Év szerinti archívum: 2011

Felkészülés #1 – T-6. nap 3

This entry was posted in 2011 - Világgá menés Túra előtt and tagged dobozok E45NJ felkészülés givi motoros túra oldaldobozok topcase túra

Nos, az elmúlt hetek eredményeként nagy nehezen beszerzett dobozrendszer immáron teljes: Givi E45NJ hátsó topcase, és gyári Honda oldaldobozok, gyári tartóval. Vagyis “teljes” a motor mellé téve, ugyanis ezeket még fel is kell tenni.

Elsőre kicsit elkezdtem aggódni, hogy a gyári tartó vajon mennyire fog elférni a nem-gyári, hanem Louisos monokey rendszerű hátsó doboz tartója mellett. Ez az aggodalom egészen máig tartott, ugyanis ma jó alaposan neki estem a gépek, hogy majd pikk-pakk fel is rakom rá a doboztartót, de egyelőre ez még várat magára, csavarok híján. Arra viszont jó volt a mintegy 2 órányi szerelés, hogy a) megismertem a motor hátsó traktusát, b) bebizonyítsam magamnak, hogy el fog férni a két rendszer egymás mellett. Nem lesz könnyű, de el fog férni!

A szerelést otthon, Egerben folytatom, ott lesz elég csavar a felszereléshez. Azt hiszem ha ez sikerül, akkor a legelső tennivalót ki is pipálhatom majd: 1) megfelelő tárolókapacitás biztosítása.

Ezt követően viszont még korai lesz hátra dőlni, mert lesz még bőven tenni való a motorral. Ezek sorrendben:
2) 12V-os csatlakozó megoldása, hogy lehessen GPS-t, telefont, akksit tölteni.
3) Riasztó beszerelése. Az MZ-ből kivett riasztó itt hánykolódik már jóideje, pedig csak 4-5 vezeték csatlakozást kellene megoldani. Viszont egy hondánál ez annyira nem is egyszerű, így ezért váratott magára.. Túrához pedig jól jönne egy kis plusz biztonság.
4) GPS tartó tesztelése, esetleg napellenző barkácsolása. A tartó olcsó kínai, jobb azt még most letesztelni..
5) Szerszámkészlet és pótalkatrészek összeállítása. – Hiányzik a gyári készlet, így azt pótolnom kell, felkészülve az esetleges bajokra. Ja, és kupungbowden, nameg -kar, izzók, és gyertya is jó, ha van tartalékba.
6) Teljes átnézés: folyadékok ellenőrzése, csavarok átnézése, meghúzása, bowdenek olajozása.
7) Teljes felszerelés teszt: dobozok fent, megpakolva súllyal, tanktáska, GPS, és és egy kis kör a környéken, hogy ha valami gond van, akkor még most jöjjön elő.. 🙂
8) “Zöldkártya” beszerzése – azaz a nemzetközi biztosítási lap beszerzése a biztosítótól…

Így, hogy a doboz probléma már lassan révbe ér, egész könnyűnek tűnik ennek a maradék 7 pontnak a megoldása. 🙂 De persze a motoron kívül is lesz még tennivaló:
Kaják beszerzése, sátor javítása/új beszerzése, és egy igen nagy, papírokkal kapcsolatos tennivaló, amiről egyelőre itt még nem írnék többet, csak majd talán csütörtökön. 🙂

Motoros világgá-menés 5

This entry was posted in 2011 - Világgá menés Túra előtt and tagged Honda NTV spontán tervek nélkül túra VIlággá menés

Előző bejegyzésben egy nagy lepel lerántást ígértem, ami kishíján elmaradt egy kifáradásig sétálós Margit-szigetes fotóséta, és az azt követő “apró” szundi miatt. Nos, a lepel lerántás lényege, hogy eddig jóelőre beharangoztam itt az (elsősorban motoros) terveimet, most viszont csak épp egy héttel előtte mondom Nektek azt, amire már jó ideje készülök: egy kis világgá-menésre az én Hondámmal.

