Avagy a Daciák hazája…
Épp kényelmes ágyban, nyugodtan fekve pötyögök a PDAn, de lássuk az idevezető előző 2 nap eseményeit:
Erdély túra 0.nap:
Ez a nap abból állt, hogy ismét összeraktam a motoromat (kerekek), majd
elindultam Mezőberénybe (170 km) kedvesemhez. Késésben voltam, sietem,
így amint készenlettem, indultam is. Nyél gázon. Azaz olyan tempóban,
ami a csövön kifért. Érdekes mód, ez most nem volt több 100nál.
Furcsálltam. Mint kiderült, kicsit szorul a lánc egy ponton, ezért
gyenge a gép. Ráadásul a hibával nem tudtam mit kezdeni, márcsak az
esti séta miatt sem…
Erdély túra 1. Nap:
Másnap 6kor kelve próbáltam volna orvosolni a problémát, amit viszont
nem sikerült megfejteni. Ígyhát elindultam inkább a szegedi
találkozóhelyig. Ismét nehéz indulás, mint Horvátban minden nap, de
ezúttal barátnőmtől elköszönés miatt. Persze motoron kicsit lazultak
gondok. 110 km Szeged, miaz nekem…
Nos, Nekem nem is lett volna sok, de a motornak.. Annál inkább!
Proddukált egy 6,3as rekord fogyasztást, így egy jó 100 kmrel előbb
fogyott ki a benzin a vártnál, történetesen Békéscsaba előtt 5 kmrel.
Ekkor jött a tartalékra állítás, majd a motordöntögetés az utolsó
cseppekért, így "csak" 500 m-t kellett tolni a felpakolt, kb 220 kilós
vasat. Hurrá!
A találkahelyre érve a többiek többet késtek, így addig ment a
találgatás Zével a hiba okára. A lánc lett meggyanúsítva, így ott,
Szegeden Zé vett nekem egy újat… Hogy fokozzuk az izgalmakat, itt
Szegeden úgy elszállt a PDA, h még hard resetre sem reagált,
bekapcsolni sem lehetett….. Kész, ennyi volt a GPS!
Többiek megérkezése után indultunk a határhoz, Erdélyország irányába.
Óriási forgaom, sok teherautó, de gyors határátkelés (kivéve TZridernek
🙂 ). Innen már egy új ország következett a motor életében.
Első állomásunk Arad volt, és… Huh. Kicsit ütött a dolog. Nem így
képzeltem el. Ez teljes mértékben balkán volt. Őskáosz jellegű
közlekedés, gusztustalan panelrengetg, fa mentes betondzsungel, és
kéregető kölyök falkái. Kis kavargás után megtaláltuk amit kerestünk: a
vértanúk emlékművét… Újabb megdöbbenés, ezúttal mérgesen, mert az
egyik csak részleges, ellen-emlékművel, a másik (a kivégzések
helyszíne) meg egy jól eldugott betontömb. Pfff..
A továbbiakban Déva felé vettük az irányt a szálláshoz, Csernakeresztúrra. Ismerkedtünk a Román közlekedési morállal:
Igen egyszerű… Akinek nem daciája van (akár új, akár régi), az
paraszt, és megy mint az állat, kresz-mentesen. Namármost a lakosság
80%ának daciája van, de ez nem azt jelenti, h csak 20%nyi hülye van az
utakon, hanem azt, hogy sok a külföldi rendszámú paraszt. Mellénk
jönnek, dudálnak, belátthatatlan kanyarokban előznek, TELJESEN eszetlen
módon. Ütős egy 180 km volt Arad után az tuti, a hihetetlenül sok
útépítés miatti dugókról és fél-útlezárásokról nem is beszélve…
viszont pöpec minőségű!!
TZrider éjszakai láncszakadása-szerelése után pedig megérkeztünk szállásunkhoz, kedves magyar családok panzióiba!
Míg a többiek kocsmáztak, addig én beültem egy kád forró vízbe,
kiáztatni a nap gondjait,és eközben vmi csodafolytán a PDA is
megjavult, igaz hard resettel.
Így van az, h kényelmes ágyban, már nyugodtan fekve pötyöghetek.. 🙂