Hónap szerinti archívum: július 2011


Újra itthon – Túrazáró poszt, kilencedik nap 2

Először számokban, az utolsó nap: 660 km,
Össz kilométer: 2629 km
Fogyasztás: 5,5 l / 100 km
Motoron töltött idő: ~11 óra


(Rövidesen sok-sok hasonlóan kellemes képpel bővülnek a korábbi posztok!!)

.. és szóban: Ez is elérkezett végül, és reggel szigorúan 7-kor kelve neki kezdtünk sátrunk bontásának, és a motorok felmálházásának. Az előző este szívünkbe zárt drága, német szomszédságunktól (benne a kedvenc “nyerítős nénivel”) egy kellemes gázfröccsel vettünk búcsút fél 9-kor, aminek reméljük pont annyira örültek ők, mint amennyire mi örültünk a folyamatos nyerítve nevetésüknek hajnali fél 1-ig. 🙂
A reggelt viszont mégsem ez, hanem a “hazamegyünk” tudat határozta meg. Jó is volt (még egy jó kis motorozás, aztán ágyban alvás), meg nem is…
Zsomborral úgy voltunk vele, hogy még egy hét májkrémkonzerven, sátorban élve abszolúte elviselhető lenne, akár tengerparton heverve, akár járva a hegyi szerpentineket, de sajnos egyikünk se tehette meg, hogy tovább marad..

Kicsekkolás után (túl a “mennyiiii?” kérdéseken, a végösszeget hallva) rábíztunk magunkat a kicsit szeszélyes GPS-re, hogy keresztülhozzon minket az Isztria hegyein, hogy aztán Fiuménél búcsútintve a tengernek hazafelé vegyük az irányt. Ezúttal a földutak kimaradtak, helyette kellemes hegyi szerpentineket tartogatott számunkra az út, amint felkapaszkodtunk az Isztria legmagasabb hegyének hágójára (Ucka).
Nem éppen egy alpokos szerpentinezés volt ez, mivel az út minősége, és a temérdek értelmetlen sebesség korlátozás (túl sok 30-as és 40-es táblát gyártottak szerintem) nem tették lehetővé a dobozokig döntögetést, ez utóbbiról pedig már nem is beszélve. Sokszor éreztem úgy, hogy már kishíján karcolja a földet az oldaldoboz, de szerencsére mindig megúsztam.
Ezen az útszakaszon inkább a látvány, azaz a tenger látványa a távolban volt az érdekes, nameg az, ahogy aztán Icicinél a város tetejéből a tengerpartig ereszkedtünk, nameg aztán ahogy az opátikai villák között motorozva valami tengerparti fotó helyet kerestünk. Ilyet végül csak Fiumében (Rijeka) találtunk, ahol a fenti kép is készült, és ahol utolsó esélyt adva a dolognak, végre sikerült ilyen fotót is csinálnunk.

Itt még egy jót tízóraiztunk, a szokásos májkrémes zsömle formájában, majd átvergődve a városon Karlovac felé vettük az irányt, ismét hegyi utakat választva. Hol az autópálya mellett, hol alatta, hol pedig fölötte haladtunk, és mindig azt éreztem, hogy a temérdek 30-as és 40-es táblának két célja van csupán: 1) A turisták megkopasztása büntetésekkel, 2) A turisták fizetős autópályára terelése. Már csak azért is, mert a 40-es táblánál 60-al haladva majd lelöknek az útról a helyiek…

Karlovac után még volt bőven hátra, és innentől már autópályán folytattuk utunkat. Előre megnézve tudtuk, hogy mit vállalunk, azaz félre tettünk 31 kunát az, és végül pontosan ennyibe is került.
110-120-as tempót tartva a Honda alaposan megterhelve sajnos jó étvággyal fogyasztotta az olcsó(bb) horvát benzint, de jönni kellett, hogy ne késő este érjünk haza.
A határátkelőnél aztán még egy jót konzerv-ebédeltünk, miközben telefonálgattunk egy sort hazai hálózatról. Vicces volt a dologban, hogy a határon lévő pénzváltó két kitett, kényelmes székét, és asztalát “kértük kölcsön” ebédünk elfogyasztására, de amikor ezt jóváhagyta a nénike, még biztosan nem számított arra, hogy a következő pillanatban egy gázfőzőt, és konzerveket csapunk ki az asztalára.. 🙂 Volt meglepetés.

