Hónap szerinti archívum: június 2011


Menekules az esőfelhok elol a hatodik napon

Eloszor szamokban: 390 km
Eddigi osszes: km
Fogyasztas: 4,23 l/100 km
Motoron toltott ido: 10,5 ora
Orszagok: 4 db
…es szoban: Reggel kivetelesen madar csicsergesre ebredtunk, ami mar
csak azert is szivderito volt, mert nyilvanvalova valt, hogy a tegnap
este latott tavoli villamok nem jottek kozelebb. Murauban az
osszepakoast napsutesben kezdhettuk, aminek a vegere mar alaposan
beborult, odaertek az esofelhok. Felcuccoltuk a motorokat, es mentunk
kifizetni a fejenkent 28 eurot (mennyiii???) a 4 ejszakaert. Fajo
szivvel, es egy par ‘ide meg visszaterunk’ kijelenessel hagytuk el a
helyet.
Az ismeros utrol hamar letertunk, es uj utakon haladtunk Szlovenia
fele. Amere csak neztunk, a horizontot minden iranyban oriasi, sziklas
hegyek uraltak. Az ut mellett fel-fel bukkano patakok, vizesesek es
sziklafalak fokoztak a hangulatot, nem is beszelve a kivalo
kanyarokrol.
Foto errol a szakaszeol nem keszult, mivel menekultunk az esofelhok
elol. A menekules sajnos nem volt eleg hatasos, ugyanis fotozas
helyett esoruha fevetelre alltunk csak meg.
Ezuttal ez nem volt eltulozva, mert meg is jott az eso egyhamar.
Egyenesen a hegyek fele tartottunk, amiken szuk szorosokon, es kis
hagokon at jutottunk tul, mignem egy 3 kmes alagut kozepen at is
leptunk Szloveniaba.
Jartunk tokeletes, nemhogy katyu mentes, de meg repedestol is mentes
uton, jartunk kevesbe jo, masfelsavos erdei uton, es egysavos katyuson
is, nem is beszelve arrol a hosszu, kavicsos foldutrol, amire a GPS
vitt ra minket… Mindezt talan azert, mert az egyik megallonknal
jutott csak eszunkbe, hogy nezzuk meg a Predjamai lovagvarat, ha mar
itt vagyunk.
A varhoz erve annyira jol alltunk idovel, hogy ugy dontottunk, egy kis
kiterot teve megnezzuk egy kicsit Triesztet is, legalabbis jofele
sator vasarlasa remenyeben keresgeltunk ott egy kicsit.
Triesztben az igazi olaszos forgatag megdobbento, es izgalmas volt.
Igazan nem is nagyon alltunk meg, csak elveztuk az oskaosz-szeru
kozlekedest, es az eszmeletlen mennyisegu robogost. Ijesztoen sokan
voltak.
Triesztbol szlovenia iranyaban jottunk ki, es meg egy olcso (353
Ft/liter) szloven tankolast megejtve haladtunk Horvatorszag
fele.Nemsokkal a hatar utan ezek az ugyes horvatok majdnem autopalyara
tereltek minket (GPSen az meg nem volt autopalya), de nem sikerult
nekik, a fizeto kapuknal visszafordultunk, es vegul Umag fele menve
jutottunk el Porecbe.
Utunknak volt olyan szakasza, ahol szinte a tengerre epitet keskeny
foldcsikon haladtunk at, de olyan is, ahol magasan, a varos folott.
Sajnos ezekrol fotok nem keszultek, mert most ido hijan sporoltunk a
megallasokkal. Mar csak azert is, mert az ut tele volt ertelmetlen
sebessegkorlatozasokkal. Ezek a horvatok meg hulyebbek, mint mi,
magyarok, ilyen teren. Tele volt a fout indokolatlen 40es es 30as
tablakkal.
Ezzeken nagy nehezen atverekedve, Porecben nem probalkoztam a regen,
2007ben felfedezett kemping megkeresesevel, inkabb tovabb mentunk egy
masik, szinten smert fele.
Az arak megdobbentoen pofatlanok! Egy ejszaka itt tobb, mint dupla
annyiba kerul, mint amennyi az osztrakoknal volt. Nem is hallani mast,
csak nemet, meg holland hangot, elvetve olaszt is, de magyart
egyaltalan.
Ennek ellenere is vegul kivalasztottunk egy tengerparti satorhelyet,
es a sziklastalajba vertizzadva felvertuk a satrunkat. 3 ejszakat
maradunk most itt, 2 nap teljes egeszeben pihenonap lesz, remelhetoleg
ismet joidoben. Rankfer mar, meg meg a motorokra is.
Hazafele innen megyunk majd vasarnap, valszeg autopalyan. Remelem a
hatso gumim kibirja meg hazaig, sajnos a hegyek teljesen megettek, es
elkopott. A kozepen mar alig latszik a minta, es bizony hazaig nem
lehet csak az oldalan menni…

(Kpeket sajnos most nem tudok feltolteni, csak fizetos wifi van, es
meg nem szantam ra 20 kunat -720 Ftot arra, hogy 1 orat netezzek…
Talan holnap!)


