Hónap szerinti archívum: március 2009


Ez tényleg ennyir egyszerű?! Xerox toner utántöltése

Toner ki, földre egy nagy karton lap lerak, és arra tettem az egszet, biztos, ami biztos. Pár percnyi forgatás és nézegetés után összesen 6 csavart találtam rajta. Kettő jobb oldalt, kettő baloldalt, és kettő a tetején. Egy kis nézegetés után adta magát, hogy a jobboldal levételéhez először a felső részt kell leszedni, így kicsvartam a felső két csavart.

Ez után le kellett venni azt a felső részt, amiről később rájöttem, hogy az lesz a "waste hopper", azaz a kosz szedő, a kuka.. Óvatosan kell levenni, mert ebben jó sok nem használt, rossz por van, ami a nyílásán keresztül ha akar, kijön. Bár ez a kis por amúgy nem árt semminek… Vízzeel könnyel lejön, és egy papírtörlővel is könnyen feltörölhető bárhonnan. Porszívózni szerintem nem ajánlott, mert ez annyira apró szemű por, hogy szerintem a porszívó porzsákján átmegy.. bár ezt nem tudom biztosan.

A felsőrész eltávolítása után élére állítottam a tonert, és a jobboldali két csavarnak estem neki. Kicsavarásuk után még egy pici kis patent félét kell benyomni oldalt, és így lejön a jobboldali fedél.

Levételekor figyelni kell egy kis tengelycsonkra, ami ebből áll ki, és a zöld színű "opc" hengert rögzíti. Az eladó egy soros instrukciójában azt írta, hogy erre nagyon vigyázni kell, hogy ne sérüljön. Értsd: Ne állítsd bele a csavarhúzót! … Másképp nem nagyon tudja megsérteni az ember, mivel a környékén sem kell dolgozni. 🙂

Amint eltávolítottuk ezt az oldalsó fedelet, a dolog adja magát! (bár eddig is.. 🙂 ). Ott lesz egy kerek alakú kis gumi dugó, ami zárja a por tartót. Gumi dugó leszedése után egy nagy fekete üresség látszódik csupán.

Na, hát ide kell betölteni a porunkat! A művelet első ijedtségre nem egyszerű, mert a lyuk kicsi, de legalábbis jóval kisebb, mint a port tároló flakonunk szája. Így rögtönözni kellett egy tölcsért. Motorolaj utántöltős tapasztalatok alapján fogtam egy jó, sima és vastagabb papírú prospektust (elég lemenni érte a Blahára, ha nincs kéznél), feltekertem kicsit ferdén, és kész is a tölcsér! Érdemes akkorát hajtogatni, ami csak kicsivel kisebb a toner nyílásánál, így gyorsan bele lehet önteni a fekete port.

Betöltés közben, ha megy egy kicsi mellé is, oda se neki! Könnyen fel lehet takarítani! Ha beleráztuk a flakonban lévő utolsó szem port is, akkor a toner szépen színig lesz, jól ki van számolva a mennyiség!

Ez után már csak vissza kell tenni a kupakot, egy papírtörlővel letörölgetni a fölösleges festéket (meg esetleg a papírtörlőt odafogva megfordítani, és megrázni  a tonert). Én még bónuszként szétszedtem a "waste hoppert", azaz a fedélben lévő kukát, hogy kiűrítsem. Volt benne bőven rossz festékpor, szöszök, hajszálak, kosz, minde. Mielőtt megtelne inkább kiűrítettem, ehhez a takaró fém lemez két csavarját kellett kicsavarni a belső oldalon. A kiűrített tonerpor dobozba belesöpörtem a sok szemetet, majd letisztogattam a fedelet a mellé ment festéktől.

Ez után már csak összeszerelés (jobboldali takaró lap, patent , két csavar, majd a fedél visszakarása, két csavar be), és már mehet is a nyomtatóba, majd örömködés, a gyönyörűen kinyomtatott, tökéletes minőségű lapokért!

