Hónap szerinti archívum: június 2011


Jobbrol jovo felhok – Elso nap

Zsombor Kindle ebook olvasojarol, Muraubann, a rotyogo kaja mellett
ulve vegre van lehetosegem megirni az elozo napok esemenyeit Jojjon
hat a tegnapi nap, turank elso napja:
Eloszor szamokban: Megtett tav: 225 km,
Fogyastas: 5,5 liter
.. es szoban: Nem volt konnyu az indulas szombat reggel, mar csak a
hajnal 4ig tarto pakolas miatt sem. A reggeli ultranehez keles utan
meg hosszas pakolaszassal, otthoni rendrakassal sikerult 3 orat
csuszni a Zsomborekhoz atmenetellel. Ebben mondjuk a Homosita
(autosbolt) meglatogatasa is benne volt, szivargyujto csatlakozoert.
Ez utan Zsomboreknal jo hosszasan szereltuk a motorokba a 12V-s
csatlakozokat, bar a tervezett 1 oras szintidot kishijan tartottuk.
Egy jofele rizses lecso utan aztan csak elindultunk, az oriasi szel
ellenere is. Az ido latszolag szep volt, napsutes, meleg, viszont
oriasi szel is tombolt. A lecso pusztitasa kozben kepzeletbeli
penzfeldobassal eldontottuk, hogy Nyugat fele indulunk. A hirtelen
otlet egy meg Magyarorszagi szallas utani Alpok latogatast is meg
tartalmazott.
Itthon meg autopalyan terveztunk haladni, igy Gyorig az M1esen
kuzdottunk az elemekkel… Ezekbol az elemekbol aztan nem is volt
keves: az oriasi szel nem volt veletlen, hozott jo adag esot is. Az
egesz orszagban 3 helyen esett csupan (radarkeprol ), ebbol kettot mi
meg is talaltun, a masodiknal pedig mar az esoruhat is felvettuk.
(erog kicsit el is aztunk). Elso elazasunk utan ugy dontottunk, hogy a
jobbkezszabaly ertelmeben inkabb elengedju a jobbrol erkezo felhoket,
igy a tobbi esoben motorozast vizes utasra cserelve jutottunk el
Sopronig.
Szallas ugyben Odon cimboramat hivtam fel, aki Sopronban vendegul is
latott bennunket. Esoben lecuccolas utan meg vacsorat is kaptunk
(ezuton is koszonjuk!), sot meg egy kis idegenvezetest is este. A
belvarosban epp nagy forgatag volt, amit jol megneztunk magunknak,
majd egy kellemes pofa sorrel zartuk az estet.
AGYban fekve meg hosszasan tervezgettuk a masnapot, aminek a vegen
arra jutttunk, hogy irany Murau! Ezzel zartuk az elso napot.


Nettelenseg 1

Tegnap delutan elindultunk, ellenszelben motoroztunk, aztunk, faztunk, de
Sopronban jot setaltunk, majd Odon cimboramnal jot aludtunk (koszonjuk!).
Internetunk nem volt, es meg nem sikerult megirni sem a dolgokat,
kimerultseg miatt, DE: Ami kesik, az JON!
Jelenleg Leobenben vagyunk, Ausztria, es a egyenesen Murau fele tartunk a
gyonyoru hegyek kozt!
Rovidesen bovebben is! 😉 Stay Tuned!


Hűha… Felkészülés #5 T-0. nap!!!

Számomra igazából még péntek este van, ugyanis 5 órája csak pakolok (legalább). Megdöbbentő ez a szám, én sem gondoltam volna, de elég nehéz a pakolás, mivel … fogalmam sincs, hogy merre megyünk. 🙂 A túra kapcsán mindenkiben elsőként felmerülő “Hova mész?” kérdésre eddig mindig csak annyit mondtam, hogy “amerre van út”. Ez a túra fő mottója, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben megnehezíti ez a mottó a pakolást.

Nem tudom ugyanis, hogy mire készüljek. Didergő hidegre az Alpok hegyláncai közt, vagy rekkenő hőségre a Horvát tengerparton. Így aztán készülök mindkettőre. Azt viszont pláne nem gondoltam volna, hogy az összes rendelkezésre álló tároló kapacitást (azt a 125 litert) teljesen csurig töltöm.

Igaz, annak nagy része az út során elfogy majd, ugyanis az egyik 40 literes doboz kompletten csak kaja. Éhen már nem halunk, annyi szent! 🙂

Most viszont egy rövid alvás, majd pedig reggel felcuccolás, indulás Zsomborékhoz, ott pedig még bekötjük a motorokra a 12V-os csatlakozót, hogy aztán tápot adva a navigációnak megmondjuk neki a frankót: vigyél arra, amerre út van! 🙂


A gondok ideje – Felkészülés #4 – T-1. nap

Ismét nem éppen eseménytelen napok után vagyok, a pörgés azóta is tart, és ennek is köszönhető az, hogy még blogot írni sem volt időm. Így most egy kicsit soványkább postot írok, amit majd utólag bővítgetek, az a biztos.

