Kategória szerinti archívum: Nem úti és nem napló – egyebek


Korszakok jönnek – mennek. Eladó motorOK! 1

Mindenki életében vannak látszólag, vagy ténylegesen váratlan fordulatok, és különböző alapokon (racionalitás, szimpátia, lila köd, stb..) hozott döntések. Nos, egy ilyen, kívülről talán váratlannak mutatkozó, belülről viszont nagyon is előkészített döntés az is, hogy megválok eddigi motorjaimtól, és egy új korszakot kezdek. Eladó státuszba került így a Honda NTV 650-esem, és bizony még az MZ-m is.

Az erős felütést követően részletezem is a háttérben álló dolgokat, mert azért a helyzet korántsem olyan tragikus, mint ahogy azt az első mondattal kezdtem. Nézzük is először a Hondát:

Az 1993-as, immáron 22 éves gépezetet még 2011-ben vásároltam, Hollandiából, 102 ezer kilométerrel, és tettünk meg együtt közel 24 ezer kilométert. Nem féltem a kezdő kilométerállástól, elvégre ez egy V2-es kardános! Örök élet, plusz egy év!

Kezdetektől fogva (a legelső nagy -Alpok és tengerpart- túra kivételével) kedvesemmel kettesben utaztunk rajta a túrákon, és így jártuk be hármasban a környéket és a környező országokat. Hamar kapott teljesen gyári oldaldobozokat, valamint egy kiváló minőségű Givi E45, 45 literes Topcase-t is, és az így elért kispolszkival ekvivalens rakodótér révén nem volt sose gond a pakolás…

Volt időszak, amikor még autó híján munkába is el-el szaladtam vele, ha lekéstem a villamost (Keleti-Szigethalom táv), aztán pedig olyan is, amikor már Győrben élve a vasárnap esti vonat helyett csak hétfő reggel jöttem el Budapestről, egyenesen munkába. Ezek olykor-olykor 0°C körüli hőmérsékletben megtett autópályázások voltak, de jól bírtuk mindketten.

Megnéztük együtt Szlovéniát, de volt hosszúhétvégézés az Alpokban is, és Győrből Egerbe, haza is gyakran inkább motoroztunk vonat vagy később akár autó helyett. Szlovénia után tavaly a Dolomitokat is felderítettük, de átléptünk néha az északi szomszédokhoz is, a gyakori Balatonra leszaladásokat már nem is említve. Soha egyszer sem merült fel bennünk, hogy otthagyhat valahol; igaz ez a rendszeres és alapos szervizeknek is köszönhető, mert nem szeretem a meglepetéseket…

Tavaly, az Olasz túra előtt tettem fel rá egy kétkomponensű Bridgestone gumit hátulra, és nyílt meg egy új világ a tapadás terén vele. Mintha beragasztottam volna a kanyarba! Hamar el is értünk a gumi széléig a Dolomit szerpentinjein, ketten utazva rajta. Kimotoroztuk a maximumot, mindezt úgy, hogy a gép egyszerűen imádja! 4,5 liter/100km körüli fogyasztásokat produkál a hegyekben, kicsivel 5 liter fölöttieket aztán hazafele az autópályán. A hegyvidék való neki, ráadásul ott a gyönyörű V2-es hangja is jobban érvényesül. A héten megcsinált műszaki vizsgán is oda voltak érte, nagyon tetszett a vizsgaállomás minden alkalmazottjának, és a gyári kipufogóba nem volt belekötnivaló sem.

Most végigbogarászva (a linkekhez 🙂 ) ezeket az emlékeket kicsit el is felejtettem, hogy miért is gondolkodtam alig 1,5-2 év után az utánpótláson, és a következő motoron?! Nem lett volna elég az 52 lóerő?! Nem lett volna elég a szélvédelem a plusz plexivel sem?! Vagy ne szerettem volna az őrjítően gyönyörű V2-es hangot?! –> Nos ez utóbbit leszámítva talán az előtte lévő pontok játszottak abban szerepet, hogy állandóan egy nagyobbon gondolkodtam.

