Hónap szerinti archívum: március 2012


Mi lesz veled Budapest Motor Fesztivál?

Egy kis (időhiány okozta) adásszünet után, a tavasz tiszteletére, némi motoros témával térnék vissza. Az első kirándulás már megvolt, először csak Eger környékén, aztán egy Eger-24-es főút (Egerbakta-Sirok-Recsk-Parád-Mátraháza-Gyöngyös)-Budapest-Győr futam is, hegyi csapatással és hajnali, 6 fokban autópályázással egyaránt. Megvolt a minden évben szokásos Budapest Motor Fesztivál (leánykori nevén csak: Budapest Motor Kiállítás) is, és ennek szentelném most ezt a bejegyzést.

2003. óta -emlékeim szerint- minden évben kilátogatok erre a szezonnyitó, bevásárló és nyálcsorgató rendezvényre, ami alapján idén voltam kilencedjére. Ez talán már eléggé mérvadó összehasonlítási alap ahhoz, hogy azt mondhassam: ilyen alacsonyan még nem szállt a színvonal.

Nem mondom, biztos nehéz világa van most a kereskedőknek (magas euróárfolyam), nade a 3000 forintos (!!!) belépőért (diák nincs!) azért nem ezt várná az ember. Persze ha valaki agyontuningolt és méregdrága autók, fülfájdító hangzavarban csodálásában is leli élvezetét, akkor neki már lehet megéri ez az ár, de egy átlagos motorost szerintem nem vonz ez annyira, hogy ott is tébláboljon órákat. Egy átlagos motorost (például engem) az vonz egy ilyen rendezvényre (9 éve), hogy
a) jó (akciós) áron tudom bővíteni a felszerelésemet, adott esetben olyan cégek kínálatából is, aminek vagy nincs is üzlete itthon (adott esetben maga a gyártó), vagy nem is tudnék oda elmenni, valamint
b) nézegethetek utódnak valót a legújabb motorok kínálatából; avagy azt, hogy évek múltán mire is cserélném majd le az én hondámat.

Namost ezen két fő cél közül általában mindkettő teljesülni szokott, hiszen üres kézzel talán még sose jöttem el, és minden kiállításon lett egy-egy “kedvenc motor”. Sőt, általában a tervezettnél sokkal több mindent sikerült beszerezni (nameg költeni), viszont mindig a legnagyobb megelégedettséggel. Ez a sikerszéria azonban már tavaly is megtört egy kicsit, és mostanra ez már tendenciává vált.

1) A kiállítás kicsi. A hely, a kiállítók száma, a készletek… minden összement! Jó-jó, van helyette nagyszerű tatoo kiállítás, meg tuningautó kiállítás, de egy _MOTORFESZTIVÁLON_ marhára nem hoz lázba engem egyik sem.

2) Hagyján hogy kicsi, de a különlegességek is eltűntek: a szokásos üzletek a szokásos kínálattal és árakkal ott voltak, viszont a csak itt felbukkanók otthon maradtak. Volt kint egy cég, akitől minden évben itt vásároltam felszerelést (esőruha, térdvédő, kesztyű, stb), mivel itthon nincs is üzletük, viszont a legjobb áron adják a cuccokat, amiket ráadásul máshol nem is nagyon kapni. (Esőruha van mindenhol, nade olyan komplett cucc, olyan áron – nem volt máshol!)
Pár éve volt egy stand, ahol magyarul nem is beszélt az eladó (így nem is volt tömeg :)), ugyanis egy szlovákiai forgalmazó volt, olyan bőr cuccokkal, amiket csak ő árult. Kiválóan lehetett nála alkudni is, miután megörült az angolul beszélő vevőknek, akikkel végre szót értett.

3) Az óriási leértékelések, és akciók is összementek. Sőt, a legnagyobbak már nem is törődtek ilyesmivel, csak fogták a bolti árcédulákat, és elhozták ide, változatlanul. Így aztán az a remény, hogy a drága belépő ára majd hipp-hopp megtérül egy jófogással, el is szállt hamar.

