Kategória szerinti archívum: Biciklis


Egyéni rekordok

Ma újra biciklivel mentem az egyetemre. Azért van ennek hírértéke, mivel kb 1 hónapig ismét üzemkételen volt a LowCost, miután újfent cserbenhagyott. Annyira bosszantott a dolog, hogy itt már erről nem is tudósítottam. Tulajdonképpen a frissen beszerelt, közel új monoblokk hullott szét a körút közepén egyszer, amikor persze időre kellett mennem az egyetemre…

Úgy istenigazán már nem is lettem mérges, szemem se rezdült, csak kinéztem egy pofás kressz táblát, és hozzálakatoltam a roncsot. Hideg nyugodtsággal felszálltam egy villamosra, és csupán akkor kezdett valami belül forrongani, amikor az órára nézve megállapítottam, hogy jól elkések már megint, már megint emiatt a vacak miatt…

Na, hát így történt, hogy utána hazafelé ismét hazatoltam, két lakattal kilakatoltam, és kb 1 hónapig hozzá se nyúltam. Vasárnap viszont átjött Taki tanulni, így menthetetlen volt, hogy ismét (veszélyes-)üzemképessé váljon ez a makacs drótszamár.

Tegnap mindenféle napos idő ellenére valahogy sem bátorságom, sem kedvem nem volt kipróbálni, ma viszont halált megvető bátorsággal ismét felültem rá. Minden egy lapra volt feltéve, ugyanis késve indultam az egyetemre, így a leggyorsabb módot kellett válasszam, és ez akárhogy is nézzük, a bicikli…

Egészkor indultam az egyetemre, és bizony 1 perccel az órakezdés előtt már léptem be a terembe, óra 14-kor. Ez bizony számomra egyéni rekord, ilyen tempót még nem jöttem az egyetemre, amiben óriási segítségemre volt egy szép nagy teherautó…

Az Üllői úti kereszteződéstől, mint mindig, most is az úttesten mentem (a fene se fog aluljárózni), és mivel dugó volt a körúton, kényelmes tempóban húztam el az autók mellett a parkoló autókhoz igazodva. Így sikerült egy nagy 3 tengelyes teherautót is megelőznöm, aki talán nem vette jó néven a dolgot, és amikor felgyorsult a forgalom nem került ki, hanem szinte tolt hátulról. Érezvén a turbó feltöltő lihegését a nyakamban, elég rendesen elkezdtem rakni a bicajnak, így tulajdonképpen az Üllői úttól egészen a Petőfi hídig egy masszív 32-33 körüli tempóval jutottam el a körúton… Kis Nagy túlzással az életemért tekerve amint felbakkantam a járdára a hídnál, nagyjából ott ki is köptem a tüdőmet.

Cserébe viszont kellemesen kihajtottam magam, és az órára is beértem, plusz még egy kávét is megspóroltam, mivel sikerült alaposan felpörögni (ami ki is tartott egy jóideig).


Kurva anyád! 1

Első sorban annak, aki ellopta az ócska szar lowcost biciklimről a még ócska szarabb ülést! Másodsorban pedig egész kurva Budapestnek*, amiért ennyire nagy arányban van tele gyökér barmokkal, akik képesek egy ócska szar bicikliről lelopni az ülést.
Remélem boldog vele a seggfej, és azt is remélem, hogy csak akkor veszi észre, hogy szét van szakadva, és le van jőve a felső rész, amikor már csak az ülés rúdjának utolsó centijei látszódnak ki a seggéből!

Persze a pedált nem lehetett egy 13-as kulccsal csak úgy visszatenni, hogy tudjam állva tekerni, úgyhogy marhajó volt hazafelé sétálni a Rudas fürdőtől. Séta közben az alábbi dolgok jártak az eszemben:

1. Mégiscsak be kellene dobni a Dunába ezt az ócskavasat. Mindig csak a bosszúságot okozta, és itt a remek lehetőség. (Erzsébet hídon)

2. Inkább felteszem vaterára ezt a vackot 1 Ft-ért, és felhagyok a biciklizéssel, maradok inkább a motorozásnál. (Ferenciek terén)

3. Mégse teszem fel vaterára, inkább meggyengítem a fékeket rajta, és lelakatolom a nyóckerben egy spirál lakattal. (Blaha Lujza téren)

4. Mégse lakatolom le, hanem most azonnal hozzávágom ahhoz a seggfej cigányhoz, amelyik épp most lépett ki a Berzsenyi útnál lévő kaszinóból és elkezdett beszólongatni, hogy milyen fasza a gép, hogy nincs ülése. (Berzsenyi útnál)

5. Inkább gyorsan meg kéne gyengíteni a fékeket jól, és rásózni az előbb beszólongató seggfejre párezer forintért, és mutatni neki, hogy a gyereke is milyen jól elférne a csomagtartón.

