Horvát túra bejegyzései

2007. Augusztusi túra motorral, Horvátországba. Kempingezés, lazulás, szabadság, tenger és a motorom. Mi kell még?! :)


A bejegyzéseket értelem szerűen fordított időrendi sorrendben láthatod, azaz legrégebbi a legvégén, alul, legújabb az elején legfelül. Egyes kategóriákat (pl Horvát túra, Velencei 5 nap, stb) érdemes a legelejéről, tehát a legrégebbivel kezdeni (ehhez lefele kell görgetned sokat)! ;)

Először a napok számokban:
A két nap alatt megtett km: 490 km
Eddigi össz: 2821 km

Aztán szóban:

Vasárnap Siófokon, ágyban ébredve olyan nehezen indult a nap, mint még soha! Kutyául fáradt voltam, hiszen a szervezetem észrevevé, hogy ágyban alszik, és látá, hogy ez jó.... :) Aztán végül fél 10 körül csak sikerült felkelni, majd pedig egy igazi, hazai, kiadós reggeli után neki is fogtam pakolni. Indulás előtt még megnéztem a partot, ahol anyumék egy hétig fürödtek a Balatonban (sajna el kellett könyvelnem, ho gy én most nem tudok már fürödni a Balatonban is (még) egyet), és elindultam Écsre, a Nerbi túrára.

 

A több, mint 100 km-es úton csak úgy peregtek a kilométerek, a gépezet jól belejött a közel 100-as tempóba. Sajnos hiába siettem, a viharfelhők egyre csak gyűltek felettem, mígnem kb 10 km-rel a cél előtt nedves aszfaltra értem, és megjött a ritka jellegzetes eső szag is. Párszáz méter, és már szemerkélt is az eső, hatalmas, nagyot csípő szemekben. Ennyire tán még sose csípett. Aztán egyre csak erősödött ez a csípés, mígenm már hangosan kopogott is a sisakomon, és hoppá..... Hát ez nem is csak eső, ez kérem jég! Na, gyorsan meg is álltam egy buszmegállóban, addigra már kissé elázva, 7,5 km-re a céltól. A buszmegben vagy háromnegyed órát biztos eltöltöttem, közbe hatalmas villámok csapkodtak, a víz pedig úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Nagy szerencse volt, hogy megálltam. Bár, amikor a tőlem kb 50 méterre lévő oszlopba csapott a villám, akkor volt egy kis aggodalom. Aztán motorosok érkeztek, a közeli benzinkútról, ahol úgy tűnt, hogy eláll az eső, és továbbindultak, a vesztükre... Így aztán már 3an toporogtunk ott a fedett buszmegben, várva a felhőszakadás végét, és egyik sarokból a másikba húzódva a kissé lyukas tetejű buszmegben.

Végre elállt az eső, így mindhárman tovább indultunk... Ismét csak vesztünkre, ugyanis kb 1 km-rel arrébb a felhőszakadás még javában tombolt. Az úton lévő hatalmas pocsolyák kerülgetése után ráadásul jókora vízátfolyások is voltak, amikbe hiába mentem bele nagyon óvatosan, a szembejövő autós nyakig öntött sárral... Ekkor már szinte mindegy volt, a szakadó esőben már a dzsekim sem bírta tovább (eddig minden esőt szárazon megúszott, de ezt nem bírta), és átázott. A buszmegben állva még azon gondolkodtam, hogy átvegyem-e a vízálló motoros gatyát, de ugye akkor már úgy tűnt vége az esőnek. Nos, ekkor pedig már teljesen mindegy volt.. :)

 

 

A csapathoz megérkezve beállítottam hót vízesen, majd kaptam is szerencsére egy kis szárazruhát. Fincsi és jóóó meleg Halászlé elfogyasztása után pedig amikor már tényleg elállt azu eső, és kisütött a nap, akkor mind a 19 motorral elindultunk megnézni a Cseszneki várat és a Ravazdi kilátót, izgalmas, zegzugos és erdei utakon közlekedve. Mondani sem kell, hogy ugye az ilyen erdei utakon olykor sártenger van, amiken motorral közlekedni olyan mint jégen motorozni. :) Az izgalmas csúszkálások persze nyakig öntötték a gépet sárral, de nem baj, ilyen élmény sem volt sok eddig, nagyon jó volt (így esés nélkül meg pláne)! :) Alaposan beterítettük kék füsttel a tájat, keltettünk hatalmast feltűnést az indulásoknál a nagy dübörgéssel, és a településeken áthaladva a nagy csapatban motorozással. Leírhatatlan élmények ezek egy kívülálló számára, ezeket át KELL élni!

