Hónap szerinti archívum: augusztus 2007

Drága egy nap volt a 9.

Minden bejegyzés megjelenítése: 2007 - Horvátország - MZvel, egyedül

Először a nap számokban:

Mai megtett km: 260 km

Eddigi össz: 1552 km

Mai start: 10:15, finish: 21 óra (!)

Aztán szóban:
Reggel a pakolás már egészen gyorsan ment, akárcsak a kicsekkolás. Na, az első megleptés rögtön itt érkezett, ugyanis az általam kinézett, és megkérdezett 70 kuna-s árhoz, még hozzá jött egy 60 kunás tétel, amiről nem volt szó.. Így a két nap a kempingben több, mint 8000 ft volt, hát így ez nemjó biznisz nekem..

 

Sibenikbe érkezve leparkíroztam a tengerparti sétánynál, és körbesétáltam a várost. Sajna az útbaeső utazási irodáknak nem volt semmijük sibenikről (vagy csak nem akartak adni), így sikerült kicsit eltévedni is. Ami nem probléma, hiszen a legfontosabb részeit a városnak láttam, csak épp a motorhoz visszaérve vettem észre hogy az erőd, a dombtetőn kimaradt.. Nofene, pedig azt hittem abban voltam..:) a rengteteg lépcső megmászása után pedig már nem volt kedvem visszamenni, így irány a Krka nemzeti park, a gyönyörű vízeséssel. Sradinski városba megérkezve a nyilak egy parkolóba vezettek… nem szívesen fizetek a parkolásért, de jó kis őrzött parkoló, végülis 10 kunát megér.. Otthagyva a kabátomatis,elindultam a rekkenő hőségben a táblák után. "krka vízesés jobbra" -ok, mentem jobbra. "krka vízesés jobbra" -ok, ismét jobbra, itt egy turistacsoport éppen száll fel egy hajóra, megyek tovább, lassan kiérek a városból, de vízesés sehol.. Hmm.. Aztán megint "krka vízesés jobbra". A fenébe is, ugyanott voltam. Megint látok egy turistacsopotot hajóra várni, hát megkérdezem őket: a vízeséshez menő hajóra várnak.. Ja, vagyúgy. Mint kiderült, a hajó ingyenes. Nocsak. Jött is a következő, felszálltam, tényleg ingyenes.. Hogy mik vannak.

Végig vitt a híd alatt, végig felfele a szorosszerű helyeken. Sajnos a fényképezőgépem akksija több mint 700 kép után (!!!!) itt fáradt el, a tartalék akksi pedig magától merült le. Több mint 700 képet csináltam elemcsere nélkül, sok zoommal, mindig kijelzővel. Bámulatos kis gép ez (canon a700), és a panasonic 2600as elem se kutya.
Na, szóval fél óra után kikötöttünk, és egyből a jegyváltóhoz terelték a népet. Áhháá, tudtam én, h nincs ez ingyen.. Nem is volt, ugyanis 80 kuna volt a belépő. (2800 ft) Tanulságos kis túrát tettem: kellett volna hozni fürdő cuccot, vagy legalább rövidgatyába jönni, csizma nélkül. Sok lépcső vezetett fel a gyönyörű vízesés mellett, rólam meg dőlt a víz.
Minden útbaeső csapnál annyit ittam, amennyi csak belém fért. 2 órás teljes körbesétálás során kissé plitvicei tavak feelingem volt, sokban hasonlít! Pár fénykép kierőlködése után tovább indultam, jócskán késésben.

 

 

Trogirt sajna véletlenül kihagytam, vhol kimaradt egy letérő, és nem volt több. sebaj, végülis láttuk már, irány Split! Útközben töltöttem az akksikat is. A nagyvárosban bolyongás után a motort éppen a Diocletianus palotánál sikerült leparkolni, így kis séta után kapirgálhattam az államat a földről.

