Adtunk a babonáknak
Érdekesen ébredtem ma.. Anyum aggódó arccal ébresztett reggel, és mondta, hogy rossz rémálma volt, amiben én lezuhantam valahonnan, arccal föld felé és ott feküdtem a földön… Aztán vettem észre, hogy le vagyok izzadva, belegondoltam mit is álmodtam: Motoroztam álmomban. (ritkán van ilyen) Egy merész, de bevállalható előzés során azonban a szembejövőknél is elkezdtek előzni, aztán csatt, repültem, és arccal a föld felé értem földet. Érdekes, hogy átéltem a baleset minden részét, a kórházat, és a halált is. Furcsa volt, és még szerencse, hogy anyum felébresztett, mert nem tudom mi jöhetett volna még.
Ráadásul éppen ma/holnap akarnék Budapestre menni motorral, mert végre már van hova tenni, és mert jó idő van, vizsga után pedig lehetne futni egy kört.. De hát ugye ezek után kissé necces. No, de azért a szikrázó napsütésnek és a 20 foknak nem tudtam ellenálni, lementem hát a vashoz.
Egy apró kört csak megyünk, gép kitol, lássuk: Első két rúgás semmi, de 2 héttel ezelőtt mozgattam meg, nem csoda hát, hogy nehezen indul, még harmadikra sem. Negyedik rúgás, ilyenkor már indulni szokott. Nembaj, ez az ötödik még belefér, sőt tulajdonképpen ez a hatodik és hetedik sem gond. Nyolcadik leírható annak hogy 2 hete az Eged hegyen voltunk, emiatt lehet haragszik, így érthető a kilencedik, a tizedik, és a tizenegyedik. Tizenkeddetiknél már izzadunk, tizenharmadiknál szentségelünk, tizennegyediknél meg … itt valami baj van… Gyertya ki, megpucol, visszatesz, semmi. hmm.. Ez karbi gond lesz, de neki nem állok most karbit pucolni. Kap hát egy kis benzint a hengerbe, egy kis vákum majd kitisztítja a karbit! Beindul, de bizonytalanul jár, fuldoklik, leáll. Furcsa… A babonás énem ilyenkor most azt mondaná, hogy ez most jel, hiszen mindig simán indul, miért éppen csak most nem. A motoros énem meg töltött még egy kis benzint a hengerbe, és az ottlakók örömére következett egy félperces nyélgáz, 7-8000es fordulaton. Hehejj, hát még szép, hogy rendbejött, kitisztult, szépen jár, indulás! 🙂
Híján voltam már ekkor az időnek, így csak egy kicsit szaladtam Szarvaskőnek, és Egercsehinek. Legszebb vidékek ezek: álom kanyarok, zöldellő dombok, tökéletes minőségű út, és most éppen kis forgalom. Állítom, hogy ez a 25-ös út simán benne lehet a Magyarországi legjobb motoros utak toplistájában, sőt előkelő helye lehet a 24-es út, és a Lillafüred-Felsőtárkány (felújított!) úttal karöltve. Ez mind-mind az Eger környéki utak. (most mondjam, hogy imádok itt élni, vagy ezt lehet ennyiből tudni?! 🙂 )
Viszont mégsem mertem peremig dönteni a motort, sőt kifejezetten beszari módon mentem végig, túlfékezve minden kanyarban. Minden kanyar, és apró kavicskiszóródás (nemsok) láttán azonnal előttem volt az álmomban átélt képek, és jóformán pánikoltam…… Röhejes, hogy mikre képes az emberi elme, viszont jól kicsesztem a babonákkal, mert nem estem el, nem baleseteztem, és mivel anyum megtiltotta, hogy motorral menjek most Budapestre, ezért már nem is fogok! beeeeeee!