Huston, baj van!
Nem kicsit (…), nagyon! Reggel egy erősebb torokfájással ébredtem, majd a tükörbe a torkomat megnézve kb 10-15 perces folyamatos, egybefüggő, cifra káromkodás következett… Nem kicsi a baj: Mandula gyulladás. Pont most. Persze, hát mikor máskor?! Persze, hogy szívat az élet..
De volt még reggel remény, szaladtam a dokihoz, hogy hátha még meg lehet előzni a komolyabb bajt. 3/4 órás ülés során már éreztem, hogy éppen ezekben a pillanatokban lesz késő, és mire beértem a dokihoz már lázam is volt. Hurrá, mostmár tényleg késő. Megkaptam a szokásos antibiotikumot, és a doki egy legyintéssel elintézte azt a megállapításomat, hogy alig másfél hónapja volt életem első mandulagyulladása (ami több mint 2 hétig tartott, mert kétoldali volt), és most itt a második. Biztos csak én tartottam furcsának.
Azt hittem, hogy a pech sorozat csak a július hónap miatt van (igen, próbáltam babonával mentegetőzni). Kezdésnek Hegyalján elhagytam a szemüvegemet, majd ugye a Tour De Hongrie-n jött minden: Majdnem elhagytam a PDAmat, elestünk az operatőrrel, eldőlt a motor, mert elfáradt a kitámasztó anyaga, elszállt az index csakúgy, stb,stb… Kezdtem örülni, hogy véget ért a július, és még nem dőlt rám egy fa, talán vége ennek a pech sorozatnak, de most bebizonyosodott, hogy nem hónapfüggő.
Asszem jogos így az MSN kiírásom, miszerint "Egyedül a világ ellen"… Mostmár tényleg nem tudom ki van velem, ha már a saját testem sem.
Eger, garázs, szél nem fúj, a hajam mégis hullik… Van is oka: este 8 körül jöttem le a garázsba,és immáron 4 órája motort szerelek.. (meg internetet szerzek,h ezt elküldhessem). A múltheti esés nyomait ma sikerült -majdnem- teljesen eltűntetni egy új műszerfal tartó konzollal, meg új kuplung- és fékkarral. Ez eddig jó is.