Év szerinti archívum: 2007


ingyen sör 4

Meghívom pár (2<X<10) sörre azt az illetőt, aki megfejti, hogy a blogom jobboldali menüje miért csúszik szét InternetExplorer alatt! (Firefox alatt tökéletesen jelenik meg)
Forrást is átnyálaztam oda-vissza rengetegszer, teszteltem, amit csak lehetett, és mégse találom azt az átkozott hibát, ami azt a nagy elcsúszást okozza.
A helyes megfejtésért sör jár! 🙂


Nyugdíj..

Közel 7 év folyamatos, napi 24 órás munka után nyugdíjba vonult a gépem! Na, azért nem teljesen, csak mostmár megengedett neki a kikapcsolva pihenés… 2001. januárja óta ugyanis alig volt kikapcsolva. Maximum szerelésre, vagy technikai okok miatt, akkor is csupán pár nap erejéig. A leghosszabb leállása talán egy hét volt, amíg egyszer új tápot kapott..

A vas

Bravúros technika, ugyanis a közel 7 év alatt elhanyagolható mennyiségű volt a meghibásodás! Elfogyasztott 3 tápot (poros környezetben, és gyakori áramingadozásoknak köszönhetően nem csoda), 1 processzor hűtőt, 1 videókártya hűtőt, és tulajdonképpen ennyi a lista. Mindezt úgy, hogy évekig a ház oldala se nagyon volt rajta, hátul a kártyák helyén sehol sincsen takaró, és elöl is általában hibáddzik a borítás, és csupán évente 1-2 alkalomma kerül sor a már hangosan nyávogó pormacskák kilakoltatására (vagy inkább kilapátolására). Így történt ez most is, nagytakarítást végeztünk, porszívóva, csavarhúzóval, szilikonsprével (magyarosan). Egyrészt azért, mert valamelyik ventillátor ismét hangos üzemmódra váltott, másrészt azért, mert a feloldozást, és a nyugdíjt hozó hálózati kártyát az istennek sem akarta felismerni.. Végtére is nem csoda, az alaplapon pihengető centis porréteg nem hagyta szegényt szóhozjutni.. 🙂 És ha már nagytakarítás, akkor ám legyen teljes szétszedés, és egy kis karbantartás… Az utóbbi 7 évben nem sokat kapott, és mégis milyen hűségesen szolgált, a rengeteg pormacska hátráltatásának ellenére. 🙂

A nyugdíjazásának oka pedig, hogy már nem lát el olyan fontos feladatokat, mint eddig.. Nem kell már napi 24 órában internetet megosztania, mert már évek óta van router, nem kell FTP userekre, vagy WEB szerver látogatókra várnia, vagy épp belső hálóról érkező kinyomtatandó fájlokra. Általában már csak nekem szokott távolról szükségem lenni rá, heti 3-4 alkalommal, és ezért ment még mindig napi 24 órában. No, de ennek most vége egy ügyes kis megoldással: (vigyázat, innentől kocka, azaz infós írás!! 🙂)

WOL, azaz Wake On Lan! Nem új dologról van itt szó kérem, régóta meg szerettem volna már csinálni, de most érkeztem el odáig, hogy véghez vittem a régi tervet.

Ez annyit tesz, hogy a kikapcsolt számítógépet hálózaton keresztül (LAN) fel lehet ébreszteni. Ez alatt normál esetben az otthoni hálózatot kell érteni, aminek ugye nem sok értelme van, ha egyszer a legtávolabbi esetben is pár szobára van a bekapcsoló gomb. Ellenben egy router segítségével máris megoldható, hogy a világon bárhonnan, internetről fel tudjam ébreszteni a kikapcsolt a gépet, pillanatok alatt. Ez sem egy nagy misztikum:
Kell hozzá egy WOL-os hálókártya (2500 Ft, felismerhető jellemzője, hogy a dobozra rá is írják ezt a plusz szolgáltatást), egy ACPI-t támogató alaplap (ma már MIND :)), meg egy akármilyen router, amiben van DDNS szolgáltatás (pár ezer Ft). Ezzel a DDNS-sel máris megoldható, hogy a folyton cserélődő IP címünket mindig megtaláljuk pl egy akarmi.dyndns.org címen. Az összköltség bőven 10 ezer alatt, és egy mindig elérhető, de mégis kikapcsolt gép sok áramot spórolhat meg, tulajdonképpen hátrányok nélkül. Na és persze azon kívül, hogy így jóval kevesebb lesz a vilanyszámla, az sem elhanyagolható, hogy a betolakodók elleni védelemben a tűzfalnál csak a kikapcsolt gép a jobb! 🙂

Ha esetleg megtetszett a téma, itt egy részletesebb leírás a "hogyan"hoz: http://www.smallnetbuilder.com/content/view/29941/53/

Na, de ígérem, nem írok több ilyen rövidítés dús postot, ez is több volt a soknál, elnézést!