A 2007-es Horvát túrám óta (ami indította ezt a blogot) vágyok valami hasonló, kicsit őrült, kicsit felelőtlen, és nagyon a szabadságról szóló túráról, egy olyanról, amit majd lehet mesélni pár évtizeddel később is. Így jött az ötlet, hogy félretett tartalékaimból leválasztottam egy nagyobb pénzmagot arra a célra, hogy azt mindet elmotorozzam. Vannak ötleteim (pusztán a blogon is van itt rengeteg), de talán túl sok is.

Jó lenne megcsinálni a régi nagy álmomat a “Fekete Erdőtől a Fekete tengerig” túrát, de ahhoz ez a pénz még kevés lesz. Jó lenne megcsinálni az eredetileg MZ-vel tervezett “Európa túrát”, amit terveztem, de bizony ehhez is kevés lesz a pénzmag, és még mindig vannak közelebbi országokban is olyan vidékek, amerre nem jártam. Így alakult, hogy eldöntöttem: nincs terv! Elindulok, és amerre visz az út, arra megyek!


Terv az nincsen, de ötleteket szívesen fogadok kommentekben (olcsó, jó, vízpartos helyekre)! 🙂

Egy fix: vízparton pihengetés kell bele, ahol lehet olvasni, mivel van itt pár könyv, amik már évek óta halogatódnak, és ideje lenne elolvasni őket. Így pár nap vízparton pihenés során szeretném őket közelebbről is megismerni, vagy legalább csak bele-bele nézni, hogy a lelkiismeretem megnyugodjon.

Ezen a túrán végül társam is akad: MZsombor, aki még pár éve ezen blogom alapján ismert meg a 3-as főúton motorozva, és szólított le egy piros lámpa után egy kis beszélgetésre. Neki említve a dolgot döntöttük el, hogy ketten belecsapunk. Hogy fűszerezzük a dolgot, arra is gondoltam, hogy lehet majd az első benzinkútnál pénzfeldobással eldöntjük az égtájat, hogy merre menjünk, és a repülő pénzre bízott szerencsénk javaslatára vágunk neki a túrának, méghozzá pontosan egy hét múlva, 25-én, szombaton.
Terveim szerint szeretném majd hasonlóan közvetíteni ezt a túrát is, mint a 2007-es Horvát túrámat.

És hogy mi lesz itt a show? .. Hát kérem a felkészülés! 🙂 Nagy show lesz, ugyanis szinte nulláról felkészülni, mert a szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak annyira lekötött, hogy egy picit sem volt alkalmam készülni rá. Annak viszont vége, így most, 1 hét áll rendelkezésre, hogy felkészítsem a motort, a felszerelésemet, és magamat a kicsit több, mint egy hetes csavargásra..

Rövidesen jön a “Felkészülő show” első része, azaz a motor felkészítésének első lépéseiről egy kis szösszenet.  Stay tuned! 🙂

Hétvégi duplázás

This entry was posted in Gurulás and tagged autópályán motorral Eger Budapest Felsőtárkány gurulás Honda NTV kanyargás Lillafüred

Az előző post után ideje volt némi lazításnak, így szombaton egy kevéske érlelt/párolt nedű és párszázad magammal nekivágtunk Szárligetnek, a XXX. Közlekkari napok alkalmából megrendezésre került Karinapos Túrának (mint minden évben). Nos, gyönyörű időnk volt, ami jól megalapozta a hangulatot (a nedűkről nem is beszélve), így aztán kiválóan sikerült a túra. Erről sokat nem is írok, mert csak átélni lehet, olvasni róla fölösleges (bár talán ezek a képek segíthetnek a hangulat átérzésében).

