2010. november

Az ütős, és jól átgondolt cím után most egy szintén jól átgondolt, és még ütősebb idézettel rukkolnék elő:

"Tisztelt Hallgató!

Postai levélként – amely várhatóan néhány napon belül a Neptun rendszerben szereplő értesítési címére megérkezik - az alábbi határozatot küldtük el Önnek:

Határozat:

Értesítem, hogy amennyiben bejelentkezik a 2010/11/2. félévre, attól kezdődően pénzügyi státusza átsorolás miatt megváltozik, tanulmányait a megküldött levélben megnevezett szakán (képzéskód: a megküldött levélben megnevezett képzéskód) a költségtérítéses képzésben folytathatja.

...

A Neptun tanulmányi rendszerben levő adatok alapján megállapítottam, hogy Önnek eddig (a 2010/11/1-es félévvel bezárólag) a fent megnevezett képzésén, valamint másik képzésén a megküldött levélben közölt államilag támogatott megkezdett féléve volt, tehát kimerítette az egyéni támogatási időt, ezért a 2010/11/2. félévétől költségtérítéses pénzügyi státuszba kerül át.

...

Egyúttal tájékoztatom, hogy amennyiben ez a határozat jogerőre emelkedik, és Önnek az adott kar dékánja beiratkozása feltételéül előírta a költségtérítés első részletének befizetését, akkor azt e határozat jogerőre emelkedését követően kirójuk, amelynek a befizetési határideje 2011. január 30."

Aranyosak, nem? .. Nincs is benne semmi meglepetés, csak a tudat és a tudatosítás az igazán rossz. Ami csak hab a tortán annak fényében, hogy eddigi 5 éves pályafutásom alatt most fordult elő legeslegelőször, hogy kihagytam egy ZH-t. Sőt, helyből kettőt is, mivel egy időpontban kellett volna 2 ZH-t írjak (BME-n megszokott dolog..), így én egy harmadikat választottam: a szakdoga írást...

Nem tettem még eddig ilyet, ahogy eddig olyan se volt, hogy 5 perc után kijöjjek egy ZH-ról. Mindig is megpróbáltam a rendelkezésre álló időben valamit összerakni az információ morzsákból, amik rendelkezésre álltak, de múlthéten nem láttam ennek a próbálkozásnak az értelmét, így 5 perc után felálltam és kijöttem irányítástechnika2 ZH-ról... Hát, bitang rossz érzés felállni, és magadon nevetve kijönni, miközben a többiek szolidarítva, de rajtad röhögnek...

Ettől az érzéstől kíméltem meg most magam, és mégcsak be se mentem a pót ZH-ra. Ismét csak 5 percre futotta volna, annak meg mi értelme, hogy újra tudatosítom valamelyik javító fejében, hogy "ez az a srác, aki egy szót se tanult a pótZH-ra se".

Ellenben megvan az elszántság és a szándék: szakdoga leadása után nekiülök, és úgy megtanulom ezt a tárgyat, hogy gyönyörűen görbüljön majd a pót-pótZH-ra adott jegyem, aztán pedig a vizsgáé méginkább. A vizsgás tárgyakat mindenképp le kell tudjam ebben a félévben, nem maradhat több belőlük.. Úgyhogy most 1-2 hétig már másnak sem élek, csak a szakdogának, utána pedig újabb 1-2 hétig csak az eddig elbukott tárgyak megmentésének, és aztán januárban, a vizsgákon gyorsan átesve másnak se fogok élni, csak a barátoknak, kártyapartiknak, és lazításnak!  ..... ÁMEN! :)

Álljon itt ez a poszt intőül az utánam feltörekvő generáció számára, valamint magamnak arra az esetre, ha megint ilyen hülye lennék...