Hihetetlen! Őrült volt a fickó (Diocletianus), aki ezt építtette, mindenesetre nagyon szép. Alaposan körbejártam minden részét, és mire visszatértem a motorhoz, már este 8 óra volt.. Affene, Makarska még egy óra!
Így aztán maradt az esti motorozás, így a gyönyörű tájból semmit sem láttam, csak zsibogó tömegeket Omisban, Tucepiben, és minden turistagyűjtő helyen…


 

Tök sötétben érkeztem meg Makarskába, ahol úgy döntöttem nem vacakolok sötétben sátorállítással, inkább megérdemlek egy szobát, rendes ággyal. A kb 3. "Sobe, zimmer" feliratnál meg is álltam. 20 euró, ami az előző kempingemhez képest korrekt, ám legyen.
Némi kavargás és telefonálás után találkoztam Rubenssel, akivel hosszú séta és sörök kíséretében át beszéltük a Riga Klubot, és végigsétáltuk az egész, nyüzsgő riviérát. Még éjfélkor is tömeg hömpölygött a parti sátányon!
1 órakkor aztán visszatértem a szobába, és megérezve az ágy kényelmét kb 5 másodperc alatt el is aludtam a fárasztó nap után. Ezért is a képek megint késnek. Furcsa dolog ilet mondani egy laza nyaraláson, de nincs időm.. Tényleg! Ma, csütörtökön ugyanis el kell induljak visszafelé, és még fürödni is kéne a tengerben… 🙂

 

Grafur – 2007.08.16 – 11:00

Képek frissítve: 2007.08.17. 15:40

Kimerítő séta, fagyi, tenger, sör a 8. (pihenő)napon

Minden bejegyzés megjelenítése: 2007 - Horvátország - MZvel, egyedül

látvány a sátorból Reggel hosszas kínlódás (inkább alvás) után sikerült rávennem magam, hogy elmenjek a közeli boltba kenyérért a reggelihez. Szépen kimentem a kempingből, és a tegnap felfedezett boltban be is vásároltam, igaz most egy kicsit nehéz volt rávenni a kenyérpultos hölgyet, h szeletelje fel nekem, mivel nem tudott angolul… Aztán fizetés után vettem észre, hogy a boltnak van egy bejárata a kemping felől is, sőt, az igazi bejárat ott van, nem is messze a sátramtól.. 🙂
Hosszas reggelizés, szomszéd hollandokkal beszélgetés után, PDAval a kézben, elindultam a belváros felé. Megnéztem előtte, hogy kb 40 perces séta… Nos, ha a wifiszerzéssel töltött időt nem számítjuk, akkor is jóval több volt, mint egy óra, és akkor ez még a rövidebbik volt.. Fene se érti, hogy a recepciós hogy jut be "kb fél óra" alatt, a hosszabbik úton. De amikor ezen gondolkodtam, már bent voltam, méghozzá 1 óra tájt, hőségben.
A belvárost magas, nagyon vastag (tetején 2 sávos autóút) falak veszik körbe, nagy kapukkal. Én a belvárost az öböl túlpartjával összekötő híd felől támadtam, így szépen sorba tudtam mindent venni. Az első utazási irodában szereztem várostérképet, így már kb céltudatosan mehettem a templomokkal rogyásig pakolt városkában. De tényleg, szinte már túl sok a templom! 🙂 Mindegyik (első sorban kívülről) alaposan megnézése volt vagy másfél óra, ami után az Sv. Stosija templomban hűsöltem egy kicsit, megnézve az altemplommal együtt a belsejét.




Sok-sok fotó elkészítése után aztán visszafelé vettem az utat, egy isteni és hatalmas fagyi társaságában. Úgy terveztem, hogy visszafelé majd inkább a turista-szállító kisvonattal jövök, de persze éppen akkor nem közlekedett… Így aztán visszafelé is gyalog, miaz nekem.
Egy kis konzev ebéd után egy hatalmas fürdés következett, beúsztam az egész környéket. Meg kell hagyni, igazuk volt a hollandoknak: itt tényleg ritka sok hal van. Igaz, az olykor homokos-lagúnás part miatt egy kicsit zavaros a víz, de a halak éppen ezt szeretik, rengetegen vannak. Nagy rajokban úsznak egészen az alig 1 centis mérettől, a kb 30 centis méretig. Ha egy kicsit több hal lenne, akkor nem férnének el az emberek a vízben… 😉


Lubickolás után ismét olvasással,és a másnapi tervekkel töltöttem az időt, majd elindultam egy kis sétára, naplementét fotózni.


