Az égiek szeretnek… szívatni! – 5. nap 3
Először a nap számokban:
Mai megtett km: 200 km (de az milyen……)
Eddigi össz: 1028 km
Mai start: 11 óra, finish: 18.30
Aztán szóban:
Huh, hát tartalmas egy nap volt… Pedig kifejezetten rosszul indult. Bár nyugalommal tölt el, hogy az égiek törődnek velem, nem hagynak elszáradni, de köszönöm, nem kérek többet ebből a gondoskodásból! Reggel megint eső, mostmár a békés, sehova nem siető fajta… Még a tenger is lenyugodott, úgyhogy gondolkodtam is rajta, hogy maradok mlg, de erre elállt az eső, kisütött a nap… Értettem a célzást, húzzak onnan, össze is pakoltam, addigra már vízesre izzadtam magam a npsütésben.
Ahogy tegnap elterveztem, GPS nélkül indultam, a hagyományos, táblákat figyelős technikával. Na, aztán emiatt Vrsarban fél órát és 10 km-t keringtem, Vrsart keresve… 🙂 az egyik táblán még az volt, h Vrsar jobbra.. Én mentem is jobbra, aztán a többi tábláról eltűnt Vrsar. A hatalmas nudista kempinget megtalálva jöttem rá, h ott vagyok/voltam. Sebaj, biztos csak az előttem menő busz miatt nemláttam a várostáblát..
A városban nem álltam meg, csak az út széléről fotóztam párat. Ez után megnéztem a Limski fjordot, amit sehogy se bírtam lefotózni úgy, hogy vissza is adja azt a mesés látványt..
Aztán megérkeztem Rovinjba… Huh, az a város… Csodaszép! Leparkoltam a gépet szolidan a belvároba, és végre magyar hang: egy apuka jegyezte meg a fiának, hogy "ez ám az igazi motor",és amikor ránéztem, egy felfele mutató hüvelykujjal hangsúlyozta véleményét. A következő magyar szó az egyik kis utcában ütötte meg a fülem. Egy fickótól származott, aki a telefonjának üvöltötte, hogy "itt minden utca szűk, te hülye!". Na ez megadta az alap hangulatot. 🙂 Valóban szűk minden utca, és ha nem kéne felfele mászni a templomhoz, akkor azt hinném, hogy Velencében vagyok. Teljesen velence hangulatú a város, ahogy az útikönyv is jósolta.
Az idő ekkor kellemes, 23 fok volt, napsütés, minden jó! Jól éreztük magunkat a motorommal, vígan dolgoztak a lovak Puláig. Itt hamar meg is találtam az Amfiteátrumot, amit már láttam belülről, ezért most csak kívülről fotóózkodtam vele.. Aztán hopp, a háttérben viharfelők, és nagyon jönnek. Na, így aztán csak motorról néztem meg az egykori fórumot és a római templomot, mert pucolni kellett az eső elől.Irány Opatija! Megnéztem a térképen, hogy milyen településeket kell megejtsek, és hajrá! Hamarosan látom is az egyik falu nevét egy jobbra mutató táblán, minden más irányba csak autópályás tábla, hát akkor biztos ez az az út! (…) hát nem! Ezt sajnos kb 20-30 km után,és kb 5 térképen nem lévő falu után láttam be, ráadásul mintha rossz irányból sütne a nap. Már épp azon gondolkodtam, hogy bekapcsolom a GPSt,aztán a "Pula" tábla azonnali cselekvésre késztetett. Amint bekapcsoltam, utól is ért az eső, ami elől menekültem, így gyors útszéli átöltözés, majd hosszas szakadó esőben motorozás.
Ez a hegyi szerpentineken, és a már emltett, különösen csúszós fehér betonon izgalmas dolog. Igaz, a kanyarokban fel volt marva, vagy ki volt cserélve nemcsúszósra. Aztán átérve egy hágón hirtelen elttűnt a rossz idő. Napsütés, meleg, lehet izzadni a meleg cuccban!