Zempléni Vártúra (MZ Club Hungary túra), 2007 3

Hát kérem nem akármilyen két nap után vagyok, azaz egy szuper hétvége kerekedett ebből a vártúrából. Igaz, most sajnos nem voltam hű az elvekhez, nameg a bloghoz, ugyanis ezúttal nem motoros túra élménybeszámolója fog itt szerepelni (azaz nem-motoros volt nekem, de a többieknek.. :)). Na, kezdjük is az elején:
Az oly régóta dédelgetett tervem, miszerint az MZsekkel végigmotorozzuk a Zempléni vidéket, meghódítjuk Zemplén várait, és beterítjük tiszta levegőjét kék füsttel, végre pár hónappal ezelőtt megvalósulni látszódott. Szerveződött az Első Zempléni Vártúra, azaz terveztem az útvonalat, foglaltam a szállást, és figyeltem, ahogy a fórumban egyre gyűlnek a nevek a túrához. 4-5 nappal a túra előtt már egy jó kis 20-as névsor a fórumban, és az indulás is közeleg, bódottá’, erre hát nem lebetegedek?! Ismét a Horvát túra előtti jelenet: torok fájás, tükör, tüsző a mandulán, szentségelés, lázmérés, doki… Ágynak is döntött pillanatokon belül, veszélybe sodorva a hétvégi túra megvalósulását. Péntekig egész jól sikerült egyenesbe hoznom magam, mondhatni gyógyultan, de némi torokfájással úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki az általam szervezett túrát, megyek hát autóval. Egyébként is elég rossz időt jósoltak nekünk, de ha nem lettem volna beteg, akkor bizony motorral megyek, az eső ellenére.

Így hát Szombat reggel apummal és az autónak megörülve, anyummal együtt elindultunk, hogy a szerencsi templomnál találkozzunk a többiekkel. Már péntek este lehetett sejteni, hogy a csapat erősen meg fog fogyatkozni a rossz idő miatt, és ezt a sejtést a szombat reggeli kitartó eső csak igazolta. Egészen Miskolcig ki is tartott az a nyavajás eső, így Szerencsre érve még csak Wetzlával találkoztunk, aki Pécs mellől kitartóan ázott végig kb 400 km-t. A többiek is telefonáltak, behúzódtak az eső elől Gyöngyösön, tehát késnek. Másfél órával később befutott a 7 motorból álló MZs sereg, és kis vásárolgatás után indultunk is Boldogkőváraljára, ekkor már gyönyörű napsütésben! Kevesen ugyan, de boldogan!
Vár nézés, ámulás, (éhezés :)), fotózás, aztán tovább indultunk Vizsolyba Bibliázni. Ekkor már az éhezés elhagyta zárójelét, és itt az első Biblia nyomdájának helyén lelángosozott a banda. (kemencében sült lángos evés) A felszolgálás mellé kaptunk még egy kis Biblia történelmet is, és még a rendelés előtt a templomban megnézegettük az első Bibliák kiállított darabjait. A rettentő éhség legyőzése után, tudomásul vettük, hogy a Hollóházi Porcelámmúzeumról lekéstünk, így célba vettük Füzér várát.

Hegy mászás, szikla mászás, felérés, ámulás, vár nézés volt ezúttal a sorrend. A várba bejutva mesés felhőkön átszúró napfény látványa tárult elénk, amit aztán nem sokáig csodáltunk, ugyanis a helyreállított kápolnában elmondták nekünk a vár történetét. Hatalmas szelet történelmet kaptunk, nemsemmi, hogy miket élt meg ez a vár, és az sem, hogy ez most évről évre hogy épül újjá. Jelenleg is folytak ott az építkezések, és a tavalyi állapothoz képest rengeteg új látnivaló volt, így a történet meghallgatása után ismét ámulás, vár körbejárás, fényképezgetés következett.