A túrán egy kicsit elfáradtam, így az előző napokra egy lapáttal rátéve, sikerült közel egyben 16 órát aludnom. Vasárnap így kellemesen kipihenve vehettem meg életem első motoros autópálya matricáját az én hondámra, hogy hazamotorozzak vele (most először), a gyorsaság és biztonság érdekében az autópályán (ha már feleannyiba kerül, mint autóra..).

Így sikerült végre tartósan is kipróbálni a gépezetet, és csak úgy könnyeztem, amikor kényelmesen tartva a 130-at robogtam hazafele. Könnyeztem az örömtől, nameg a szélzajtól + kapaszkodástól is, ugyanis be kell látnom, hogy az állfelhajtós sisak nem éppen a legjobb aerodinamikájú, valamint hogy 130-nál igenis számít a szélvédelem. Apróság, de számít, úgyhogy egy icipicivel előrébb került a fontossági listán a plexi beszerzése.

A gép eszméletlenül muzsikál! Igazából teljesen mindegy neki, hogy 130-cal, vagy 70-cal megy az ember, ugyanúgy gyorsul, ha nagy gázt húznak neki. 🙂 Meglehetősen tetszetős, és az is, amilyen hamar hazaértem Egerbe. Az igazi élvezet viszont csak ez után következett: az ebéd, és ami utána volt: bükki kanyargás apummal. Végre megmutathattam az én NTV-mnek, milyen is az ország legjobb motoros útja (Felsőtárkány – Lillafüred -> Több motorossal találkozni ott, mint autóssal. Kell ennél jobb bizonyíték??)

Igazi élvezet volt apum mögött motorozni. Így kedvemre ismerkedhettem a honda képességeivel, azaz míg apum az MZ-vel élvezkedett, addig én ugyanazokat a kanyarokat, ugyanazzal a sebességgel, de szűkebb íven véve gyakoroltam, hogy mikre is képes a gép. Egyértelmű, hogy az MZ-hez képest van bőven tartalék, de 1-2 megcsúszás után azért éreztem, hogy kell még sok ilyen ismerkedés, mire megtalálom az MZ-nél már jól ismert határt.

Van még hova dönteni, de azért kezdésnek talán nem rossz... :)

Hazaérve szinte rögtön útnak is indultam, hogy Budapestre még időben érjek ahhoz, hogy le ne maradjak az esti buliról (Karinapok – hajtányverseny). Visszafele se volt panasz a gépre, egyedül csak rám, amiért Szentendre felé (nővéreméket útba ejtve) rossz helyen tértem le az M3-asről, és beugrottam a Gödöllőnél kitett M0-ás táblának. Nos, Ti ne tegyétek, ugyanis +30 km kitérőt jelent. Szentendre felé épp ellenkező irányú az a lehajtó…

A szentendrei dupla kitérő után hazaérve a napi megtett táv több, mint 400 km-re rúgott, kb 4-5 órányi motorozás után, így egy nap alatt sikerült megduplázni az eddig távot. Ezen táv után is azt mondom, hogy közel ugyanolyan kényelmes a gép, mint az MZ, bár a szél némileg jobban lefárasztott… 🙂
Legközelebbi hazamenetelkor viszont rendbe rakom az én régi, hűséges paripámat, és újra megjáratom az MZ-t!

300!*

This entry was posted in Gurulás and tagged BME Angyalai BMEAngyalai budapest Honda NTV motorozás

Lassan, de biztosan gyűlnek a kilométerek az NTV-be.. Ma is volt egy icipici gurulás, de sajnos ismét akkor lett hátraarc, amikor az izgalmas részek kezdődtek volna.. Sajnos be kell lássam, hogy Budapest belvárosából indulva nem túl szívderítő egy-másfél órás motorozás, ugyanis az éppen a városhatár oda-vissza…

Nem úgy, mint régen, Egerben, amikor egy kis suli utáni kanyargásra vágytam, és 3 perccel később már a várost elhagyva a Szarvaskő felé vezető kanyarokban találtam magam, vagy épp még 10 percet rászámolva már Felsőtárkányt elhagyva a Bükköt szeltem át Lillafüred felé..