Majd egy ismerős fjord: Zaljev rasa (asszem), itt is jártunk már! 🙂 ezt elhagyva kezdődtek az igazi izgalmak: csúszós út, és kb 5 méterre lévő tenger (felülről nézve), ami még további 50 méterre volt igazából, csak épp lefelé. Baloldalt sziklafal, jobboldalt szakaddék, amitől olykor csupán térdigérő, 2-3 méterenként ismétlődő kőbuckák választottak el. Plusz a tudat, hogy milyen jól csúszik ez a beton… Na, innentől minden lélegzetvételnyi levegő tömény adrenalin volt, pedig mérsékeltem is a tempót egy 40-50esre. Fő az óvatosság. Aztán sikerrült megnyugtatnom magam, hogy ha leesnék, valszeg már nem élnék, mire vízbe érnék, így nem áll fenn a fulladás veszélye.. Innentől nyugodtan mentem tovább 40-50es tempóban, meg-megállva fotózni.
A sok izgalom után aztán lekanyarodtam Opatijába, miután végigmentem a sok gyönyörű palotával ellátott tengerparti városon. Opátija még mindig szép, és a sok szép emlék felidézése annyira lekötött, hogy elfelejtettem megállni… 🙂
Ekkor már fél szemem a Camping feliratú táblákat figyelte, de mindig csak táblák, kemping meg sehol. Opatiját már bőven elhagyva egy szép kis öbölnél megálltam fotózni,és inni… És nocsak, hát itt egy kemping! Viccesfiúk ezek: az "autokamp" tábla párméterrel a lehajtójuk UTÁN van… Ezért nem találtam én eddig egyetse. Innentől a szokásos: megkérdeztem menyi egy nap (12 € -sok!), aztán bejártam a kempinget, felderítve milyen is, és csak aztán csekkoltam be. Rapid sátorállítás, majd egy szintén rapid fürdés a tengerben, mert kutyahideg! Hiába, este fél8kor ez már csak ilyen…
Aztán egy kellemes konzervvacsi, behúzódva a sátorba, az eső elől… Már megint! Most viszont csak kis szemerkélés, de éppen elég. A kempingben magyarok is vannak, például a szomszéd is, aki látva egy kővel bénázásomat, felkínált egy kalapácsot. Ekkor még nem tudtuk egymás nációját, ezért én szépen angolul el is fogadtam, majd amikor visszaadtam, és beszélgettünk pár szót angolul, derült ki, hogy mindketten magyarok vagyunk… 🙂
Holnapra egy újabb pihenő napot rendelek el, tetszik ez a hely. Igaz, itt valszeg nem fogok tudni netet szerezni, de ez majd egy kis WarWalking során kiderül. ha ezt olvassátok, az azt jelenti,hogy sikeres volt a net szerzés! 🙂
Grafur – 2007.08.11. 22:35
Holnapra egy újabb pihenő napot rendelek el, tetszik ez a hely. Igaz, itt valszeg nem fogok tudni netet szerezni, de ez majd egy kis WarWalking során kiderül. ha ezt olvassátok, az azt jelenti,hogy sikeres volt a net szerzés! 🙂
Grafur – 2007.08.11. 22:35
Reggel úgy döntöttem, hogy maradok még egy napot, és gyorsan vissza is aludtam, fél 10ig.. 🙂 Érdekes döntés ez, ugyanis a kempingi wc-t és zuhanyzót leginkább a tragikus szóval lehet leírni.. Mindezt napi 13 eurónak megfelelő pénzért, Porec legszélében. Ehhez képest a balatonparti 1900 Ftos sokkal jobb volt… De végülis megérte, mert Porec nagyon szép!
A reggeli után egy könnyed kis tengerben lubickolással folytattam a napot, ami egészen más volt, mint amire számítottam: zavaros, rettentően zavaros. Ami végülis megmagyarázható: rendkívül gazdag az élővilág (rengeteg növény, és köztük halak), nameg hatalmas hullámok voltak (nem véletlenül). A nagy, olykor méteres, tarajos hullámok ellenére sokan voltak a vízben, szal gondoltam ez itt nem ritkaság.
Ez után pedig nekiindultam a városnak a brossúra alapján. Ekkor már fekete felhők is jelezték, h valami készülődik, de szemmel láthatólag senkit sem érdekelt, ígyhát engemse. A történelmi óváros nézegetése közben már dörgött az ég, aztán amint szemerkélni kezdett, kerestem is egy nagy kaput az eső ellen, a 14. Századi városfal mellett. Az eső jött is, szepen lassan. Félóra áldogállás után enyhülni látszott, és elhagytam a biztos menedéket. 
