2011. február

Járműtervezés és vizsgálat alapjai I. című tantárgy féléves nagyházijának aktuális konzultációján, a kinyomtatott rajz fölött elhangzó mondatok:

"Nekem ilyet ne hozzon, ebből nem látok semmit! Ez nem jó semmire! Az igazi mérnök papíron tervez, és csak utána bohóckodik a számítógépen!" [ördög műve, sic!]

Kirajzolt bordástengelyen méltatlankodva:
"Én nem tudom mi ez a virágminta, teljesen érthetetlen, ilyet tessék hozni [kézi skiccre böködve]!"

Azt hiszem felesleges kommentálni... Közlekkar emberi lénynek [beleértve minden ellenségemet] NEM ajánlott!

No, hát a hosszas csöndnek itt a blogon ez a drágaságos HINI vírus a magyarázata.. Volt egy pörgős, és hosszú hét, relatíve kevés alvással, utána egy nehéz hétvége, amikor is a vírussal küzdő kedvesemet ápoltam, aztán amint őt sikerült felrakni a repülőjére, jöttem én, és kidőltem..

Hétfő hajnalban támadt egy masszív gyomorégéssel, majd hányással és hasmenéssel felváltva, csak hogy jó legyen, aztán amint az lecsengett, jött a magas láz... Így aztán vasárnap este óta most először vagyok gép előtt, elszalasztva 3 fontos munkát is, rengeteg tennivalót és teendőt... Hurrá, hurrá, hurrá...

Egyedüli haszna a dolognak, hogy most garantáltan bepótoltam a sok alváshiányt, ugyanis 2 napot tulajdonképpen kisebb megszakításokkal, de átaludtam.. Nevezhetjük ezt végülis téli álomnak is, csak lehetett volna kicsit jobban is időzíteni.. :-\

Ja, és persze még mindig nincs vége.. Jövőre rugdosson meg valaki, ha nem oltatom be magam!

Azt hiszem a cím mindent elárul... Kipróbáltam ma a cimborák által hozott gyönyörűséget, és ... és hát nemsemmi! :) A látvány apró szépséghibákkal, de gyönyörű, az erő nemsemmi, a váltó, a fékek és a kezelőszervek pedig hibátlanok!

Kicsit tartottam tőle, viszont a lehető legkellemesebben csalódtam az első próbakör után. Egyelőre nem is tudok mást írni, mert kissé kimerített a mai nap, azonban egy biztos: nálam zöld lámpát kapott a gépezet.

Ezek után már csak egy szerelői zöld lámpára várok, így holnap Bambi mester is ránéz a vasra, és aztán ... hát aztán egy új korszak köszönt be! :)

Nos, az előző bejegyzés óta megnéztem a belinkelt kék szépséget, nameg megérkezett külföldről a cimborák által hozott olcsóbb (piros) gépezet is... Hát, mind a kettőnek vannak szépséghibái, és mind a kettőnek vannak jókora előnyei, így aztán nem oldódott fel a dilemma sem..

Egy biztos, hogy a legelőször kinézett, gyönyörű gépet, aminek vásárlása felől tegnap estig kellett döntenem, nagy szívfájdalommal, de lemondtam.. Sajnos az már túlrúg a pénztárcámon, az már annyira a határát súrolja, hogy tényleg el kellene adni az MZ-met, azt pedig nem akarom..

Marad így a csak hangyányival olcsóbb kék szépség, amit kipróbálva csupa jó tapasztalattal tértem vissza tegnap, de azért ott a váltója terén van egy pár apróság, ami aggaszt. Cserébe makulátlan a motor, sehol egy karc, se esés, vagy akárcsak eldőlés nyoma.. Az a motor olyan, mintha világ életében a lábán állt volna (97 óta), és soha, egy picikét se feküdt volna el sehol sem... Elég hihetetlen, de így van. Cserébe jó drága is.

Aztán itt van ugye a cimborák által hozott, 93-as gépezet, ami ugyan jóval olcsóbb, és szintén gyönyörű, ámde dupla annyi kilométer van benne, azaz éppen 100 ezer km... Igaz, ezen V2-es, kardános gépeknek a futásteljesítménye 200 ezer kilométer, nem véletlenül tartják agyonüthetetlen igáslovaknak, de azért mégis... Viszont épp annyival olcsóbb ez a gépezet, hogy az MZ eladása fel sem merül ebben az esetben, tehát megmaradna a hű paripám is, mint egri motor...