 

 

Visszaérve Nerbiék udvarára hirtelen nagy sziszegésekben nyíltak a sörök, alakult a tábortűz a csülökpörkölt és a halászlé melegítésére, és egy másik a szalonnasütők örömére. Kezdetét is vette a nagy társasági élet, sörözés, borozás, egyeseknek pálinkázás, cseresznyeborozás, a hangult fokozására, és a motorok szomszédságában egészen éjjel 2-ig ment a bugriskodás, beszélgetés a lehető legjobb hangulatban! :)

A meghalt sátramat még előző nap anyuméknál hagytam, így ide már sátor nélkül érkeztem, és ezért Nerbi egy töfantasztikusan jó fekhelyett biztosított a nappalijuk kihúzható kanapéján! Még egy éjszaka igazi ágyon! :) Bódottá'!
Másnap reggel már 9 óra körül feléledt a nép, pakolásztunk, kávéztunk, majd irány a Pannonhalmi apátság, ahová Augusztus 20 alkalmából ingyen be lehet menni! Sőt, még körbevezetést is kaptunk, szívva a tudást magunkba Magyarország és az apátság történelméről. A nagy séta során még a kilátóba is felmentünk, jókat beszélgetve a séta során.

Nerbiékhez visszatérve mindenki cihelődött, közben a maradék kaják elpuszításával is foglalkozva. A felmálházás után pedig kis csoportokban elindult a bagázs, ki Kaposvár felé, ki Győr felé, stb.. Mi 5-en Győr irányába indultunk, hogy majd Budapest környékén feloszoljon a banda. Nekem sajnos Győrött, Pandagyíktól elbúcsúzás közben egy gyenge kis fékezés következtében elszállt a hátsó fékem.. A probléma ugyan még orvosolható lett volna, de ott és akkor nem volt kedvem a kb 1 órás szereléshez, inkább mentünk tovább Budapestenek, bízva benne, hogy nem lesz eső, és így tökéletesen elég az első fék + motorfék megoldás (általában így szoktam fékezni). Hátsó fék vészfékezéskor és esőben szokott dolgozni, így nagyobb követési távolságot tartva gondoltam nem fog problémát okozni hiánya.

Nem is okozott! :) Több mint 260 km megtétele után, este 8 óra táján megérkeztem Egerbe, haza, fülig érő szájjal, ugyanakkor "vissza akarok menni" érzéssel! Érkezéskor rögtön útba is ejtettem Szacsesz cimborámat egy kis élmény cserére, meg egy kis szívfájdításra, amiért nem jött a Nerbi-túrára, aztán pedig otthon egy hatalmas adag fincsi vacsora, nameg híradó nézés, hogy micsoda viharok pusztítottak az országban aznap... Hálistennek mindet megúsztam!
A tüzijáték után nemsokkal viszont kidőltem, mint akit fejbevágtak..

 

 

Végül a túra zárószava:

Megcsináltam! Egy álmom vált valóra ezzel a túrával. Minden vágyam volt, hogy a tengerparton motorozhassak, naplementében, és ez többszörösen is valóra vált (najó, az álmomban volt egy utasom is, de az most más tészta :)). Csodálatos élményekkel gazdagodtam az elmúlt 2 hét alatt, rengeteg emberrel, kultúrával, szokással, tájjal, várossal ismerkedtem meg, egy könyvnyi élménnyel lettem több, gazdagabb. Nem volt egy olcsó mulatság, de mindenképpen megérte!

Köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat, a komment bejegyzéseket, azt, hogy elolvastátok írásaimat; továbbá Lacinak a kölcsönt (nélküle nem sikerülhetett volna! :)); Szacsesznek a géppemmel foglalkozást, és a kölcsön alkatrészeket; az index.hu-s Horvátországos fórumosoknak a tippeket; Nerbinek az MZs túra tökéletes megszervezését; egyszóval mindenkinek minden segítséget, és azt, hogy a blogom olvasásával ott voltatok ti is lélekben! :)

A teljes túra számokban:
Megtett kilométerek: 2821 km
Időtartam: Augusztus 7-20-ig, 14 nap, 13 éjszaka
Összköltség: kb 95 000 Ft
Ebből benzinköltség: 35 000 Ft (pontosan 123 liter üzemanyag)
Teljes úton átlagfogyasztás: 4,35 l/100 km

 

GrafUr - 2007.08.21. - 21:40

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 400 km
Eddigi össz: 2330 km
Mai start: 12:30, finish: 22 óra (kb másfélórás kényszerszünettel)

Aztán szóban: Kátyús, hepehupás utak, 30-as táblák, sok visszaintő motorros, gondozatlan telkek, amiken baloldalt TESCO reklám, jobboldalt pedig borsodi.... Igen, itthon vagyok, Magyarországon.
Talán egy beérkező külföldi, aki a 7-es főutat választja, hasonló tájleírást ír. De kezdjük megint az elején:

 

Tegnap este még blogolás után megnéztem egy filmet (félelem és reszketés las vegasban - télleg jó, Laci!), majd szép nagy villámokra lettem figyelmes.. Gyorsan rá is terítettem a ponyvát a sátorra, eddig ugyanis nem volt rajta. Kisvártatva egy hatalmas szélvihar vette kezdetét, ami sajnos később sem ért véget.. Egész este azon izgultam, hogy vajon kibírja-e a szigszalagos sátram, vajon megmarad-e a ponyva. Reggelig forgolódás után kiderült, h mindkettő megúszta.
Reggel is óriási szél volt, hatalmas hullámok, és jéghideg víz... Féltem is, hogy így már nem nagyon fogok fürdeni. Nos, 20 percnél tovább nem is bírtam a vízben. A forró napsütés ellenére a víz dermesztően hideg volt. Óvatosan, és lassan mentem be a tengerbe, hosszasan csak a köves parton álltam, próbáltam szoktatni magam a hideg vízhez, és közben a nagy hullámok alaposan megdobálta kővel a vízben lévő lábamaimat. Közben a hullámok olykor emeletesház magasságig csaptak föl a sziklákról.

 

 

Aztán kicsekkolás, és irány Senj! Ilyen óriási szélben még az egyenesben is dőlni kellett, hol jobbra, hol balra.. Bizonytalan érzés! Egy kis wifiszerzés után elindultam az autópálya felé, 2 óra tájt. Az autópályáig csodás hegyi út vezetett, szorosokon, hágókon át, de sajna nem álltam meg fényképezni, mert a táj látványának feldolgozása, és az oldal-, szembe-, és olykor hátszéllel való küzdelem lekötötte minden energiámat... Az autópályát elérve aggódtam, hogyhogy fogja bírni a gép. Az első 10 kilométeren kifejezetten rosszul is éreztem magam, mint a leglassabb, nameg minden kis emelkedőn küzdő közlekedő. Na, aztán 10 km után rájöttem hogy is szereti ezt igazán a gép, kell neki a lendület, így 4700-4800-as fordulaton, azaz közel 100 km/h-s sebességen tartva a motort sokkal jobban bírta az emelkedőket, és az olykor szembe szelet. Lendületből vett minden akadályt, és az első pár 90-nel poroszkáló legyőzése után könny szökött a szemembe (de tényleg) a boldogságtól, annyira megörültem a gép lelkesedésének. Igaz, eközben közel teljes gázt húztam, de kb 50 km után vhogy belejött a szerkezet, és megelégedett egy félgázzal is (kiégettük a mocskot a kipuffból :)). Így aztán az unalmasnak tervezett autópályázás iszonyat élvezkedés volt, hangos, navi nélküli zenével a fülemben, 100-zal száguldva. A hangulatot csak fokozta, hogy sok magyar autós odaintett, és vagy 5 (nem csak magyar) autós kitartott felfele álló hüvelykullal adta tudtomra véleményét. :) A benzinkutaknál (csak 2x álltam meg) pedig társaság
is adódott mindig. Sztorizó magyarok, arra járó motorosok, stb.