4) A márkakereskedések se törték magukat az összes típus kigördítésével (tisztelet a kivételnek!), sok -általam keresett- motort meg se találtam. Utód szemezgetés ugyan volt, de “kedvenc motor” alig-alig.

Bár üres kézzel most se jöttünk el, de a hetek óta szövögetett tervek részben kudarcba fulladtak. Úgy terveztük, hogy majd itt veszünk jóárú sisakot, térdvédőt, kesztyűt, esőruhát kedvesemnek, én meg magamnak elsőgumit, tárcsafékzárat, és fém monokey doboztartó platnit. Az árak láttán viszont megdöbbentünk. Oké, hogy tavaly óta a forint 10-15%-ot romlott az euróhoz képest node a kereskedők árai 40-50%-al, ha nem többel drágultak!

Ami kedvesemet illeti, neki végül sikerült vennünk egy elég jó sisakot, relatíve jó árban (34e, Caberg, zárt sisak), de ezen kívül semmi mást! A kesztyűk megdrágultak (6-7 ezerről 12-13 ezer forintra); a régen 6500-ért, majd 10 000-ért vásárolt esőruha forgalmazója eltűnt, helyette 16 ezer a legolcsóbb; a 6-7 ezres térdvédők helyett meg 14 ezer alatt nem is találtunk semmit se..
Ami engem illet, a helyzet itt se jobb: a tavaly nyáron még 16-17 ezres gumi mostanra alsóhangon is 25 ezer, de a kiállításról hazaérve, a neten is csak 22 ezerért találok… Megdöbbentő az árkülönbözet. Tárcsafékzár terén már sikeresebb voltam, hiszen ez egy nem nagy értékű tétel, így nem is ing ki annyira a mutató, a platnit meg inkább el is felejtettem.

Az a helyzet, hogy ha ez a tendencia jövőre is folytatódik, és mindenféle összevonásokkal, és pótkiállításokkal próbálják megtölteni a csarnokokat, kiállítók helyett, drága pénzért; akkor én kihagyom inkább a jubileumot, és nem leszek ott tizedjére is. És akkor még azt írja a motorshow.hu, hogy “Néhány nap, amikor minden a motorokról szól!”… hááát…

Ja, és eddig még ilyen se volt még: Idén, most először, sikerült fényképezőgép nélkül kimennem a kiállításra… (Győrött maradt. :S)


Viszlat Alpok, hamarosan talakozunk!