Ismét gyönyörű és giccses volt, fényképeztem is rengeteget, elsősorban naplementét néző embereket és párokat.
Naplemente után, épp csak leültem egy kicsit blogot írni, amikor megérkeztek a holland szomszédék. Egyből invitáltak egy sörre, aztán sört sör követett, és máris fantasztikusan elbeszélgettünk mindenről. Tanítottak hollandul, én őket magyarul, kielemeztük a különbségeket, azt, hogy ott a fizetések kb 3-4x többek, az árak általában kétszer, az egyetem és az orvosi ellátás fizetős, nameg kibeszéltük a horvátokat és a nyelvüket, és még kitudja mimindent egészen fél2-ig.
a hollandokkal

Jó kis nap volt, holnap megint nehéz lesz az indulás….. Viszont ha nem haragszotok, most nem méretezek fotókat, de ígérem, hamarosan beszúrkálom a képeket ebbe a blogpostba!
Grafur – 2007.08.15. – 1:55
Képfrissítés megtörtént: 2007.08.17. 14:30

Elveszett blogpost helyett: a 7.napon 2

Minden bejegyzés megjelenítése: 2007 - Horvátország - MZvel, egyedül

Namost leszek naggggggggyon mérges. Megírtam egy roppantul frappáns, überjó beszámolót erről a fantasztikus 7. Napról, kb 1-1,5 óra alatt képekkel, és a több, mint 1 órás, sikertelen wifiszerzés során csakúgy elveszett……ááááááááááááááárrrrghhhh!
Sose lesz ugyanolyan jó.. Annyimindent írtam benne, és mindet ki is töröltem az emlékezetemből… Wáááá

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 264 km (de az brutális!)
Eddigi össz: 1292 km
Mai start: 10:30, finish: 19 óra

Aztán szóban:
Hát huh…. Milyen egy nap volt! Ismeretlen, vad és lélegzetelállítóan szép tájak, különleges utak. Induláskor még úgy gondoltam, hogy nem nagyon fognak fényképek készülni, elvégre nem nagyon terveztem seholse megállást, vagy városnézést.. Nos, tévedtem, 150 fénykép készült, és ez is csak egy aprócska töredéke annak a tájnak, amin végigmentem… Legszívesebben csak betenném ide mindet, de megőszülnék, míg feltölti.


Reggel most nem az eső, hanem egy kb 3-tól fél5ig csörömpölve mosogató ürge nehezítette az indulást. Át is állítottam az ébresztőt későbbre, én inkább alszok. Na, aztán erőt vettem magamon, összcsomagoltam (már egész gyorsan megy), és indulás tovább Délre.
Rijekán csak átsiklottam, akárcsak az utána következő városokon, hiszen láttam már sokszor őket. Senjig az út sem volt érdekes, egyedül a dugók kerülgetése jelentett némi izgalmat (érdekes, h csak a magyarok, és esetleg az osztrákok, németek húzódnak le, ha motorost látnak)

Az izgalmak pedig ez után kezdődtek: egyre magasodó hegyek a baloldalon, egyre mélyülő szakadék a jobboldalon, egyre több kis öböl, amit persze az út egyesével megkerült. Így aztán egyre vadabb kanyarok, amiknek az ívén olykor csupán a már említett kőbuckák álltak. Az út minősége tökéletes, végre nem a fehér beton, a felső réteg pedig még nem lehetett idősebb 1 évesnél.
Némelyik kanyarhoz 70es tábla kitéve, meg kőbuckák.. Viccesek ezek, én már 60nál is kapaszkodtam a fékbe.. Féltem. De nem az a fajta félelem volt ez, amikor retteg az ember, hanem az az egészséges, 180 fokban mindent látni akaró, jófajta félelem, ami tilajdonképpen jó érzés. Nem győztem fegyelmezni a tekintetemet, hogy ne a mélységet fürkéssze, hanem az útat nézze. a mélység szédítő (de tényleg), a szédülés meg most nem hiányzik.