Talált kép, hétfőről
Talált kép, keddről 🙂

Az előző post még szerda előtt történt, ami aztán átnézésből, bevásárlásból, és még egy kis plusz mókából (második VillanjKörte szett beszerzése) állt, nameg egy cirka másfélórás beszélgetésből Bambival, az “MZ-k védőszentjével” (idéztem egy kupájáról 🙂 ), akitől sok jó tanácsot is tippet is kaptam.

Másnap, csütörtökön jött a nagy nap, és a pörgés négyzetre emelése: A honda órája megütötte a 2000. kilométert (megvételétől számítva), így ennek tiszteletére csütörtök reggel megcsináltam a nagy “A” kategória megszerzéséhez szükséges forgalmi vizsgát. Eddig az MZ révén, az utóbbi 5 évben (és mintegy ~30 ezer kilométeren) bőven elég volt az “A korlátozott” jogosítvány is, amihez csak egy apró, pár órás kiegészítés volt szükséges, amit sikerrel véghez is vittem. (Bár a hondába továbbra is csak benzin kell.. 🙂 )

Csütörtökön ez után elintéztem a zöldkártyát, és beszereztem a 12V-os csatlakozóhoz szükséges lengődugaljt. Ez utóbbiból lehet szükséges lesz még egy jobb, megbízható felkutatása is, ugyanis meglehetősen gagyi darabról van szó (mintegy 145 Ft-ért, újonnan). Frissítettem a térképeket mind a PDA-n, mind a telefonomon (redundancia itt most csak jót tesz 🙂 ), és kicsit elkezdtem összepakolni a dolgokat.

A mai, pénteki nap pedig a gondok ideje, azaz ha bármi baj van a motorral, az a mai teszt kör során kell, hogy kiderüljön. Így alakult, hogy ma idáig nyomtattam a környező országok túraterveit, és most készülődök a nagy tesztre… 🙂

2011.06.24. 22:22: Még egy utolsó igazító szerelés volt a doboztartón, amivel így végül tökéletesre sikerült hozni a dolgot, majd az oldaldobozokba iszonyatos súlyt pakolva összeállt a teszthez való állapot: 2 jól megrakott oldaldoboz, egy közepesen nehéz hátsó doboz, plusz utas. 🙂

A tesztútvonal az M2-Vác-Rétság-cukrászda-Vác-Dunakeszi-haza kör volt, és egy apró bakit leszámítva igen sikeres is volt. A motor gondolkodás nélkül hozta a 110-120-as tempót, és így megpakolva talán még inkább kezesbárány volt, mint egyébként! De tényleg, a két nehéz oldaltáska olyan szinten egyensúlyban tartotta a motort, hogy még az oldalszelet sem éreztük meg.

Egyedüli kellemetlenség az első gumi keménysége volt, ugyanis az egyik kanyarban konkrétan éreztem, ahogy csúszik ki az eleje, de még bőven lehetett korrigálni. Oka talán az is volt, hogy a hátsó rugó túl lágyra volt állítva, és így nem volt elég súly az első keréken talán (emelkedőn csúszott meg), így állítottam is a hátsó rugón, ami után lényegesen jobban tapadt az úthoz a gép.

Az említett baki pedig hazaérkezésnél volt: kicsit kiszámoltam a maradék üzemanyagot, és ez a kör pont akkorára sikeredett, hogy a végén 100 méterrel a cél előtt kifogyott. A meglepetés az volt, hogy elméletileg 350 km-t kényelmesen elmegy a gép a 19 literes tankjával, de a jelek szerint most utassal, dobozokkal, és 120-as tempóval bőven 5 liter fölött lehetett, és éppen a benzinkút előtt kifújt… Így volt egy 100 méternyi tolás, ami a kardánnak köszönhetően annyira nem is volt nagy cucc, mint amennyire hangzik (egy cirka 250 kilósra felpakolt gép esetében).

Ezt leszámítva semmi gond nem adódott, a dobozok, a GPS és a motor jól teljesítettek. Eszméletlenül élvezetes ezzel a géppel így, felpakolva menni, még talán kellemesebb annál is, mint amikor egyedül megy az ember. 🙂
Már csak egy összepakolás van hátra, egy holnap reggeli elektronika szerelés Zsombornál, és aztán az induláááás! 🙂


Pörgés ezerrel – Felkészülés #2., T-4. nap 1

Na, hát nem véletlen, hogy tegnap egy aprócska blogpostal sem jelentkeztem. Őrültek háza volt belül a fejemben, volt baj bőven, és még csak a közelébe se jutottam egy rendes számítógépnek. A baj forrása az előző postban a “nem lesz könnyű, de el fog férni” megállapítás volt, ugyanis: nem fért el.