Mostanra már bizonyos, hogy szakdolgozat mellett 7 darab, nem is túl könnyű tantárgyat csinálni úgy, hogy közben még egy teljesen más témájú TDKval is kínlódik az ember, és ráadásul még a szakdoga témájának is direkt jó nehezet vállal be, hogy valamit tényleg le is tegyen az asztalra, nem lehet. Legalábbis úgy nem, ha már féllábbal legszívesebben az Életben lenne (nagy betűvel), ezért távmunkában dolgozgat, és tanulni szinte már képtelen a vállát nyomó belefáradás érzése miatt. Egyszerűen elege van, sokadjára fut neki a legtöbb tárgyának, amiket egykoron szeretett és élvezett, ám a számonkérések stílusa és a tanárok hozzáállása módszeresen elvette a kedvét, és megutáltatta vele a szeretett tárgyait is. Mindet.

Így, ezt nem ajánlom senkinek, még akkor sem, ha úgy gondolja, hogy az alagút, vagy az állami támogatás végének közelsége majd jobban motiválja... NEM! Nem motivál! Itt már nincs motiváció, bármennyire is ez lenne a leglogikusabb.

Így, 7 tárggyal, és a szakdogával az eddigiekhez képest laza órarenddel szétesik az ember ideje, nincs benne rendszer, és a nagy bukáshoz talán TDK se kellett volna, elvérzés lett volna anélkül is. Pláne úgy, hogy a szakdogát egy otthoni cégnél írva még emiatt is borult a rendszer, hétközben is haza kellett néha menni (akár előadások kihagyása árán is), otthon pedig még annyira sem tudok tanulni, mint máshol...

Na, de van még itt hátra 2 hét, hogy mindezt jóvá tegyem. 2 hét, amiben le kell adni a szakdogát, és meg kell menteni a maradék tárgyakat. Mivel ez lehetetlen, ezért ilyenkor jön szóba a rangsorolás, és egyes tárgyak elbukásának tudomásul vétele... Egy biztos, hogy ez így nem jó...
Lassan viszont beér a buszom Budapestre (csütörtök este ellenére), letudva a mai napra jutó 4. buszon töltött órámat is, miután ma hazabuszoztam Egerbe a reggeli órákban, és most vissza. PDA is le akar merülni, ezért zárom soraimat egy lényegretörő zárszóval:

Ne higgye senki sem azt, hogy ha már voltak gondjai az egyetem ideje alatt a motivációval és időbeosztással, akkor az majd az utolsó félévekre mind megjavul, és minden menni fog, mint a karikacsapás, pusztán a fizetős félévek fenyegetettsége, vagy a nagybetűs Élet közelsége miatt! Nem! Pont az imént említettek révén lesz minden eddiginél is kevesebb kedve a tanulással, a tanárok szívózásával,  a házikkal vagy a ZH-kra készüléssel foglalkozni... Így NE csináld!

Túl egy hajnal 4-ig tartó szakdogával küzdésen, aztán egy reggel 8-tól délig tartó "laboron", majd egy (számomra) kb 5 percig tartó Iránytech2 ZH-n és egy csupán félig-meddig sikeres szakdolgozat konzultáción azt mondtam, hogy ha törik, ha szakad, akkoris elmegyek a "Napozz Holddal" Kispálfilm premierjére, és egyben utolsó vetítésére.

Bár mindenre sajnálom most az időt, mégis ez az egy ami szent és sérthetetlen volt. Ha már az utolsó koncertre nem mentem el, mert ... nem volt időm, se pénzem, akkor már legalább ezt nem volt szabad kihagynom!

És milyen jól tettem! Bár kicsit többet vártam a dologtól, összességében a film nagyon tetszett, és az igazi élményt a zenekarral közös afterparty (a Westbalkánban) adta volna, de erre már tényleg nem mertem időt áldozni. Helyette közel végtelenítve megy azóta is a moziban kapott duplaDVD.. :)

A filmből amúgy hiányolok pár dolgot, ami valószínűleg volt a koncerten, visszanézve pedig nem derül ki (pl több Csík Zenekaros, vagy Kiss Tibis közös dal), valamint a film felépítése is kicsit kusza nekem. Érzésem szerint a koncert időbeliségét nem követi, de a dalok kronológiai sorrendjét sem, ezért tényleg nem teljesen értem, miért ilyen sorrendben lettek összevágva. Igaz ez a párbeszédes/beszélgetős részekre is, nekem kicsit kusza, bár ettől ébred igazán a nézőben a spontán érzés, és emellett még plusz információkat és érdekességeket is rejtenek ezek a beszélgetések, amikor az együttes sztorizgat.

