Poloban sieles, kabatban izzadas, hegycsucson, sziklara kiulve
ebedeles es napozas, giccses naplemente vadaszo seta, igazi francia
ettermet kereso varosnezes Grenoble-ben, es persze megtobb sieles, meg
egy bot tores. Igy lehetne osszefoglalni cimszavakban az elmut hetet,
buszon ulve, visszanezve.
Meses egy het volt, es most kisse faj is, hogy vege lett. Eronket pont
jol osztottuk be igy meg penteken, az utolso sielos napon is vegig
elveztuk az egesz napot. Ehhez persze hozzajarult az is, hogy
kivetelesen boven +20 fok alatt volt a homerseklet, es nem omlott
rolunk a viz folyamatosan, nameg a palyak is joval tovabb birtak a
silecek gyotreset. A rekkeno joidoben sielesnek elsosorban ez a
hatranya: a delutanra mar alaposan leromlo allagu palyak. Mig delelott
meg tart az ejszakai karbantartas hatasa, addig ebed utanra az olvadt,
tapado ho, buckak, es elobukkano kovek rontjak kicsit az elmenyt,
cserebe a gyonyoru kilatasert, es a volgyekben alakulo felhok
latvanyert. Igaz, hogy ez a meleg mar kicsit mozgas kozben is sok
volt, azaz mint a strandon: vagyott az ember az arnyekra, mert majd
megfott. Nade ez az utolso nap… Idealis homerseklet volt, igy vegig
gyakorlhattuk a heten felidezett/megtanult technikakat, amikben most
eloszor leltem igazan oromom.
Nekem eddig elsosorban a havon es ket deszkan szaguldas okozta igazan
az elvezeteket, a technikasan, latvanyosan csuszas kevesbe. Eppen
ezert nem is gyakoroltam szivesen, inkabb csak szaguldoztam a
palyakon, mignem most egy rovid, de tartalmas halado oktatason
megtalaltam benne az oromot, es csuszkaltam vegig napot
rovidlenduletes, klasszikus stilusban. Bar egy bot hijjan ez kicsit
erdekes volt.
Egyik ‘SnowParkos’, epitett palyas, bedontott kanyaros csuszas soran
az olvadt honak koszonhetoen sikerult osszehozni egy majdnem-elesest,
aminek kritikus fazisaban mar elkeztem volna letenni a kezem, mint
minden rendes, eppen eleso ember. Igy tortent, hogy jo nagy tempoval
sikerult magam ele leszurni a botot, amin rogton, melkassal meg is
tamaszkodtam, es bar az esest megusztam, a bot kisse elhajlott.
Visszahajlitas pedig eselytelen volt, azonnal tort. Igy sikeult a het
hatralevo reszeben, 2-3 napig csak az egy, tulelo botot, masik kezben
pedig fenykepezogepet szorongatva gyakorolnom.
Penteken viszont kicsit korabban kellett bucsut vennunk a palyaktol,
hiszen delutan 5kor mar indult is a buszunk vissza, a hetkoznapoka.
Utkozben egeszen keso estig az ablakra tapadva, a telefont szorongatva
bamultam a lenyugozo hegyeket, es a telefonon az utvonal rogzites
segitsegevel, nameg par jelolo hasznalataval, jegyzeteltem, hogy hova
is kellene eljonni motorral. Ut kozben volt jo sok szerpentin,
latvanyos szorosok, mely szurdokok, volgyzarogatak es oriasi eromuvek,
2100 meteres hagok, es pofas kis hegyi falvak. Pontosan ezeket
jegyeztem fel az otthoni utvonaltervezgetes megkonnyitesere. Konnyen
lehet, hogy a nem is olyan tavoli jovoben, kedvesemmel ide meg
visszaterunk… 🙂
Stay tuned!