Eleinte szinte minden kanyar utáni pihenőben megálltam fotózni, aztán megelégeltem, hogy sehogy se haladok, és inkább csak az igazán különleges helyeken megállni. Az egyik ilyen megállás után hozzácsapódtam egy motoros bandához, egy olyan út közben összeverődötthöz: osztrákok, és olaszo, a végén meg én. 🙂

Ez után ráéreztem az út ízére, kicsit felengedett az aggódó félelem is, és a sebességkorlátokat betartva (érdemes) mentem már tovább, egyre boldogabban, vidámabban, egy kis ColorStar-ral (együttes) a fülemben.

Karlobagba már vigyorogva, föld fölött járva érkeztem. Ennél már csak úgy lehettem volna boldogabb, ha azt az örömet mással is megoszthatom, de végülis most épp nektek adom át, bódottá'! 🙂

Karlobag után az út néha egészen messze elszakadt a tengertől, és néha egészen magasra ment a hegyoldalba. A kanyarok persze itt sem maradtak el, boldogságomat csupán egy darázs törte meg, amelyik alaposan megcsípte (farmeron keresztül!) a combomat. A csípés után rögtön megálltam, és akkor még ot lógott ki a fullánkja a farmeromból.

Az aggodalmakat tovább fokozta, hogy vmelyik "..-Draga" falunál utólértem egy hegyre felkapaszkodó vihart. Pontosabban az eső részéről már lemaradtam, de nekem elég volt a nyoma is: vízes út, néhol vízátfolyásokkal, nagy tócsákkal. A tempót alaposan visszavettem, bár az út nem csúszott, de így is elég vízes lettem. Közben pedig majdnem felterelődtem az autópáyára, a Zadar felé menő hídnál. Inkább bekapcsoltam a GPSt, biztos,ami biztos. Ez szépen vissza is fordított, és egy ingyenes úton, ingyenes (M-betűs) hídon mentem tovább. Lenyűgöző volt a látvány, alig győztem fotózni, mellettem pedig bungi-jumpingra készültek.. 🙂



Innen tovább úgy gondoltam, hogy Zadarnak veszem az irányt, jó korán megérkezve, de inkább vettem egy hirtelen jobbost, Nin felé. Nos, így utólag nem érte meg, bár lehet csak én nem találtam meg Nin érdekes részét. A várost mindenhonnan sekély lagúnák veszik körül, bent pedig egy kis hangulatos sétáló utca van, és kb ennyi. Visszainduláskor pedig kishíján megkóstoltam azt a nyavajás fehér betont, ugyanis még éppen csak a parkolót elhagyva kicsúszott a motor eleje… Még most se tudom hogy hoztam vissza, de nem estem el… Valszeg a lábammal dobbantva hoztam egyenesbe a kb 200 kilós gépet, ugyanis még most is érzem a bal bokámat.
Nint elhagyva a kb 15km-re lévő Zadarban pikkpakk meglett a kemping, de akkor még úgy tűnt nincs tengerpartja, és tovább kerestem. 20 km után rájöttem, hogy az az egyetlen kemping, és ez alatt kicsit várost is néztem. Ám legyen, gondoltam majd legfeljebb továbbmegyek. Becsekkoláskor derült ki, h ez egy hatalmas kemping, lenyúl egészen a tengerpartig, és csak alig 10 eurónyi egy este. Maraduuuunk! 🙂 A recepciónál épp egy magyar pár próbálta megértetni magát, így kérésükre tolmácsoltam nekik egy kicsit, szóval végre magyarul is beszélhettem! 🙂

Lesátraztam kb 20 méterre a tengertől, meg vagy 30ra az elég jó mosdóktól, majd vacsi közben néztem a lenyűgöző, giccses naplementét. Gyönyörű! Sátor állítás közben az egyik -talán olasz- szomszéd rögtön megkínált egy kis frissen sült hallal, amit az új ízektől óvakodva nem mertem elfogadni.. Már bánom. Kicsit később egy jófej, korombeli holland pár vert sátrat mellettem, ők is jópofák, 2 hétig maradnak.. Le vannak nyűgözve a motoromtól, meg a túrámtól, én meg a hihetetlen mennyiségű cucctól, amit magukkal hoztak. 🙂

Magyarok amúgy szinte egyáltalán nincsenek, se az utakon, se a kempingbe. Talán még holland is több van mint magyar. Furcsa, ugyanis tavaly még szinte csak magyarok voltak mindenhol. Mostmeg: osztrákok, olaszok, németek, franciák, hollandok…mindenhol.


