2010. szeptember

Na, hát túl vagyunk ezen is, legyőztük, vége van, én lettem az erősebb. Tulajdonképpen már pénteken lecsengett a hasmenés vége is, viszont annyira ki voltam ütve, mint aki nem aludt már egy hete... Képtelen voltam 2 óránál tovább ébrenmaradni, így akkor is az ágyat nyomtam, és azóta is még egy kicsit több az alvásigényem a kelleténél...

Mostmár épp csak nyakig ér a sz@r az egész hétnyi ágybanfetrengés miatt, mert biza itt a 4. hét, én meg még mindig az elmaradt munkákkal foglalkozok, az egyetem helyett... Nem így terveztem. A melót viszont még ma letudom, befejezem, leadom, elfelejtem, elégetem, és aztán lehet az egyetemmel foglalkozni. Dejó.

Na, de a bejegyzés negatív hangulatát megtörve berakok ide két videót, ami 40-50 évnyi változást mutat be a zenében:

Régen (1958):

és most:

Hát, izé, a betegség nem kicsit falhozvágott. Mint ma megtudtam, valszeg calici vírusom van, az produkált nekem most 39,9 fokos lázat, egy necces ájulást, és híg .. Hasmenést. Ez kérem tényleg nem viccel! Ma hajnalban kishíján kórházba kerültem, és csak kedvesem szorgos gondozásának köszönhetem, hogy végül nem lett belole mento... Egész éjszaka borogatott, alvás helyett engem ápolt, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok neki. Szegénykém ma már zh-t írt, és tanulás helyett is velem foglalkozott, pedig alaposan ráhoztam a frászt, amikor lázcsillapító hidegzuhany közben elájultam.
Ma napközben már szüleim ápoltak, akik hanyatthomlok jöttek fel Egerbol miattam. Jó érzés, hogy ilyen jó emberekkel vagyok körülvéve! Köszönöm nektek!

A tegnap esti (valójában ma hajnali) lájtos 37,8-as lázocska reggelre masszívan bedurvult, és bizony csúnyán ledöntött a lábamról. Nemtom, hogy most minek köszönhetem ezt az "áldást", de még a legerosebb lázcsillapító is csak ideig-óráig ad feloldozást a 39 fok fölötti szenvedés alól...
Persze így most millió tervem esik kútba, lett volna booven dolgom erre a pár napra, de ez gyozött... Hurrá! Nem tudtam, hogy mi hiányzik...

Rajtam ugyan nem fog ki a dög májkroszoft (ellenben minden más..)!

Csak elkészültem a múltkor elszállt anyaggal! A hibámból tanulva ezúttal oldalanként mentettem, így vagy 20 verzió készült, amelyekről a word automatikusan csinált mellé 1-1 biztonsági másolatot, valamint a windows ezen partíción automatikusan mentette a fájlok verzióit, legalább 3 verzióig visszamenőleg. Velem nem cseszik ki mégegyszer!

Hátam közepére kívántam ezt az újragépelést, tényleg minden bajom volt tőle... Olyannyira, hogy a lázmérőt épp most a hónom alól kivéve 37,8°C-ot mutat... Hmm.. Tényleg ennyire utáltam volna?! :)

Na, mindegy, kész, ez a lényeg. Bármi áron is. Volt ez a 37,8 munka közben 38,1 is, de akkor is kész... Már csak egy alig 20 oldalas, döntő többségében szöveges gépelni való van levezetésként, és kész.... többé ilyet nem csinálok! :D

Durva ezt mondani így, 24 felé közeledve, de a lábam több, mint 1 éve tartó állandó baja révén talán joggal mondhatom, hogy öregszem. Legalábbis most, valamint 1 héttel ezelőtt pont így érzek/éreztem, éppen csak az elmúlt hét volt ez alól egy kis kivétel, amíg egy időre visszafiatalodtam.

