Mission:Ingo, Kultúr#1 – Közlekedés


Két hétvége-beszámolós, utazós poszt közé gondoltam beszúrom egyik vázlatom, amit ezennel kiegészítek egy teljes bejegyzéssé. Első ilyen magyar-német kultúra összehasonlító posztom tárgya mi más lehetne, mint a közlekedés?! Bőséges, már-már kimeríthetetlen téma, amit most megpróbálok egy (de hosszú) bejegyzésbe zsúfolni. Kezdjük is szépen sorban:

Először is az alap axióma: Németországban túl sok az autó; ez az ország megtelt. Dugók mindig mindenhol, minden irányba, adott esetben a belvárostól a külváros szélén lévő parkolóház 4. emeletéig vannak (tapasztalat). Ráadásul nekem az a meglátásom, hogy itt az emberek szeretnek dugóban állni. Nem hiszem, hogy a jó társaság tenné, mivel az esetek ránézésre 80%-ában az autókban egyedül utaznak -ritka, ha a vezetőn kívül van még egy utas is- így kizárt dolog, hogy a jó beszélgetések végett tűrnék ennnnyire jól a dugózást… De tűrik, és alternatív útvonalakkal csak kevesen próbálkoznak, így a kevés, de létező egérutakon nincs nagy forgalom. Ez persze nekem, magyar virtussal nagy csábítás, így én amint lehet, keresem a menekülőutat a dugók elől.


Reggeli dugó. Eleinte 5 km-t 1 óra alatt sikerült megtenni.. Gyalog gyorsabb lett volna.

Ráadásul, ami különlegesség: kiválóan jól működik a cipzár elv. Besorolásnál, vagy sáv összeszűküléseknél (erre még visszatérek), gyönyörűen fonódnak a járművek. Egy innen, egy onnan; és teljes természetességgel, itt ez a rend. Így ha az ember egy egérutat talál -ami után otthon még fél órát várna, míg valaki beengedi-, itt nem reménytelen a besorolás. Még talán mosolyognak is hozzá.

A dugók mindenesetre brutálisak és teljességgel hektikusak. Óriási motorú, böszme erős autókkal, autónként 1-1 ember araszol minden nap oda és vissza a városban, viszont mindig máshol összetorlódva. Aki reggel 7-kor dugóban állt az egyik utcán, az a következő napon máskor/másfelé megy, így mindig változik a dugó. Persze vannak gócpontok, egy-egy rosszul beállított lámpa vagy útszűkület körül, de a hektikusság miatt nem tudod kiszámítani, hogy érdemes-e a másik irányba megkerülni valamit, vagy sem… Nekem például indulás után nem sokkal el kell dönteni, hogy jobbra, vagy balra kerülöm a belvárost. Na, eddig próbáltam már milliónyi algoritmus és ötlet alapján megfejteni, hogy épp most merre érdemes, de még mindig kiszámíthatatlan számomra. Hol itt, hol ott állok dugóban, hol pedig pikk-pakk haladok végig.

A dolog érdekessége, hogy mindemellett rengeteg a biciklis, és ránézésre eszméletlenül jók a bicikli utak. A gyár bejáratai mellett roskadásig állnak még a 0 és 5 fok közötti hidegben is a bicikli tárolók, és a kb 40 fős iroda jelentős százaléka jön nap mint nap biciklivel. Hidegben is, esőben is, a keménymag ezek kombinációjában is. Mindemellett a gyárban teljes erővel kampányolnak a most induló, gyár területén is végighaladó (!!) (csuklós)buszjáratnak, és a kedvezményes dolgozói jegynek. (Ez alapján szerintem azért érzik a bajt.)
Viszont éppen ezért, ha esik az eső, akkor mégvadabb helyzetre lehet reggel számítani, és jobb megszorozni 1,5-tel a normál menetidőt. Eluralkodik a káosz, ha az esőben-nem-biciklizők leteszik a drótszamarat.


