várt minket egy darab kb 40 fős busz, de ugye erre a teljes vonatról átszálló embertömeg nem fért fel (mi sem), így várakoztunk egy kellemes 1-1,5 órát a vasútállomáson. Ennyi idő kellett, míg a MÁV kerített még egy buszt, és a közel teljes fejetlenség mellett elment velünk Ludasra, összeszedett még egy rakat embert (
akik a 7 órás egri vonattal mentek – Egy órával korábban indultak, ugyanoda!), majd végre beérkezett Nagyútra, ahonnan már jártak a vonatok.

Kevés busz, sok ember... Viszont garantáltan nagy költség a MÁVnak...

Kissé bosszús voltam este a MÁVra, hiszen végül éjjel 1 órára értünk haza 22.30 helyett, de belegondolva már más a meglátásom: Ugyan a buszok hirtelen odarendelése akadozott, és fejetlenség is volt dögivel, de azért csak hazajutott mindenki, ugyanis a csatlakozások bevárták a baleset miatt megálló vonatok utasait. A jegykezelők jófejek voltak, ahol tudtak, ott segítettek, és még azzal is nyugtattak minket, hogy a MÁV utólag kifizeti a hazataxit, ha a csatlakozás mégse várna meg…. Tök jófejség, nemde?! – Szerencsére a többtízezer forintos hazataxizásra nem került sor, de egyébként se tudom, hogy miből lett volna kifizetve a taxiszámla…

A baleset egy további következménye az, hogy mégiscsak maradok a busznál. A Volánbusz új, kényelmes buszaival, és pontos, 2 óra alatt tartott menetidejeivel szemben, még a 200 Ft-ttal olcsóbbá vált vonatjegy sem fog tudni visszacsábítani a vonattra…


Gépfejlesztés kis pénzből … napersze! 6

Karácsonyra kaptam egy ígéretet, miszerint kapok 20 000 Ft-ot a családtól az asztali gépem fejlesztésére… Sok gond volt már vele, lassúcska is volt (pláne a 3D tervező szoftverekhez), így már egy ideje nézegettem az utódok lehetőségeit.

Alapvető kritériumom volt, hogy legyen végre DDR2-es memória, amiből (nemrég még) olcsó volt egy 1 gigás darab, így lehetett volna tömni bele a gigákat. Nameg, mivel kis pénzből fejlesztünk, ezért a kifejezetten kiváló AGPs videókártyámat nem kívántam lecserélni. Szóval a kritériumok máris megvoltak: AGP + DDR2 + olcsó ár.

Ez a pár kritérium máris meghatározott egyetlen lejhetséges alaplapot: Asrock AM2FN3-VSTA. Nem volt más választás, a fenti feltételeknek ez az egyetlen alaplap, ami meg is felelt. Ehhez elkezdtem processzorokat nézni, majd memóriákat, és kb 15-20 bolt ajánlata, és keresgélés után sikerült a vaterán fognom egy ilyen alaplapot a bolti ár feléért. Hoppá! 🙂 (5000 Ft)

Garancia még volt rajta bőven, ezért nem aggódtam, ha bármi gond van, fél év alatt csak kiderül, addig meg ott a garancia. Már csak processzort és memóriát kellett vennem, és akkor már csakis újat.

A büdzsét ugyan jócskán (7 ezerrel) túlléptem, de sikerült lecsapni egy igen jó árú AMD Athlon64 X2 5000+ processzorra, meg hozzá 2x1GDDRII-es, 800 Mhz-es ramra.
Tegnap este nagy lelkesedéssel estem neki a gépnek, beleztem ki, és kezdtem összerakni az új lelkét.

Alaplap, proci, memória, videókártya a helyén, minden kábel a megfelelő helyen, jöhet az áram! ….. Nagy várakozás, de nem történik semmi. A gép felzúg, a ventillátorok forognak, a ledek világítanak, de semmi. Se sípolás, se kép a monitoron, csak néma csönd. hmm…

Valamit biztos elszúrtunk! .. Elővettem az alaplap kiskönyvét, végigellenőrizetm minden vezetéket, sehol sem találtam hibát, de biztos, ami biztos, elölről újra bedugdostam mindent (reset, power gomb, hangszóró, stb csatlkozók). Áramot neki újra, de ismét ugyanaz: a nagy büdös semmi! .. Ejj!

Hosszas próbálkozások, több órányi kísérletezgetés (videókari ki, memória ki, a végén már a processzor is), ugyanaz volt a jelenség, meg se nyikkantunk. A laptopot elővéve elkezdtem a végére járni a dolognak, míg az Asrock (az alaplap) honlapján meg nem találtam egy listát, a támogatott processzorokról. Furmányos módon ott a processzorok modellszámai voltak felsorolva, ami semmilyen bolt kínálatban sem jelent szignifikáns információt. A listában viszont nem volt benne az én processzorom! Hopp!

Kiderült, hogy hiába AM2-es foglalatú a processzor és az alaplap is, akkor sem beszélgetnek, nem támogatják egymást! Hát még ilyet?! Ez az egyetlen egy processzor, amit egyáltalán nem támogat ez az alaplap, szóval itt és most ezt csúnyán benyaltuk.

Ezért írtam le ezt a kis történetet, hogy ha neadjisten valaki más is ilyen alaplap (Asrock AM2NF3-VSTA), és ilyen processzor (AMD Athlon X2 5000, dobozos, 64 bites, modellszám: AD5000ODG) vásárlásán törné a fejét (ami az egyik legolcsóbb, kényelmes megoldást kínálja ehhez az alaplaphoz), az gyorsan felejtse el, és a bolttól, akitől vásárolná, kérdezze meg a processzor pontos modellszámát, majd ellenőrizze le itt, az Asrock honlapján: Klikk!

Kedves kis búcsúajándékszopás ez az óévtől, tényleg!