Naplemente után még kicsit tervezgettem.. Szívesen maradnék itt több napot is, de akkor nem jutna idő Splitre és Makarskára. Egyelőre nem tudom mi legyen.. Úgy számolom, hogy a haza utat, azaz Siófokig az utat 2 nap alatt teszem meg. Csütörtökön indulás Makarskáról, Rijeka környékén alszok egyet, majd tovább pénteken… De lehet beleférne ez egy napba is, és akkor maradna még egy pihenőnap, de akkor autópályázni kéne visszafele… Na, még nem tudom. Egyelőre nem akarok a végére gondolni, azt se akarom, hogy vége legyen!

Na, azt hiszem ennyi volt az, amit tegnap este 11 órakkor írtam. Ha kimaradt valami, azt majd pótolom, a 8. napi, pihenőnapos blogba… 🙂 most pedig irány Zadar belseje!

GrafUr – 2007. 08. 14. 12:30

 

útközbeni blog, Nin

Minden bejegyzés megjelenítése: 2007 - Horvátország - MZvel, egyedül

Megérkeztem Ninbe (kb 230 km után). Hihetetlen, lélegzetelállító és sokkolóan szép utakon jöttem végig, a lábam még most is remeg, ha felidézem azt a vidéket. Najó, azért is remeg, mert szereztem egy brutális darázscsípést. Vagyis inkább brutálisdarázs-csípést… 🙂 de amúgy nem vészes, már elmúlóban van.
Szétnézek itt Nin-ben, aztán irány Zadar, este majd onnan is jelentkezek!

Grafur – 2007.08.13. 16:55
ui: Hová tűntek a magyarok??????

6. Nap: Opatija, fagyi, milánói, sör, tenger… 2

Minden bejegyzés megjelenítése: 2007 - Horvátország - MZvel, egyedül

Csodás pihenőnap kerekedett ebből a maiból! Reggel úgy döntöttem, hogy megnézem a már jól ismert Opatiját, nameg beszerzek pár apróságot…
Reggeli borotválkozást követően észrevettem, hogy egy aluljáró indul innen a kempingből az út túloldalára. Opatijába indulás előtt gondoltam kielégítem kíváncsiságom, és megnézem mi van a túloldalon. Nos, hamar ki is derült: a kemping folytatása. De az érdekes nem ez volt, hanem egy hatalmas, zsibogó tömeg a kempinggel szembe. Mint kiderült, itt épp egy autópiac van, egy bolhapiaccal egybe. Magamhoz szorítva a táskámat és szorosabbravéve az övtáskám, szét is néztem benne.. Volt itt minden, és az autókat úgy adták-vették, mint valami hétköznapi prtékát… Végülis az is. 🙂 keresgéltem vmi fülhallgató félét, ugyanis még Szlovéniában sikerült elhagynom a fülhallgatóm, így nemtudok filmet nézni a PDAn. De végül nem vettem (jól tettem). A sok seftes alak láttán viszamentm a sátramhoz kicsit fokozni a rendetlenséget.. Rögtön a bejáratnál díszelgő két esőben ázott zokni jobb riasztószer, mint holmi lakat… De úgyis nálam van mindig minden érték, avay a motoron lévő zárható dobozban. Így csak a sisaomat, motoros ruhámat, és a többi cuccom miatt kell aggódjak, arra meg ott a zokni+rendetlenség védelem.

az öböl, a kempingnél  Opatija felé közeledve

Na, végül útnak indultam, gyalog. A GPS szerint egy 4 km-es séta várt rám, ennyi meg még nem árt meg.. A séta végig az út mentén, végig járdán (!) vezetett. Közben nemgyőztem fotózni. A városba érve megtaláltam azt a lejáratot a partra, amin anno neikiindultunk családdal sétálni. Így aztán egy emlékeket idéző-nosztalgiázó-, és sokat fotózó séta vette kezdetét. Opatija még mindig szép, a rengeteg palotájával, és szállodájával! Most jó sok ember volt, fürdőzők voltak mindenütt: az apró kavicsos-, a nagyobb kavicsos-, a homokos-, és a sziklás part is. Van itt minden, és a sok ember szinte fel sem tűnik ezen a változatos parton.