..es meg tudtuk fokozni, az otodik napon 1

Eloszor szamokban: 243 km
Eddigi osszes: 1376 km
Fogyasztas: 4,8 l/100 km
Motoron toltott ido: kb 8 ora
..es szoban: Ma reggel kivetelesen nem lancfureszre, es tehenbogesre
keltunk, hanem egy gozmozdony futtyszavara, ami itt ment el a kemping
mellett. Mindenesetre most jot aludtunk, bar nekem a 3 zokni ellenere
is fazott a labam…
A ma reggel lazara lett veve, kenyelmes reggeli utan indultunk csak,
vegul 11 korul. Az ut mar ismeros volt, elozo napokon mar bejartuk
oket. Egeszen Malta nevu falucska elottig volt ismeros, onnantol pedig
mar egyenesen vitt az ut a mai nap fenypontjaig, a Maltatal
Hochalpenstrasse latvanyutig.
Mint eddig egyik ilyen ut sem, ugy ez sem volt ingyenes, mintegy 9
euro volt a belepes motoronkent. Itt mar lenyegesen kisebb volt a
forgalom, mint a tegnapin, es az elmeny is egeszen manak igerkezett:
most labtartoval karcolos szerpentinek helyett inkabb a latvanyon, es
a vizeseseken volt a hangsuly, bar azert akadt par kanyar a gumi
oldalanak is.
A latvanyut csupan 15 kmes volt, es egeszen Ausztria legnagyobb
volgyzaro gatjaig tartott. Olykor-olykor egysavos volt, ahol lampak
iranyitottak a forgalmat. Izgalmas, termeszetes kozetu alagutakon
mentunk kresztul, amibol az egyikben meg egy visszafordito kanyar is
volt. Ahogy egyre magasabbra mentunk, egyre jobb latvanyt nyujtott az
oriasi gat, aminek latvanyat meg joideig emesztenem kell… Hihetetlen
a merete!
Az egyik alagut utani pihenoben felreallva, meses kilatas kozepen
alltunk meg, es vettuk elo ismet a konzerveket, es a gazfozot, eddigi
utunk talan leglatvanyosabb ebedjenek elfogyasztasara. Gyonyoru to
folott, vizesesekkel korbeveve, a gat tavoli latvanyaval egy
tarsasagaban meg a legolcsobb konzerv is uri lakoma.
Az oriasi epitmenyt kozelebbrol is megneztuk, egeszen pontosan a
tetejebe epitett ‘skywalk’ nevu racsos kilatorol is. Itt meg nekem is
remegett a labam eleinte, de az elmeny megerte! A gat melletti
parkoloban volt egy automata fenykepezogep, amivel jol le is
fotoztattuk magunkat. A kepet, ha minden igaz, a
www.verbund-tourismus.at cimre fel is toltotte, de mi meg nem talaltuk
meg, igy a megtalalonak egy nagy ‘Koszonjukot’ ajanlunk fel jutalmul.
Fotozkodas es amulas utan vissza indultunk, es alampas iranyitasra,
nameg ebbol adodoa a varakozasra valo tekintettel nem mentunk megegy
kort, hanem ingabb a Karintiai tavak fele visszaindultunk Murauba. A
tavaknal csak egy-egy fotora alltunk meg, mert itt mar a nagy forgalom
miatti lassu haladas soran volt alkalmunk kifyonyorkodni magunkat.
Fedelzeti fotok most sajnos csak a nap elejerol keszultek, ugyanis meg
a latvanyut elott eltort sajnos a GPS tarto, amibe a telefonom volt
beteve, hogy fenykepezzen… Hiaba, olcso kinai cucc volt, nem birta
sajnos av2es motor rezgeseit…
Visszaerve Murauba meg egy jot wifizrunk egy kepfeltoltes erejeig, a
szokasos helyen (kepek: hhtp://kepek.grafur.hu), majd meg a kempingben
egy sort nyitva, egy kis seta utan jot kajaltunk.
Holnap ismet korankeles, irany Szlovenia, majd vegul Horvatorszag, es
2 pihenonap…