6. Rohadt drága a benzin, és bár most szívesen járnék az MZvel szívatóval egy évig, de nem győzném tankolni… Csak fog kelleni egy bicikli, de nem ez a szar… Elmegyek ezzel a józsefvárosi piacra, és megpróbálom becserélni egy akármilyen másikra. Ennél csak jobb lehet!

 

*= Budapestnek bizony azért is a kurva anyját, mert amint megpróbálnék értelmesen közlekedni (gyk: nem egytonnás pöfögő szarban ülni, nem a benzint/gázolajat égetni, és nem a tömegközlekedésen bacilusokkal kereskedni, hanem saját erőből, sportolva helyváltoztatni), akkor tuti keresztbe tesznek.. Ha jó biciklim van, akkor 3 nap után ellopják, és hiába van az azt követőn egy egész jó lakatom, végig attól tartok, hogy azt is ellopják. Ha szar biciklim van, akkor az úton-útfélen cserben hagy, és még arról is ellopják a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy úton-útfélen szarba sem néznek, és le akarnak nyomni az útról. Hát bizony a kurva anyád Budapest!


A LowCost (és a nyócker) másik oldala

Érdekes lelkivilága van az én “LowCost” bicajomnak… Rettentően pontosan tudja, hogy mikor tud a legjobban keresztbe tenni. A héten nem telt el nap, hogy egyetemre jövet/menet ne kellett volna szerelnem.

A legérdekesebb, és tanulságosabb eset az volt, amikor vicces kedvében volt, és ledobta elöl a láncot a legfelső fogaskerék és a fém láncvédő közé (oké, tán azért mert bazinagy nyolcas volt az első lánckerekekben). A jelenség izgalmas volt: Épp ZH-ra tekertem, szóval sietős volt, és már éppen  olyan távolságban, ahonnan nem éri meg visszasétálni. Egyszercsak megakadt a pedál, nem ehetett tovább tekerni. Megláttam, hogy a lánc beszorult a nagy fogaskerék és a védőlemez közé, ezért még gurulás közben, lábbal finoman taposva próbáltam onnan kiszedni. Na, ezzel azt értem el, hogy a tengelyig beesett lánc kifelejövet “becsípte” a védőlemezt.

Szívesen szemléltetném az esetet, mert szinte elképzelhetetlen józanésszel a szituáció, de mivel nem készítettem fotót, marad a körülírás: Két láncszem közé a csapszegnél beékelődött a védőlemez, ezzel jóféle szoros illesztéssel jó erős kötés jött létre a lánc és a lánckerék védőlemeze között.

A dög.. mostmár leszerelve, másnap le lett cserélve! Itt a nyoma a rászorult láncnak. Arra a külső lemezre szorult rá.

Amikor ezt épp felfedeztem (Közársaság téren, nyócker), akkor épp egy szakadt ábrázatú környékbeli tekert el mellettem. Messziről odaszólt: “Ledobta a láncot?”, miközben én már épp püfölöm az egész szerkezetet, és válaszolom, hogy “Az hagyján, de be is szorult”. A fickó közelebb jött, így eljutott hozzám is az enyhe kocsma és alkohol szag (délelőtt 10 órakkor a nyóckerben nincs ebben semmi furcsaság).

Leguggolt, megnézte, meglepődött, majd mondta, hogy fordítsuk fejre a bicajt… Volt bennem némi rossz érzés, de gondoltam ellopni úgysem tudja ezt a tragacsot, egy ittas ellen pedig csak ér valamit az elemi önvédelmi tudásom, ezért lepakoltam a gépről, és felfordítottam.