Poloban sieles, kabatban izzadas, hegycsucson, sziklara kiulve
ebedeles es napozas, giccses naplemente vadaszo seta, igazi francia
ettermet kereso varosnezes Grenoble-ben, es persze megtobb sieles, meg
egy bot tores. Igy lehetne osszefoglalni cimszavakban az elmut hetet,
buszon ulve, visszanezve.
Meses egy het volt, es most kisse faj is, hogy vege lett. Eronket pont
jol osztottuk be igy meg penteken, az utolso sielos napon is vegig
elveztuk az egesz napot. Ehhez persze hozzajarult az is, hogy
kivetelesen boven +20 fok alatt volt a homerseklet, es nem omlott
rolunk a viz folyamatosan, nameg a palyak is joval tovabb birtak a
silecek gyotreset. A rekkeno joidoben sielesnek elsosorban ez a
hatranya: a delutanra mar alaposan leromlo allagu palyak. Mig delelott
meg tart az ejszakai karbantartas hatasa, addig ebed utanra az olvadt,
tapado ho, buckak, es elobukkano kovek rontjak kicsit az elmenyt,
cserebe a gyonyoru kilatasert, es a volgyekben alakulo felhok
latvanyert. Igaz, hogy ez a meleg mar kicsit mozgas kozben is sok
volt, azaz mint a strandon: vagyott az ember az arnyekra, mert majd
megfott. Nade ez az utolso nap… Idealis homerseklet volt, igy vegig
gyakorlhattuk a heten felidezett/megtanult technikakat, amikben most
eloszor leltem igazan oromom.
Nekem eddig elsosorban a havon es ket deszkan szaguldas okozta igazan
az elvezeteket, a technikasan, latvanyosan csuszas kevesbe. Eppen
ezert nem is gyakoroltam szivesen, inkabb csak szaguldoztam a
palyakon, mignem most egy rovid, de tartalmas halado oktatason
megtalaltam benne az oromot, es csuszkaltam vegig napot
rovidlenduletes, klasszikus stilusban. Bar egy bot hijjan ez kicsit
erdekes volt.
Egyik ‘SnowParkos’, epitett palyas, bedontott kanyaros csuszas soran
az olvadt honak koszonhetoen sikerult osszehozni egy majdnem-elesest,
aminek kritikus fazisaban mar elkeztem volna letenni a kezem, mint
minden rendes, eppen eleso ember. Igy tortent, hogy jo nagy tempoval
sikerult magam ele leszurni a botot, amin rogton, melkassal meg is
tamaszkodtam, es bar az esest megusztam, a bot kisse elhajlott.
Visszahajlitas pedig eselytelen volt, azonnal tort. Igy sikeult a het
hatralevo reszeben, 2-3 napig csak az egy, tulelo botot, masik kezben
pedig fenykepezogepet szorongatva gyakorolnom.
Penteken viszont kicsit korabban kellett bucsut vennunk a palyaktol,
hiszen delutan 5kor mar indult is a buszunk vissza, a hetkoznapoka.
Utkozben egeszen keso estig az ablakra tapadva, a telefont szorongatva
bamultam a lenyugozo hegyeket, es a telefonon az utvonal rogzites
segitsegevel, nameg par jelolo hasznalataval, jegyzeteltem, hogy hova
is kellene eljonni motorral. Ut kozben volt jo sok szerpentin,
latvanyos szorosok, mely szurdokok, volgyzarogatak es oriasi eromuvek,
2100 meteres hagok, es pofas kis hegyi falvak. Pontosan ezeket
jegyeztem fel az otthoni utvonaltervezgetes megkonnyitesere. Konnyen
lehet, hogy a nem is olyan tavoli jovoben, kedvesemmel ide meg
visszaterunk… 🙂
Stay tuned!


A hegyek buvleteben 1

1 honapnyi Kisalfold utan vegre ujra a hegyek kozott lenni,
kimondhatatlanul jo! Be kell lassam, hogy mindennel jobban szeretem a
hegyek vilagat, bar persze nyaron a tengerparton sem huzom a szamat,
de hegyek nelkul az se lenne az igazi. Na itt, a Francia Alpokban
ebbol aztan nincs hiany. A 19 oras idevezeto ut soran tobbszor is
elhangzott a szambol, hogy ide bizony jovunk meg, MOTORRAL,
legfokeppen a vegen, a szerpentinen. Eszmeletlenul jo hegyi
szerpentineken jottunk idefele, es mar most tele volt motorossal, mi
lehet itt nyaron?!
Nem is rejtem veka ala, hogy bizony felmerult az otlet, hogy nyaron
ide is ojjunk kedvesemmel, egy kis francia riveiraval egybekotve. Egy
kis tenger, egy kis szerpentin, aztan egy kis csapatas Monacoban…
elgondolkotato!
No, de terjunk vissza a jelenbe: A szallas kivalo, a napsutes olyan
hogy kivanni se lehetne jobbat, a palyak kellemesek, a kondink viszont
hagy nemi kivannivalot. Elso napi sieles utan kidoltem kisse, pedig
csak fel napot sportoltunk a mai napon. 3 hetnyi sori munka rengeteg
szaladgalassal, meg allassal edeskeves volt ahhoz, hogy itt is jol
birjam a gyurodest (bar persze ez nem volt meglepetes). Mar most van
nemi izomlaz, a holnapiakba pedig bele se merek gondolni…
Holnap viszot tartunk majd egy kis felderito utat is, fotozassal,
nameg echte francia etterem keresoben, aztan hatha egy is levezeto
seta legyozi majd az izomlazat.

Ide meg visszaterunk (motorral), az tuti!