A várból sajnos elég sokára értünk le, így egyből a szállásunk elfoglalása mellett döntöttünk, és elindultunk Kőkapura. 20 km, mondja a GPS, hát az már smafu! Kishutánál jobbra terel, amit kicsit furcsállok, de belefér. Aztán egy sávos, izgalmas erdei út, a sötétedésben, ami külön fokozta az izgalmakat, és ekkor még mindig hátra volt tizen valahány kilométer. Kezdtük úgy érezni rossz az irány, amikor is megpillantottuk a képeken is látott tavat, a kivilágított vadász kastélyt és a gyönyörű fa szobrokat. Hoppá, hát megérkeztünk! Recepción kikértük az ifjúsági szálló kulcsát, felderítettük hol is van, (nagy nehezen) bejutottunk, és már megint ámulás. Szinte az egész ifjúsági szállót megkaptuk (más nem volt benne), majdnem minden szobához kulcsot. Szobánként fürdőszoba, 8 ágyas szobákhoz erkély, nagy társalgó, konyha, nyársaló hely, hát mi kellhet még?! 🙂 Alig bírtuk rávenni magunkat a tűzrakásra, de végül csak sikerült, egy kis kikészített, szárazfából.
Máris nyíltak a sörök, hangzottak a "Pálinkát valaki?" kérdések, keverődtek a VBKk, egyszóval fokozódott a hangulat, egy kis nyársalás közepette. A nagy beszélgetéseket olykor egy borz törte meg, aki a környéken ólálkodva gyűjtötte befele az esti betevőt. (Ketchup :D) Később aztán a szállásunk nagy társalgójába telepedtünk le a bőr fotelekbe, ahol aztán készültek a kompromittáló videó-felvételek, és egy nevetésekkel teli beszélgetés (vagy beszélgetésekkel teli nevetés?!) folyt kb fél 2-ig.

Vasárnap reggel 8-9 felé ébredezett a társaság, nem véletlenül, hiszen 10 óra volt kitűzve indulásnak, és ezt tartottuk is. Kicsekkolás a szállásról, "jövünkjövőreis" ígéret, majd irány Füzérradvány, ami tegnap kimaradt. Sajna az idő ismét rosszra fordult, eső ismét, méghozzá az a fajta, ami egész délelőtt azon gondolkodik, hogy most essen, vagy ne essen. Füzérradványi kastélynál csoportfotó, kastély körüljárás, és ekkor az eső eldöntötte, hogy most akkor esne egy kicsit.
Be is menekültünk a kastély belsejében lévő kiállításra, amit aztán nem bántunk meg, volt ott sok érdekes dolog, de az eső csak nem állt el. A biztos menedék alól néztük, amint a nem is messze lévő réten éppen szaladgálnak (és áznak) a mókusok. Az eső aztán elbizonytalanodott, és ezt gyorsan kihasználva, tovább indultunk, de mivel hirtelen meg is gondolta magát, úgy döntöttünk kihagyjuk a Sátoraljaújhelyen lévő Magashegyi libegőt, és egyből Sárospatak felé vettük az irányt. Itt már újra eső nélkül nézhettük körbe a várat, fotózkodtunk annak hídján, majd tovább indulás Bodrogkeresztúrra, a Magyar Motorok Múzeumát megnézni. Ez egy magángyűjtemény, ahol elméletileg már vártak bennünket.