Az első 1-2 lapon még volt egy kis kosz felül, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nem tisztogattam meg a tonert eléggé a művelet után. meg kel óvatosan, egy papírtölővel minden részét tisztogatni, és ha maradt egy kis festék a zöld hengeren, akkor azt is szépen leporolni! Így még az első oldalak is makulátlanok lehetnek! 🙂

 


Ez tényleg ennyire egyszerű?! Xerox toner utántöltése 42

Az előző olcsó és megbízhatatlan tintasugaras (HP D1360) nyomtató
után most egy olcsó lézernyomtatóval kísérleteztem. Még tavaly vettük,
röpke 12 ezer forintért a METROban, újonnan, természetesen. Gyárilag a
toner csak félig volt töltve, így előre féltem, mi lesz, ha lepereg az
az 1500 oldal, és kifogy a toner?!

Nem vacakoltak a mérnökök, ugyanis gazdaságos üzemmódra állítva is,
pontosan 1570 oldal után fogyott el a festék. Igaz, ilyenkor még mindig
lehetett kicsit rázogatva rávenni egy teljes oldal kinyomtatására, de
már nem küzdöttem vele.

Neten megnézve egy új gyári toner 15-20 ezer forint a mai válságos
árakon (egyébként 13 ezer volt), egy festékutántöltőnél utánaérdeklődve
ő megoldotta volna nekem 8-9000 Ft-ért az utántöltést. Sokat
morfondíroztam rajta, míg vaterán nem találtam egy olyat, hogy “toner por”
Megkérdeztem az eladót, hogy mennyire egyszerű ezzel utántölteni a
tonert, mire csak olyan rövid válasok jöttek, mint “nagyon!”.
Kérdeztem, hogy van-e hozzá valami leírás, írták, hogy nincs.

Ezért aztán sokáig vaciláltam mi legyen, be merjem-e vállalni..
neten rákeresve alig találtam toner utántölrésről szóló leírásokat /
instrukciókat, amit találtam, az mind úgy kezdődött, hogy “akkor fúrjuk ki a tonert!” – na, ezt azért mégse… Voltegy weblap azonban, ahol meg volt említve egy egyszerű, “csak kicsavarod, lepattintod, betöltöd” technika is.

Hát jó, gondoltam.. A toner por 1250 Ft, amire jön még egy 400 Ft-nyi
postaköltség, tehát ha bukunk a dologgal, akkoris 1650 Ft-nál nem
többet. Kockázat nélkül meg ugye nincs győzelem, ezért leütöttem. Amint
megkaptam a számlaszámot, ment a pénz, és másnap már postára is adta az
eladó a port.

 FOLYTATÁS:

Így érkezett meg ma reggel 10 órakkor a tonerpor. Egyszerű kis hengeres
flakon, tetejét lecsavarva benne a tökéletes feketeség, a por. Nem is
kevés. 90 g porra azt hittem kisebb térfogatú lesz.

Rögtön neki is estem a tonernek….
Toner ki, földre egy nagy karton lap lerak, és arra tettem az egszet, biztos, ami biztos. Pár percnyi forgatás és nézegetés után összesen 6 csavart találtam rajta. Kettő jobb oldalt, kettő baloldalt, és kettő a tetején. Egy kis nézegetés után adta magát, hogy a jobboldal levételéhez először a felső részt kell leszedni, így kicsvartam a felső két csavart.

Ez után le kellett venni azt a felső részt, amiről később rájöttem, hogy az lesz a “waste hopper”, azaz a kosz szedő, a kuka.. Óvatosan kell levenni, mert ebben jó sok nem használt, rossz por van, ami a nyílásán keresztül ha akar, kijön. Bár ez a kis por amúgy nem árt semminek… Vízzeel könnyel lejön, és egy papírtörlővel is könnyen feltörölhető bárhonnan. Porszívózni szerintem nem ajánlott, mert ez annyira apró szemű por, hogy szerintem a porszívó porzsákján átmegy.. bár ezt nem tudom biztosan.

A felsőrész eltávolítása után élére állítottam a tonert, és a jobboldali két csavarnak estem neki. Kicsavarásuk után még egy pici kis patent félét kell benyomni oldalt, és így lejön a jobboldali fedél.

