Bicajjal
Nem tudom pontosan, hogy a mai, kicsit hűvösebb idő miatt, vagy a “beedződés” miatt, de ma kifejezetten nem fárasztott ki, és nem izzasztott le a bicajozás. Pedig ma igencsak ragtam a bicajnak, sietős volt reggel, hogy pontosan beérjek, és mégse izzadtam le úgy mint szoktam.
Általában a Petőfi híd szintemelkedésének köszönhetően az Egyetemre enyhén zilálva és alaposan leizzadva (néha mint akit leöntöttek egy vödör vízzel) érkezek… 23 évnyi tapasztalat után kimondhatom, hogy izzadós vagyok, hiszen akármilyen lassan tekerek, és próbálok tartalékolni az erővel, mindig leizzadok, és mindig elindulnak a cseppek a homlokomról.
Ma viszont nem spóroltam semmivel sem, tekertem, mert siettem, és mégis alig izzadtam le.
Hazafelé jövet is megvan az ok a totál leizzadásra: ha a hazatekerésben nem, akkor a 2. emeletre bicajcipelésben döglök ki (bérház, no!), és izzadok le az utolsó lépcsőzés következtében. Ma viszont ez még úgy is elmaradt, hogy tettem egy 1,5 km-es kitérőt a posta felé.
Lehet, hogy ez már annak a hatása, hogy 2 hete 2 nap kivételével minden nap bicajjal mentem az egyetemre?! 🙂