A kuszaság viszont a lényegen nem változtat: A hangulata iszonyatosan jó! Átadja a koncert érzését, és hihetetlen, de igaz: tán mind a 16 kamera képe fel lett használva a film készítéséhez! Ez rengeteg és szerintem igen jó vágást tett lehetővé, baromi jól, ha kell pörgősen, ha kell lassan van összevágva, annyi szent!

A hangzás eszméletlen, a koncert felvételek gyönyörűen szólnak! Óriásit szólt a moziban térhangzásban, de nagyon jó a kényelmes fülhallgatón, de még a TV mono hangszóróján is! A DVD-re 5.1-ben és DTS-ben is felkerült, alig várom már, hogy valamikor meghallgathassam majd házi 5.1-en is.

Minden Kispál rajongónak kötelező darab!

Ez az új mottóm. Bár még nem működik tökéletesen, de tény, hogy egy hasznos kis mondóka, amit egyik kollégától hallottam, amint valaki a tanulmányainak nehézségére panaszkodott. "Te akartad!" hangzott keményen, de lényegre törően.

Hát, ezt is én akartam. Ezt az orbitálisan nagy szopást, amit a BME, a KSK és a Bolognai képzés egyvelege okozott, fűszerezve hozzá nem értéssel és kapkodással a BSc képzés bevezetését illetően. Na, ezt nem én akartam, de ez az, ami senkit sem érdekel.

(Szélesvászonra váltva folyik a munka :) )

Kicsit a távlati, sokszor lerágott témáról áttérek inkább a jelen dolgaira, mivel a fenti dolgokról regényeket tudnék zengeni, és ez az, aminek megírására nincs időm. Ahogy sajnos másra sem. Ennek oka a szakdolgozat, a munka, és a millió dolog, ami még engem érdekel, és az én tökéletes balfaszságom, amikor szigorú időbeosztásról vagy time managementről van szó. Mert biza a jelenlegi 15 kreditnyi tantárgynak, a szakdogának és a munkának egyszerre sem kellene ekkora elhavazást, mindenben elcsúszást, és bazinagy kudarcokat eredményeznie. Ha kicsit kevésbé balfasz módon sikerülne az időmet beosztani, egészen más lenne a gyerek fekvése. Ezt akarnám!

Csak a múlthét végére nézve végülis én akartam azt a hőág pótZH-t is megírni, mivel én nem akartam tanulni a rendes ZH előtt. A ZH után én akartam reggelig dolgozni, majd reggel buszra ülni, Egerbe hazamenni, ott egy kicsit haladni a dolgaimmal, majd visszabuszozni Budapestre, hogy részt vegyek a szalagavató szakestélyemen. Ennek fényében én akartam azt a cudar másnaposságot, amit talán inkább a kimerültség okozott, mintsem a sör, mivel ez utóbbiból korántsem volt annyi, mint az előbbiből. Így aztán megint odajutottam, ahol a part szakad: egy eredményesnek tervezett hétvége vége felé közeledve kapkodva próbálom egyenesbe hozni az elvesztegetett idő miatt csúszásban lévő dolgokat. Ezt akarom!

Ennyi "én akartam" után már szeretnék egyenesben lenni végre, letudni a régóta gyűrés alatt lévő kötelezettségeket, és végre túllenni ezen az egészen, hogy aztán azt csinálhassam, ami hasznosabb, amivel pénzt keresek, amit szeretek... Ezt akarom!