Motoros Mennyorszagban jartunk – negyedik nap

Eloszor szamokban: 423 km
Eddigi ossz: 1133 km
Fogyastas: ~5.5 l/100km
Motoron toltott ido: ~12 ora
Es szoban: Tegnap ejjel, tanulva a korabbiakbol mar dupla zokni,
farmer, kolcson melegito, atleta, polo, pulcsi komboval bujtam be a
halozsakba, es lenyegesem jobban is sikerult aludni. Igaz, azt viszont
nem sokaig, mivel koran keltunk, a mai nagy naphoz. Igy most egyszerre
keltunk (7-kor) a kedves lancfureszes favagokkal, akik meg elso nap
ebresztettek, es egy kicsit a tehemek elott, akik a lancfuresz melle
meg bogtek is elozo reggel. Oket most beeloztuk.
Koran indultunk, es kezdesnek ugyanarra, mint elozo nap. Masfele
elagazva viszont maris gyonyoru utakon haladtunk a Grossglockner
latvanyut fele. Hosszu ut volt, de mar pusztan ez a szakasz is
lenyugozoen szep volt. Odaerve kifizettuk a borsos 19 euros belepot,
majd mar az elso kanyaroknal nagyot amultam. Zsombor mar volt itt,
mondta is, hogy szep lez, nade ennyire?!
Kivetelesen most jo nagy forgalom volt, sok busszal, es megtobb
galogturazoval, de mint kesobb kiderult, valami unnep lehetett, es
azert voltak fent olyan sokan.
Kozeledve a 2500 meteres magaslatokhoz, egyre kozelebb kerultek a ho
fode hegycsucsok, mignem mar a hoval tarkitott videkeken motoroztunk.
Eszmeletlenul jo szerpentinek vezettek ide, dontogettunk rendesen, es
vegre jol kiismertem az en hondamat is. (azaz megtalaltam, hogy hol a
hatar, amikor nemi karcolas hang hallatszodott egy balos kanyarnal)
Elso korben keves megalloval, plusz egy hegyteton konzerevessel
mentunk vegi, majd a kasszanal megfordulva kicsit tobb fotozos
megalloval indultunk visszafele. Vissza iranyban elagaztunk
egygleccserre nezo kilayo iranyaba, egy meses tengerszemet utbaejtve.
Vegig fotoztam az egeszet, tobb ertelemben is, ugyais nem csak
KisBrutival es a Zenittel fotoztam, hanem most a telefonom be lett
teve a GPS helyere, es egy DailyRoad nevu progi segitsegevel 5
masodpecenkent fotot csinalt. Igy keszultek erdekes onboard
felvetelek, bar sajnos nem vegig, mert volt baj boven a technikaval…
(Utolag megnezve derult csak ki, hogy a felvetelek nagy resze hullamos
lett atarto remegesei miatt…) Elsosoban motorozni jottunk, es csak
masodsorban fotozni, igy KisBrutival csak merseklten keszultek fotok,
arrol nem is beszelve, hogy egy-egy nehez (busz) elozes utan nehezen
all meg az ember, hogy aztan kezdhesseelolrol..
A gleccserrnel az orankra nezve allapitottk meg, hogy sajnos mar meegy
oda-visszara nem lesz idonk a 33km-es latvanyuton, igy ujra a
tulsooldali kasszat clba veve indultunk vissza.
A hely egyebkent elkepzelhetetlenul szep, nincs az a foto, vagy
kepzeloero, ami ezt az elmenyt visszaadja. Aeeol nem is beszelve, hogy
igazi motoros mennyorszg a hely, a tokeletes aszfaltja, idealis ivei,
jo ritmusu szerpentinjei, es a rengeteg motoros miatt. Ha minden
szembejovo motorosnak inteni akarna az ember (ahogy azt illik), akkor
vegig szinte fekezzel kellene menni, annyira sok motoros van itt. A
parkolok, kilatok, ettermek, minden a motorosokhoz vannak igazitva,
itt mi vagyunk a fontosak. (Ezt erezni a kornyezo falvak “bikers
wlcome” felirataibol, es kirakott motoros reklamokbol is)
A kasszahoz erve fajdalmas bucsut vettunk ettol a meses helytol, ahova
en megigertem magamnak: meg visszaterek! Szeretnek egyszer egy teljes
napot itt tolteni kora reggelol keso estig (most csak 5 orank volt
ra).
Hazafele sem siksagokon vezetet az utunk, 1-2 hagot, es mintegy 150
kmt meg megmasztunk, mire Murauba ertunk. Itt megkerestuk a tegnap mar
becserkeszett WiFi pontunkat, toltottem fel ismet kepeket
(http://kekep.grafur.hu), majd visszatertnk satrunkhoz egy kellemes
esti fozesre, es kajalasra.
Holnap irany Karintia, az utolso helyi csillagturan, utana mar az
Olasz tengerpart fog kovetkezni ahogy azt ma vacsora kozben
kitalaltuk! 🙂