Az autópályákon egyébként rengeteg a magyar, úgyhogy valószínűleg ezért láttam én túl kevés magyart a főutakon. Még magyar motortosokkal is találkoztam az autópályán, úgyhogy nem vesztek el. Kb 120 km autópályázás után, az első fizetőkapunál pedig ismét láttam mindenkit, aki az autópályán megelőzött. Az összes autós, aki addig 140-160-nal előztek meg az autópályán, ott állt a kb 10-15 km-es dugóban, ahol én egy békés 40 km/órás sebességgel el döcögtem mellettük... Mind mellett. :) A legtöbb autós ha meglátott a visszapillantóban, lehúzódott, helyet adott. Mondhatni az összes magyar (!!!), viszont a többi náció nem szívesen/egyáltalán nem húzódott le. Se az olaszok, se az osztrákok, se a németek, se a hollandok nem volt olyan rendesek, mint a magyarok. De tényleg! A legnagyobb meglepetést itt egy autóból derékig kilógó srác okozta, aki nagy vigyorogva fényképezett amikor elmentem mellettük.. :)

Határon szinte sor sem volt, pikkpakk átértem Magyarországra, ahol már a 7-es főúton jöttem tovább, kihagyva az autópályákat (bár a Horvát autópálya nem volt olcsó mulatság 4-5000 Ft, nem volt már kedvem újabb 1500at fizetni a magyar autópályákra). Így aztán Balatont is láttam, méghozzá naplementében! : ) Sajnos mire kimentem a partra, hogy lefotózzam a szintén giccses balatoni naplementét, addigra lement a nap.

Balatonlelle környékén már kezdett elég nagy forgalom lenni, dugó dugó hátán, és érdekes mód indokolatlanul 30-40-nel közlekedő autósok. Na, ebből pár km után elég is lett, előzgettem egy kicsit, mire kiértem az őrült lassú bolyból, és egy kellemes 50-60-assal haladtam egy 4-es Golf mögött. Balatonszárszó után egyszercsak fékez a golf, majd látom, hogy a szembejövő két lámpa a Golffal jön szembe, hatalmas csattanás, nyikorgás, én pedig vészfékjezve próbáltam menteni az irhámat, és blokkolt kerekekkel, jobbra... Ezek után kb másfél óráig jegyzőkönyvezés a rendőrautóban, mint szemtanú, szerencsére karcolás és kár nélkül, megúsztam az ütközést.

Ezek után a maradék 20 km megtétele nem kis aggodalmat okozott, minden záróvonalhozz közelebb lévő szembejövő láttán húztam a féket, a balra kanyarodóktól pedig egyenesen féltem. Ilyesztő volt az ütközés hatalmas hangja és látványa, ami még sokáig játszódott végtelenítve az agyamban. Siófokra este 10 után érkeztem, ahol egy naaagynagy vacsi után sörözés-beszélgetés anyumékkal, és az ott üdülőkkel, majd wifi szerzés, és hatalmas alvás.. Ágyban! :)

 

GrafUr - 2007.08.19. - 1:10

Nos, hol is kezdjem.. Kezdem szokás szerint a legelejétől:
Ma reggel egy hatalmas felfedezést tettem! Van még egy nap a biztosításomból, ugyanis szerdától kötöttem 11 napra, ami így csak szombaton jár le péntek helyett.. Na igen, így maradhattam volna Makarskán. De itt se rossz! A felfedezés után elrendeltem egy pihenőnapot, így boldogan aludtam tovább. Amikor felkeltem az olasz szomszédok rögtön kávéval kínáltak, amit persze elfogadtam, és invitáltak egy kis sütire is reggeli gyanánt, nameg egy kis beszélgetésre.
Végre megtudtam, hogy miért jó az olaszoknak ide jönni, és miért vannak itt ilyen sokan: azt mondták, hogy itt jobb a tenger (náluk homokos part van), és olcsóbb is, még így, 800 km-t utazva is... Ráadásul 2 hétig voltak itt, és éppen ma mentek tovább.
Figyelmeztettek, hogy reggel ellopták a csaj mobilját a fürdőszobából, úgyhogy gyorsan szakszerű, stratégiai rendetlenséget csináltam a sátramban.. :) - be is vált.