Egyre hosszabb túrákra merészkedtünk el, ahol egyre nagyobb hangsúlyt kapott a hosszútávú kényelmesség, nameg az erő is, ami egy-egy rosszidős autópályázáson, ketten utazva rajta, felpakolt csomagokkal tényleg néha többet kívánt volna. Egyértelművé vált, hogy nagyobbat szeretnék, nade aki egyszer már belekóstolt a kardánozásba, az tudja, hogy nem szívesen válik meg tőle… Tehát csakis kardános jöhetett szóba; ráadásul a V2-be is eléggé könnyen szerelembe lehet esni, így a soros 4-es hengerelrendezéseket a lánchajtású motorokkal együtt kizártam. Nos, nem sok minden maradt: Kardán is, anti-sor4 is…

Akik a fenti képet éles szemmel fürkészik, azok már tudják, hogy a fenti egyenlőtlenségre egy BMW lehet a megoldás, így történt, hogy megboxerosodtam.

Így jött egy újabb korszak a -motoros-életemben, és bízom benne, hogy ez már az a gép lesz, amire mindig is vágytam. Az új korszak teljessé válásához viszont eddigi hű társunktól kénytelen vagyok megválni, így most a teljes felszerelésével együtt új társat keres magának a használtautó.hu-n. Aki tud, segítsen neki megtalálni! Ja, és vannak itt még képek: Picasa.

Mindemellett viszont van még egy hasonlóan, ha nem inkább érzékenyebb történet. Az MZ. Mondom még egyszer: AZ MZ. Eladó. … AZ MZ eladó.
A motor, amivel az első nagymotoros 30 ezer kilométerünket töltöttük együtt, akivel egy olyan jó társaságba kerülhettem, mint az MZ Club Hungary, akivel először jártuk be Észak-Kelet Magyarország csodálatos vidékeit, majd egyre messzebb merészkedve eljutottunk a Tátrán túlra, voltunk Erdélyben és csak mi kettesben csináltunk egy kicsit őrült túrát is Horvátországban. Sőt igazából ezzel a túrával kezdődött ez a blog is, 2007-ben.

Hosszas keresések után egy egész közeli faluban leltem rá még 2005-ben (10 éve!) alapvetően gyári állapotban, de pár “optikai tuning”-gal felvértezve, amelyeket részben vagy egészben inkább eltávolítottam róla, és a gyári állapot mellett a túrázásra fektettem nála nagy hangsúlyt. Masszívabb doboz felfogatást kapott, amire idővel zárszerkezet is került Szacsesz, régi cimborám segítségével; akivel igen jókat szerelgettük és szervizeltük a motorjainkat…

Régi szép idők! Aztán ott vannak a Hegyalja fesztiválok (RIP) is, amikre motorral érkeztem, és mindezt kellően korán téve, a fesztivál területén tudtam parkolni a tálca sörnyi rakománnyal együtt. 🙂 Nyomtunk együtt biciklis körversenyeken (Tour De Hongrie) felvezetést és pályabiztosítást is, de mégis minden emlék közül a legjobbak az MZ Clubos túrák legyen az csak egy rövid Mátra túra, hosszabb Mecsek túra, vagy épp jó hosszú Erdélyi, a saját szervezésű Tátra túráimról, vagy a Bambi mesternél töltött hosszú beszélgetős órákról nem is beszélve. Sok jó ember, jó hangulat, faház vagy sátor, tábortűz, hülyülések, viták az MZ szereléséről, nappal pedig akár kanyarvadászatok…

Mindez a rengeteg szép emlék ehhez a motorhoz köt, és ezért alapvetően egyáltalán nem akarom eladni… Viszont amióta megvan az utódja, azaz 2011 óta épp csak egy lemosás és rövid kör erejéig ültem rajta, és azóta is, immáron 2-3 éve biztosan áll. Egy helyben. Néha egy-egy próbálkozás történik a beindítására (ami vagy sikerül vagy nem), de a kezdeti 8-9 ezer kilométer/év után most még a 8-9 méter/év is megváltás lenne neki. Szeretem ezt a gépet, és bár úgy gondoltam, hogy jó helye lesz neki felpolcolva egy fűtött garázsban; belegondolva abba, hogy mit okoz neki az állás…. nem szeretném, hogy tovább álljon!