Na, hát kérem ezért nem oldódott még fel a dilemma, és tart el még legalább csütörtökig... Akkor ugyanis döntést kell hozni. Szerdán megnézem és kipróbálom a cimborák által hozott gépezetet, csütörtökön pedig megpróbálok szerelővel felvértezve visszatérni a kék NTV-hez, hogy kiderüljön, mennyire is lehetséges ott egy komolyabb baj...

Vélemények továbbra is jöhetnek! :)

Az utóbbi hetekben kicsit háttérbe szorult a blogírás, mert bár lenne mit írni, és van is ötletem, de egyelőre híján vagyok az időnek, és ez a hóbort esett neki ideiglenesen áldozatul. Lássuk csak miért: elkezdődött a félév, amiben ezúttal nincs hibázásra lehetőség, beneveztem egy "Alkalmazott fotográfus OKJ" (esti) képzésre, és beleugrottam még pár rövid határidejű pályázatba, továbbá, amiért most írok: motort készülök venni.. :)

Bizony, közeleg az idő, amikor végre valóra válthatom soron következő álmomat (a tükörreflexes fényképezőgép, és a hasznos, cégnél elkészített szakdolgozat után), méghozzá rövidesen megveszek egy Honda NTV-t, amiről részletesebben épp egy éve írtam ("Álom, álom, édes álom!" címmel).

Nos, és itt kapcsolódik be a bejegyzés címe: Dilemma azon, hogy melyiket is... Mert bár vagy 2 éve biztosan nézem az eladó motorokat, most érkeztem csak olyan közel, hogy valamelyikre még tán pénzem is lehet. Na, nem ám olyan egyszerűen, és nem annyi, mint ahogy ideális lenne, dehát ez egy más történet...

A lényeg, hogy van egyfelől az álomgép (fent), a mindent vivő, a gyönyörűség, a the best, az, ami tényleg fantasztikus, ámde van pár apró szépséghiba és hiányosság, ami nem fér össze a borsos árral.. Mert ára az van neki, és mivel a hiányosságok miatt az a borsos ár csak nagyobb, már súrolja az "ingem-gatyám" kategóriát. Alapelv, hogy az MZ-t nem szeretném eladni, elvégre fenntartása nem egy nagy költség, eladáskor pedig közel sem annyit kapnék érte, mint a vele töltött 30 ezer kilométer okozta kötődés, ámde.... Ámde ennél az álomgépnél lehet arra kényszerülnék, hogy megváljak szegény hű paripámtól, az MZ-mtől.. :(

Aztán másfelől ott van a barátok által szerzett külföldi gépezet, jóval olcsóbban, viszont kevés információval... Jóval olcsóbb, ugyanakkor lehet nem lesz annyira az a megtestesült álom (ami további szépséghibákat/hiányosságokat vet fel).

Harmadrészt pedig van egy szintén borsos árú, de fényképek alapján szépséges, és talán szépséghiba-mentes gépezet. Sajnos ennek esetében is szóba jön az MZ eladása... Magát a gépet viszont holnap nézem meg..

A nagy dilemma fő alapja az, hogy ezt a motort (akár csak az MZ-t régen), hosszabb időre szeretném venni. Minimum 5 év, ha nem több, a modell pedig már annyira régóta ki van nézve, hogy szinte szóba se jön más. Ez a probléma egyik forrása, ugyanis ritka gépről van szó, ami sokak által kedvelt, keresett, így drágább is az azonos évjáratú társainál... Ezt viszont nem csak a kereslet, hanem annak fő oka: az agyonüthetetlen erőforrása és megbízhatósága is okozza. V2-es, kardános motor: a hajtása törődést nem igényel (kardán), a motorja pedig pörgetést, így sokáig húzza.