Nos, odaérve kiderült, hogy valamiért mégsincsenek ott a tárlatvezetők (tehát senki sem), és némi telefonálgatás, csengetés, szomszédba csengetés, majd újra telefonálgatás után valami olyasmit mondtak nekem, aminek azóta is hatása alatt vagyok, amit azóta sem tudok elfelejteni. A gyűjtemény tulajdonosa (Zahuczky László) azt mondta nekem a telefonba, hogy a kaput nyissuk ki, menjünk be, és nézzük meg nyugodtan a gyűjteményét… A mai világban ez teljességgel elképzelhetetlen volt számomra, így elsőre nem is értettem, mire a hihetetlen felkérés elismétlése után a kedves úr a vonal túlsó végén bátorított, hogy nyugodtan menjünk be, motorosok között ez természetes. Le voltunk nyűgözve! (ismét ámulás) .. és nem csak ettől a hihetetlen bizalomtól, hanem a bent látott motoroktól, korabeli gyűjteményektől egyaránt! Csodálatos gyűjteményt láthattunk: Csepelek, Danuviák, és sok Pannónia egy kedves kis parasztház nagy szobájába zsúfolva. Boldogan írtunk a vendégkönyvbe, majd tömtük tele az adakozó perselyt.
Ha valami, hát ez a kiállítás garantáltan megéri és megérdemli!
A kiállítás után dudaszóval indultunk tovább Szerencsnek, ahol egy utolsó közös tankolás, búcsúzás, majd pedig mindenki a maga tempójában haza.

A rossz idő ellenére is csodálatos két nap volt ez, és remélem ez a pár sor kellőképpen megfájdította az otthonmaradtak szívét, és jövőre velünk tartanak! 🙂


Nincs megállás! Következő túra: Zempléni vártúra

A gépezet azóta is csak pihenget, mióta visszatértem Horvátországból. Sőt, jelenleg a fék miatt szét is van szedve a hátulja, de érzem, hogy elhanyagolom szegényt (jóvanna, én is pihenek :)), pedig megérdemelne minden törődést.

 

Családi vonulás a Zemplénbe

 

Ezért is nem hagyom elmacskásodni (Ádám szavaival élve :)), és már kész is a következő, nyár záró túra terve. Ezúttal nem ismeretlen tájakat fogok látni, hiszen voltam már itt családdal, és a Tour De Hongrie keretében is: ez a Zempléni hegység.Gyönyörű táj, kanyargós, kellemes út, várak, kastélyok és múzeumok egymás hegyén-hátán, csupa látnivaló a környék! És ezúttal mégcsak nem is egyedül, kb huszad magammal, és kb 15 másik ugyanilyen motorral. Bizony, ez egy MZ Club Hungary túra lesz ismét! Csak épp ezúttal én szervezem. 🙂 Íme a túra részletes terve:

 

Füzéri vár előtt

 

 

Szeptember 8. Szombat:

Részletesen:

– Szerencsen 11-kor találkozó (így Budapestről fél 8kor érdemes
indulni, vagy ha lehet korábban, a 3-as főúton közlekedve, majd
Miskolctól a 37-esen). A találkozót az új templom parkolójába képzeltem
el, de ha van jobb ötlet, akkor örömmel fogadom! Smile

– 11.30-ig bevárjuk a későket, de ez után mindenképpen tovább
indulás Boldogkőváralja irányába: Monok, Golop, Abaújszántó,
Abaújalpár, Boldogkőújfalu, Boldogkőváralja (kb 30 km), itt a
lenyűgözően szép vár megtekintése: http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=1001 – ahol a várban éppen motoros találkozó lesz (III. Boldogkői motoros találkozó – http://www.boldogkovaralja.hu/hun/index.php?action=news
), aminek elég borsos a belépője, de ez ügyben még intézek egy
telefont, ugyanis a várba normál esetben 400 Ft a belépő. (Ide és a
füzéri várhoz érdemes rövidgatya féle váltóruhát hozni, mert a
látványosságokért mászni kell. – motor mellett átöltözés meg jobb, mint
az izzadás Smile)

– 13 óra magasságában tovább indulás Vizsolyba (7 km). Itt megnézhetjük az eredeti Károlyi-bibliát a református templomban ( http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=9732
), de szerintem nem érdemes sokat időzni itt, ugyanis sürget az idő
minket Hollóházára. A református templomra így fél óra szerintem elég.

