Év szerinti archívum: 2010


Határidőmentes övezet

A péntek reggeli leadást követően sikerült egyből 8 órát aludnom, amivel jól el is csesztem azt a napot. A délután/este is csak úgy elszaladt, hirtelen megint rohan az idő, ahogy nem sürget egy határidő sem… Este viszont összeraktam az újonnan szerzett stúdióvakut, valamint az összes, eddig beszerzett vakumat, és az étkezőasztal mögött összeraktam a házistúdiót.

Eredetileg a saját igazolványképem elkészítéséhez, de aztán kedvesem is kedvet kapott, így hajnal 1-ig tartó fotózkodás lett belőle… Eleinte ön-portrékkal, aztán portrékkal, jó kis móka volt.


(További képek a fotóblogomon és a Picasán)

A 2-kor lefekvés viszont megpecsételte a mai napot is, a heti nem alvások megbosszulták ma magukat, és tulajdonképpen átaludtam a nagy havazást. Este, amikor pedig fotózni indultam volna annyira hideg volt, és annyira lusta voltam elindulni, hogy abból se lett semmi. Helyette megtanultam a fotóretusálás technikáit! 🙂


Napozz Holddal!

Túl egy hajnal 4-ig tartó szakdogával küzdésen, aztán egy reggel 8-tól délig tartó “laboron”, majd egy (számomra) kb 5 percig tartó Iránytech2 ZH-n és egy csupán félig-meddig sikeres szakdolgozat konzultáción azt mondtam, hogy ha törik, ha szakad, akkoris elmegyek a “Napozz Holddal” Kispálfilm premierjére, és egyben utolsó vetítésére.

Bár mindenre sajnálom most az időt, mégis ez az egy ami szent és sérthetetlen volt. Ha már az utolsó koncertre nem mentem el, mert … nem volt időm, se pénzem, akkor már legalább ezt nem volt szabad kihagynom!

És milyen jól tettem! Bár kicsit többet vártam a dologtól, összességében a film nagyon tetszett, és az igazi élményt a zenekarral közös afterparty (a Westbalkánban) adta volna, de erre már tényleg nem mertem időt áldozni. Helyette közel végtelenítve megy azóta is a moziban kapott duplaDVD.. 🙂

A filmből amúgy hiányolok pár dolgot, ami valószínűleg volt a koncerten, visszanézve pedig nem derül ki (pl több Csík Zenekaros, vagy Kiss Tibis közös dal), valamint a film felépítése is kicsit kusza nekem. Érzésem szerint a koncert időbeliségét nem követi, de a dalok kronológiai sorrendjét sem, ezért tényleg nem teljesen értem, miért ilyen sorrendben lettek összevágva. Igaz ez a párbeszédes/beszélgetős részekre is, nekem kicsit kusza, bár ettől ébred igazán a nézőben a spontán érzés, és emellett még plusz információkat és érdekességeket is rejtenek ezek a beszélgetések, amikor az együttes sztorizgat.

A kuszaság viszont a lényegen nem változtat: A hangulata iszonyatosan jó! Átadja a koncert érzését, és hihetetlen, de igaz: tán mind a 16 kamera képe fel lett használva a film készítéséhez! Ez rengeteg és szerintem igen jó vágást tett lehetővé, baromi jól, ha kell pörgősen, ha kell lassan van összevágva, annyi szent!

A hangzás eszméletlen, a koncert felvételek gyönyörűen szólnak! Óriásit szólt a moziban térhangzásban, de nagyon jó a kényelmes fülhallgatón, de még a TV mono hangszóróján is! A DVD-re 5.1-ben és DTS-ben is felkerült, alig várom már, hogy valamikor meghallgathassam majd házi 5.1-en is.

Minden Kispál rajongónak kötelező darab!


A harcos 3 szabálya

Ezzel a furcsa címmel egy filmet szeretnék ajánlani Nektek. Egy ideje már nem szokásom itt filmajánlókat írkálni egyrészt, mert mostanság nagyon ritkán van időm filmet nézni (hát még arról írni), másrészt mert sajnos a többség gyomra nem veszi be az én filmajánló stílusomat, és a lényeg megértésére nem képesektől érkező negatív (inkább romboló) kritikák elvették a kedvet.. Na, de most szarok bele, ez az én birodalmam! 🙂

Igazából nem is az én filmajánlóm, mintsem a Takié. Legalábbis ő ajánlotta nekem A Békés Harcos útja című filmet, a pár poszttal ezelőtti (egyébként korántsem feloldott) hangulatomból kifolyólag. Taki nem vitte túlzásba, csak annyit mondott, hogy ez kell most nekem. Én hittem neki, és kérdés, utánanézés, vagy bármiféle kételkedés nélkül beszereztem a filmet, és végre most, egy kicsit felszabadultabb pillanatban meg is néztem.

Nem volt ám véletlen, hogy Taki akkor és ezt a filmet ajánlotta… Akinek a jó film NEM a vér literjétől és a robbanás effektek sűrűségétől lesz jó (és remélem, hogy ezen sorok olvasóiból ezek vannak többségben), azoknak bátran ajánlom én is, ugyanis bár lassú a cselekmény, és néhol kicsit elvont, a végére mindenképpen elgondolkodtató, és nagyot ütő film.

Az óriási mennyiségű mondanivalót alig győzi emészteni utána az ember, viszont ha jól megemészti, talán sajátjává is válnak azok a gondolatok, amik a filmben a főszereplőt is alaposan feltörölték a padlóról (többször is). A legmegdöbbentőbb, hogy a film egy igaz történet, Dan Millman története, akinek gyorsan utána is néztem.

Dan Millman, a film 17-18 éves főhőse saját sikereihez vezető út megtalálása után mások hasonló útkereséseinek megsegítésére szentelte életét, és szenteli mind a mai napig. 14 motivációs és ön-segítő könyvet adott ki 29 nyelven, egyetemeken tanít (professzor), és szemináriumokat tart, és most itt ez a 2 órás mozi (ami valójában 2006-os). Lényegében róla, és az élettapasztalatairól szól, azon kívül a sztorin kívül, amit bármelyik érdeklődő bármelyik weboldalon (port.hu) elolvashat.

Ha valaki úgy érzi, hogy a padlóra került, talán jó segítség lehet ez a film felkelni onnan (majd még kiderül 🙂 ), és ilyen pillanatokhoz fölösleges hosszú ajánlók olvasása, így én is inkább egy pár idézettel, és a hozzá tartozó jelenettel zárom e sorokat..

!!!SPOILER!!!


!!!SPOILER vége!!!

“Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél.”

“A harcos 3 szabálya:
1. Paradoxon – Az élet misztérium, ne pazarold arra az idődet, hogy megértsd!
2. Humor – Őrizd meg a humorérzékedet, főleg, ha saját magadról van szó, ez mindennél többet ad!
3. Változás – Soha semmi sem marad ugyanaz!”
(Dan Millman)