Egyéni rekordok
Ma újra biciklivel mentem az egyetemre. Azért van ennek hírértéke, mivel kb 1 hónapig ismét üzemkételen volt a LowCost, miután újfent cserbenhagyott. Annyira bosszantott a dolog, hogy itt már erről nem is tudósítottam. Tulajdonképpen a frissen beszerelt, közel új monoblokk hullott szét a körút közepén egyszer, amikor persze időre kellett mennem az egyetemre…
Úgy istenigazán már nem is lettem mérges, szemem se rezdült, csak kinéztem egy pofás kressz táblát, és hozzálakatoltam a roncsot. Hideg nyugodtsággal felszálltam egy villamosra, és csupán akkor kezdett valami belül forrongani, amikor az órára nézve megállapítottam, hogy jól elkések már megint, már megint emiatt a vacak miatt…
Na, hát így történt, hogy utána hazafelé ismét hazatoltam, két lakattal kilakatoltam, és kb 1 hónapig hozzá se nyúltam. Vasárnap viszont átjött Taki tanulni, így menthetetlen volt, hogy ismét (veszélyes-)üzemképessé váljon ez a makacs drótszamár.
Tegnap mindenféle napos idő ellenére valahogy sem bátorságom, sem kedvem nem volt kipróbálni, ma viszont halált megvető bátorsággal ismét felültem rá. Minden egy lapra volt feltéve, ugyanis késve indultam az egyetemre, így a leggyorsabb módot kellett válasszam, és ez akárhogy is nézzük, a bicikli…
Egészkor indultam az egyetemre, és bizony 1 perccel az órakezdés előtt már léptem be a terembe, óra 14-kor. Ez bizony számomra egyéni rekord, ilyen tempót még nem jöttem az egyetemre, amiben óriási segítségemre volt egy szép nagy teherautó…
Az Üllői úti kereszteződéstől, mint mindig, most is az úttesten mentem (a fene se fog aluljárózni), és mivel dugó volt a körúton, kényelmes tempóban húztam el az autók mellett a parkoló autókhoz igazodva. Így sikerült egy nagy 3 tengelyes teherautót is megelőznöm, aki talán nem vette jó néven a dolgot, és amikor felgyorsult a forgalom nem került ki, hanem szinte tolt hátulról. Érezvén a turbó feltöltő lihegését a nyakamban, elég rendesen elkezdtem rakni a bicajnak, így tulajdonképpen az Üllői úttól egészen a Petőfi hídig egy masszív 32-33 körüli tempóval jutottam el a körúton… Kis Nagy túlzással az életemért tekerve amint felbakkantam a járdára a hídnál, nagyjából ott ki is köptem a tüdőmet.
Cserébe viszont kellemesen kihajtottam magam, és az órára is beértem, plusz még egy kávét is megspóroltam, mivel sikerült alaposan felpörögni (ami ki is tartott egy jóideig).