A fenti utódok révén egyelőre nekem elképzelhetetlen, hogy akár csak egy körre is visszaülnék rá, viszont nem akarom, hogy az enyészeté váljon. Bár pára és hideg nem éri; a gumi alkatrészeknek akkor sem tesz jót az egyhelyben állás, így arra a nehéz döntésre jutottam, hogy ELADOM, minden tartozékával és tartalék alkatrészével együtt. Sajnos a piaci értékekkel képben vagyok, így tudom, hogy ami befolyik belőle, az nem lesz egy nagy összeg, de mivel nem létszükséglet, ezért nem fogom elkótyavetyélni. Sőt! Egy olyan gazdát szeretnék neki, aki tovább viszi az MZ Clubos aktivitásokat vele; azaz a legjobb lenne, ha az új gazdája kicsit pótolna: Eljárna túrákra, sőt szervezné is őket, aktívan benne lenne a csapatban, és építené azt.

Létezik ilyen?! Találhatok ilyet?! Nem tudom… De az biztos, hogy az MZ egyelőre még nem a használtauto.hu-n keresztül keresi új gazdáját, hanem mondjuk itt. Esetleg ezen képeken keresztül, melyek összefoglalják a teljes fenti történet minden részét, a szervizekkel és a 300 köbcenttisítés pillanataival együtt: GYŰJTEMÉNY (klikk!).
Ha valaki érdeklődne, akkor a blog kukac grafur.hu-n megteheti! – Aztán ha győzöm, akkor jön a tavalyi túrabeszámoló folytatása is. 🙂

 

Update (2015.04.09.):

Honda eladva, és az MZ végül mégis felkerült a hasznaltauto.hu -ra. Íme: https://www.hasznaltauto.hu/motor/mz/mz_etz_251_e-8850783


Nahát! Újra itt! Helyreállítás és visszatérés

2012 végén, túl a blog 5 éves fennállásának évfordulóján az addigra már alaposan megkopott designt kicsit frissítettem, és csináltam egy designfrissítést. Erre pár hónappal, 2013 márciusának közepén elkezdődött a freeblog.hu, a blognak helyet adó ingyenes szolgáltatónak a haláltusája, és kezdésnek meghalt a blog mögött álló adatbázis; pontosabban annak tovább bővítési lehetősége: Többé nem lehetett új bejegyzéseket létrehozni.

A legtöbben, a régi freeblogosok közül még reménykedtünk, aztán ebben a reményben teltek a hetek-hónapok, mígnem megjelent egy lehetőség az összes adat lementésére. Ekkor már kezdett nyilvánvalóvá válni: ez itt a vég. Nekem még ez is kevés volt a valódi költözés elkezdéséhez, hiszen mindennemű ilyen költözés óriási munkát jelent, ha az ember jól akarja csinálni. Az adatokat mindenesetre lementettem.

Na, így történt, hogy most; nagyjából  kerek 1 évvel a freeblog teljes halála után végre befejeztem a helyreállítást. Nem, nem most kezdtem; folyamatosan, apró lépésekkel haladtam a helyreállítás útján.

Először is: Megfelelő tárhely + wordpress kombóra álltam át.
Másodszor is: visszaadtam a blognak önmaga régi valóját: Ez egy túrablognak indult, és most újra az lesz!

Az egykori 600 fölötti bejegyzésből kivettem azokat, amelyek sem túrázák élménybeszámolóihoz, sem pedig hasznos információhoz nem juttatják a kedves olvasót, amiből így lett végül 178 közzétett bejegyzés, magánéleti szappanopera nélkül. Ahogy régen sokszor írtam is, azok a bejegyzések elsősorban magamnak íródtak, így aztán elég ha csak én látom.

Harmadszor: Még nincs kész! Sok helyen a képek linkelése tört meg, mégtöbb helyen a bejegyzéscímkék akadtak össze, amiket idővel rendbe rakok. A design is kissé még puritán, de egyelőre az volt a fontos, hogy a régi túrabejegyzések újra elérhetővé váljanak, valamint az, hogy az újaknak teret adjak.

Na, és ennyi felvezető/bevezető/átvezető után érkezzenek majd idővel a nyári kirándulások/túrák útinaplói! Nem ígérem, hogy egyhamar, de érkezik! 🙂
Stay tuned!


Mi lesz veled Budapest Motor Fesztivál?