A jóember kapkodva nézegette, és mondogatta, hogy húú, hát ehhez le kell bontani hátulról a láncot, “és, és, és…”. Mondtam, hogy persze semmilyen szerszám sincs nálam, így más megoldást kellett keresni. A szoros illesztésben lévő láncot próbáltuk ketten is kézi erővel kiszabadítani, de esélytelen volt.
Valami fémes dolog kellett, hogy kiszabadítsam, de szerszám híján csak a lakáskulcsomat tudtam előtúrni. Azzal sikerült addig-addig feszegetni a láncot, míg végre elengedte a lemezt, már csak a lemez és a fogaskerék közül kellett kiszabadítani (ezt próbáltam ugye lábbal). Mindketten próbáltuk cibálni a láncot, de nem akart átmenni a szűk résen, úgyhogy átváltottunk 4 kezes üzemmódra: Én feszítettem szét a fogaskerék és védőlemez közét, az öreg meg marokra fogva a láncot, teljes erőből cibálta azt.

A szétfeszegetés nyoma.

Láss csodát, a lánc kiszabadult! A fickó a láncot finoman rárakta a középső lánckerékre, majd segített visszafordítani a biciklit. Az egész szituáció megdöbbentő volt, hát még az, amikor a koszos kézzel már inkább csövesnek kinéző fazon elköszönés előtt megkérdezte, hogy “Nincs egy kis apród? Csak 200 forint kellene, hogy telefonálni tudjak.”
Nyúltam is a pénztárcámhoz, és az összes aprót kimarkolva belőle, mindet odaadtam neki, ami csak volt nálam (na, nem kell sokra gondolni, max 400 Ft lehetett nálam), bízva abban, hogy talán máskor is segít ez a jóember a bajba jutottakon…

Ha nincs ez a kocsmából hazaigyekvő jóember, akkor valószínűleg lekésem a ZH-t, és hosszas szentségeléssel rugdosom hazáig a megbízhatatlan drótszamaramat… Elgondolkodtató, hogy vajon kaptam volna ilyen segítséget a város többi részében is (pl XI. ker, XII. ker, II. ker, stb..)?!


Bicajjal

Nem tudom pontosan, hogy a mai, kicsit hűvösebb idő miatt, vagy a “beedződés” miatt, de ma kifejezetten nem fárasztott ki, és nem izzasztott le a bicajozás. Pedig ma igencsak ragtam a bicajnak, sietős volt reggel, hogy pontosan beérjek, és mégse izzadtam le úgy mint szoktam.

Általában a Petőfi híd szintemelkedésének köszönhetően az Egyetemre enyhén zilálva és alaposan leizzadva (néha mint akit leöntöttek egy vödör vízzel) érkezek… 23 évnyi tapasztalat után kimondhatom, hogy izzadós vagyok, hiszen akármilyen lassan tekerek, és próbálok tartalékolni az erővel, mindig leizzadok, és mindig elindulnak a cseppek a homlokomról.
Ma viszont nem spóroltam semmivel sem, tekertem, mert siettem, és mégis alig izzadtam le.

Hazafelé jövet is megvan az ok a totál leizzadásra: ha a hazatekerésben nem, akkor a 2. emeletre bicajcipelésben döglök ki (bérház, no!), és izzadok le az utolsó lépcsőzés következtében. Ma viszont ez még úgy is elmaradt, hogy tettem egy 1,5 km-es kitérőt a posta felé.

Postáról hazafelé lőttem ezt a képet, a Keleti mellett

Lehet, hogy ez már annak a hatása, hogy 2 hete 2 nap kivételével minden nap bicajjal mentem az egyetemre?! 🙂


Bringáááááázzzzzzz!

Holnap indul a Bringázz a Munkába (BAM) tavaszi fordulója! Nem hallottál még róla?! Hát, itt jól bepótolhatod!

A garantált nyereményekért annyi a tennivalód, hogy április 30-ig 8 alkalommal kell bicajjal munkára/egyetemre menned! Semmi mást! Ezen kívül verseny zajlik a csapatok között is, úgyhogy célszerű összeszervezkedni a körzetedből bejáró emberekkel, hogy most egy pár napig kipróbáljátok, milyen is BKV és autó nélkül, pusztán a saját erőd segítségével eljutni az egyetemre! Itt az idő, hogy végre megtudd, hogy nem csak gyorsabb ez a közlekedési mód, de még egészségesebb is! Mindezt ráadásul garantált ajándékért! A hülyének is megéri!