Ezzel a furcsa címmel egy filmet szeretnék ajánlani Nektek. Egy ideje már nem szokásom itt filmajánlókat írkálni egyrészt, mert mostanság nagyon ritkán van időm filmet nézni (hát még arról írni), másrészt mert sajnos a többség gyomra nem veszi be az én filmajánló stílusomat, és a lényeg megértésére nem képesektől érkező negatív (inkább romboló) kritikák elvették a kedvet.. Na, de most szarok bele, ez az én birodalmam! :)

Igazából nem is az én filmajánlóm, mintsem a Takié. Legalábbis ő ajánlotta nekem A Békés Harcos útja című filmet, a pár poszttal ezelőtti (egyébként korántsem feloldott) hangulatomból kifolyólag. Taki nem vitte túlzásba, csak annyit mondott, hogy ez kell most nekem. Én hittem neki, és kérdés, utánanézés, vagy bármiféle kételkedés nélkül beszereztem a filmet, és végre most, egy kicsit felszabadultabb pillanatban meg is néztem.

Nem volt ám véletlen, hogy Taki akkor és ezt a filmet ajánlotta... Akinek a jó film NEM a vér literjétől és a robbanás effektek sűrűségétől lesz jó (és remélem, hogy ezen sorok olvasóiból ezek vannak többségben), azoknak bátran ajánlom én is, ugyanis bár lassú a cselekmény, és néhol kicsit elvont, a végére mindenképpen elgondolkodtató, és nagyot ütő film.

Az óriási mennyiségű mondanivalót alig győzi emészteni utána az ember, viszont ha jól megemészti, talán sajátjává is válnak azok a gondolatok, amik a filmben a főszereplőt is alaposan feltörölték a padlóról (többször is). A legmegdöbbentőbb, hogy a film egy igaz történet, Dan Millman története, akinek gyorsan utána is néztem.

Dan Millman, a film 17-18 éves főhőse saját sikereihez vezető út megtalálása után mások hasonló útkereséseinek megsegítésére szentelte életét, és szenteli mind a mai napig. 14 motivációs és ön-segítő könyvet adott ki 29 nyelven, egyetemeken tanít (professzor), és szemináriumokat tart, és most itt ez a 2 órás mozi (ami valójában 2006-os). Lényegében róla, és az élettapasztalatairól szól, azon kívül a sztorin kívül, amit bármelyik érdeklődő bármelyik weboldalon (port.hu) elolvashat.

Ha valaki úgy érzi, hogy a padlóra került, talán jó segítség lehet ez a film felkelni onnan (majd még kiderül :) ), és ilyen pillanatokhoz fölösleges hosszú ajánlók olvasása, így én is inkább egy pár idézettel, és a hozzá tartozó jelenettel zárom e sorokat..

!!!SPOILER!!!

!!!SPOILER vége!!!

"Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél."

"A harcos 3 szabálya:
1. Paradoxon - Az élet misztérium, ne pazarold arra az idődet, hogy megértsd!
2. Humor - Őrizd meg a humorérzékedet, főleg, ha saját magadról van szó, ez mindennél többet ad!
3. Változás - Soha semmi sem marad ugyanaz!"
(Dan Millman)

Fotós embernél örök probléma a képek tárolásának mikéntje, és az egyre több helyet foglaló művek hosszútávú "raktározása". Régen én is gondban voltam, így a képeket 2200-as max felbontásra lebutítottam (volt mindez 2005-ben, akkor még úgy gondoltam, hogy ez a felbontás elég lesz nekem mindenre), majd DVD-re kiírtam. Nos, az elsőt már évek óta megbántam, legalábbis amikor később szerettem volna a képet felhasználni. A másodikat csak most bántam meg igazán, amelyre a polcról épp ma levett DVD fotójával szeretnék rávilágítani:

Elképzelésem sincs, hogy mi történt ezzel a DVD-vel polcon pihenés közben, de szerencsére volt biztonsági másolat, arról nem is beszélve, hogy az 1 terrás winchester beszerzésekor minden ilyet lementettem rá, nameg a biztonsági másolatként 2 havonta elővett 80 gigás vinyóra is. Szóval kedves Fotós Társak, tessék mérlegelni, és mielőbb egy nagy vinyót beszerezni a fotóknak!

(A kép egyébként a frissen, használtan beszerzett COZO Close Up makró előtétlencse szettel készült. 3100 Ft-ért igencsak megérte! :) )

Én is megmozdultam a művészvilággal együtt, és felajánlottam árverésre három kedvenc (kiállításon is szerepelt) képemet (keretestől, mindenestől) a vörösiaszap károsultjainak javára!