– 14 órakkor tovább indulás Göncre (12 km), a Huszita házat megnézni. ( http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=3294
). Ennek a belépő díját még nem tudom, de utána kérdezek, mindenesetre
erre is egy fél órát érdemes szánni, megnézni a tokaji borok hordó
“gyárát”, a híres gönci hordót.
(http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=13912)

– 15 órakkor tovább indulás Kéked irányába Hollóházára (22 km), a
lenyűgöző táj után megérkezünk a híres Hollóházi porcelán gyárához,
ahol a porcelánmúzeumot megnézzük ( http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=12713
). Ide a belépő 500 Ft, diákoknak 250. – Remélhetőleg még a 16:30-as
zárás előtt ide is érünk. Erre szintén legalább egy fél órát érdemes
rászánni, így

– továbbindulás 17 óra körül, Füzér várához. A vulkáni kúpra
épült lenyűgöző “sasfészek” belépő díja ha jól tudom 400 Ft / felnőtt,
és fele ennyi / diák. A várra a fel-le mászással együtt szerintem
érdemes áldozni egy teljes órát, így

– csupán 18 órakkor tudnánk tovább indulni Füzérradványra (10 km), ahol már valószínűleg zárva találjuk a Károlyi-kastélyt ( http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=3181 ), ellenben az óriási védett parkja valószínűleg nyitva lesz ( http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=15437
), ahol megpihenhetünk egy kicsit a hatalmas, több száz éves platánfák
árnyékában. Persze ekkor már közel vagyunk a szállásunkhoz, így a
parkban gyönyörködés, és a kastély körbejárása után érdemes tovább
menni a szállásunkra, méghozzá Kőkapura (kb 9 km), a tó partján lévő
vadászkastély tőszomszédságában lévő ifjúsági szálló elfoglalása, és
végre pihenés! Smile

Panoráma Füzér várából

Szeptember 9, Vasárnap – ez már
egy kicsit lájtosabb nap, de továbbra is mesés látnivalókkal. A
tervezett program még változhat, erre javaslatokat előző nap estig
várok! Smile

Az útvonal röviden: Kőkapu – Sátoraljaújhely – ?Szlovákia? – Sárospatak – ?Tokaj? – Szerencs

Részletesen:

– Reggel 10 óra felé összepakolás, és a szállás elhagyása, és
indulás Sátoraljaújhelyre (kb 23 km). Itt megnézzük a magashegyi
libegőt, az ország leghosszabb beülős libegőjét ( http://www.satoraljaujhely.hu/turizmus/libego/
), ami felvisz egészen a hegy tetején lévő kilátóig. Sajnos az árak
sokat drágultak, de a látvány talán megéri: felnőtt 1100, diák 750 Ft.

– Dél környékén ha a csapat úgy óhatja, akkor átmehetünk
Szlovákiába sztrapacskázni egyet. Erre van lehetőség Sátoraljaújhelyen,
gyalogosan átsétálni, avagy egy tőle kb 5 km-re lévő nem-csak-gyalogos
határátkelőn. Sajnos konkrét éttermet hirtelen nem tudok, de ha van rá
igény, megpróbálok utána nézni annak, ahol mi is ettünk.. Smile Ennél talán olcsóbb megoldás egy étterem keresése valahol Sátoraljaújhelyen.. Smile

– Jóllakás után mennénk tovább Sárospatakra (12 km), ahol megnézzük a Rákóczi-várat ( http://ujportal.vendegvaro.hu/gen?genid=7090 ), ahová 500 Ft a felnőtt belépő, és ennek fele a diákoké.

– A Sárospataki vár megnézése után már hazafelé vennénk az irányt,
a 37-esen. Ha van rá igény, tehetünk egy oda-vissza 24 km-es kitérőt
Tokajra, ahol a sétálóbelvárosban szétnézve olcsó és jó borokat lehetne
venni, vagy akár a pincesort is megnézhetjük, hasonló szándékkal (bár
nekem a kedvenc helyem a belvárosban a Furmint-Vinotéka).
– Bodrogkeresztúrra letérünk Motoros Múzeumot nézni ( http://www.bodrogkeresztur.hu/idegenforgalom/muzeum.html ), sok-sok magyar motorral, történelmükkel
– Szerencsen még megállhatunk a Rákóczi-Várkastélyt megnézni ( http://vendegvaro.hu/gen?genid=8393 ), ide a belépő 400 Ft, a diák 200.

 

 

“Röviden” ez volna hát a nyár záró túra terve, ha esetleg valakinek van kedve, bátran csatlakozhat!