bambuszok a tengerparton  Opatija zegzugos parti sétányán

A belvárosan megpróbáltam felkutatni azt a boltot, ahol a helyiek is vásárolnak, majd egy újabb kenyérszeleteltetés után beszereztem a napi betevőt. 🙂
Ez után felkutattam a helyi "OTP Banka"-t, hogy magamhoz vegyek egy kis tartalékot (otp bank minden nagyobb helyen van, de magyarul mégse tud az ATM), majd elindultam felkeresni a kedvenc fagyist. Jó pár éve felfedeztünk itt egy jófej fagyi árust, aki félig magyar, és a fagyija kíváló. Na, sajnos ma már csak a hűlt helye, a fagyizó bezárt.. Kis bánkódás, majd a kb 20 méterre lévő másik fagyisnál vettem egy isteni fagyit (5kuna 1 gombóc, ami hatalmas – mindenütt így van), és ha már a városban voltam, próbltam egy boltot lelni, ahol van füles. Találtam is egy euronics-et, de ekkor jöttem rá, hogy vasárnap van. Minden más vagy 8ig ma is nyitva van, egyébként meg este 10ig… Ezek tudják mi az a turizmus!
Hazafelé már kicsit fárasztóbb volt az a 4km, de legalább ugyanolyan szép.

 

Visszaérve köszöntöttem az éppen ebédelő magyar szomszédokat, akik aztán invitáltak egy fíííínom milánóira. Az isteni ebéd után egy ugyancsak isteni folytatás: invitáltak pár pohár sörre is, meg a velejáró beszélgetésre, amiket persze a legnagyobb örömmel elfogadtam. Egy kedves, szüleim-korú házaspárról van szó, akik már több tíz éve (háború idején is) ide, ebbe a kempingbe járnak (jaigen, a kemping neve: Preluk). Egy jópofa, picire összecsomagolható utánfutó-sátorral járnak ide, amiben aztán minden van, de tényleg. Sok ilyen, jópofa és praktikus dolgot lát az ember a kempingekben. Megnyugtattak, hogy itt sose volt még lopás, ők kint is szoktak hagyni mindent, de persze az óvatosság sose baj.
A hosszú beszélgetés után 4 óra körül mindannyian fürödtünk egyet, felfedeztem a kemping kavicsos strandját, és a ritkasok halat a tengerben. Egymást érő hatalmas halrajok, a legváltozatosabb fajokból. Úszkáltam is közöttük jó sokat.

Fürdés után rávettem magam a mosásra, és kimostam pár cuccomat (köztük a tolvaj-elijesztőt is), és jééé az ingem zsebéből meglett a fülhallgatóm! 🙂 ezek után boldogan, zenét hallgatva ültem le olvasni, ami annyira jó volt, h csak a sötétedés udott neki véget vetni. Engedjetek meg egy idézetet, ez után mindenki érdeklődött, miért fetrengek a röhögéstől: "Valósággal odatáncolt a frizsiderhez, előkereste a három legkevésbé szőrös ételmaradékot, tányérra tette, és legalább két percig merőn bámulta őket. Mivel ez idő alatt egyikük sem próbálkozott menekülésel, kikiáltotta őket reggelinek, és falatozni kezdett." Állati ez a galaxis útikalauz! Sajna még egy pihenőnap és a köny végére érek, foltatás pedig csak a pdan van… :- maradnak tehát a filmek!
Sötétedésben még gyorsan előbányásztam az útikönyvet, elvégre holnap tovább kéne menni… Elterveztem, hogy elmegyek Zadarig, ahol majd még1 pihenőnap alkalmával megnézem a várost, és a közeli Nin vízesést. De lehet 2 pihenőnap lesz abból… 🙂
Reggel megint csomagolás, és már előre félek a reggeli esőtől. Bár ma nem esett (!), holnap biztosan kapok majd egy kis áldást, érzem.

Grafur – 2007.08.12. 22:50