Levételekor figyelni kell egy kis tengelycsonkra, ami ebből áll ki, és a zöld színű “opc” hengert rögzíti. Az eladó egy soros instrukciójában azt írta, hogy erre nagyon vigyázni kell, hogy ne sérüljön. Értsd: Ne állítsd bele a csavarhúzót! … Másképp nem nagyon tudja megsérteni az ember, mivel a környékén sem kell dolgozni. 🙂

Amint eltávolítottuk ezt az oldalsó fedelet, a dolog adja magát! (bár eddig is.. 🙂 ). Ott lesz egy kerek alakú kis gumi dugó, ami zárja a por tartót. Gumi dugó leszedése után egy nagy fekete üresség látszódik csupán.

Na, hát ide kell betölteni a porunkat! A művelet első ijedtségre nem egyszerű, mert a lyuk kicsi, de legalábbis jóval kisebb, mint a port tároló flakonunk szája. Így rögtönözni kellett egy tölcsért. Motorolaj utántöltős tapasztalatok alapján fogtam egy jó, sima és vastagabb papírú prospektust (elég lemenni érte a Blahára, ha nincs kéznél), feltekertem kicsit ferdén, és kész is a tölcsér! Érdemes akkorát hajtogatni, ami csak kicsivel kisebb a toner nyílásánál, így gyorsan bele lehet önteni a fekete port.

Betöltés közben, ha megy egy kicsi mellé is, oda se neki! Könnyen fel lehet takarítani! Ha beleráztuk a flakonban lévő utolsó szem port is, akkor a toner szépen színig lesz, jól ki van számolva a mennyiség!

Ez után már csak vissza kell tenni a kupakot, egy papírtörlővel letörölgetni a fölösleges festéket (meg esetleg a papírtörlőt odafogva megfordítani, és megrázni  a tonert). Én még bónuszként szétszedtem a “waste hoppert”, azaz a fedélben lévő kukát, hogy kiűrítsem. Volt benne bőven rossz festékpor, szöszök, hajszálak, kosz, minde. Mielőtt megtelne inkább kiűrítettem, ehhez a takaró fém lemez két csavarját kellett kicsavarni a belső oldalon. A kiűrített tonerpor dobozba belesöpörtem a sok szemetet, majd letisztogattam a fedelet a mellé ment festéktől.

Ez után már csak összeszerelés (jobboldali takaró lap, patent , két csavar, majd a fedél visszakarása, két csavar be), és már mehet is a nyomtatóba, majd örömködés, a gyönyörűen kinyomtatott, tökéletes minőségű lapokért!

Az első 1-2 lapon még volt egy kis kosz felül, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nem tisztogattam meg a tonert eléggé a művelet után. meg kel óvatosan, egy papírtölővel minden részét tisztogatni, és ha maradt egy kis festék a zöld hengeren, akkor azt is szépen leporolni! Így még az első oldalak is makulátlanok lehetnek! 🙂

Na, hát ezek után bátran ajánlom mindenkinek ezt az occsó és jó nyomtatót (Xerox Phaser 3117), valamint a vaterán a szekszárdi illető termékeit, akitől a tonerport vettem:
http://www.vatera.hu/listings/index.php?us=kissfe03
Nem tudom, hogy más nyomtatóknál ez a művelet mennyivel bonyolultabb, de az biztos, hogy ezt gyerekjáték volt megcsinálni, és csupán egy csavarhúzó, némi logika és 20 perc szabadidő kellett hozzá, nameg az 1600 Ft-os (postaköltséggel) por… Így tudok majd (reményeim szerint) 3000 oldalt nyomtatni 1600 Ft-os festék áron. Hát van ennél jobb?!?! 🙂


MZ ETZ Tuning Project #4 – szezonnyitó gurulás 5

A Project előző bejegyzései: http://grafur.freeblog.hu/tags/tuning/

Végre, kb egy hónap után újra otthon voltam, hogy összerakhassam a vasparipát, és lezárva a tuning projectet, feljöhessek vele Budapestre. Szombat reggel fogtam neki a szerelésnek, kezdésnek a hátsókerék kivételének. Új hátsógumit kapott a gép (ráfért), amit még pár hónapja vettem vaterán 8000 (!!!) FT-ért ajándék új belső gumival és benne a postaköltséggel is. Más szóval: 8000 Ftért vettem házhozszállítással azt, amit bolban most 14400 + 2000 Ft-os áron tudtam volna megvenni (igaz, ez jelenlegi ár (köszi válság!), akkor még csak 9 ezer volt a külső gumi, és 1500 a belső).

