Biciklis amúgyjó élmények 3


Pénteken kedvesemtől hazafelé bicajozva (Nyugati-Móricz távolság) újabb megállapításokat tettem a nagy visszatérés, azaz a 4 év utáni biciklizés kapcsán. Még mindig gondok vannak a berögzült motoros szokásokkal, azaz még minig a szokások rabja vagyok… Állva tekerve száguldok körbe a Klark Ádám téri körforgalomban, aztán annyira élvezem, hogy kishíján rámegyek a Lánchídra… az pedig nem okos dolog, mert ott vagy meglincselnek az autósok (szűk, és nem férnek el), vagy egyszerűen átmennek rajtam… De azt a körforgalmat nagyon élvezzük, tisztára mint motoron! 🙂
Aztán ugye a másik rossz szokás, hogy intek a motorosoknak… Nehéz megszokni, hogy ez a kétkerekű nem az a kétkerekű… Motoron még szép, hogy intek neki, de milyen már az, hogy egy biciklis integet?!
Nameg az is legyőzendő még, hogy megnézzek minden szembejövő bicajt a visszapillantótükörbe.. Hehe, persze, ha volna. Reflex. Elmegy valaki szembe, és megnézem, hogy "hú milyen bicaj volt ez?!", aztán pislogom a kormány üres szélét.. "Ja, hogy nincs tükör".. Meg egyébént se tudnám milyen bicaj volt, egyébként se nagyon érdekelne, csak megszokás.. Szembejövő motorokat mindig megnézek a visszapillantóban, ha másért nem hát azért, hogy visszaintett-e…

Aztán a legnagyobb megállapítás: Bicajozni nehezebb, mint motorozni. Na, most itt nem a fizikai erőkifejtésre gondolok, hanem a figyelésre. Motorral legritkább esetben megyek járdán (amit amúgy rakparti bicikliútnak hívnak), így sose kellett különös tekintettel lennem a gyalogokra, vagy épp a szembejövőkre. Na, itt igen… Elférek-e, rácsengessek-e, stbstb.. És ami a legrosszabb: Van-e mellette kátyú… Hatalmas kátyúk vannak a rakparton, és eddig ezeket nem figyeltük. Motoron nem fájt, ha belementem, pont erre van a lengéscsillapító. Itt, biciklin fáj. Nagyon. Ráadásul amint egy kicsit is elbambulok a Dunán lévő uszályokat nézegetve, máris belemegyek egy kátyúba, ami majd' széttöri a csuklómat. Hátrafordulok, megnézem, hogy élt-e amin átmentem, és hogy otthagytam-e a bicajból valamit, erre egy kissebb tó méretű pocsolyán sikerül keresztülhajtani….. nem kis szentségelés közepette. Motoron még ezt se figyeltük, van arra nagy sárvédő, meg vízálló ruha…
Így aztán a végén fájó fenékkel, fájó kézzel, háttal, és vizes lábbal megérkezve levonom a konklúziót: Szokni kell. De amúgy jó!


Hozzászólás

3 Gondolat “Biciklis amúgyjó élmények

  • 73302

    Na akkor fasza.
    De meg ne halj nekem, a motorosreflexeken való csodálkozás közben, pesten bringázni veszéles üzem.
    Sajnos a minap is állítottak egy ghostbike-ot.

    Mellesleg nekem már megvolt a lánchíd, sőt árpád is, közepén defettel, valamint büszke vagyok az oktogon-jászai tér vonalra természeresen a nagykörúton. Na AZ agymunka volt.

  • GrafUr

    Hihi, micsoda öreg motoros, micsoda (számomra) furcsa névvel tette itt tiszteletét! 🙂 Kicsi a világ, Nyehljudov. Vagy legalábbis a zinternet. 🙂

    Kerós élmények amúgy tegnap este folyamán egy újabb fenékfájdalommal gazdagodtak, úgyhogy most új vázat keresek, amibe belemegy a teleszkóp, és a rugós nyeregcső…