Bankrablás, autós üldözés, többszörösen csavart cselekményszál, túszejtés, helikopteres követés, stbstb.. Kevés olyan _sikeres_ magyar akciófilmet lehetne mondani, amik maradéktalanul tartalmazzák ezt a felsorolást úgy, hogy közben egy bravúros jellemfejlődést láthatunk tökéletes képekkel és zenei összhanggal, megható történettel. (ja, és a legtöbb helyen vígjátéknak van beállítva, holott szerintem attól messze van)

A legtöbb magyar akciófilm elkanyarodik inkább a játékfilm vagy a vígjáték irányába, és bár általában azok is szórakoztatóak, viszont kevés az, aminek tényleges üzenete van, és ami az elejétől a végéig leköti a nézőt. Na, a Konyec pont ilyen. Ismét csak jobb híján kerestem valamit egy Budapest-Eger távra, és már Füzesabonynál rendkívül kellemeset csalódtam, amikor véget ért a film (1 óra 40 perc).
A film kezdetén egyszerre több szálon indul a történet, és egészen az első félóráig teljesen zavaros a néző számára. Nem tudjuk mi a lényeg, mit kell figyelni, miről van szó, de idővel nagyon szépen körvonalazódik két páros párhuzamos története. Rabló-pandúr párosokról van szó. Nem véletlen a postom címe: A történet tulajdonképpen egy Bonnie és Klaid hasonmás, de nem akárhogy!

A sztori elején egy elkeseredett nyugdíjas házaspárt mutat be a film, akik már a villanyszámlájukat sem tudják fizetni, ezért sötétben élnek, és a behajtó már az asszony gyémánt fülbevalójáért jön. Ekkor borul a bili, és ez lesz az „utolsó csekk a pohárban”. Nem véletlen az idézőjel, a bevezető animációból idéztem, ami ötletességével máris megfogja a nézőt (bár akkor még nem érti 🙂 ).

A történetről nem szeretnék többet elárulni, mert már így is lehet többet mondtam a kelleténél. A lényeg, hogy az utolsó percig vannak bravúros csavarások. Időzítésüket és kivitelezésüket tekintve se lehetnének jobbak: amikor már könnyeznék a meghatódottságtól, akkor jön csak a boldogító feloldozás. Pont akkor és pont úgy, ahogy kell, egyszerűen tökéletesen!
Ami nem tetszett az egyedül a film címe (igen, már megint). Egyszerűen semmit mondó (bár ok, van benne utalás), és túl egyszerű, túl komikus a film jellegéhez képest. Hetekkel ezelőtt megnézhettem volna már ezt a filmet, és eddig egyedül a nem túl tetszetős filmcím miatt nem tettem. A „Konyec” cím számomra egy már unalomig látott szereplőgárdás játékfilmet sugallt, amihez hetek óta nem volt kedvem (Bár "Az utolsó csekk a tengerben" alcím egymagában egészen jó lenne). Viszont ha tudtam volna, hogy  korántsem egy játékfilmről van szó, hanem egy tartalmas akciófilmről, hát bizony előbb is megnéztem volna. Arról nem is beszélve, hogy a filmcím a szokásos magyarfilm-szereplőgárdát sugallja, ezzel szemben egy rendkívül tehetséges fiatal (Schell Judit, Schmeid Zoltán), és szintén kiváló idős négyesből áll (Keres Emil, Földi Teri). Nem mondom, nagyon jók a szokásos magyarfilmesek (pl: Pindroch Csaba, Badár Sándor, Mucsi Zoltán, stbstb), de néha meg lehet tőle csömörleni… Ez van! A készítők helyében én találóbbnak tartottam volna valami komolyabb utalást tartalmazó, esetleg kicsit rejtélyes címet, mint például: "A Szélmadár” (szegény csajka, hüpphüpp), vagy "A 13. nyugdíj legendája", vagy tudomisén…  Semmiképpen sem vettem volna poénra a címadást!

Zárásul az ajánlásom mellett még megjegyzem, hogy szerintem a film gyönyörűen tükrözi a magyar valóságot sok tekintetben, van erős és jó üzenete, amit finoman, nem amerikaiasan az ember szájába is ad. Abban biztos vagyok, hogy ennél jobb Bonnie és Clyde-ot még sohasem láttam, és abban is, hogy ez a mozi belopta magát a kedvenc magyar filmjeim dobogójára! Bátran ajánlom mindenkinek!!!!!!