(A képrekre kattintva egyből az aukció oldalára jutsz!)

A közel 100 alkotó 300 alkotása között szerepel az én 3 képem is, amelyekre a vatera oldalán keresztül lehet licitálni. Idézet az iszaparveres.com sajtóközleményéből:

"Minden hírnek lejár egyszer a szavatossági ideje. Az október elején ijesztő váratlansággal bekövetkezett iszapömlésről is egyre kevesebb beszámoló kerül a lapok címoldalára, habár a seb, amit a katasztrófa a természetnek okozott, talán soha sem múlik el. Ahogy talán soha sem múlik el az a sokk sem, amit az elsodort települések lakói éltek át. Közülük még ebben a pillanatban is több százan élnek abban a tudatban, hogy életük egyik pillanatról a másikra rommá lett, otthonukkal, évtizedek munkájával felhalmozott értékeikkel együtt.

Nekik kíván reményt és segítséget nyújtani az a kezdeményezés, ami Süveg Gábor festő, programozó ötlete és munkája nyomán kelt életre. A „Van képünk segíteni” civil szerveződés felhívására alig két hét alatt közel 100 hivatásos és amatőr művész ajánlotta fel műveit az interneten keresztül, hogy azokat online aukcióra bocsátva segítse az iszaptragédia következtében nincstelenné váltakat. A felajánlott közel 300 fotónyomat és képzőművészeti alkotás az Axioart oldalon tekinthető meg katalógusba rendezve, licitálni rájuk a Vaterán lehet. Mindkét weboldal térítésmentesen ajánlotta fel közreműködését.

Licitálni egészen november 14-ig lehet. Mivel a felajánlott alkotások igazán sokrétűek és kikiáltási áruk is roppant különböző, minden segíteni vágyó meg fogja találni köztük azt, ami ízlésének és anyagi lehetőségeinek megfelel. A jó szándékú licitnyerteseknek közvetlenül a Vöröskereszt Veszprém megyei szervezetének számlájára (73200189-11280275, Kinizsi Bank Zrt.) kell majd utalniuk a vételárat, a „közlemény” rovat megfelelő kitöltésével („iszapárverés” kulcsszó + megvásárolt mű termékkódja + a vásárló Vatera-felhasználóneve)."

Érdemes az aukciók között lapozgatni (katalógus), mivel a felajánlott művek annyira sokszínűek, hogy biztos mindenki megtalálja a neki tetszőt, a neki megfelelő árban!

Bővebb információk:
www.iszaparveres.com
Facebook csoport

A mai napon úton-útfélen bárki, aki az ismerősök közül szembe jött azzal a kérdéssel nyitott, hogy "mi a baj?". Már kezdtem azt hinni, hogy talán rám van írva valami, ami miatt mindenki ezt kérdezi elsőre, de akárhogy is néztem, egy pici felirat se volt rajtam... Akik ezt kérdezték, valami mást olvashattak le rólam, amit nem feltétlen betűk fejeznek ki.

Az már persze más kérdés, amikor valaki egy "miújság?" kérdéssel nyitott nálam, és a jelenlegi időszak hangulatának megfelelően csak egy "semmi jó"-ra tellet tőlem. Ezekre nyilvánvaló volt a "mi a baj?" kérdés, amikre konkrét válasz helyett csak a "szokásos szar"-t tudtam felhozni... Tehát minden.

Az idő (azaz annak hiánya), az egyetem, az, hogy mindenből szarul állok, az, hogy kb annyi életkedvem van, mint egy hintalónak, az, hogy semmi sem igazán a terveim szerint alakul, az, hogy egy lazának tervezett félév helyett úgy el vagyok havazva, mint még sose, ugyanakkor amikor tanulni kellene, a hatásfok a béka segge alatt valahol mélyen pihen. Azt gondolná az ember, hogy 5 évnyi egyetemista élet alatt megtanulta már, hogyan kell jó hatásfokkal tanulni, de sajnos rá kell ébrednem, hogy talán ilyenkor tudja ezt legkevésbé. Nagy kulcsszó a "belefáradás", amit eddig nem ismertem ilyen mértékben.

