Hónap szerinti archívum: március 2015


Korszakok jönnek – mennek. Eladó motorOK! 1

Mindenki életében vannak látszólag, vagy ténylegesen váratlan fordulatok, és különböző alapokon (racionalitás, szimpátia, lila köd, stb..) hozott döntések. Nos, egy ilyen, kívülről talán váratlannak mutatkozó, belülről viszont nagyon is előkészített döntés az is, hogy megválok eddigi motorjaimtól, és egy új korszakot kezdek. Eladó státuszba került így a Honda NTV 650-esem, és bizony még az MZ-m is.

Az erős felütést követően részletezem is a háttérben álló dolgokat, mert azért a helyzet korántsem olyan tragikus, mint ahogy azt az első mondattal kezdtem. Nézzük is először a Hondát:

Az 1993-as, immáron 22 éves gépezetet még 2011-ben vásároltam, Hollandiából, 102 ezer kilométerrel, és tettünk meg együtt közel 24 ezer kilométert. Nem féltem a kezdő kilométerállástól, elvégre ez egy V2-es kardános! Örök élet, plusz egy év!

Kezdetektől fogva (a legelső nagy -Alpok és tengerpart- túra kivételével) kedvesemmel kettesben utaztunk rajta a túrákon, és így jártuk be hármasban a környéket és a környező országokat. Hamar kapott teljesen gyári oldaldobozokat, valamint egy kiváló minőségű Givi E45, 45 literes Topcase-t is, és az így elért kispolszkival ekvivalens rakodótér révén nem volt sose gond a pakolás…

Volt időszak, amikor még autó híján munkába is el-el szaladtam vele, ha lekéstem a villamost (Keleti-Szigethalom táv), aztán pedig olyan is, amikor már Győrben élve a vasárnap esti vonat helyett csak hétfő reggel jöttem el Budapestről, egyenesen munkába. Ezek olykor-olykor 0°C körüli hőmérsékletben megtett autópályázások voltak, de jól bírtuk mindketten.

Megnéztük együtt Szlovéniát, de volt hosszúhétvégézés az Alpokban is, és Győrből Egerbe, haza is gyakran inkább motoroztunk vonat vagy később akár autó helyett. Szlovénia után tavaly a Dolomitokat is felderítettük, de átléptünk néha az északi szomszédokhoz is, a gyakori Balatonra leszaladásokat már nem is említve. Soha egyszer sem merült fel bennünk, hogy otthagyhat valahol; igaz ez a rendszeres és alapos szervizeknek is köszönhető, mert nem szeretem a meglepetéseket…

Tavaly, az Olasz túra előtt tettem fel rá egy kétkomponensű Bridgestone gumit hátulra, és nyílt meg egy új világ a tapadás terén vele. Mintha beragasztottam volna a kanyarba! Hamar el is értünk a gumi széléig a Dolomit szerpentinjein, ketten utazva rajta. Kimotoroztuk a maximumot, mindezt úgy, hogy a gép egyszerűen imádja! 4,5 liter/100km körüli fogyasztásokat produkál a hegyekben, kicsivel 5 liter fölöttieket aztán hazafele az autópályán. A hegyvidék való neki, ráadásul ott a gyönyörű V2-es hangja is jobban érvényesül. A héten megcsinált műszaki vizsgán is oda voltak érte, nagyon tetszett a vizsgaállomás minden alkalmazottjának, és a gyári kipufogóba nem volt belekötnivaló sem.

Most végigbogarászva (a linkekhez 🙂 ) ezeket az emlékeket kicsit el is felejtettem, hogy miért is gondolkodtam alig 1,5-2 év után az utánpótláson, és a következő motoron?! Nem lett volna elég az 52 lóerő?! Nem lett volna elég a szélvédelem a plusz plexivel sem?! Vagy ne szerettem volna az őrjítően gyönyörű V2-es hangot?! –> Nos ez utóbbit leszámítva talán az előtte lévő pontok játszottak abban szerepet, hogy állandóan egy nagyobbon gondolkodtam.

Egyre hosszabb túrákra merészkedtünk el, ahol egyre nagyobb hangsúlyt kapott a hosszútávú kényelmesség, nameg az erő is, ami egy-egy rosszidős autópályázáson, ketten utazva rajta, felpakolt csomagokkal tényleg néha többet kívánt volna. Egyértelművé vált, hogy nagyobbat szeretnék, nade aki egyszer már belekóstolt a kardánozásba, az tudja, hogy nem szívesen válik meg tőle… Tehát csakis kardános jöhetett szóba; ráadásul a V2-be is eléggé könnyen szerelembe lehet esni, így a soros 4-es hengerelrendezéseket a lánchajtású motorokkal együtt kizártam. Nos, nem sok minden maradt: Kardán is, anti-sor4 is…

Akik a fenti képet éles szemmel fürkészik, azok már tudják, hogy a fenti egyenlőtlenségre egy BMW lehet a megoldás, így történt, hogy megboxerosodtam.

