Hónap szerinti archívum: október 2010


Egyéni rekordok

Ma újra biciklivel mentem az egyetemre. Azért van ennek hírértéke, mivel kb 1 hónapig ismét üzemkételen volt a LowCost, miután újfent cserbenhagyott. Annyira bosszantott a dolog, hogy itt már erről nem is tudósítottam. Tulajdonképpen a frissen beszerelt, közel új monoblokk hullott szét a körút közepén egyszer, amikor persze időre kellett mennem az egyetemre…

Úgy istenigazán már nem is lettem mérges, szemem se rezdült, csak kinéztem egy pofás kressz táblát, és hozzálakatoltam a roncsot. Hideg nyugodtsággal felszálltam egy villamosra, és csupán akkor kezdett valami belül forrongani, amikor az órára nézve megállapítottam, hogy jól elkések már megint, már megint emiatt a vacak miatt…

Na, hát így történt, hogy utána hazafelé ismét hazatoltam, két lakattal kilakatoltam, és kb 1 hónapig hozzá se nyúltam. Vasárnap viszont átjött Taki tanulni, így menthetetlen volt, hogy ismét (veszélyes-)üzemképessé váljon ez a makacs drótszamár.

Tegnap mindenféle napos idő ellenére valahogy sem bátorságom, sem kedvem nem volt kipróbálni, ma viszont halált megvető bátorsággal ismét felültem rá. Minden egy lapra volt feltéve, ugyanis késve indultam az egyetemre, így a leggyorsabb módot kellett válasszam, és ez akárhogy is nézzük, a bicikli…

Egészkor indultam az egyetemre, és bizony 1 perccel az órakezdés előtt már léptem be a terembe, óra 14-kor. Ez bizony számomra egyéni rekord, ilyen tempót még nem jöttem az egyetemre, amiben óriási segítségemre volt egy szép nagy teherautó…

Az Üllői úti kereszteződéstől, mint mindig, most is az úttesten mentem (a fene se fog aluljárózni), és mivel dugó volt a körúton, kényelmes tempóban húztam el az autók mellett a parkoló autókhoz igazodva. Így sikerült egy nagy 3 tengelyes teherautót is megelőznöm, aki talán nem vette jó néven a dolgot, és amikor felgyorsult a forgalom nem került ki, hanem szinte tolt hátulról. Érezvén a turbó feltöltő lihegését a nyakamban, elég rendesen elkezdtem rakni a bicajnak, így tulajdonképpen az Üllői úttól egészen a Petőfi hídig egy masszív 32-33 körüli tempóval jutottam el a körúton… Kis Nagy túlzással az életemért tekerve amint felbakkantam a járdára a hídnál, nagyjából ott ki is köptem a tüdőmet.

Cserébe viszont kellemesen kihajtottam magam, és az órára is beértem, plusz még egy kávét is megspóroltam, mivel sikerült alaposan felpörögni (ami ki is tartott egy jóideig).


Lájkolós 2

Itt ez a nagy facebook mánia, a mégnagyobb “lájk” mániájával, így ezennel elért engem is, és kikerültek ide is a bejegyzésenkénti lájk gombok. A “főoldalra ajánlom” úgysem működött, nameg a freeblog főoldal szerkesztőit amúgy sem érdekli az, amit én írok, így sokkal hasznosabb ez a lájkoló gomb. Használjátok bátran! 🙂

Amíg megcsináltam “addig se kellett tanulni” (idézet Kaufmantól 🙂 ), ezzel kapcsolatban rövidesen egy kis helyzetjelentés a járműdinamika ZH érdekességeiről…


Szezonzáró öröm Mátrázás 2

Végre hosszú idő után úgy lehettem újra Egerben, hogy még jó idő is volt. Bár persze a szombati borongós-hűvös után egyáltalán nem volt biztos, hogy vasárnapra ragyogó motoros idő lesz belőle..
Reggel viszont tiszta ég, gyönyörű napsütés, és rekkenő hőség (tehát 17°C – októberben!) ébresztett minket. Rám fért már a napsütés, hiszen amióta újra Budapesten vagyok, napot csak ritkán látok… (betegség miatt arról a kevés jó időről is lemaradtam). Így aztán nem volt kétség, hogy nekünk apummal motorra kell pattannunk! 🙂

Gyönyörű, tiszta időnk volt

Délelőtt (egy kicsivel) indultunk, Sirok irányába, Kékes úti céllal. Az MZt már hetek óta nem mozdítottam meg, de egy úszófelakadás okozta benzinfolyáson túl nem volt semmi gondja a mély álomból való ébredéssel. Pöcc-röff volt az indulás, pedig egy hónapot biztosan állt.
Már a város határában éreztem, hogy nagyon elemében van a gépezet, tényleg imádja a hűvös időt! Úgy gyorsult ötödikben is, akár lankás emelkedőkön is, mint az álom, egy-két előzés során pedig úgy átszaladt a 100 fölött a mutató, mintha csak 70 lett volna… Lenézve a kilométerórára néha vissza kellett engedni a gázt 105-nél (kb háromnegyedes állásból), mert azért a megszorulástól ilyenkor is tartok.

A  várost elhagyva hamar bemelegedett a gumi, és onnantól egészen Kékestetőig kopott is az oldala, ahogy kell. Bár a hűvös idő, és a falevelek révén általában visszafogott és aggódós voltam, dehát az ilyenkor ajánlott is.
Kékestetőig épp csak egyszer álltunk meg, tankolni. A paripa ismét 6 literes fogyasztást produkált, aminek jó része még városi közlekedésből ered. Végülis annyira nem sok, annak fényében, hogy cserébe igen jól megy is (erejével ráadásul nem is spórolok), teljesen elnézhető neki..