A reggeli kávé és süti után még kicsit beszélgettem az olaszokkal, majd bevetettem magam a tengerbe. Kutya hideg volt, és zavaros, ami talán a nagy hullámoknak volt köszönhető... A víz ekkor kifejzetten nem tetszett, hal alig volt, és a növényzet is gyérnek tűnt. neki is kezdtem mosni, ugyanis 11 nap után már igencsak ráfért a farmeromra.
Eközben az olaszok tovább is álltak, úgyhogy úgy döntöttem elfoglalom a jó kis helyüket. Szépen kipakoltam mindent a sátorból, majd a tetejénél megemelve átcipeltem a jobbik helyre, ahol aztán RECCS, és hülye pózt vett fel a sátor.
Nagy aggodalommal húztam ki a megnyekkent rudat, és bizony eltört... Elővettem a lochtite-ot, meg a szikszalagot, és neki kezdtem barkácsolni. Sajnos egy rossz mozdulat miatt a bepillanatragasztózott törött darab beugrott a még ép jó részébe, és rögvest be is ragadt.. Hurrá, de mérnök ember megoldja! Elővettem egy sátorcöveket, kiegyenesítettem, majd egy pár méter szigszalaggal sínbe raktam a törést. Ezaz, működik! Újra felállítottam a sátrat, kiegyengettem az új, fura billegést, majd nekifogtam ebédelni.
Az ebéd utáni szieszta, és kép válogatás közben egyszercsak újabb RECCS, és eltört a másik rúd is, felül, középen. Hurrá... Itt már nem próbálkoztam ragasztóval, egyből sínt kapott, és azóta is áll, kb 5 méternyi szigszalaggal...
De a problémák sora nem ért véget. Újabb fürdőzés (ezúttal már hullám mentes, leülepedett, halban dús volt a víz), majd egy kis napozó-olvasás után elindultam a közeli városba wifit és kenyeret szerezni. 20 perc séta után meg is érkeztem, majd pedig rengetegszer körbejártam az összes utcát, wifi pedig nem volt... Pedig a délután folyamán átméreteztem vagy 40 képet, előkészítettem feltöltésre, és mármeg nincs wifi... Na, majd holnap! Legalább megint fotózhattam, séta közben, a naplementét!


Holnap még kb 1ig fürdök egy nagyot, érzékeny búcsút veszek a tengertől, majd pedig Senjnél jobbra fordulva felmegyek az autópályára, hogy pikk-pakk a határnál lehessek. Onnan már a cél Siófok!

Amúgy itt a kempingben, és a városban egyaránt sok magyar hangot hallani! Tegnap délután a kempingbe is érkezett egy magyar csapat, 2 autóval, lakókocsival, és az egyik úr ide is jött beszélgetni a régi, hasonló motorjáról. De egy fagyizó, partra sétáló magyar család is ide jött, és beszélgettünk egy sort ezekről a gépekről, nameg az egyedül túrázásról. Akárcsak a szembe szomszéd (cseh), akivel németül, nameg kézzel-lábbal kommunikálva megbeszéltük, hogy milyen jó kis gépek ezek, és milyen rosszak az ők 2 thengeres jawa-ik. :) Na, meg ajánlott egy jó kis osztrák úvonalat, ha valami tökéletesen motorosoknak kitalált hegyekre vágyok. :) Örültem a sok érdeklődőnek, a magyar szónak, és az elismerő gesztusoknak.

