Még mindig jóóóó!
Ez durva, tényleg egyre jobban tetszik a dolog.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora szabadságérzet lesz a biciklizéssel. Eddig ugye mentem a rakparton , a bicikli úton párszor, oszt' kész, szabadságérzet zéró…
Most viszont ha haladni akarok, kimegyek az úttestre, ha pedig ott nem haladnak, felcsapatok a körúti marhaszéles járdára, és 15-20-as tempóval tekerek el az autók, és köztük rekedt motorosok mellett! 😀 (finoman a gyalogokat kerülve, akiknek hangosan megköszönve, ha figyelnek rám… Ha nem, akkor pedig szinte megállok, és volt hogy ezt ők köszönték meg!)
Marha jó!
Ma is tekertem 10 kilométert, épp csak beszaladtam az Egyetemre, és az elhatározásnak megfelelően, nem motorral és nem is BKVval. Javarészt most is a járdán mentem, mert amikor alig vannak gyalogosok, akkor ott a jobb. Viszont ha már kerülgetni kellene őket, akkor inkább lebaktattam az úttestre, és ott mentem tovább, ha meg ott voltak túl sokan, akkor vissza a járdára. Ezt nagyon élvezem!
Minden bizonnyal azért vagyok futom ugyanazt az utat kb azonos idő alatt, mint motorral, mert míg motorral sokszor "beszorulok", és megállni kényszerülök, addig bicajjal felmgyek a járdára, és egy percre sem állok meg. Folyamatosan megyek, 15-ös átlagtempóval (kilométerórából 🙂 ), épp csak 1-2 gyalogátkelőnél kellett megállnom, nameg az Üllői úti kereszteződésnél, ahol most nem mentem le az aluljáróba, hanem lebakkanva az úttestre, szépen előrementem a pirosnál, és az autók között mentem keresztül az Üllőin.
A lényeg, hogy a benyomás még most is pozitív, ez a szabadságfeeling, ez az "azt csinálok, amit akarok, úgy megyek, ahogy nekem tetszik" bejön, nagyobb a freedom, mint motoron! Holnap lehet kipróbálom zenével, szerintem egy halkan szóló zene még tovább tudja fokozni az élvezeteket.. 🙂