Ekkor már pontosan tudtuk, hogy Budapesten rossz idő vár minket, és kezdtünk a tengerparti napsütéses időhöz alkalmazkodó ruházatunkat vastagítani, ahogy borult be fölöttünk az ég. Pár kilométerrel arrébb aztán az esőruhát is felvettük, biztos, ami biztos alapon, majd Budapest előtt megjött az ok is: folyamatos esőben tettük meg az utolsó 70-80 kilométert. Nem mondom, hogy hiányzott, de legalább a túra végére hagytuk a felszerelésünk masszív esőpróbáját, amit tökéletesen kiállt! Nem lettünk vizesek (az esőruha alatt), és egyik doboz, vagy csomag sem ázott be! 🙂

Végül ugyan rossz időben, de ezt leszámítva szinte végig ragyogó napsütésben tölthettük ezt a villággámenős 9 napot, ami felejthetetlen élmények sorával gazdagította motoros tapasztalatainkat. Hazaérve mindannyian jól belecsöppentünk a munka világába, ez a poszt ezért is váratott magára ilyen sokat..
Rövidesen képekkel gazdagítom az előző bejegyzéseket, nameg valamivel olvashatóbbá is teszem őket (ékezetek), és még várható egy elszámoló poszt is, amiben a büdzsé alakulását elemzem egy kicsit. Stay Tuned! 🙂


Az utolso csobbanas – a nyolcadik nap 7

Eloszor szamokban: 127 km
Eddigi ossz km: 1850 km
.. es szoban: Pihenonap ide vagy oda, csak nem birtuk ki, hogy
motorozzunk ma egy kicsit.. Reggel ebreszto nelkul keltunk, amikor
sikerult, majd szinte ures hatso dobozokat felpakolva beroffentettuk a
motorokat. – azaz csak roffentettuk volna, ha az enyemet nem kellett
volna betolni. Lemerult az akksija a folyamatos telefontoltesek, es
esti vilagitas miatt.. Igy csak egy kis musor utan indultunk el.
Uticelunk a kornyek egyik talan legjobb boraszatanak meglatogtasa
volt, azaz Momjanban Kozlovicekat latogattuk meg. Kivalo boraik
vannak, amikbol az egyik Kozlovic rogton meg is kinalt minket, igy
igazi kikopos borkostolast ejtettunk meg.
Odafele Zsombor GPSe ismet vicces kedveben volt, es hozott minket par
kilometeren at mindenfele foldutakon (amikre azt hitte, hogy rendes
ut). Utana aztan korigaltunk, es szep, hegyi szerpentineken vitt
minket az ut. Egy baj volt veluk, ez pedig a csuszos feher beton, amit
itt-ott felmarnak, hogy jobban tapadjon, majd kitesznek egy
ertelmetlen 30as tablat, a biztonsag kedveert.
Utkozben meg megalltunk egyet wifizni is, igy eltoltottem jo sok kepet
ismet a http://kepek.grafur.hu cimre!
Hazafele meg megneztuk Porec belvarosat, korbesetaltuk egy-egy
pizzaszelettel, jahtok melltt meg wifiztunk is egyet, majd a satorhoz
visszaerve csendespiheno: alvas, olvasas, csobbanas…
Hatra van meg egy sorozos naplmente nezes, aztan reggel korankeles, es
irany haza, 700 km, egyben!


Igazi lazitos nap a hetedik 1

Eloszor szamokban: 0 km
Eddigi osszes kilometer: 1763 km
..es szoban: Ma hajnalban esore ebredtunk, csak nem usztuk meg a sator
esoprobajat (kivaloan helytallt). Reggelre viszont szep napsuteses
idonk volt, es egy jot gyonyorkodhettunk a tenger latvanyan, a
satorban fekve.
Mire felkeltunk, es osszekaptuk magunkat, addigra kicsit beborult, igy
tengerben csobbanas helyett konyvolvasassal kezdtuk a napot. Ezzel
nagyabol le is irtam az egesz napot, hiszen pihentunk… 🙂
Kellemes, meleg a tenger, es az a par kis eso napkozben sem hutotte
le, igy ket es kozott csobbanhattunk egyet-egyet. A tobbi idoben a
nemet rap zenei mufaj kialosagaival ismerkedhettunk meg, draga, ifju
szomszedaink jovoltabol. Legalabb annyira jo, mint a francia rap!
A kemping egyebkent hivatalosan negy csillagos, viszont ha ez tenyleg
annyi, akkor a muraui kempingnek legalabb 6 csillagosnak kell lennie.
Ossze nem hasonlithato a ketto, de vegulis tengerparton vagyunk, egy
szavam sem lehet, ez ilyen… Holnap meg piheno, valamint wifi es
beszerzo ut, aztan vsarnap haza a magyar valosagba!