Képek nagyban, nameg egy kis élménybeszámoló a 2006-os családi Zemplén vártúráról: >ITT<


MZ Club túra a 13. és 14. napon, Túrazáró Post 2

Először a napok számokban:

A két nap alatt megtett km: 490 km

Eddigi össz: 2821 km

Aztán szóban:

Vasárnap Siófokon, ágyban ébredve olyan nehezen indult a nap, mint még soha! Kutyául fáradt voltam, hiszen a szervezetem észrevevé, hogy ágyban alszik, és látá, hogy ez jó…. 🙂 Aztán végül fél 10 körül csak sikerült felkelni, majd pedig egy igazi, hazai, kiadós reggeli után neki is fogtam pakolni. Indulás előtt még megnéztem a partot, ahol anyumék egy hétig fürödtek a Balatonban (sajna el kellett könyvelnem, ho gy én most nem tudok már fürödni a Balatonban is (még) egyet), és elindultam Écsre, a Nerbi túrára.

 

Cseszneki vár

A több, mint 100 km-es úton csak úgy peregtek a kilométerek, a gépezet jól belejött a közel 100-as tempóba. Sajnos hiába siettem, a viharfelhők egyre csak gyűltek felettem, mígnem kb 10 km-rel a cél előtt nedves aszfaltra értem, és megjött a ritka jellegzetes eső szag is. Párszáz méter, és már szemerkélt is az eső, hatalmas, nagyot csípő szemekben. Ennyire tán még sose csípett. Aztán egyre csak erősödött ez a csípés, mígenm már hangosan kopogott is a sisakomon, és hoppá….. Hát ez nem is csak eső, ez kérem jég! Na, gyorsan meg is álltam egy buszmegállóban, addigra már kissé elázva, 7,5 km-re a céltól. A buszmegben vagy háromnegyed órát biztos eltöltöttem, közbe hatalmas villámok csapkodtak, a víz pedig úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Nagy szerencse volt, hogy megálltam. Bár, amikor a tőlem kb 50 méterre lévő oszlopba csapott a villám, akkor volt egy kis aggodalom. Aztán motorosok érkeztek, a közeli benzinkútról, ahol úgy tűnt, hogy eláll az eső, és továbbindultak, a vesztükre… Így aztán már 3an toporogtunk ott a fedett buszmegben, várva a felhőszakadás végét, és egyik sarokból a másikba húzódva a kissé lyukas tetejű buszmegben.

Végre elállt az eső, így mindhárman tovább indultunk… Ismét csak vesztünkre, ugyanis kb 1 km-rel arrébb a felhőszakadás még javában tombolt. Az úton lévő hatalmas pocsolyák kerülgetése után ráadásul jókora vízátfolyások is voltak, amikbe hiába mentem bele nagyon óvatosan, a szembejövő autós nyakig öntött sárral… Ekkor már szinte mindegy volt, a szakadó esőben már a dzsekim sem bírta tovább (eddig minden esőt szárazon megúszott, de ezt nem bírta), és átázott. A buszmegben állva még azon gondolkodtam, hogy átvegyem-e a vízálló motoros gatyát, de ugye akkor már úgy tűnt vége az esőnek. Nos, ekkor pedig már teljesen mindegy volt.. 🙂

 

Cseszneki vár

 

A csapathoz megérkezve beállítottam hót vízesen, majd kaptam is szerencsére egy kis szárazruhát. Fincsi és jóóó meleg Halászlé elfogyasztása után pedig amikor már tényleg elállt azu eső, és kisütött a nap, akkor mind a 19 motorral elindultunk megnézni a Cseszneki várat és a Ravazdi kilátót, izgalmas, zegzugos és erdei utakon közlekedve. Mondani sem kell, hogy ugye az ilyen erdei utakon olykor sártenger van, amiken motorral közlekedni olyan mint jégen motorozni. 🙂 Az izgalmas csúszkálások persze nyakig öntötték a gépet sárral, de nem baj, ilyen élmény sem volt sok eddig, nagyon jó volt (így esés nélkül meg pláne)! 🙂 Alaposan beterítettük kék füsttel a tájat, keltettünk hatalmast feltűnést az indulásoknál a nagy dübörgéssel, és a településeken áthaladva a nagy csapatban motorozással. Leírhatatlan élmények ezek egy kívülálló számára, ezeket át KELL élni!