Miután megkapta az új hátsó gumit, leszereltem a régi dobozt, és így egy kis időre a pótféklámpát is. Az előző dobozom vándorol át apum gépére, itt pedig jöhetett az új doboz helyének előkészítése, ami a pótféklámpa átszerelésével kezdődött. Ez után jöhetett a gép összerakása. Kis küzdelem árán gond nélkül felment a szívászajtompító, majd a légszűrő, és amikor végre felkerült az ülés is, lelkesen próbáltam indítgatni a gépet.


(Igen, így nagy a doboz, de állítólag, ha felülök nem tűnik nagynak)

Szivató, 1-2 rugás, de semmi… Még 1-2, aztán még 10-20, és akkor sem. Kezdtem nekikeseredni, hogy most miért nem indul. Első reakcióként megnéztem a gyertyát, van-e szikra. Van! De még mekkora! Sub-ee elektromos gyújtásának köszönhetően akkora szikra van, hogy jóformán csak azzal is tudna menni a gép, benzin nélkül! 😀
Szikra tehát volt, a gyertya viszont nem volt lucskos.. A karbi megpiszkálása után kiderült a turpisság: a sok-sok közdarab és barkácsolás ellenére a szivató bowden még mindig hosszú, és nem húzta fel a szivatót.. 🙁 A megoldás pár nagygázas rárugás lett gyújtás nélkül, így tulajdonképpen nem is kell az a szivató. Bowdent viszont csinálni kell hozzá és a gázhoz is.. Van valakinek ötlete hozzá, hogyan, kivel, hol?????

Ideiglenes bowden megoldás.. ideig-óráig
(Ideiglenes bowden megoldás, ideig-óráig.. Ide kellene egy végleges!)

Nagy lelkesedéssel öltöztünk be apummal, és indultunk tankolni, hogy csapassunk egy kört. A gép azonban hörgött, szenvedett, és 4000 környékén minden alkalommal meghalt. Nem karburátor hibának tűnt, sokkal inkább gyújtás- vagy gyertyahiba tüneteit hozta a jelenség. Tankolni csak elmentünk, és utána még egy kicsit próbálkoztunk, de a dolog nem lett jobb.

Vissza a garázshoz, majd egy gyors gyertya csere (darabokban csüngött rajta a korom), majd pedig főfúvóka csere, kisebbre, és láss csodát! Pöcc-röff, és hibátlan felpörgés! Próbakör az utca végében, a gép 100-ig negyedikben gond nélkül gyorsul. (eddig nem ismertem a "túl sokat kap" jelenséget… hát mostmár tudom, hogy valójában ez volt az.)


(Innen látszik, hogy még a kissebbik, 140-es fúvókával is sokat kap… – fekete gyertyakép!)

Tehát menetkész! Ami azt jelentette, hogy irány haza, gép felpakol, és indulás Budapestre.
Az új, 60 literes doboz most kicsinek bizonyult, mert annyi cuccom lett végül, hogy nem fért bele minden. Így felkerült a gépre a tanktáska is, amit ráadásul nagy méretre kellett nyitni, és még mögém is felkerült egy plusz sisak és a sulis dzsekim a hátsó ülésre. "Kicsit" tele volt a gép…

Így indultam el este 6 órakkor Budapestre. A gép eleinte kicsit fuldoklott, majd menet közben, Gyöngyöstől kicsit javult. 110-ig negyedikben szó nélkül gyorsul, úgy felpörög 7 ezerig, mint eddig sose. Ötödikben viszont fuldoklik, nem szereti ott a nagy gázt, tehát még mindig sok neki az üzemanyag. Sötétben már nem volt kedvem fúvókát cserélni, így maradt ez a nagy (140-es), és maradtam 90-100 közötti tempón. Így, nyakig felpakolva is gond nélkül vette negyedikben, a 90-et tartva az emelkedőket, sőt a Gyöngyösi emelkedőn (hosszú, szenvedős), 90-ről 100-ra gyorsítva még előzni is tudott, tehát lényegesen erősebb! – csak még hangolni kell.