Hazamentem Egerbe, és otthon is nekiestem a motornak. A hátsó traktus szétszerelése már a perc tört része alatt ment, és el is kezdtem feltenni a gyári tartót, aztán kiderült, hogy túl hosszúak a beszerzett M8x40-es csavarok, ahhoz, hogy ne érjenek bele semmibe. Vágni kellett belőlük, amivel még sok gond nem is lett volna, ámde a bal oldalon nem klappoltak a furatok. 6-7 mm-nyire arrébb volt mindig a három közül az egyik rögzítési pont.

Hosszas próbálkozás és feszegetés után előkerült a reszelő, és kénytelen voltam  lereszelni a kb 4 mm vastag lemez furatából, hogy felmenjen. Ekkor következett az index problémája: miután nagy nehezen kiszabadítottam a vezetéket a  csatlakozásnál, visszaszereléskor kiderült, hogy a tartón kb 6 mm-es furat van, nekem pedig 10-es kellett volna… Reszelő ismét életbe lépett, és amikor már kezdtem izmosodni, fel is ment a BAL oldal… Na, hát ugyanez volt hátra a másik oldalon is, azzal a pikantériával, hogy ott az index vezetéke túl rövidnek bizonyult, így ahhoz még toldani is kellett.

Az igazi baj viszont csak ez után kezdődött: indexek, idomok fent, már csak a hátsó (topcase) tartót kellett feltenni. Ez ugyanis sehogy se fért oda, ahova oda kellett volna neki… Hiába, utángyártott, vs gyári megoldások a legritkább esetben kompatibilisek, így ez derült ki most is, bármit csináltam, nem ment fel. Ennek oka valószínűleg az is volt, hogy kimaradt két távtartó, ami miatt a gyári tartók sem klappoltak eléggé. (Az előző post “fel fog férni” kijelentése amúgy megalapozott volt: idomok nélkül próbáltam, és úgy fel is menne… Ámde idomokkal…)
Mindez hétfő este 8-kor derült ki. Ekkor még csak-csak megpróbáltam felkeresni pár szerelő ismerőst, hiszen a helyzet végszükség: Kedden délután, Budapest felé tartva dobozzal kell jönnöm.

Este 8-kor Keresztesi Viktor László cimborámat sikerült elérnem, aki készséggel segített, és az éjjelbe flexelve vágtunk két közdarabot a tartóhoz. Így a gyári rendszer már teljesen jól állt, azonban a hátsódoboz tartója így sem ment fel.

Ezzel az aggodalommal indult a ma reggel, így autószerelőtől motorszelőig mentem Egerben… Kezdetben nem sok sikerrel, aztán pedig a Tesconál lévő új motoros üzlet és szervíz szerelőjével hosszasan beszélgetve arra jutottunk, hogy csütörtök délután visszaviszem neki a motort, és egy lakatos cimborájával kitalálnak valamit, ha másnem hajlítanak egy U alakú tartót a GIVI platninak. Sok jóval viszont nem biztatott, erősen kiemelte, hogy benne van a pakliban a kudarc.

Ezt követően mentem el Keresztapumhoz, aki pár percig nézegetve a motort egyszercsak így szólt: “Miért nem fogatod oda szorító bilinccsel?!” …….. Nahoppá! Micsoda ötlet! 🙂 Hazaérve amilyen gyorsan csak tudtam, letudtam az ebédet, és már rohantam is kipróbálni az ötletet. Szerelvényboltban vásárolt “SK” szorítókkal, meg némi csúszásgátló gumival sikerült megoldani a felfogatást.


Dupla szorítóbilincs (kettő egymáson) a biztonság kedvéért. Azért ilyen csúnya..

Igaz, hogy így hozzáér a tartó az idomhoz, de épp ezért kellett a gumi: védi is a fényezést. Teljes testsúllyal ránehezedve teszteltem a teherbíró képességét, és mivel egy icipicit se moccant, vagy nyekkent a rendszer, ezért elég erősnek tituláltam. A legelső erőpróba után jött az igazi próba: gyors összepakolás (jó nehézre pakolt hátsó doboz), egy hónapos autópálya matrica vásárlás, és nagy lendülettel indulás Budapestre.

Az első pihenőnél megállva ellenőriztem a szorítókat, és a csavarokat, és minden rendben volt. A budapesti kátyúk sem kezdtek ki a vele, így az ideiglenes, szorítós megoldást megfelelőnek tituláltam.
Budapestre érve végre felkerülhettek az oldaldobozok is, a látvány pedig lenyűgöző, és megdöbbentő egyszerre. 2×40 liter + 45 liter hátul, összesen 125 liternyi rakodótér… Azta! 🙂