Az elmúlt héten zajlott a BME Egyetemi Napok (részletes tudósítás itt) kicsit meghosszabbítva a nyarat, hozott még némi igazi bulizást a mindennapokba, tovább nehezítve a régi kerékvágásba visszazökkenést, ami talán most még elnézhető.
Az előző bejegyzésben emlegetett becsavarodáson nagyot tompított a 3 napnyi bulifotózás (és buli), a szétesés kárára, ugyanis ettől aztán nem lett jobb a time management. Éjszakánként este 7-től hajnali 4-5 óráig végre újra éltem egy kicsit a nyár legjobb koncertjeit, végig bulifotózva, meg olykor-olykor a gépet elrakva valóban bulizva. Voltam ZUP koncerten (új kedvencem EFOTT óta), a Mistery Gang rockabilly buliján, egy óriási, zúzós Tankcsapda koncerten, Belgán, Csík zenekar koncertjén, Kiscsillagon, rengeteg Tibibácsin, meg pár igazán táncolós DJ buliban... Amolyan igazi feszültség kieresztés volt egyik legkedvesebb hobbimmal, a fotózással egybekötve. (Aztán most ezt nyöghetem, mert sikerült ismét tropára ugrálni a lábamat)

Itt jegyezném meg, hogy Bruti ismét nagyot alkotott, imádom ezt a gépet (minden apró, korából adódó hibájának ellenére -lassúság, zajosság, öregedő optika). Ugyan a többiekhez képest nem csináltam sok képet, a három nap alatt összesen 1100 fotót lőttem el, és bár az utolsó napon rontottam az arányokon, végül több, mint a fele jó is lett, valamint egyharmaduk internetre is ki került (a Közhír és a MűTerem galériájába is). Élvezet vele dolgozni, bár igencsak úgy érzem, hogy neki is már kihasználtam minden lehetőségét a korlátaiig. (Mint ahogy egy évvel ezelőtt éreztem a kis kompakt, A700-as gépem esetében, és ami után Brutit vettem, közel egy éve, 16 ezer fotóval ezelőtt) Jesszus! Már majd egy éve!!!

A múlthét még abban is különleges volt, hogy a bulik ellenére azért a legtöbb órára (de a fontosakra mindenképp) a hajnali hazaérkezések ellenére bementem. Pont úgy, mint pl 3 évvel ezelőtt az Egyetemi Napok idején, amikor másnap gondban, vagy anélkül, de bementem órára, és helytálltam. Hiányzott már ez az érzés. Órákról hazaérve mindig leültem a képeket utómunkázni, valamint a tudósításba besegíteni Freetz barátomnak, és amikor már épp az egyéb munkáimhoz láttam volna, már indulni is kellett az éppen kezdődő koncertre. Hajh, de jó volt ezt most újra élni!

Viszont úgy sejtem, hogy itt a határ, ideje lesz vissza zökkeni (most már tényleg) a régi, de rögös kerékvágásba. Ideje újra bevezetni a "napközi" intézményét, naponta tanulni, és készülni, valamint haladni a szakdolgozattal. Kénytelen-kelletlen el kell fogadni, hogy vége a nyárnak és bizony már csúnyán a 3. hétbe esek bele pofával, ugyanis a múltheti csúnya elszállásnak köszönhetően a hétvége ismét nem a pihenésé, hanem a munkáé (hiszen hétközben nem ezt csináltam). Be kell fejezzem az elcsúszott munkáimat, hogy aztán majd ténylegesen gondolkodhassak Bruti utódlásán (elég nagy legyen ahhoz a nyújtózkodáshoz a lepedő), nameg hogy ne azok pótlása kösse le minden időmet...

Jelenleg kissé magányos, kedvesem nélküli, igen rossz hangulatomban csúszik szét az idő, és tornyosulnak a tennivalók... Úgy érzem a nagy baj megfékezésére írnom kell, hátha az, mint már oly' sokszor, kikalapál egy kicsit. Ennek fényében írok most is. Kedvesem éppen Görögországban pihenget rokonokkal, én meg itthon, egymagammal. Nem mondanám, hogy csudijó! De volt ez másképp is pár napja!