Így jött egy újabb korszak a -motoros-életemben, és bízom benne, hogy ez már az a gép lesz, amire mindig is vágytam. Az új korszak teljessé válásához viszont eddigi hű társunktól kénytelen vagyok megválni, így most a teljes felszerelésével együtt új társat keres magának a használtautó.hu-n. Aki tud, segítsen neki megtalálni! Ja, és vannak itt még képek: Picasa.

Mindemellett viszont van még egy hasonlóan, ha nem inkább érzékenyebb történet. Az MZ. Mondom még egyszer: AZ MZ. Eladó. … AZ MZ eladó.
A motor, amivel az első nagymotoros 30 ezer kilométerünket töltöttük együtt, akivel egy olyan jó társaságba kerülhettem, mint az MZ Club Hungary, akivel először jártuk be Észak-Kelet Magyarország csodálatos vidékeit, majd egyre messzebb merészkedve eljutottunk a Tátrán túlra, voltunk Erdélyben és csak mi kettesben csináltunk egy kicsit őrült túrát is Horvátországban. Sőt igazából ezzel a túrával kezdődött ez a blog is, 2007-ben.

Hosszas keresések után egy egész közeli faluban leltem rá még 2005-ben (10 éve!) alapvetően gyári állapotban, de pár “optikai tuning”-gal felvértezve, amelyeket részben vagy egészben inkább eltávolítottam róla, és a gyári állapot mellett a túrázásra fektettem nála nagy hangsúlyt. Masszívabb doboz felfogatást kapott, amire idővel zárszerkezet is került Szacsesz, régi cimborám segítségével; akivel igen jókat szerelgettük és szervizeltük a motorjainkat…

Régi szép idők! Aztán ott vannak a Hegyalja fesztiválok (RIP) is, amikre motorral érkeztem, és mindezt kellően korán téve, a fesztivál területén tudtam parkolni a tálca sörnyi rakománnyal együtt. 🙂 Nyomtunk együtt biciklis körversenyeken (Tour De Hongrie) felvezetést és pályabiztosítást is, de mégis minden emlék közül a legjobbak az MZ Clubos túrák legyen az csak egy rövid Mátra túra, hosszabb Mecsek túra, vagy épp jó hosszú Erdélyi, a saját szervezésű Tátra túráimról, vagy a Bambi mesternél töltött hosszú beszélgetős órákról nem is beszélve. Sok jó ember, jó hangulat, faház vagy sátor, tábortűz, hülyülések, viták az MZ szereléséről, nappal pedig akár kanyarvadászatok…

Mindez a rengeteg szép emlék ehhez a motorhoz köt, és ezért alapvetően egyáltalán nem akarom eladni… Viszont amióta megvan az utódja, azaz 2011 óta épp csak egy lemosás és rövid kör erejéig ültem rajta, és azóta is, immáron 2-3 éve biztosan áll. Egy helyben. Néha egy-egy próbálkozás történik a beindítására (ami vagy sikerül vagy nem), de a kezdeti 8-9 ezer kilométer/év után most még a 8-9 méter/év is megváltás lenne neki. Szeretem ezt a gépet, és bár úgy gondoltam, hogy jó helye lesz neki felpolcolva egy fűtött garázsban; belegondolva abba, hogy mit okoz neki az állás…. nem szeretném, hogy tovább álljon!

A fenti utódok révén egyelőre nekem elképzelhetetlen, hogy akár csak egy körre is visszaülnék rá, viszont nem akarom, hogy az enyészeté váljon. Bár pára és hideg nem éri; a gumi alkatrészeknek akkor sem tesz jót az egyhelyben állás, így arra a nehéz döntésre jutottam, hogy ELADOM, minden tartozékával és tartalék alkatrészével együtt. Sajnos a piaci értékekkel képben vagyok, így tudom, hogy ami befolyik belőle, az nem lesz egy nagy összeg, de mivel nem létszükséglet, ezért nem fogom elkótyavetyélni. Sőt! Egy olyan gazdát szeretnék neki, aki tovább viszi az MZ Clubos aktivitásokat vele; azaz a legjobb lenne, ha az új gazdája kicsit pótolna: Eljárna túrákra, sőt szervezné is őket, aktívan benne lenne a csapatban, és építené azt.

Létezik ilyen?! Találhatok ilyet?! Nem tudom… De az biztos, hogy az MZ egyelőre még nem a használtauto.hu-n keresztül keresi új gazdáját, hanem mondjuk itt. Esetleg ezen képeken keresztül, melyek összefoglalják a teljes fenti történet minden részét, a szervizekkel és a 300 köbcenttisítés pillanataival együtt: GYŰJTEMÉNY (klikk!).
Ha valaki érdeklődne, akkor a blog kukac grafur.hu-n megteheti! – Aztán ha győzöm, akkor jön a tavalyi túrabeszámoló folytatása is. 🙂

 

Update (2015.04.09.):

Honda eladva, és az MZ végül mégis felkerült a hasznaltauto.hu -ra. Íme: https://www.hasznaltauto.hu/motor/mz/mz_etz_251_e-8850783