Útközben rengeteg motoros jött szembe, de érdekes, hogy egyre kisebb arányban intenek vissza. Pedig nekünk, motorosoknak ez az egyik legjobb ismérvünk a többi közlekedővel szemben: az együvé tartozás, és ennek egymásnak intéssel történő kifejezése… Ez egy életérzés (olykor életmód is), aminek szerves része az összeintés, és egymás tisztelete. Furcsa, hogy a motoros társadalom hígulásával ez egy kicsit kopni látszik… Vagy csak az MZ miatt lenne?! … Nem is tudom melyik verzió a kellemetlenebb.

No, de visszatérve: Kékesen tisztelegtünk elhunyt társaink emlékműve előtt, fotózkodtunk a magasságjelző kővel, mókussal barátkoztunk, hűtőmágnesre alkudoztunk, majd egy kellemes cappucino és pár fotó után tovább indultunk.
Én a Kékesről szigorúan leállított motorral, helyzetjelzővel, felnyitott sisakkal, fülig érő szájjal, csendben suhantam lefele, élvezve a szelet és a csendes suhanást, olykor 80 körül is… Az elágazó után még egy kicsit Gyöngyösnek tartottunk, aztán Abasár felé elkanyarodva, Markazon át jöttünk haza. (2005-ben ott vettem az én MZ-met.. 🙂 )

Összesen valamivel több, mint 100 kilométert mentünk, és csak azért ennyit, mert nekem a szavazás miatt kicsit iparkodnom kellett vissza, Budapestre, pedig lett volna még ötletünk még egy kis gurulásra… Összességében viszont fantasztikus volt! Az idő, a sokszínű táj, az út, és nem utolsó sorban az én hű paripám!

Idén alig több, mint 2000 km-t mentem vele. Most, a mai gurulásán fordult át a számlálója 30 ezerbe, 2005 nyarának végén pedig 2900 km-t mutatott ugyanez a számláló. Tehát az együtt töltött éppen 5 év alatt bizony >27100 kilométert mentem vele, ami bár lehetne jóval több is, azért elég szép teljesítmény… (az utóbbi 2-3 évben csak párezer km-t megyek vele évente).
Azért erre a közel 30ezer kilométerre büszke vagyok, a hű társamra pedig még inkább, akire ezen a télen egy nagyszervíz vár…


(A végén aztán volt még időnk egy mókás fotókísérletre is… 🙂 )


Fotókiállítás beharangozó 1

Épp csak pár hónapja ért véget életem első fotókiállítása (július közepén), és máris nagy szervezésben zajlanak a következő előkészületei. A “GrafUr útját járva” című kiállításom bemutatkozó jellegű lesz a budapesti közönség számára, és a Montázs Teaház és Galéria fog neki helyet adni 2 héten át. (Ami a Nyugati pályaudvartól egy rövid sétával megközelíthető.)

Ez egy valódi belső békét, otthonos, kedélyes környezetet nyújtó, galériázott kis teaház, ami teljes mértékben a „pennys” (filléres) egyetemek hangulatát idézi. A legalább száz évvel ezelőtti Angliában ilyesmi helyeken lehetett 1 pennyért teát kapni, és mellé újságot olvasva kellemesen ellazulni. E „vendéglőfélék” rövid időn belül a politika, a művészet és a tudomány vitaműhelyeivé váltak, majd a különböző tudományok képviselőinek törzshelyei és klubok előfutárai lettek. Ebből kifolyólag a teaház rengeteg kulturális programot támogat. Vannak itt nyelvi beszélgetős klubok, unplugged koncertek, valamint teret ad a fiatal és örökifjú vizuális (fotó-, képző- és ipar-) művészek bemutatkozásainak.

Ilyen apropóból kerül sor az én kiállításomra is, amelyen az első, egri bemutatkozás után, túl a vegyes témájú útkeresésen, az utazásaim alkalmával készített fotóké lesz a főszerep. A bemutatkozó jellegnek eleget téve természetesen helyet kapnak majd riport-, makró- vagy éppen portréfotóim is.

A megnyitó utáni koncert plakátja

A kiállítást 2010. október 16-án, szombaton 18 órakor Pölczman Balázs ex-Közhír -főszerkesztő fogja megnyitni,

és a utána egy unplugged koncertre is érdemes lesz maradni, ami 21 órakor kezdődik. A kiállítás természetesen díjmentesen látogatható, mintegy két héten át (október 30-ig), nyitvatartási időben.
Mindenkit szeretettel várok! 🙂

Tehát mégegyszer, helyszín:
Montázs Teaház és Galéria: 1064 Bp., VI. ker., Vörösmarty u. 75.
Nyitva tartás: hétfőtől szombatig 12:00-22:00
www.montazsteahaz.hu

Megnyitó: 2010.10.16, 18 óra; a kiállítás 2010.10.30-ig díjmentesen megtekinthető!

Facebook esemény oldala


Wifi

Kéremszépen, van már ingyen WiFi a volánbusz járatain is! Edig csak az Agria Volán buszain lehetett élvezni ezt az extra szolgáltatást, de most már a volánbusz is felzárkózott, és így a jóféle (bár kínai) KingLong buszokon is lehet wifizni pl az autópálya, vagy éppen a semmi közepén! (mint nost én)
Ráadásul még egész gyors is a Vodafoneos free wifi! 🙂 Ez már döfi!