Igazi jóbarátként ezt a helyzetet szavak és különösebb kommunikáció nélkül felismerte Taki, aki egyből egy gyógysörre, és egy már régóta halogatott, igazán ránkférő beszélgetésre invitált a minap, amit a lelkiismeretem miatt kénytelen voltam visszautasítani. Tény, hogy a becsavarodás és az örök búval baszottság elől a gyógysör egy kiváló mentsvár lehetne, viszont mi helye az örömködésnek, ha a kötelezettségeimnek képtelen vagyok eleget tenni?! ...

Ilyesmi gondolatmenet mellett választottam inkább a szakdolgozattal való foglalkozást ma estére is, mondatonként egyre nagyobb kétségbe esve nézve az eddig megírt karakterek számát... Tényleg jót tenne egy aprócska csoda..

Nos, ez a hétvége is elröppent... Vele együtt mégegy hét, a címből pedig érezhető ennek a sikeressége. Eddig ZH-k terén 3:0-ra vezet az egyetem, és egyszerűen nem tudom mi van velem...

Zéró lelkesedés, zéró sikerélmény... Ez is lehetett volna akár ennek a kis rövid postnak a címe. Jól jönne már az utóbbiból egy csipetnyi, hogy újra legyen valami kis lendület, ennek a félévnek a végéhez. Mert bizony az mindjárt itt van, én meg még a szakdolgozat első oldalaival küzdök. Ezt is jóformán ezen a hétvégén hoztam össze, és csak ezért nem pusztán a "kevesebb" szó van itt pár sorral feljebb egymagában, nagy betűkkel, hanem ott van mellette a "több" is..

Ez a poszt is most olyan... erőtlen... Lehet, hogy belefáradtam már ebbe az egyetemi életbe?!

Eljött most már az a pillanat, amikor mérlegelni kell, és dönteni, hogy ZH-ra készülök, vagy a szakdolgozattal haladok... Hát, így az utolsó államilag finanszírozott félévben azt kell mondjam, hogy ezek nem egyszerű döntések. Ha a ZH-t elbukom, akkor már egyenes az út a tárgy bukásához is, amit pedig ha ismételni kell, akkor már 11 ezer forintjával a kreditje súlyos pénzeket jelent.. Viszont ha a szakdogával nem haladok... Hát, az több felől is komoly probléma lehet...

Így most kérem a szakdoga leadásáig, azaz egész november végéig, GrafUr nincs. Off, eltűnt, és egy alteregó van helyette. Ez az alteregó pedig semmi más nem csinál, és semmiben nem vesz részt, csak abban, ami a tanulmányaival összefügg. Nem ír cikket, nem szórakozik a Brutival (a fényképezőgéppel) fél napokat, nem fórumozik/netezik el másik fél napokat, nem szerencsétlenkedik a tőzsdével, nem bulizik (heh, ezt eddig se gyakran tette), nem játszik (ezt se), és csak akkor megy be egyetemre, ha az neki hasznot jelent (tanulmányokban, ofkorz).

Bár már látja előre, hogy ezt tartani csak részben fogja tudni, hiszen vannak olyan kötelezettségei (jó sok), amiket nem tud csak úgy ledobni magáról, ami alól nem lehet kibújni. Nem lesz egyszerű küzdelem, de egy OFF november után lesz egy óriási hajrá (az elbukásban lévő tárgyak megmentésére) december elején, aztán pedig "hawaii, dizsi, detox" haverok, buli, sör. De tényleg.

(addig is egy kreatív, baromi jó, új videó az Animától)

Ez az GrafUr alteregó lehet a blogot is majd egy kicsit hanyagolja (és csak rövid, gyorsjelentéseket írkál majd), viszont mivel számára is az egyik fő kikapcsolódás a fotózás, ezért talán a fotóblog aktív marad, bár a fotózásból is vissza kell vennie.

« 2010. október 2010. december »