Mission:INGO – hétvégék #1


Miután fejben, és aztán kicsit vázlatosan papíron is összeraktam a következő blogposztok témáját (kultúrközi elmélkedések), nekiesek most a lendületet adó, hétvégék emlékeit felidéző bejegyzésnek.

Azzal gondolom nem mondok újat, hogy Németföldön belül egészen konkrétan Ingolstadtban tartózkodok jelenleg, így a hétvégék során a környéket, és az innen még ésszerű távolságokon belül lévő látványosságokat céloztuk meg eleinte 3 fős, aztán egyre duzzadó magyar csapatunkkal. A kirándulásokat ismerősök ajánlásai alapján találtuk ki, így hátha ez a kis összefoglaló jó lesz másnak is ötlet merítésre:

1. utazóshétvége: Ingolstadt és Kelheim felderítése


Első alkalommal, péntek este természetesen a belvárost derítettük fel egy séta, és némi sörözés keretében. Ingolstadt belvárosa egy parkkal van körbevéve, és egyben elválasztva a külvárostól, amely park mentén a “ring” körgyűrű megy körbe. A külső ring a fő csapásirány a városban, ezek vezetnek rá a Duna hidakra is, és mindig itt állnak a legcsinosabb dugók csúcsidőben. A belső ring mentén egyik oldalt jó nagy Parkplatzok, másik oldalt pedig a városfal, és maga a belváros húzódik. Ezeken a platzokon este 6 (vagy este 8?!) után ingyenes a parkolás, szóval érdemes itt letenni az autót, és besétálni.

Maga a belváros egyébként szerintem (Győrhöz vagy Egerhez képest) nem nagy durranás. Van egy nagy dóm, mellette egy szép főutca eleinte éttermekkel, aztán üzletekkel; egy városháza tér, egy számomra nem túl szép vár/”kastély”, meg a pár városkapu. A házak viszont nagyon egyformák, és ez el is vesz a hangulatból egy nagy kanállal. Alapvetően rideg, de talán a steril is jó szó rá; de ha itt az ember, egy sétát megér. Például a “Das Mo” nevezetű Biergartenben töltött ebéd és sörözés után, ahogy mi is tettük. (Ajánlom! :))

Szombaton Kelheimbe látogattunk, ott is a “Befreiungshalle”-t terveztük megnézni, ami egy óóóóóriási, kör alapterületű, kupolás épület, a Duna fölé magasodó hegy tetején. A hegyre gyalog mászás előtt még egy kis muníciót gyűjtöttünk, és a belvárost besétálva egy híres, belső udvaros Biergartenben ebédeltünk. Maga a belváros itt egy fokkal hangulatosabb, de nagy szívdobbanást ez sem keltett.

Az út a “Befreiungshalléoz” (hogy hívják ezt magyarul?!) kellemes erdei séta, ami a Duna partról indul, aztán felkapaszkodik a hegyre. Fent viccesek, mert csak a Halle-tól kb 100 méterre lévő kasszában lehet jegyet venni (ahová egyébként fel lehet menni autóval). Mi ezt végül kihagytuk, és radler után visszaindultunk a parkolóba.

A parkoló mellől indulnak egyébként a dunai hajójáratok is, amiről mint később megtudtuk, Weltenburgig mennek. Ezt akkor sajnos még nem tudtuk értékelni, mert oda az ajánlást csak később kaptam meg: Kiváló sörök színhelye a weltenburgi kolostor, ahová a hajó egy Duna-szoroson át visz. Kollégák aztán voltak végül; jelentették, hogy valóban gyönyörű hely, és világraszólóan jó a sör. 🙂

Vasárnap még egy ebédelős kört ejtettünk a belvárosban, egy rövid sétával, majd megnéztük még a város mellett, a Duna mentén kicsit felfelé haladva található Baggersee-t. Ez közvetlenül az erőmű miatt felduzzasztott Duna mellett van, és kiváló bicikliutak vezetnek ide a városból, így hétvégén Ingolstadt egy része, mint valami nagy család, itt piknikezik, grillezik, pihen.

A hétvége képei ITT.

2. utazóshétvége: Audi Museum és Neuburg

Szombaton meglehetősen rossz időre ébredtünk, így gyorsan elő is rántottuk az eső tervet: a számunkra kötelezőnek mondható Audi Museumot. Először taktikásan a Kundencentert vettük célba, és jól megnézegettük a legújabb modelleket, a pár lézengő vásárlójelölttel együtt, majd átmentünk a vele szemben lévő, kör alapú üvegépületbe, a múzeumba.

Meglepődtünk, hogy jegyet senki nem kért tőlünk, mivel elméletileg csak a körbevezetés fizetős, maga a múzeum ingyenes. Neki is indultunk, és végigcsorogtunk a múzeumon, felülről lefelé.
Sajnos azt kell mondjam, hogy nem volt nagy durranás, és sajnos egy kicsit csalódtam is, mert azért ennél nagyobb látványosságra számítottam. De az tény, hogy a páternoszteren körbeforgó modellek jópofák voltak, és el lehetett könyökölni előtte párszor tíz percet, különböző autókat csodálva, egyhelyben állva. 🙂

Másnap az előző hétvége ellentétes irányát céloztuk meg; ezúttal felfele haladtunk a Duna mentén, Neuburg an der Dunau. Dunaújváros itteni megfelelőjét eléggé jól sikerült bejárnunk, miután a belváros szélén leparkoltuk az autót, és utána pedig a gyomrunkat követtük. Már megérkezéskor is úgy voltunk vele, hogy jó lenne valami éttermet találni, így még a vár bejárása előtt felderítettük az alatta is elfekvő belvárost, annak főterét, majd a Duna parton végig sétálva indultunk fel a várba.

Ott ráadásul éppen nagy forgatag volt, sok emberrel, árusokkal, és magas árakkal, így végül csak megnéztük a várkastély nyitott részeit, a főtemplomot, majd egy hurokkal a “piros(vár)kapu”-t is érintve, visszaindultunk a lenti belvárosi rész fő terére, hogy ott ebédeljünk. Az egyik Biergartenben jóllakva aztán még süti/fagyi reményében indultunk vissza a főtemplommal szemben lévő kávézók felé, de itt fagyi terén nem jártunk sikerrel, ezért végül a várfal lábánál lévő fagyizóknál sikerült egy-egy nagyobb fagyit vadásznunk.

Ezt a fagyit sajnos az én hőn szeretett 40D-m mind a mai napig megemlegeti, mert sajnos 2 gombóchoz kifejezetten keskeny tölcsért adnak, amiből könnyűszerrel esik ki a fagylalt… Az esés folytatása pedig talán már ebből kitalálható.

A hétvége képe ITT és ITT.

Huh, és ez még csak a második hétvége volt?! Hát, ez így hosszú lesz… Mindenesetre innen folytatom a többi utazós hétvégével: Volskfest, München, Bódeni tó, Neuschwanstein, Deutsches Museum – a következő bejegyzésben! 🙂

Hozzászólás