Egy parkolóház a sok közül. 8 emelet, sok-sokezer autó. És minden nap megtelik.

Ha már a biciklitárolókat említettem, akkor megemlítem az autótárolást is: a gyár körül mint a gombák, úgy nőnek ki az utóbbi időben a parkolóházak. Itt ezeket nem a föld alá ássák be, mivel a lényeg a kapacitás, és sok-sok ezer autót befogadni képes, adott esetben 8 szintes parkolóházakat kell építsenek. Én személy szerint kifejezetten élvezek ezekben közlekedni, ha épp nem tart fel egy egerésző sem. (Általában üres parkololóhelyet fölösleges keresni a 4. vagy 5. emelet alatt; persze időtől függően. Minél később jössz, annál feljebb parkolsz.)
Az újépítésű lakó részeken viszont pont fordítva van, nagyon okosan, betúrták a garázsokat a házak alá. Ráadásul a legtöbb helyen 4-6 lakásos társasházakból egyből 3-4-et építettek egyszerre, mindegyik alá érő, egybefüggő, nagy, mélygarázzsal. A mélygarázsok széleiben pedig a pincék és mosókonyhák, fölötte a házak, és a köztük elterülő kertek vannak. Rendkívül okosan oldották meg, minden a praktikának szentelve.

Na, de a dugók nem csak a városokban, hanem a híres autópályáikon is állandó jelleggel megtalálhatóak. Mindig, minden autópályán: útépítés!
Szemmel láthatóan ezzel élénkítik a gazdaságot. A “Bausetelléken” ugyan éjjel is dolgoznak, mégis 1-2 hónapja belefutok ugyanabba az építkezésbe, max pár kilométerrel arrébb van az eleje/vége. A német gazdaság pörög, és ezt szerencsétlen helyzetben órákon keresztül, araszolva KELL nézned. Ha akarod, ha nem! A hétvégi utazások során pedig teszteltük az állítás helytállását: tényleg minden irányban, minden autópályán van egy-egy építkezés.


Autópálya építés: max 2,2 méter; 8 km hosszú; max 80 km/h; és 150%-on koncentrálás.

Az alternatívát jelentő, és itt valóban gyors vonat pedig mocsokdrága. Ráadásul gyakornokokkal beszélve kiderült, hogy diákkedvezmény nincs, max 26 év alattiaknak valami kis Ermäßigung, pár százalék, de ketten összeállva, máris sokkal gazdaságosabb autóval közlekedni. Így nem csoda…

Az autópályáikon még ezen felül legtöbbször eléggé hülyén is vezetnek, de talán nem is a “hülye” kifejezés a jó, hanem a “birka” az igazán találó. Egészen pontosan túl jámborak.
180-nal, relatíve oszlopban haladva az első autó szó nélkül tűri, hogy kijöjjön valaki éppen elé 110-zel, és ott autókázzon akkor is, ha nem kéne (nincs rákényszerítve). Levillogás, kikacsingatás csak kevesek által alkalmazott technika, ezért beállnak egymás mögé jámbor birkáink, és 180 helyett nyugisan autókáznak 110-zel kilométereken át. Sokszor eléggé lehetetlen így normálisan haladni, mivel itt is meglehetősen sok a bérletes sofőr (azaz, akinek a belsősávba szól a bérlete), és a mögötte utazó birkaállomány nem képes jelét adnia annak, hogy ideje új bérletet váltani, és kisorolni… A kamionversenyeket pedig már meg sem említem, sajnos a legtöbb helyen megengedett.