Amiatt, hogy hosszú időre szeretném venni a gépezetet, tényleg fontos a bizalom az eladóban, és a motorban egyaránt. Ez a bizalom pedig lehet többet ér, mintsem az a mintegy 100 ezer forint, ami a két véglet közötti különbséget jelenti (a gyönyörű, de drága, és az olcsó, de nem tudni milyen). Na, hát pontosan ez a dilemma, kéremszépen! :)

Belevágjak vajon abba, ami gyönyörűnek és jónak tűnik (ingem gatyám, és esetleg hű paripám beleadva), vagy pedig várjak a kedvezőbb árú darabra?! ... Ez most már csak azért is nagy probléma, mert vasárnapig döntenem kell a fenti képeken látható szépség vásárlása felől, és ha nemet mondok, meghirdetésre kerül az eddig nekem tartogatott gépezet... Ugye, hogy van itt min dilemmázni?! (Akinek van foglalt álláspontja, ne habozzon megosztani! :) )

Az előző posztommal blogom átlépte az eddigi 500 bejegyzést, az immáron több, mint 4,5 éves pályafutása után. Ez azért már döfi! :)

500 bejegyzés, 750 komment, és 2008 eleje óta mintegy 74 ezer egyedi látogató, 19. Szerettem volna összeszámolni, a kifejezetten a blog bejegyzések ihlette fotókat, de ez szinte képtelenség, így jöjjön egy kis kollázs a picasán található "Blog illusztrációk" galériámból, ahová kb 2010. eleje óta gyűjtöm a kifejezetten ezen blogba szánt fotókat.

Ezzel a kis kollázzsal köszönöm nektek, hogy vissza-vissza járva nézegetitek itt az én irományaimat, olykor nyavalygásaimat, küzdelmeimet, gyötrelmeimet, vagy éppen örömteli pillanataimat!

A tavasz halvány, kékes illata mi más lenne, mint a kétütemű motor kipuffogóján előbukkanó kék füst?! :) Végre a hőmérő feltornázta magát 7 fok fölé, és elő is kerültek a motorok. Eredetileg szerelés/rendberakás/mosás célzattal, de végül egy kis grulás lett belőle..

Eredeti terv az eltörött sárvédő rendberakása (fém lemezzel erősítése), nameg az elektronika rendbeszedése, de sajnos a gondok közbeszóltak.. Sajnos mivel 2 hónapig nem nagyon voltam itthon, így az akksi teljesen lemerült. Nem lett volna szabad hagyni, de nem tudtam szegénnyel foglalkozni. Így aztán apum ráakasztotta a töltőt még pár napja, viszont ezek után sem nyekkent meg a gépezet...

Kezdtem aggódni, hogy esetleg kitikkadt az 9 Ah-ás akksi, amire meg is volt az esély, viszont a beindítási próbálkozásuk után feltörő füst (az akksi mellől) egyből egyértelművé tette: itt kérem zárlat van!
A füst a közvetlenül az akksira csatlakoztatott szivargyújtó feszültségszabályozójából jött, amit gyorsan le is szedtem az akksiról. Úgy látszik, hogy valami fondorlatos módon a tél során egy szigetelés megadhatta magá. Mindenesetre elég durcsa, de a slag csőbe épített céner diódás szabályozó szépen magára olvasztotta a csövet..

Ezek után természetesen ki kellett próbálni a gépezetet! :) Nagy nehezen be is indult, és mentünk egy nagy kört a városban. Lámpáknál le-le álltunk helyzetjelzővel, féklámpával és indexxel, ezeket még most nem bírta (alapjáraton).
A nagyobb baj az a város túlsó végén, a fenti fotó idejére leállítás után volt: Nem indult. Se szivatóval, se anélkül, se sehogy... Gyertya ki, megnéz, megdöbben: Őzbarnára ÉGETT gyertya. Úgy nézett ki, mint aminek az anódja épp elfogyóban van. Hogy ez most megégett, vagy egyszerűen csak elöregedett, jó kérdés, de kapott gyorsan tartalékból egy másik gyertyát, és már ment is tovább...

Az biztos, hogy a sárvédő rendberakása, az index relé digitális vezérlőre cserélése, és a hátsó indexek komplett cseréjén, kívül lesz itt még igény új gyertyák (fő és tartalék) beszerzésére is. Az akksi pedig épp töltődik a holnapi 10 fok reményében, remélem abból nem kell ismét újat beszerezzek (alig 1 éves :-\) a hanyag téli bánásmód miatt...

Két levelet idéznék. Először egyet január 20., csütörtök délután 18:40-ről:

"Tisztelt Hölgyem/Uram!

XY vagyok, YXben élek, de Budapesten tartózkodok. ... A mai napon megkaptam egy lehetőséget, amihez szükségem lenne sürgősen egy útlevélre, illetve útlevélszámra.
...
Szeretnék, ha lehetséges, holnap délutánra egy időpontot kérni sürgős útlevélintézésre.
...