Egy kis (időhiány okozta) adásszünet után, a tavasz tiszteletére, némi motoros témával térnék vissza. Az első kirándulás már megvolt, először csak Eger környékén, aztán egy Eger-24-es főút (Egerbakta-Sirok-Recsk-Parád-Mátraháza-Gyöngyös)-Budapest-Győr futam is, hegyi csapatással és hajnali, 6 fokban autópályázással egyaránt. Megvolt a minden évben szokásos Budapest Motor Fesztivál (leánykori nevén csak: Budapest Motor Kiállítás) is, és ennek szentelném most ezt a bejegyzést.

2003. óta -emlékeim szerint- minden évben kilátogatok erre a szezonnyitó, bevásárló és nyálcsorgató rendezvényre, ami alapján idén voltam kilencedjére. Ez talán már eléggé mérvadó összehasonlítási alap ahhoz, hogy azt mondhassam: ilyen alacsonyan még nem szállt a színvonal.

Nem mondom, biztos nehéz világa van most a kereskedőknek (magas euróárfolyam), nade a 3000 forintos (!!!) belépőért (diák nincs!) azért nem ezt várná az ember. Persze ha valaki agyontuningolt és méregdrága autók, fülfájdító hangzavarban csodálásában is leli élvezetét, akkor neki már lehet megéri ez az ár, de egy átlagos motorost szerintem nem vonz ez annyira, hogy ott is tébláboljon órákat. Egy átlagos motorost (például engem) az vonz egy ilyen rendezvényre (9 éve), hogy
a) jó (akciós) áron tudom bővíteni a felszerelésemet, adott esetben olyan cégek kínálatából is, aminek vagy nincs is üzlete itthon (adott esetben maga a gyártó), vagy nem is tudnék oda elmenni, valamint
b) nézegethetek utódnak valót a legújabb motorok kínálatából; avagy azt, hogy évek múltán mire is cserélném majd le az én hondámat.

Namost ezen két fő cél közül általában mindkettő teljesülni szokott, hiszen üres kézzel talán még sose jöttem el, és minden kiállításon lett egy-egy “kedvenc motor”. Sőt, általában a tervezettnél sokkal több mindent sikerült beszerezni (nameg költeni), viszont mindig a legnagyobb megelégedettséggel. Ez a sikerszéria azonban már tavaly is megtört egy kicsit, és mostanra ez már tendenciává vált.

1) A kiállítás kicsi. A hely, a kiállítók száma, a készletek… minden összement! Jó-jó, van helyette nagyszerű tatoo kiállítás, meg tuningautó kiállítás, de egy _MOTORFESZTIVÁLON_ marhára nem hoz lázba engem egyik sem.

2) Hagyján hogy kicsi, de a különlegességek is eltűntek: a szokásos üzletek a szokásos kínálattal és árakkal ott voltak, viszont a csak itt felbukkanók otthon maradtak. Volt kint egy cég, akitől minden évben itt vásároltam felszerelést (esőruha, térdvédő, kesztyű, stb), mivel itthon nincs is üzletük, viszont a legjobb áron adják a cuccokat, amiket ráadásul máshol nem is nagyon kapni. (Esőruha van mindenhol, nade olyan komplett cucc, olyan áron – nem volt máshol!)
Pár éve volt egy stand, ahol magyarul nem is beszélt az eladó (így nem is volt tömeg :)), ugyanis egy szlovákiai forgalmazó volt, olyan bőr cuccokkal, amiket csak ő árult. Kiválóan lehetett nála alkudni is, miután megörült az angolul beszélő vevőknek, akikkel végre szót értett.

3) Az óriási leértékelések, és akciók is összementek. Sőt, a legnagyobbak már nem is törődtek ilyesmivel, csak fogták a bolti árcédulákat, és elhozták ide, változatlanul. Így aztán az a remény, hogy a drága belépő ára majd hipp-hopp megtérül egy jófogással, el is szállt hamar.

4) A márkakereskedések se törték magukat az összes típus kigördítésével (tisztelet a kivételnek!), sok -általam keresett- motort meg se találtam. Utód szemezgetés ugyan volt, de “kedvenc motor” alig-alig.

Bár üres kézzel most se jöttünk el, de a hetek óta szövögetett tervek részben kudarcba fulladtak. Úgy terveztük, hogy majd itt veszünk jóárú sisakot, térdvédőt, kesztyűt, esőruhát kedvesemnek, én meg magamnak elsőgumit, tárcsafékzárat, és fém monokey doboztartó platnit. Az árak láttán viszont megdöbbentünk. Oké, hogy tavaly óta a forint 10-15%-ot romlott az euróhoz képest node a kereskedők árai 40-50%-al, ha nem többel drágultak!