A gumid kopjon,ne a lelked! – harmadiknap

Eloszor szamokban: 225 km
Ossz tav eddig: 720 km
Fogyasztas: jobb nem tudni…
Es szoban: Nem kicsit csiposen indult a ma reggel, meglehetosen
faztunk, annak ellenere, hogy en mar majdnem mindent felvettem
magamra, amit csak lehetett. Igy tortent, hogy hajnal 6kor, 3 oraval a
tervezett ebreszto elott kimentem egy forro zuhanyra. Igy meg raadasul
a kemping melletti tavat lathattam a hajnali fenyjatekban, de mire
visszaertem fenykepezovel, addigra veget ert.. Hiaba, ezt latni kell!
Vegul kicsit visszafekudve, 10kor kelve,11kor sikerult elindulnunk, a
satrat, es a cuccokat hatra hagyva, csupasz motorokkal a
Nockalmstrasse latvanyut fele.
Mar az odavezeto, tempos hegyi ut is lenyugozo volt, a falvak
hangulata pedig tovabbra is a hetvegi bekesseget, es nyugalmat
arasztottak (hetfo ellenere).
Mar feluton a latvanyut fele eszmeltunk ra, hogy okosabb lenne meg
most tankolni, a megnovekedett fogyasztasom miatt jobb az ovatossag.
Visszafordulva, benzinkutat keresve par egzotikus utacskan vegighozott
a navi, majd megtankolva irany a layvanyut!
Az ut ‘belepoje’ 8 euro volt, de mar az elso kanyarok utan tudtuk hogy
megerte. Ragyogo, napsuteses ido volt egesz nap, szaraz, tiszta utak,
a latvanyut aszfaltjat pedig mintha direlt motorosoknak talaltak volna
ki! Kivalo minosegu, sima, hibatlan jol tapado, tiszta.
Felmentunk az elso hagora, majd egy padra kiulve elovettuk a jofele
hazai kozerveket, a gazfozot, es jol megkajaltunk, ami egy helyi
turistalatvanyossagnak is elment. Ez utan elmentunk a vegeig, mint
elso ismerkedo kor, majd hatra arc, es visszafele mar ket-harom
megallasos csapatas. Gyonoru szerpentineken, es ket hagon vitt vegig
az ut, sokszor pedig alig gyoztem fegyelmezni a tekintetemet, hogy
inkabb az utat nezzem, mintsem a hegyeket. (kepek.grafur.hu cimen mar
vannak kepek!)
A visszafele csapatas egeszen a bejaratig tartott, ahol egy ujabb
hatraarcot veve ujra csapathattunk, a mar jobban ismert
szerpentineken, es vegigmentunk a 30 km-es latvanyuton. A gumik vegre
nem csak kozepe koptak, kezdtek ujra gombolyodni.
Kemeny mai megallapitasom, hogy bizony itt nehe a honda 52 loereje is
keves (pl egy 24%os emelkedon gyorsitaskor), vagy kanyarok utani
kigyositasnal. Az is mai megallapitas, hogy ez a motor eszmeletlenul
melyre dontheto, ugyanis en mar ugy ereztem, hogy mindenem a foldon
van, a labtarto megsem ert le, es a gumin is maradt meg a majrecsikig.
Egy biztos: iszonyatosan elveztuk, metunk volna meeeeeg!
Sokat fotoztunk, es emiatt jol elhuzodott az ido, visszafele mar
iparkodni kellett, mert 6ig lehetett csak ezen a szakaszon motorral
csapatni (bar nem tudom miert), es egyebkent is meg vasarolni is
akartunk masnapra Murauan, itt pedig minden bezar 7kor.
Visszafele eleg temposan jottunk, majd a helyi Lidlben jol
bevasaroltunk masnapra. A varosban aztan kicsit koroztunk meg a PDAn a
WifiFofum nevu progit futtatva, szabad wifit vadaszva. Hamarosan
talaltunk is (jo lassan tekeregve) szabad wifit, ahonnan sikerult
vegre feltolteni regbeigert kepeket. Ide beszurogatni sajnos most nem
tudom oket, mivel csak emailes uton tudok irni, igy majd csak
otthonrol, de akkor mar Brutis kepeket! 🙂
Visszaerve a satorhoz meg egy jot fozocskeztunk, majd hosszas
fejvakaras utan eldontottuk a masnapi utiranyt: Grossglockner.
Legszebb, legjobb, legdragabb latvanyut, ami raadasul kicsit messze is
van, de bvallaljuk. Kemeny lesz a holnap. Joejt!


