No hát megjártuk a Bükköt!
Apummal, a 7-8 éve nem biciklizett fizikumunkkal, csak bele vágtunk! 🙂 Szombat reggel még magam sem voltam benne egészen biztos, hogy sikerül, már csak az időjárás kedvezőtlen alakulása végett sem. 11 órakkor indultunk, de még akkor sem volt gatyalohasztó meleg, vagy magas UV-s napsütés. Egyszerűen csak borongós és jó idő volt.

Eső cuccot, és esernyőt bekészítve elindultunk Felsőtárkány felé. Hát, kemény bemelegítés volt, mert bár nem nagy távolság, de a kevéske szintemelkedés miatt máris nyögtünk bele, és több megállót is tartottunk. Na, de hová is sietnénk?! Csak kényelmesen, nyugisan! Nem sietünk! Így mentünk ki a Felsőtárkány utáni elágazóig ahol egy újabb pihenő következett. Itt elkezdtük meghallgatni a szombati rádió kabarét, és kb félóra pihengetés után rádiót hallgatva mentünk tovább, végig röhögve. 🙂 Innentől végig felfelé mentünk (legalább 5-6 km-t), és a gyenge fizikumunknak ez egy elég erős etap volt.

A hosszas és sok felfelé tekerés miatt rengetegszer megálltunk egy szusszanásra, és sokszor inkább toltuk a biciklit, meg néha szemeztünk szép nagy fekete felhőkkel… Nagy nehezen egy vadászház szerűhöz felérve leültünk megebédelni (joghurt+sajtosstangli+túrórudi). Kaja után egy kb 1 percnyi gurulás következett lefelé, majd egy földútra kellett rátérni Ódorvár irányába (ez úton is köszi az arrajáró biciklisnek az útbaigazitást!). Na, hát innentől ismét csak felelé mentünk, újab 2-3 kilométeren keresztül.

A kilátás felfelé tekerés közben is nagyon szép volt, csupa zöld mindenütt, friss levegő, és ideális, biciklis időjárás (boult ég, ~20 fok). Kavicsos, sziklás úton mentünk rengeteget felfelé, mígnem egy rövidke gurulás után megérkeztünk a “vár”-hoz. A szikla lábánál (ami tulajdonképpen maga a vár) egy kellemes kis pihenő van építve (padlással, tűzrakó hellyel, száraz fával – ideális kemping hely!). A biciklit itt letéve mentünk fel gyalog a várat jelentő sziklára. Magát a várat 1470-ben lerombolták (mint ott az egyik sziklába vésve megtudtuk) így sok már nem maradt belőle, csak az eszményi kilátás a környékre. Tényleg csodás, egyszer az életben érdemes felmenni oda!

Szinte nyomasztó csend, és szélcsend fogadott minket a csúcson, a levegő egyáltalán nem mozdult, és semmiféle zaj nem jutott el odáig. Így vehettük észre a tőlünk nem is túl messze bóklászó zerge párt, akik aztán minket kifigyelve elfutottak.
Sziklán ülve kicsit szusszantunk, majd pár közös fotó után visszafelé indultunk a sziklás úton, amin eddig jöttünk. Na, hát ezt aztán nagyon élveztem! Nem nagyon akartam fékezni (drága helyzeti energiámat nem akartam pazarolni), ezért a kavicsos földúton elég izgalmas volt olykor 30 fölött száguldani lefele.

Visszaérve a beton útra itt kezdődött csak igazán a száguldás! Bükkzsércig végig 40-50 közötti tempóval csurogtunk lefelé a Bükből (már ami engem illet, apum azért kicsit óvatosabban ment). Innen jött a tanakodás, hogy merre menjünk tovább. Sajnos elszalasztottuk a lehetőséget ahol Noszvaj felé el tudtunk volna menni, ezért Bogácsnak vettük az irányt, ahonnan a tervek szerint vissza Noszvajnak, majd haza. Térképet megnézve csupán pár km egymástól Bükkzsérc és Noszvaj, ezért Bükkzsérc után egy elegáns jobbost vettünk, ahol bekeveredtünk Bagolyvárra. Itt összefutottunk egy autós csapattal, akik még a Bükkben álltak meg tőlünk megkérdezni, hogy merre van Ódor vára. Nos, mi megmutattuk nekik végül fényképezőgépen a kilátást, cserébe kaptunk egy kis bort, majd útbaigazítást, hogy merre van Noszvaj..

Hát… Rájöttünk, hogy nem véletlenül mennek évszázadok óta egy nagy kerülőt Bükkzsércről a szomszédos Noszvajra Bogácson át….. Mint kiderült, van a kettő között egy batár nagy domb, amin ráadásul keresztező utak se nagyon vannak. Van helyette rengeteg vadász út, amiknek a jellegzetessége, hogy kezdetben sztrádának tűnik, majd a vadászles után egyszercsak vége. Na, két ilyet is bekaptunk, és két ilyenen is hiába tekertün/toltuk a biciklit felfelé, néhol már teljesen kitikkadva (ekkor már több, mint 35 km-t tekerve)

Úgy is lehet mondani, hogy jól megszívtuk, majd végül a helyes utat megtalálva kaptunk csak egy igazi döfést: kb 3-4 kilométeres iszonyatos emelkedő… 50 méterenként meg kellett állnunk, nagyon fárasztó volt. A tetejére felérve volt egy elágazó, ahol sajnos rossz döntést hoztunk, így Noszvaj túlsó végén (újabb 2 km emelkedő) sikerült kibukkanunk.

Noszvajon egy jót szusszanva belekezdtünk hát abba a 2 kilométer bónusz emelkedőbe, hogy innen aztán a fékeket elengedve szinte Egerig gurulhassunk (igaz, volt benne azért 2-3 emelkedő amihez erőnk már nem volt). Itt sikerült az előző Bükki etapot követően ismét megdönteni a kilométerórában lévő rekordokat, és nagyrészt 40-50 fölött gurulni lefele. Ez se semmi kis száguldozás volt, szinte hazáig 30 körül lehetett gurulni különösebb erőfeszítés nélkül.

A nap végére alaposan kimerülve, sötétedésre értünk haza, mintegy 53 kilométerrel a hátunk mögött (meg kituja mennyi szintemelkedéssel) értünk haza. Hát….. kemény egy első túra volt, az biztos, de a látványért és az izomlázért megérte! Megünk még!

Egy hátránya viszont csak van ennek a biciklizésnek: Amióta biciklivel járok a melóhelyre, és amióta inkább biciklivel megyünk túrázni, azóta nem voltam motorozni. Hol éppen kedvem, hol erőm, hol viszont időm nem volt rá… Jó tendencia, de azért nem az igazi!

Még több kép (bár korántsem az összes)