Átmentem az óvárost jelentő félsziget másik oldalára, a jacht kikötőt fotózni, aztán megláttam a háttérben egy nem messze elhaladó hatalmas vihart. A szél egyszercsak irányt váltott, és hatalmas erőkkel kezdte hozni a nyakamra azt a vihart. Na, ekkor már futva menekültem a záporozó virágcserepek, napernyők és pincérek repülő tálcái között a kapuba. Hamarosan nagy, nemzetközi óvhely lett a kis kapuból. Menekült ide német, olasz, francia, horvát/szlovén, meg még kitudja milyen nációk.. Lettünk is kb 15-en, magyar mégis csak én voltam.
Hát izé, hol is kezdjem… Ma valahogy nem keringtek a fejemben blogolni valók menet közben, így nehéz mostnekikezdeni.. Ülök a tengerparton, 1 méterre a tengertől, és félre a sátramtól, a pda meg a motorról lógó töltőre van dugva, úgy ügyködök rajta. Közben itt a parton mellettem teljesen Jamie Winchesterre hasonlító banda zenél, szal a zene is jó. De nem jó kezdés ez, ugyanis a mainap korántsem volt ilyen laza, szal kezdem újra:
Reggel kénytelen voltam belátni, hogy fent a hegyek közepén hiába várom az eső végét, ha egyszer egy felhőben ülök… 🙂 ígyhát az eső enyhébb pillanatait kihasználva elindultam a Pjedrama gradhoz. Odaérve végre hallottam magyar hangot, oda is csapódtam egy kedves kiscsaládhoz, akik éppen információhiányban küzdöttek. A pénztáros csajjal nehezen, de megértve egymást sikerült “student” jegyet vennem a várba és a cseppkőbarlangba össz10€-ért. 
Segítettem az újdonsült ismerősöknek jegyet venni, és innentől együtt néztük meg ezt a hihetetlen barlangvárat. Nagyon ajánlom mindenkinek, meseszép! Aztán együtt átmentünk a Postojna barlanghoz, ahol éppen utólért egy hatalmas fekete felleg. Sötétségbe borult minden, 2 órakkor, rögtön, miután parkolót találtunk… Így aztán ők bemenekültek az autóba, és mondták, hogy tartsak velük. Na, így sikerült majdnem szárazon megúsznom egy hatalmas, jégesős vihart.
Ez után a tenger felé vettem az irányt. De nem ám a legrövidebb úton, hanem a hegyes-völgyes Isztria felé. Utólag bánom is meg nem is. Mesés itt a nyílt tenger, itt nincsenek előtte szigetek, ez tényleg igazi. Ezért tetszik is. Jó választás volt azért is, mert lenyűgöző volt a hegyeken keresztüljönni. Viszont itt sincs egy szál magyar se, és kicsit furcsa minden, az emberek is.
Szlovénia szép! Mitöbb.. A határ hirtelen jött előre ki sem volt táblázva,és vele együtt hirtelen változott sok más is. Például a táj: hirtelen minden telek szépen gondozvva, rajtuk dolgozó emberek, a településeken mindenhol járda, és például a kerítések is összementek. Sehol egy drótkerítés, kapu se mindig, ahol mégis van, ott meg nyitva van, sarkig. Így például nem kell távirányítós kapunyitó… 🙂
Amúgy a táj mesés, és a GPS is jól navigál. Keresztülnavigált a már említett erdei kis úton, amiért eleinte mérges voltam (néha nagy teherautó szembe), de aztán a látvány kárpótolt!
Amúgy furcsa dolog ez az egyedül motorozás. Végülis tudtam, hogy az lesz, de vannak új dolgok. Magyarországon kifejezetten rossz érzés volt, és amikor elhagytam tudatosult bennem, hogy mostmár csak magamra számíthatok. Ez kellemetlen érzés, viszont lelkesített a tudat amikor láttam változni a tájat, hogy a kaland most kezdődik. És tényleg!:) persze jobb lenne mondjuk egy barátnővel, de akkor már úgy, hogy ő is saját motorral. Az enyém megtelt, Full&Down!