"Vicces" dolog volt, hogy Gyöngyösig jóformán zéró forgalom volt, így ha az autósok nem is, az állatvilág ellenem volt. Rögtön Eger után pár madár akart nekem jönni, akik miatt le kellett fékezzek, hogy ne üssem el őket, ahogy átrepülnek előttem. A Kál-Kápolna felé vezető egyenesben kb 3 róka akart kijönni elém, majd a vasúti átkelőnél egy óriási méretű madár repült felém oldalról. Hatalmasat fékeztem, így elkerültük az ütközést, a madár berepült elém, és valami eszméletlen módon, kb 7-10 másodpercig repült előttem, kb 60-as tempóval, alacsonyan az út fölözz. Alig győztem fékezni… Fejmagasságban volt, szóval nem esett volna jól. Nem tudom mi lehetett, méretre elég nagy volt, sas/bagoly/fácán… Vicces volt nézni hátulról, ahogy ott repül tőlem alig pár méterre egy ekkora nagy madár. Szerencsémre egy óvatos dudálás után irányt váltott, így újra felvehettem az utazótempót.

A Ludasi elágazás után, az íves Gyöngyös felé vezető elkerülőn pedig egy őz próbált leszedni a motorról. Éppen csak a szembejövő autó fényében láttam meg, hogy konkrétan előttem áll az úton keresztben egy őz. Nagy fék, majd reflektorral villogás után szerencsére leszaladt az útról, így innentől Gyöngyösig már csak 2-3 róka próbált megszívatni.

Nem tudom mi volt ma, de Gyöngyösön már kezdtem azon gondolkodni, hogy mit tettem az állatvilág ellen, hogy most mindenki ellenem van…
Gyöngyösről kiérve szerencsére már nagyobb forgalom volt (ennek is jó régen örültem ennyire), és innentől már csak az állat autósok jelenthettek gondot.

Egészen a Budapest előtti Kerepesig különösebb érdekesség nélkül jöttem, mígnem egy pirosnál álló teljes autósort megelőzve beálltam egy szép hondás mellé. Zöldnél csak finoman indultam, nehogy azt higgye, hogy versenyezni akarok, de csak nem előzött meg. Egyszercsak dudál, mondom mi a fene. Felnyitom a sisakot, mutatom, hogy jöjjön mellém, mellém jön, erre a másik motoros: "Nem te vagy a GrafUr?" …. 😀 Mély döbbenés részemről, és csak egy halk "De igen, én vagyok", válasz, majd egy intés, hogy álljunk le oldalra.

Megállok, gép leállít, és a dudáló motoros bemutatkozik: Mzsombor, a BME Angyalai klubból, akivel ugyan még sosem találkoztam, de miután végigolvasta a blogomat felismerte az új dobozt és a megpakolt MZ-t. (nem vagy semmi, Zsombor! :D) Ki gondolta volna?! 🙂
Na, úgyhogy Kerepesen félreállva egy 20-30 percet biztosan elbeszélgettünk, megnéztem a gyönyörű Honda VFR-jét, csorgattam a nyálamat a hangjára, majd elindulva egy pár kilométert közösen motoroztunk kicsit a Budapest Táblán túlig.

Hazaérve kidőltem, hosszú volt a nap. A gépnek sikerült egy jó helyet találni, innentől itt pihenget egy darabig, és várja hogy megkapva a kisebb főfúvókát tökéletessé váljon a Tuning Project. Bár igazság szerint az igazi megoldás NEM a kisebb főfúvóka, hanem a több levegő lenne. Ehhez a szívászajtompítót kellene átalakítani nagyobb furatúra, valamint megoldani a többlet levegőt a légszűrőn keresztül. Na, hát ez, a tökéletes megoldás még várat magára, de előbb utóbb ezt is megcsinálom majd!