Érdekes lelkivilága van az én “LowCost” bicajomnak… Rettentően pontosan tudja, hogy mikor tud a legjobban keresztbe tenni. A héten nem telt el nap, hogy egyetemre jövet/menet ne kellett volna szerelnem.

A legérdekesebb, és tanulságosabb eset az volt, amikor vicces kedvében volt, és ledobta elöl a láncot a legfelső fogaskerék és a fém láncvédő közé (oké, tán azért mert bazinagy nyolcas volt az első lánckerekekben). A jelenség izgalmas volt: Épp ZH-ra tekertem, szóval sietős volt, és már éppen  olyan távolságban, ahonnan nem éri meg visszasétálni. Egyszercsak megakadt a pedál, nem ehetett tovább tekerni. Megláttam, hogy a lánc beszorult a nagy fogaskerék és a védőlemez közé, ezért még gurulás közben, lábbal finoman taposva próbáltam onnan kiszedni. Na, ezzel azt értem el, hogy a tengelyig beesett lánc kifelejövet “becsípte” a védőlemezt.

Szívesen szemléltetném az esetet, mert szinte elképzelhetetlen józanésszel a szituáció, de mivel nem készítettem fotót, marad a körülírás: Két láncszem közé a csapszegnél beékelődött a védőlemez, ezzel jóféle szoros illesztéssel jó erős kötés jött létre a lánc és a lánckerék védőlemeze között.

Amikor ezt épp felfedeztem (Közársaság téren, nyócker), akkor épp egy szakadt ábrázatú környékbeli tekert el mellettem. Messziről odaszólt: “Ledobta a láncot?”, miközben én már épp püfölöm az egész szerkezetet, és válaszolom, hogy “Az hagyján, de be is szorult”. A fickó közelebb jött, így eljutott hozzám is az enyhe kocsma és alkohol szag (délelőtt 10 órakkor a nyóckerben nincs ebben semmi furcsaság).

Leguggolt, megnézte, meglepődött, majd mondta, hogy fordítsuk fejre a bicajt… Volt bennem némi rossz érzés, de gondoltam ellopni úgysem tudja ezt a tragacsot, egy ittas ellen pedig csak ér valamit az elemi önvédelmi tudásom, ezért lepakoltam a gépről, és felfordítottam.

A jóember kapkodva nézegette, és mondogatta, hogy húú, hát ehhez le kell bontani hátulról a láncot, “és, és, és…”. Mondtam, hogy persze semmilyen szerszám sincs nálam, így más megoldást kellett keresni. A szoros illesztésben lévő láncot próbáltuk ketten is kézi erővel kiszabadítani, de esélytelen volt.
Valami fémes dolog kellett, hogy kiszabadítsam, de szerszám híján csak a lakáskulcsomat tudtam előtúrni. Azzal sikerült addig-addig feszegetni a láncot, míg végre elengedte a lemezt, már csak a lemez és a fogaskerék közül kellett kiszabadítani (ezt próbáltam ugye lábbal). Mindketten próbáltuk cibálni a láncot, de nem akart átmenni a szűk résen, úgyhogy átváltottunk 4 kezes üzemmódra: Én feszítettem szét a fogaskerék és védőlemez közét, az öreg meg marokra fogva a láncot, teljes erőből cibálta azt.

Láss csodát, a lánc kiszabadult! A fickó a láncot finoman rárakta a középső lánckerékre, majd segített visszafordítani a biciklit. Az egész szituáció megdöbbentő volt, hát még az, amikor a koszos kézzel már inkább csövesnek kinéző fazon elköszönés előtt megkérdezte, hogy “Nincs egy kis apród? Csak 200 forint kellene, hogy telefonálni tudjak.”
Nyúltam is a pénztárcámhoz, és az összes aprót kimarkolva belőle, mindet odaadtam neki, ami csak volt nálam (na, nem kell sokra gondolni, max 400 Ft lehetett nálam), bízva abban, hogy talán máskor is segít ez a jóember a bajba jutottakon…

Ha nincs ez a kocsmából hazaigyekvő jóember, akkor valószínűleg lekésem a ZH-t, és hosszas szentségeléssel rugdosom hazáig a megbízhatatlan drótszamaramat… Elgondolkodtató, hogy vajon kaptam volna ilyen segítséget a város többi részében is (pl XI. ker, XII. ker, II. ker, stb..)?!