Ami kedvesemet illeti, neki végül sikerült vennünk egy elég jó sisakot, relatíve jó árban (34e, Caberg, zárt sisak), de ezen kívül semmi mást! A kesztyűk megdrágultak (6-7 ezerről 12-13 ezer forintra); a régen 6500-ért, majd 10 000-ért vásárolt esőruha forgalmazója eltűnt, helyette 16 ezer a legolcsóbb; a 6-7 ezres térdvédők helyett meg 14 ezer alatt nem is találtunk semmit se..
Ami engem illet, a helyzet itt se jobb: a tavaly nyáron még 16-17 ezres gumi mostanra alsóhangon is 25 ezer, de a kiállításról hazaérve, a neten is csak 22 ezerért találok… Megdöbbentő az árkülönbözet. Tárcsafékzár terén már sikeresebb voltam, hiszen ez egy nem nagy értékű tétel, így nem is ing ki annyira a mutató, a platnit meg inkább el is felejtettem.

Az a helyzet, hogy ha ez a tendencia jövőre is folytatódik, és mindenféle összevonásokkal, és pótkiállításokkal próbálják megtölteni a csarnokokat, kiállítók helyett, drága pénzért; akkor én kihagyom inkább a jubileumot, és nem leszek ott tizedjére is. És akkor még azt írja a motorshow.hu, hogy “Néhány nap, amikor minden a motorokról szól!”… hááát…

Ja, és eddig még ilyen se volt még: Idén, most először, sikerült fényképezőgép nélkül kimennem a kiállításra… (Győrött maradt. :S)


Napozz Holddal!

Túl egy hajnal 4-ig tartó szakdogával küzdésen, aztán egy reggel 8-tól délig tartó “laboron”, majd egy (számomra) kb 5 percig tartó Iránytech2 ZH-n és egy csupán félig-meddig sikeres szakdolgozat konzultáción azt mondtam, hogy ha törik, ha szakad, akkoris elmegyek a “Napozz Holddal” Kispálfilm premierjére, és egyben utolsó vetítésére.

Bár mindenre sajnálom most az időt, mégis ez az egy ami szent és sérthetetlen volt. Ha már az utolsó koncertre nem mentem el, mert … nem volt időm, se pénzem, akkor már legalább ezt nem volt szabad kihagynom!

És milyen jól tettem! Bár kicsit többet vártam a dologtól, összességében a film nagyon tetszett, és az igazi élményt a zenekarral közös afterparty (a Westbalkánban) adta volna, de erre már tényleg nem mertem időt áldozni. Helyette közel végtelenítve megy azóta is a moziban kapott duplaDVD.. 🙂

A filmből amúgy hiányolok pár dolgot, ami valószínűleg volt a koncerten, visszanézve pedig nem derül ki (pl több Csík Zenekaros, vagy Kiss Tibis közös dal), valamint a film felépítése is kicsit kusza nekem. Érzésem szerint a koncert időbeliségét nem követi, de a dalok kronológiai sorrendjét sem, ezért tényleg nem teljesen értem, miért ilyen sorrendben lettek összevágva. Igaz ez a párbeszédes/beszélgetős részekre is, nekem kicsit kusza, bár ettől ébred igazán a nézőben a spontán érzés, és emellett még plusz információkat és érdekességeket is rejtenek ezek a beszélgetések, amikor az együttes sztorizgat.

A kuszaság viszont a lényegen nem változtat: A hangulata iszonyatosan jó! Átadja a koncert érzését, és hihetetlen, de igaz: tán mind a 16 kamera képe fel lett használva a film készítéséhez! Ez rengeteg és szerintem igen jó vágást tett lehetővé, baromi jól, ha kell pörgősen, ha kell lassan van összevágva, annyi szent!

A hangzás eszméletlen, a koncert felvételek gyönyörűen szólnak! Óriásit szólt a moziban térhangzásban, de nagyon jó a kényelmes fülhallgatón, de még a TV mono hangszóróján is! A DVD-re 5.1-ben és DTS-ben is felkerült, alig várom már, hogy valamikor meghallgathassam majd házi 5.1-en is.

Minden Kispál rajongónak kötelező darab!