 

 

Visszaérve Nerbiék udvarára hirtelen nagy sziszegésekben nyíltak a sörök, alakult a tábortűz a csülökpörkölt és a halászlé melegítésére, és egy másik a szalonnasütők örömére. Kezdetét is vette a nagy társasági élet, sörözés, borozás, egyeseknek pálinkázás, cseresznyeborozás, a hangult fokozására, és a motorok szomszédságában egészen éjjel 2-ig ment a bugriskodás, beszélgetés a lehető legjobb hangulatban! 🙂

Goldi, a Klubkutya.. Kiütötte a pálinka

A meghalt sátramat még előző nap anyuméknál hagytam, így ide már sátor nélkül érkeztem, és ezért Nerbi egy töfantasztikusan jó fekhelyett biztosított a nappalijuk kihúzható kanapéján! Még egy éjszaka igazi ágyon! 🙂 Bódottá'!
Másnap reggel már 9 óra körül feléledt a nép, pakolásztunk, kávéztunk, majd irány a Pannonhalmi apátság, ahová Augusztus 20 alkalmából ingyen be lehet menni! Sőt, még körbevezetést is kaptunk, szívva a tudást magunkba Magyarország és az apátság történelméről. A nagy séta során még a kilátóba is felmentünk, jókat beszélgetve a séta során.



Nerbiékhez visszatérve mindenki cihelődött, közben a maradék kaják elpuszításával is foglalkozva. A felmálházás után pedig kis csoportokban elindult a bagázs, ki Kaposvár felé, ki Győr felé, stb.. Mi 5-en Győr irányába indultunk, hogy majd Budapest környékén feloszoljon a banda. Nekem sajnos Győrött, Pandagyíktól elbúcsúzás közben egy gyenge kis fékezés következtében elszállt a hátsó fékem.. A probléma ugyan még orvosolható lett volna, de ott és akkor nem volt kedvem a kb 1 órás szereléshez, inkább mentünk tovább Budapestenek, bízva benne, hogy nem lesz eső, és így tökéletesen elég az első fék + motorfék megoldás (általában így szoktam fékezni). Hátsó fék vészfékezéskor és esőben szokott dolgozni, így nagyobb követési távolságot tartva gondoltam nem fog problémát okozni hiánya.

Prandesz és Nerbi, a házigazda

Nem is okozott! 🙂 Több mint 260 km megtétele után, este 8 óra táján megérkeztem Egerbe, haza, fülig érő szájjal, ugyanakkor "vissza akarok menni" érzéssel! Érkezéskor rögtön útba is ejtettem Szacsesz cimborámat egy kis élmény cserére, meg egy kis szívfájdításra, amiért nem jött a Nerbi-túrára, aztán pedig otthon egy hatalmas adag fincsi vacsora, nameg híradó nézés, hogy micsoda viharok pusztítottak az országban aznap… Hálistennek mindet megúsztam!
A tüzijáték után nemsokkal viszont kidőltem, mint akit fejbevágtak..

 

 

Végül a túra zárószava:

Megcsináltam! Egy álmom vált valóra ezzel a túrával. Minden vágyam volt, hogy a tengerparton motorozhassak, naplementében, és ez többszörösen is valóra vált (najó, az álmomban volt egy utasom is, de az most más tészta :)). Csodálatos élményekkel gazdagodtam az elmúlt 2 hét alatt, rengeteg emberrel, kultúrával, szokással, tájjal, várossal ismerkedtem meg, egy könyvnyi élménnyel lettem több, gazdagabb. Nem volt egy olcsó mulatság, de mindenképpen megérte!

Köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat, a komment bejegyzéseket, azt, hogy elolvastátok írásaimat; továbbá Lacinak a kölcsönt (nélküle nem sikerülhetett volna! :)); Szacsesznek a géppemmel foglalkozást, és a kölcsön alkatrészeket; az index.hu-s Horvátországos fórumosoknak a tippeket; Nerbinek az MZs túra tökéletes megszervezését; egyszóval mindenkinek minden segítséget, és azt, hogy a blogom olvasásával ott voltatok ti is lélekben! 🙂

A teljes túra számokban:
Megtett kilométerek: 2821 km
Időtartam: Augusztus 7-20-ig, 14 nap, 13 éjszaka
Összköltség: kb 95 000 Ft
Ebből benzinköltség: 35 000 Ft (pontosan 123 liter üzemanyag)
Teljes úton átlagfogyasztás: 4,35 l/100 km

 

GrafUr – 2007.08.21. – 21:40