Tisztelettel,
XY"

Aztán erre a válasz egy nappal később, január 21., péntek délutánról:

"Tisztelt XY!

Tájékoztatom, hogy a legközelebbi szabad időpont 2011.01.26. napján áll legközelebb rendelkezésre 8.00 és 20.00 óra között [Szerk: 5 nappal később]. ....

Üdvözlettel:
YX
Központi Okmányiroda
Közigazgatási és Elektronikus
Közszolgáltatások Központi Hivatala"

A levél ellenére péntek este csak elmentünk oda, a Központi Okmányirodába, de a sorban állós részhez. Az utcán haladva az egyik ablakon -ami az időpont foglalásos ügyfeleknek fenntartott rész ablaka volt- benézve a következő kép tárult elénk:

Központi Okmányiroda, időpont foglalásos részleg utcára nyíló ablakán benézve

Ezek után érthető, hogy csak 5 nappal későbbre van időpont, nem? ...
(Végül kb. 20 perc alatt sikerült elintézni a hagyományos, "sorbanállós" úton az útlevelet, ugyanis nem volt senki sem bent)

Előző bejegyzésben említettem, hogy felmerült egy új lehetőség a folytatásra..
Sajnos az összeállt órarendemben minden napra jut óra, ráadásul minden nap a délelőtt garantáltan foglalt lesz. Ez így nem teszi lehetővé, hogy mellette értelmesen dolgozzak, ráadásul az egyetem 'fizetős vendégeként' nem engedhetem meg magamnak, hogy tárgyat elbukjak, pláne amiatt nem, hogy esetleg nem járok be..

Ebből következik, hogy ha minden nap bent vagyok, akkor túl sok munkára nem lesz lehetőségem... Így merült fel, hogy a hasznosság jegyében belevágok valami olyasmibe, amit jóideje szeretnék, egyetem mellett is csinálható, és később hasznomra válik. Ez a valami egy OKJ, meghozza az 'Alkalmazott fotográfus OKJ'.
Ideális, hogy a hobbimból egy mellékállás lehetőséget hozzon létre, és esti képzés révén az egyetem mellett vállalható is (munka mellett viszont kevésbé lenne az). Egy szinttel komolyabbra emelhetem így a hobbimat, garantálva azt, hogy egy idő után tényleg behozza a saját költségeit.

Na, hát ez lenne az újdonság, ami mellett az egyetem problémája korántsem megoldott. A probléma ugyanúgy fennáll, annyi különbséggel, hogy lesz újra valami, ami motivál, és amivel motiválni tudom magam. Kell is a motiváció, ugyanis 18 kreditet vettem fel a következő félévre (ilyen keveset még sose), aminek viszont mindnek sikerülnie is KELL.
Best of 'szar tárgyak', de legalább MINDET hallgattam már többször is. Igaz, épp ezért is gyűlölöm őket, de már mind esetében csak pár pontok híján csúsztam le a kettesről. Az a pár pont most meglehet, ha úgy összeszedem magam, mint 1 évvel ezelőtt a napközis félévben, amikor 22 kreditet sikerült is megcsinálni (igaz, sok bukás mellett). Annak a félévnek a napközin kívül a közel minden órára bejárás lehetett a titka... Ez általánosságban is igaz, hogy amire rendszeresen bejárok, és nem gyűlölöm annyira, hogy ZH előtt rendesen leüljek tanulni, az meg is szokott lenni...

Motivációnak ott lesz a pénz, amit a fizetős képzésen kifizetek tárgyanként (és amit saját erőből szedtem össze), amikor pedig az sem elég, akkor a fotós képzés adta sikerek motiválhatnak, emlékeztetve, hogy milyen is a siker íze. Ezt az ízt gyakran elfelejtem, amikor motiválatlanul, és reménytelenül próbálok a ZHra/vizsgára felkészülni, mivel a BME nem halmoz el olyan nagyon ennek az íznek az érzetével.

Hát most itt lesz a fotós képzés, itt lesz újra a siker ínycsiklandó zamata, ami talán majd visszaadja az egyetemhez hiányzó motivációt. Itt is érezni akarom majd ezt az ízt, a diploma rücskös és kemény bőrkötése formájában...

Az előző, csúfos bukás okozta traumát sajátos módon, élmény felülírással próbáltam orvosolni. Ennek első fázisa az volt, amikor sok-sok év után ismét eltévedtem Budapesten (bár talán ennyire még sose), jó alaposan.