Jaigen, korlátlan autópálya… Korlátok leginkább a lakott területek közelében vannak, a kettő között van bőven száguldó szakasz. Ha már korlátok, akkor például az alkohol fogyasztás is megengedett 2 sörig (a kettő együtt -autópálya+sör- meg brutális párosítás). Olyannyira, hogy például az októberi sörfesztiválok és népünnepélyek idején a rendőrök nem az egész éves bevétel előteremtésén, és az úton-útfélen igazoltatáson fáradoztak (mint ahogy ez otthon lenne), hanem jóformán elbújtak, had múlasson a nép. (Zur Info: 2 sör egy Volksfesten 2 liternek felel meg; ami már jócskán nem fér bele, pláne nem az erősebb, oktoberfest sörökből.) Mindennek ellenére nincsenek tömegbalesetek, vagy kacsázó félőrültek. Nagyon jól tudják hol a határ, hiszen ők hozzá vannak szokva, hogy történelmükből eredően soha nem korlátozta őket senki sem. Itt ezt mindenki egyénileg kalibrálja saját magának, legalábbis a saját meglátásom szerint.

Viszont ha már tömegbaleseteket megemlítettem: Eléggé furcsa, hogy autópályán szembe vezetők relatíve gyakorinak mondhatóak. Havonta egy előfordul. Amikor ilyen precedens van, akkor az összes rádió 5 percenként megszakítja az adást, és bemondják, hogy mely autópályán, és mely szakaszon van a szembe vezető, és hogy vigyázzon mindenki. Kollégákkal azt beszéltük, hogy az oka valószínűleg a jogsi érvényességek már túl nagy szabadsága. Az idősek tudomásom szerint nincsenek gyakori orvosi vizsgálatra kötelezve, és rájuk van bízva, hogy mikor teszik le az autót. Ezen határ megtalálásában pedig lehet nem a legsikeresebbek…

Visszatérve az útszűkületekre: a városban sokszor össze-vissza vannak a sávok. Különösebb figyelmeztetések nélkül szűnnek meg, nyílnak meg, vagy szűkülnek le teljesen, vagy épp válik félig parkolóvá a (fő)útszakasz. Amíg nem ismertem ezeket, voltak is érdekes helyzetek belőlük, de a táblák terén egyébként sem vannak a helyzet magaslatán.

Talán éppen ezért furcsák egy kicsit itt a motorosok is. Többségük szó nélkül áll a dugókban, mintha nem férne el, és alig van pár, aki előre csorog. A lehúzódás fogalmát nem is ismerik az autósok, és az a pár motoros is meglepődve nézett, hogy én miért húzódok le előle. Pedig hát a parkolóhely keresésen kívül pont ez a lehetőség jó a városi-motorozásban, de többségük meg se próbálja kihasználni. Egyelőre ez még érthetetlen számomra.

Táblák terén mindenesetre az autópálya felhajtóknál vannak leginkább gondban. Sok helyen csak a kereszteződésBEN van kitéve a jelzés, hogy hová is vezetnek az utak, mindenféle előzetes nélkül. És most itt nem az otthoni, huszadrangú utakra kell gondolni, hanem főút-autópálya találkozásoknál. Úgyis mindenkinek van GPS-e, nem? Akkor meg minek?!

Ami még kiemelendő: füst az nincs. De tényleg. Alig párszor volt még olyan, hogy az autót belső keringetésre kellett volna állítani, míg otthon városban, de legfőképpen Budapesten és Egerben igen-igen sokszor megtörtént. Nem dől a füst a buszokból (jóhogy, mindegyik új), a teherautókból, a kamionokból, de még a régebbi* személyautókból sem. Errefelé ez nem jellemző; de egyelőre még nem tudom, hogy csinálják, mert azért öregautó* itt is van. (*=legalábbis olyan korú, amiből otthon már dőlne a füst. Viszont láttam már kétütemű trabantot, és simsont is. Igaz, ritka, mint a fehér holló)

Na, hát jó hosszú, és kevés képes bejegyzés kerekedett ebből, és a témáról még ennyit lehetne írni, de átadom most itt a helyet, a kirándulós hétvégék folytatásának. Kultúrkodás pedig majd csak az után! 🙂

Hozzászólás