Mennyiii?! ~ Masodik nap 1

Eloszor szamokban: 260 km
Fogyasztas: ?

Vasarnap reggel Odoneknel esore ebredtunk, ami olyan besimult
felhozettel parosult, hgy elkonyveltuk: esoben indulunk. Reggeli utan
el is kezdtunk felpakolni, hogy aztan 10 ora korul, epp amikor vegre
elallt, allig esoruhaba beoltozve elinduljunk.
Eso ugyan mar nem volt, de a felho, es a hideg megmaradt, igy rajtunk
is az vizallo ruha. Igy leptuk at a hatart, es tartottunk a gyonyoru
hegyek fele.
Ami a hataron tul fogadott, az irto jo volt: rendezett falvak, apolt
foldek, es bogarmentes utak, nameg ugye a gyonyoru tajak. Az ut
majdnem vegig vizes volt, de szaguldozasra az egymast ero kisfalvak
egyebkent sem adtak volna sok lehetoseget…
Rengeteg kis telepulesen jottunk keresztul, es egszen atszellemultunk
a helyi bekesseg,es nyugodt elettol. Vasarnap van, ilyenkor itt a fu
se no, sehol semmi nem volt nyitva, komolyan veszik itt ezt a napot.
Az uton is szinte egyedul voltunk, legalabbis eleinte teljesen gyer
forgalomban motorozhattunk. Meg a sebesseg korlatozasokat is szivesen
betartja igy az ember, jobban is lehet nezelodni, nameg itt a
korlatozo tablak alatt ott az indoklas is, kirva, hogy miert is menj
lassabban. Ez igy egeszen baratsagos!
A rengeteg telepules miatt aztan jo lassan is haladtunk, de igazabol
raertunk, nem siettunk. Ebedelni egy jo latvanyos helyen szerettunk
volna, szigoruan a motor mellett, gazfozon melegitett konzervet, de a
kinezett varhoz (Burg Oberkapfenberg) vezeto ut sajnos le vol zarva.
Latvanyos lett volna ott kajalni, mivel a var egy szikla tetejen
uralta a kornyeket, de vegul inkabb tovabb alltunk, gyaloglas helyett.
A latvanyos kajalast annyira sikerult elhuznunk, hogy mar csak az egy
oranyira voltunk Murautol, igy szendvicsekre redukaltuk, es inkabb
siettunk tovabb a mar kellemes, szaraz utakon.
Murauban egy kempinget neztunk ki magunknak, GPS segitsegevel, amihez
megerkezve jott csak az igazi meglepetes, amikor megtudtuk, hogy
mennyi itt egy ejszaka: 7 Euro/fo!!! (Volt is egy par kicsuszott
“Mennyiii?!” felkialtas, mivel legalabb a duplajara szamitottunk)
A hely pedig eszmeletlen: a kempinget (Olachgut camping) a Mur folyo
veszi korbe egyik oldalrol, a masikrol peig hegyek, maga a kemping
pedig mar-mar a luxus kategoriajat surolja. Tiszta, modern, es
elegans.
Ezek utan el is hataroztuk, hogy maradun itt egy par napot, es ennek
tudataban ultunk le az oriasi satrunk ele kajalni egy jofelet, a
masnapi csillagturankat tervezgetve! 🙂

(Kepeket egyelore nem tudok beszurni, ugyanis csak emailes uton tudok
blogolnu, zsombor Kindle ebook olvasojarol.. errol sajnos kepeket
feltolteni sem tudok, de ha sikerul holnap wifit szerezni, par
androidos kepet igerhetek a picasas tarhelyemre –
http://kepek.grafur.hu)