A vizsga után közvetlenül a régóta megrendelt, és kinézett motoros kesztyűt mentem átvenni, amihez az RMC-motor Üllői úti üzletébe kellett menjek. A metrón útközben viszont amikor már az életkedv is elillanni készült, egyszercsak lement a vörös függöny. Mondhatjuk ezt úgy is, hogy ott tört el a mécses, vagy úgy is, hogy csak ott dolgoztam fel igazán az eseményeket (bár előtte már repedezett az a mécses a Ferenciek terének közepén). Így történt, hogy amikor lement a függöny, leszálltam a metróról, és elindultam. Nem tudtam, hogy hol szállok le, nem is figyeltem, nem is érdekelt, és az sem, hogy merre megyek. Mentem. Amerre megállás nélkül tudtam menni...
Némi belső üvöltés, összezuhanás, és hasonló nyalánkságok után visszakapcsoltam a korábban dühből kikapcsolt telefonomat, és egy hosszas beszélgetés következett legfőbb támaszommal, édesanyámmal.

Eközben is csak mentem, csak mentem, viszont amikor a vörös köd kezdett felszállni, felmerült a kérdés, hogy "na, akkor most hol vagyok?!". Fogalmam sem volt... Azt se tudtam hol szálltam le, azt se, hogy merre indultam, és azt sem, hogy merről jöttem. Egyszercsak ott álltam egy aluljáró közepén, és fogalmam sem volt, hogy melyik lépcsőn jöttem le oda... Furcsa érzés volt, de azért kis kavarodás után sikerült eljutni a Népligeti metrómegállóhoz.

Ez után, hogy ez ne ismétlődjön meg, belevetettem magam a tennivalókba, azonban hiába a rengeteg fontos elintézni való, ez mégsem kötött le eléggé. Ehelyett filmeket néztünk, majd egy régi ígéretnek, és egy szülinapi kívánságnak eleget téve szerelmemmel elmentünk a Tropicáriumba (ha már a túrázáshoz túl hidegnek ítéltük az időt). Na, ez aztán kikapcsolt, az tuti! Fotózás, fotózás, kevés fényben, gyorsan mozgó állatokat, igazi kihívás volt, ez kellett!

Ez után még egy kajálást követően hazafelé indultunk a Tropicáriumból azzal a tervvel, hogy majd jól bulizunk egyet a ZUP koncertjén, de ez végül elegendő erő és idő híján meghiusult. A buszon viszont kitaláltam egy kiváló játékot az ilyen esetekre, amivel világot látva lehet kicsit kikapcsolódni, de erről majd később, egy küön posztban! :)

Másnap belevetettük magunkat egy nagy pakolásba, ami egy őskáosz létrehozásával kezdődött, és egyelőre ezen az állapoton stagnál is. Aztán volt itt még közös IKEÁzás, első közös lakáskéllékek beszerzésével, bazinagy kajálás svéd módra, óccsóé, és újabb filmezés. A hét elején próbáltam az A4-es oldalin tennivalók tobzódó listáján enyhíteni, de sajnos gyorsabban kerülnek RÁ újabb elemek, mintsem LE róla elvégzettek...

Tegnap és ma egy hosszas és kínlódós ügyintézésen vagyok túl (ami még nem ért véget), valamint egy kiadós Omszki tavon korcsolyázáson. Életem első tavon korcsolyázása volt ez, eddig mindig csak műlyégen próbáltam összetörni magam. Most végre kipróbálhattam ezt is, ahogy egy kis jéghokizást is, tovább növelve az ön-összetörés lehetőségeit... Ez részben sikerült is, bár most nem olyan hatásfokkal, mint anno a szánkóval, de azért sikerült pár kiváló esést összehozni (bármennyire is nem ez volt a célom). 5 után már nem is számoltam, pedig évek óta nem estem összesen ennyit korcsolyával (az más kérdés, hogy 2 éve nem volt a lábamon).
Most még következik egy Nabi Sirius buszteszt jó társaságban, ami után a tennivalók lista további enyhítése a cél.

Az élményterápiának mondhatni megvan az eredménye is, ugyanis új célok, új lehetőségek bukkantak fel a látómezőn, amiért talán érdemes csinálni tovább ezt az egész maszlagot (BME)... De, erről is majd inkább egy következő posztban-..

To be continued...

« 2011. január 2011. március »