10. Nap: vígasztalhatatlan szomorúság, hatalmas népfürdő


Reggel rengeteg problémával ébredtem. Megállás nélkül azon gondolkodtam, hogy legyen a folytatás. Nagyon rosszak az opciók, mert egyik sem teszi lehetővé a több napra itt maradást. Lehetne itt maradnom még egy napot, és akkor Mo.-ra egy nappal később érnék, lecsúszva a Siófoki pihenésről, és a Nerbi túra feléről… Vagy maradhatnék még egy napot, és akkor Bosznián keresztül 1 nap alatt Siófokon lennék, 700 km után.
kilátás a szobából Avagy elindulok északnak, rijekánál alszok egyet, majd onnan 500 km után pénteken siófok. Talán ez még a jobbik, de mire felérek rijekához, addigra este lesz, fürdés megint nem…. Nem tudom mitévő legyek. Emiatt aztá hatalas szonorúsáég tehénkedik a vállamon, amit azzal a tudattal enyhítetem, hogy végülis Horvátország még nem ismert kincseit jöttem felfedezni, és csak másodsorban fürödni.. Azt majd legközelebb!

a riviéra egy szelete

Azt viszont megtudtam, hogy este 10ig maradhatok a szobában (végre nem csak délig), és úgy döntöttem, fürdök egy jót indulás előtt. Jó döntés volt! Lementem a riviérára, ami egy több kilométres aprókavicsos népfürdő, tömve emerrel. A cuccomnak is alig volt hely. Viszobt megérte! A víz kristálytiszta a kavisos part és a sok ember ellenére. Növényzet gyér, viszont hal egész sok van, és végre láttam polipokat is, tehát egész gazdag az állatvilág. A vízből ki se akartam jönni, de indulni kell, nincs mit tenni!
A kedves, öreg házaspár, akié a kiadó szobák voltak, inkább csak németet és olaszt beszéltek. Én meg ugye inkább csak angolt,, és németet, ezért a közös nevezővel, a némettel, és sok más testbeszéddel kommunikáltunk. Nem volt egyszerű úgy németül beszélni, hogy még a gondolataim is angolul vannak.. De azért sikerült megértetnem velük, hogy megyek. A kedves öreg néni egy baráti kézfogással köszönt el, mintha már régesrég ismerném. Furcsa, és jó volt.
Úgy döntöttem, hogy az út során megnézem Trogirt, elvégre már vagy 4-5 éve láttam. Makarskán és Omison többször is próbáltam fotózni, de egyik kép sem lett az az igazi látvány. Trogir viszont még mindig szép, már el is felejtettem mennyire! Körbe jártam minden részét.


Trogirt elhagyva, hagytam magam rábeszélni, a GPS tud rövidebb utat,mint a Zadarba bemenő, tengerparton végigmenő 8-as. Az úgysem volt egy érdekes rész, menjünk hát a szárazföld belsején keresztül Karlobag felé!
Az út egy erős szerpentinnel kezdődött (így megnéztem Trogirt madártávlatból is, majd hullámos, hepehupás fennsíkon vezetett át. A problémák Zadar távolságában kezdődtek, az M-betűs hídhoz közeledve, ugyanis pontatlan volt a GPS térképe. Az egyik kereszteződésnél az egyébként jó utat kiválasztva jött egy "újratervezés". Hmm, hát jó, akkor megfordulok, és a másik elágazást választottam… Itt is "újratervezés".. Nofene, inkább ismét megfordultam, hiszen így 4-ből 3at kizártunk, az uccsó lesz a jó, el is indultam arra. Itt is "újratervezés", de már nem érdekelt, tervezze csak újra! kb 5 km múlva aszondja forduljak jobbra.. Hát ez egy hídon elég nehézkes mutatvány, valszeg az éppen épülő autópálya bekavart neki. Ok, "újratervezés". Pár kmrel arrébb ismét jobbra terel, ami meg kavicsos földút volt.. Felejtős, "újratervezés" (ekkor már kezdtem ideges lenni). Ismét pár km után ismét jobbra terel, egy kitáblázatlan utcába. Ám legyen, gondoltam, befordultam, majd kb 3 km után egy kísértetfaluban egyszercsak vége lett az útnak (mintha elvágták volna) és földút ment tovább. Na, akkor hátra arc, "újratervezés", szentségelés, majd vissza ahhoz a kb 15-20 km-re lévő kereszteződéshez, ahol kezdődtek a bonyodalmak. Itt elmebtem balra, ahogy először is, majd egy újratervezés után már jó is volt, megnéztem mere tervezi.
Így történt, hogy utam kísértetvárosokon, halott falukon, szétlőtt házak, és aknamezők mellett ment el. Még fotózni se nagyon mertem megállni, de azért készült pár kép.

Na, az említett kb 3/4 órás tévelygés miatt erős késésben voltam, és a GPS fél 9es érkezést jósolt, amiről már tudtam, hogy vagy fél órával úgyis több. Ezért aztán húztam a gázt, hogy behozzak egy kis lemaradást, és ne a kanyargós Karlobag-Senj úton érjen a sötétség. Nos, ez majdhogynem sikerült is, így történt, hogy gyönyörű naplementében motorozhattam a tengerparton (ezzel egy álmom 75%-ban kipipálva, csak az utas hiányzott a teljességhez).


A fotózkodással persze ismét csak idő ment el, és így már korom sötétben kellett sátrat állítanom a kempingben, amit a GPS kb 4 km-rel mellé lőtt (azaz a poiplaza.com).
Eddig ennyit még nem hibázott a navi, eddig teljesen elégedett voltam vele, de sajna éppen arrafelé hibás volt a térkép…

Úgy tervezem, hogy holnap d.e még strandolok egy utolsó rövidet, hogy aztán 2-ig elhagyva a kempinget elindulhassak Siófokra. Könnyen lehet, hogy majd némi autópálya is becsusszan a kényelem kedvéért. 🙂

Grafur – 2007.08.16. 23:15

Ui: majd' elfelejtettem:
Mai megtett km: 355 km
Eddigi össz: 1926 km
Mai start: 13:30, finish: 21:15 óra

 

Hozzászólás