Szeptember elején abban a reményben jöttem vissza Budapestre, hogy végre újra találkozok Vele, 27 külön töltött nap után. Együtt kitakarítjuk és kicsit rendezgetjük közös lakóhelyünket, majd a maradék pénzemet mind gondtalanul elverve közösen nyaralunk egyet a Balaton partján, ha csak egy hétvégét is. Nos, mindez igen döcögősen indult. Eleve nem volt nagy lelkesedésünk a takarításhoz, és ráadásul mindkettőnkek akadt minden napra ügyintéznivaló az egyetem(m/ekk)el kapcsolatban... Így jóformán az "óriási takarítási terv", amely eredetileg 3 naposra volt tervezve egészen pár órás, kapkodó takarítgatásig redukálódott. Oké, rendet raktunk, ablakot vakartunk, fürdőszobát takarítottunk, mosogattunk, meg még fel is porszívóztunk, de valahogy nem igazán ezt terveztük. Pedig nagyon ránkférne már egy kis átszervezés, egy kis újragondolás, pakolás, a környezetünk kicsit komfortosabbá tétele... Ebből eredően aztán lett egy kis alap feszültség, pont a legrosszabbkor.

No, de mint oly sok mást, ezt is elrendeztük, és lejutottunk Siófokra, amiről igazából most írni akartam. Az idő nem volt már strandolós, viszont annál inkább sétálós, sportolós. Erre szerencsére a szállásunk bőven kínálta a lehetőségeket: volt pingpong, tollas felszerelés, lengőteke, hinta :), meg még két igen jóféle bicikli is. Nem is tudtam, hogy valójában én ilyen kikapcsolódásra vágyok... Eredetileg mindenáron pihenni akartam, se munkára, se határidőkre, se tennivalókra nem gondolva, csak lazulni, heverni és pihenni kényelmesen, akár wellnesselni. Ez viszont nem teljesen az én stílusom, nehezen ülök tétlenül bárhol is, lássuk be, és Brutit se lehet folyamatosan kattingatni alternatívaként...

Így kerültek elő a fent említett sporteszközök, szépen sorban... Végre pingpongozhattam kedvesemmel egy jót, amire már sok éve vágyok (bár kézsérülése miatt nem volt az igazi), tollasoztunk is (amit én már nem is tudom mikor csináltam utoljára), hintáztunk is (hát még ezt.. :) ), és a rengeteg séta mellett bebicikliztük a környéket. Húú, mennyire más egy nem-éppen-lowcost kaliberű bicajjal tekerni.. :)

Sétáltunk egyet reggel, sétáltunk egyet a szüleimmel közös ebéd után, majd pingpong vagy éppen biciklizés után még este is. Bejártuk a mólót, megküzdöttünk a szúnyog hadseregekkel (egyelőre ők győztek, amikor is menekülve, szinte futottunk lefele a mólóról alkonyatkor), kellemeseket beszélgetve, fotózgatva, nameg egyszer étteremben jól be hekk-elve. :) Minden este egy összebújós filmezés tette fel az i-re a pontot, az újra együttalvásról már nem is beszélve.

Ezek azok kérem, amik rettentően hiányoztak nekem ebből az idei nyárból, okozva ezzel egy közel állandó búvalbaszott és feszült alaphangulatot... Sajnos most a végén épp csak egy hétvégényi jutott ki ebből a jóból, de nekem már hazafele azon járt az eszem, hogyan lehetne ezt megtoldani egy picit...

Hazaérve sajnos újra nem volt túl lelkes a hangulat, hiszen kedvesem barátnője kért tőlünk segítséget szállás ügyben, így annyi lett a közösen tervezett dolgoknak, ahogy a rákövetkező hétnek is, ugyanis együtt mentek haza hétfőn... Volt mindez 6-án, azóta ő már a tengerben lubickol, élvezi a napsütést, és mindent, amit csak egy görögországi utó-nyaralás során lehet, én meg ebben a betondzsungelben kicsit a becsavarodás határán próbálok valami time-managementet kitalálni, hogy ne csússzak teljesen szét...