Budapestről nem ilyen egyszerű sajnos, ezt be kell lássam (bárki szeretne rácáfolni, akkor örömmel várom a cáfolatát! 🙂 ). Ma úgy terveztem, hogy a szombati suli után, 3 órakor utána eredek az év első túráján résztvevő BME Angyalai klub tagjainak, majd őket beérve még egy kicsit velük kanyargok, és haza. Sajnos nem gondoltam ezt előtte eléggé végig, ugyanis mire én végeztem, addigra ők már annyira hazafelé tartottak, hogy Dunakeszin voltak.


Oda a sulitól kellett is vagy fél óra, hogy kiérjek, és nem sokkal érkezésem után indultunk is.. haza. Még egy picit kerültem Ákos és Sanya cimborákkal, de kanyarokból csak mérsékelten volt azon a vidéken. Igaz, így is baromi jó volt meghajtani a vasat, ismerkedni a lovakkal (egyesével), és tanulgatni, mikre képes, de azért már érik egy hazamotorozás – Bükközés, igen erősen. 🙂

(Ha valaki tudna a Keletitől rövid idő alatt megközelíthető, kellemes motoros helyeket, akkor ne habozzon megosztani! 😉 )
*= Túl a 300. közös kilométeren… 🙂

Csakazértis tavasz!

This entry was posted in Gurulás and tagged gurulás Honda Honda NTV NTV Szentendre tavasz

Egész héten arra készültem lélekben, hogy szombaton újra gurulok egyet az én új szerelmemmel, az én drága Hondámmal. Még a hét elején a nagy időjósok jóidőt mondtak szombatra, így készültem is, hogy végre kimegyek Szendenrére. Viszont amikor már ezek a mi drága időjósaink kezdték érezni, hogy nem jött be amit mondtak, úgy változtatták a héten a hétvégi előrejelzést, és végül hozzáigazították az időjáráshoz: hideg és eső..

Ha a kettő közül bármelyik elmaradt volna, akkor már végre gurultam volna egyet a géppel, de mindhiába, se az eső, se a hideg nem tágított. Így aztán Ádám barátommal egy kellemes, pálinkázós estét tartottunk, és ma, vasárnap reggel már úgy keltem, hogy nem érdekel a hideg, akkor is motorozni akarok.

Szerencsémre egészen 7 fokig emelkedett a hőmérséklet, így miután Ádámot a koliba visszavittem az én drágámmal, indultam is Szentendrére. Sajnos potyára, mivel akikhez mentem volna, nem voltak otthon, de eszméletlen jót motoroztam! 🙂

Bár nem volt se kanyargás, se száguldozás, mégis óriási élmény volt! Persze azért Budapestről kiérve, csak megnéztem, hogy milyen is 120 fölött motorozni. Eddig még sose mentem kétkeréken ilyen tempót, direkt tartogattam ezt az élményt a saját motoromnak. Hát, és mit ne mondjak, óriási! 🙂

Bár a szélzaj kissé hangos volt (kell a plexi), azért közben lehetett hallani 130 környékén a gépezet vad morajlását is, amibe továbbra is szerelmes vagyok. A motorfék hangja pedig egyenesen megőrjített erről a tempóról, valami gyönyörű dübörgés jött alólam! Miután nagy nehezen viszonylag bemelegedett a gép, ki kellett próbáljak egy erősebb kigyorsítást is, így egészen 7000-ig kihúzatva a gépet indultam el az egyik pirosnál. Na, hát ami akkor kijött belőle (mind erő, mind hang), végleg kenyérre kent!

Mindenkit lekiabált. Gyönyörű hanggal nyerített az 50 ló egy nagyot, és indult el úgy, hogy masszívan kapaszkodni kellett. Hát.. egy nem kicsi álom vált valóra!

Túl az első közös 100 kilométeren! :)