Hónap szerinti archívum: március 2011


300!*

Lassan, de biztosan gyűlnek a kilométerek az NTV-be.. Ma is volt egy icipici gurulás, de sajnos ismét akkor lett hátraarc, amikor az izgalmas részek kezdődtek volna.. Sajnos be kell lássam, hogy Budapest belvárosából indulva nem túl szívderítő egy-másfél órás motorozás, ugyanis az éppen a városhatár oda-vissza…

Nem úgy, mint régen, Egerben, amikor egy kis suli utáni kanyargásra vágytam, és 3 perccel később már a várost elhagyva a Szarvaskő felé vezető kanyarokban találtam magam, vagy épp még 10 percet rászámolva már Felsőtárkányt elhagyva a Bükköt szeltem át Lillafüred felé..

Budapestről nem ilyen egyszerű sajnos, ezt be kell lássam (bárki szeretne rácáfolni, akkor örömmel várom a cáfolatát! 🙂 ). Ma úgy terveztem, hogy a szombati suli után, 3 órakor utána eredek az év első túráján résztvevő BME Angyalai klub tagjainak, majd őket beérve még egy kicsit velük kanyargok, és haza. Sajnos nem gondoltam ezt előtte eléggé végig, ugyanis mire én végeztem, addigra ők már annyira hazafelé tartottak, hogy Dunakeszin voltak.


Oda a sulitól kellett is vagy fél óra, hogy kiérjek, és nem sokkal érkezésem után indultunk is.. haza. Még egy picit kerültem Ákos és Sanya cimborákkal, de kanyarokból csak mérsékelten volt azon a vidéken. Igaz, így is baromi jó volt meghajtani a vasat, ismerkedni a lovakkal (egyesével), és tanulgatni, mikre képes, de azért már érik egy hazamotorozás – Bükközés, igen erősen. 🙂

(Ha valaki tudna a Keletitől rövid idő alatt megközelíthető, kellemes motoros helyeket, akkor ne habozzon megosztani! 😉 )
*= Túl a 300. közös kilométeren… 🙂


Csakazértis tavasz!

Egész héten arra készültem lélekben, hogy szombaton újra gurulok egyet az én új szerelmemmel, az én drága Hondámmal. Még a hét elején a nagy időjósok jóidőt mondtak szombatra, így készültem is, hogy végre kimegyek Szendenrére. Viszont amikor már ezek a mi drága időjósaink kezdték érezni, hogy nem jött be amit mondtak, úgy változtatták a héten a hétvégi előrejelzést, és végül hozzáigazították az időjáráshoz: hideg és eső..

Ha a kettő közül bármelyik elmaradt volna, akkor már végre gurultam volna egyet a géppel, de mindhiába, se az eső, se a hideg nem tágított. Így aztán Ádám barátommal egy kellemes, pálinkázós estét tartottunk, és ma, vasárnap reggel már úgy keltem, hogy nem érdekel a hideg, akkor is motorozni akarok.

Szerencsémre egészen 7 fokig emelkedett a hőmérséklet, így miután Ádámot a koliba visszavittem az én drágámmal, indultam is Szentendrére. Sajnos potyára, mivel akikhez mentem volna, nem voltak otthon, de eszméletlen jót motoroztam! 🙂

Bár nem volt se kanyargás, se száguldozás, mégis óriási élmény volt! Persze azért Budapestről kiérve, csak megnéztem, hogy milyen is 120 fölött motorozni. Eddig még sose mentem kétkeréken ilyen tempót, direkt tartogattam ezt az élményt a saját motoromnak. Hát, és mit ne mondjak, óriási! 🙂

Bár a szélzaj kissé hangos volt (kell a plexi), azért közben lehetett hallani 130 környékén a gépezet vad morajlását is, amibe továbbra is szerelmes vagyok. A motorfék hangja pedig egyenesen megőrjített erről a tempóról, valami gyönyörű dübörgés jött alólam! Miután nagy nehezen viszonylag bemelegedett a gép, ki kellett próbáljak egy erősebb kigyorsítást is, így egészen 7000-ig kihúzatva a gépet indultam el az egyik pirosnál. Na, hát ami akkor kijött belőle (mind erő, mind hang), végleg kenyérre kent!

Mindenkit lekiabált. Gyönyörű hanggal nyerített az 50 ló egy nagyot, és indult el úgy, hogy masszívan kapaszkodni kellett. Hát.. egy nem kicsi álom vált valóra!

Túl az első közös 100 kilométeren! :)


You & Me – Új korszak kezdete 2

Hát, elhoztam! 🙂 Tegnap megtettük első közös 33 kilométerünket az én új szerelmemmel, a Honda NTV 650-esemmel. Egy legalább 3 éve dédelgetett álom vált ezzel valóra, miután megtankoltam, és útnak indultunk.

Már a tankoláskor alig bírtam elővenni a bankkártyát, annyira remegett a kezem. Ugyan hideg volt, de korántsem emiatt remegett, hanem valami egészen mástól: az örömtől. A hideget onnantól kezdve, hogy felültem rá, egyáltalán nem éreztem, elöntött a boldogság érzése, és elnyomott minden mást.


Motoros cimborákkal, akiknek ezúton is köszönöm a felvezetést és a kimotorozást a gépezethez! 🙂

Ez a gép olyan, mintha nekem lenne teremtve. Egyrészt igazi kezesbárány. Már az első kilométerektől kezdve olyan érzésem volt, mintha mindig is vele motoroztam volna. A váltót már az első méterektől jól sikerült kezelni, egyedül visszaváltásoknál nem tudtam, hogy hanyadikban vagyok, egészen kb a 10. kilométerig..

Másrészt viszont igazi vadállat! Bármilyen fokozatban, bármilyen fordulaton ha odahúz neki az ember, elindul, mint akit hátba vágtak péklapáttal. Alacsony fordulatról is éppúgy elkezd húzni, mint magason, viszont alacsonyon beleremegve az egész gép, szinte darálja az aszfaltot (olyan érzés). 4000-es fordulat fölött pedig előjön belőle a fenevad, és tekintélyt parancsoló hanggal hasítja az utat.

Végre a mögülem jövő, mennydörgő dübörgés már nem másik motor hangja, hanem az enyém! 🙂 Külön élvezet motorfékkel lassítani, ahogy csak hallgatom a dübörgést, ami alólam jön. Egyáltalán nem hangos, hanem kellemes hangerejű, mély dübörgés. Pont, mint az álmaimban.. 🙂

A piros lámpánál állva megszokásból rángattam még néha a gázt (MZ-nél hozzászokik az ember), itt viszont olyan bődületes nyerítés jön ki a kb 50 lóból, hogy csakúgy olvadozok közben (a környéken meg mindenki odanéz :)).

Magyarázat a címhez és a zenéhez: Útközben folyamatosan, végtelenítve ez, a fent lejátszható zene ment a fejemben… Egy sort a dalszövegből kiemelve:

“One fine day, we’ll run away;
Don’t you know that Rome wasn’t built in a day”

Szabad asszociációban én máris arra gondoltam, hogy egy szép napon bizony együtt meghódítjuk Rómát! 🙂 … azt hiszem ez lesz a soron következő álom.. 🙂