Új félév, új remények, mi? ...

Itt betelt a pohár, eldurrant az összes biztosíték, a maradék pár idegszálammal együtt...

Ilyen nincs! Érted? Ilyen NEM LEHET! Pláne nem már megint velem, basszameg! Mostmár kurvára elegem van az összes kibaszott microsoft termékből!

Még ebben a rohadt wordben sem lehet bízni????

TizenX órányi folyamatos munka (valamint szintén ugyanennyi szakaszos munka) után egyszer csak megfagyott ez a szar így hajnali 7.00-kor (nem koránkelés miatt ilyenkor), és amikor az éppen az elszállás előtt lementett fájlt próbálnám megnyitni, akkor a fenti hibaüzenet fogad?!?!?! Hát mi a fasz van itt????

Ilyen nincs! Persze rohadtul nem feltételez ilyet az ember a wordről, meg egyébként is benne voltam a munka hevében, így ebben az egyetlen fájlban volt az összes munkám.. Nem hiszem el! Ilyen nem létezik! Nem lehet! Nincs! Persze a munkát így nem tudom leadni, de mostmár komolyan annyira elegem is van belőle, hogy nincs az a pénz, amiért én ezt a 40 oldalnyi hőtan képletet mégegyszer beviszem. Nincs az a pénz, ezt már nem lehet megfizetni! Rohadt májkroszoft, most konkrétan nem kis kárt okoztak.....

Kidobom ezt a szart az ablakon, és veszek egy machintost... elég ebből a szarakodásból! Kurva májkroszoft, olyan emailt kaptok, hogy visszahajlik a reggelitek!

Épp csak elindult a félév, és máris el vagyok havazva.. Nem jó ez így.

Ide most egy frankó kis "hét összefoglaló" bejegyzést szerettem volna írni, de így most, közel hajnali 5 felé sincs időm normálisan megírni egy holnap leadandó munkácska miatt. De rohadtul nem jó ez így! (az összefoglalót viszont csakazértis meg fogom írni, ha másnem hazabuszozás közben)

(Félliteres mézes tea + francia szalon zene (Paris Combo) a munka mellé)

No, de ezek lassan lecsengenek, és egyből ugorhatok majd nyakig a ZH időszakba.. Hurrá!

Épp ez szól most.. :)

Tegnap előtt újra bent voltam az egyetemen. Úgy bent-bent, ügyeket intézni, és furcsa volt. Az ilyen mozgalmas nyarak utáni első bejövések mindig furcsák, és hát lássuk be, nekem még nem nagyon volt nem-mozgalmas nyaram...

Ezt a bejegyzést is már napok óta terveztem megírni, ahogy még jópár emailt is, de egyszerűen képtelen vagyok most is utólérni magamat. Most megbeszélések, egyetemre beszaladgálások, lakás takarítás, régi cimborákkal ebédelések/sörözések gyomlálják a szabadidőmet, amelyben valami extrém lassan ténykedek. Belassultam.

No, de nem a belassulás miatt furcsa ez az "új év", hanem a tudat miatt: Itt vagyok már megint az egyetemen, nyírják a füvet a gyepen, ahová majd jól kiülünk a maradék pár napos időben beszélgetni és sörözni, itt vannak a 2 hónapja nem látott cimborák, az ismerős arcok, és helyek, itt van a jól megszokott büdös, de szép Budapest, és ami az egészben az igazán rossz: Itt vagyok ötödévesként egy három és fél éves képzésben...

...Mondtam én, hogy furcsa... Egyszerre jó is meg nem is, egyszerre utálom és szeretem, és egyszerre hiányzik, a hátam közepére kívánás mellett.

« 2010. augusztus 2010. október »