És most jöjjön pár naplementés kép, mert azt még mindig nagggggyon szeressük:


GrafUr - 2007.08.17. 21:10

 

Reggel rengeteg problémával ébredtem. Megállás nélkül azon gondolkodtam, hogy legyen a folytatás. Nagyon rosszak az opciók, mert egyik sem teszi lehetővé a több napra itt maradást. Lehetne itt maradnom még egy napot, és akkor Mo.-ra egy nappal később érnék, lecsúszva a Siófoki pihenésről, és a Nerbi túra feléről... Vagy maradhatnék még egy napot, és akkor Bosznián keresztül 1 nap alatt Siófokon lennék, 700 km után.
Avagy elindulok északnak, rijekánál alszok egyet, majd onnan 500 km után pénteken siófok. Talán ez még a jobbik, de mire felérek rijekához, addigra este lesz, fürdés megint nem.... Nem tudom mitévő legyek. Emiatt aztá hatalas szonorúsáég tehénkedik a vállamon, amit azzal a tudattal enyhítetem, hogy végülis Horvátország még nem ismert kincseit jöttem felfedezni, és csak másodsorban fürödni.. Azt majd legközelebb!

Azt viszont megtudtam, hogy este 10ig maradhatok a szobában (végre nem csak délig), és úgy döntöttem, fürdök egy jót indulás előtt. Jó döntés volt! Lementem a riviérára, ami egy több kilométres aprókavicsos népfürdő, tömve emerrel. A cuccomnak is alig volt hely. Viszobt megérte! A víz kristálytiszta a kavisos part és a sok ember ellenére. Növényzet gyér, viszont hal egész sok van, és végre láttam polipokat is, tehát egész gazdag az állatvilág. A vízből ki se akartam jönni, de indulni kell, nincs mit tenni!
A kedves, öreg házaspár, akié a kiadó szobák voltak, inkább csak németet és olaszt beszéltek. Én meg ugye inkább csak angolt,, és németet, ezért a közös nevezővel, a némettel, és sok más testbeszéddel kommunikáltunk. Nem volt egyszerű úgy németül beszélni, hogy még a gondolataim is angolul vannak.. De azért sikerült megértetnem velük, hogy megyek. A kedves öreg néni egy baráti kézfogással köszönt el, mintha már régesrég ismerném. Furcsa, és jó volt.
Úgy döntöttem, hogy az út során megnézem Trogirt, elvégre már vagy 4-5 éve láttam. Makarskán és Omison többször is próbáltam fotózni, de egyik kép sem lett az az igazi látvány. Trogir viszont még mindig szép, már el is felejtettem mennyire! Körbe jártam minden részét.



Trogirt elhagyva, hagytam magam rábeszélni, a GPS tud rövidebb utat,mint a Zadarba bemenő, tengerparton végigmenő 8-as. Az úgysem volt egy érdekes rész, menjünk hát a szárazföld belsején keresztül Karlobag felé!
Az út egy erős szerpentinnel kezdődött (így megnéztem Trogirt madártávlatból is, majd hullámos, hepehupás fennsíkon vezetett át. A problémák Zadar távolságában kezdődtek, az M-betűs hídhoz közeledve, ugyanis pontatlan volt a GPS térképe. Az egyik kereszteződésnél az egyébként jó utat kiválasztva jött egy "újratervezés". Hmm, hát jó, akkor megfordulok, és a másik elágazást választottam... Itt is "újratervezés".. Nofene, inkább ismét megfordultam, hiszen így 4-ből 3at kizártunk, az uccsó lesz a jó, el is indultam arra. Itt is "újratervezés", de már nem érdekelt, tervezze csak újra! kb 5 km múlva aszondja forduljak jobbra.. Hát ez egy hídon elég nehézkes mutatvány, valszeg az éppen épülő autópálya bekavart neki. Ok, "újratervezés". Pár kmrel arrébb ismét jobbra terel, ami meg kavicsos földút volt.. Felejtős, "újratervezés" (ekkor már kezdtem ideges lenni). Ismét pár km után ismét jobbra terel, egy kitáblázatlan utcába. Ám legyen, gondoltam, befordultam, majd kb 3 km után egy kísértetfaluban egyszercsak vége lett az útnak (mintha elvágták volna) és földút ment tovább. Na, akkor hátra arc, "újratervezés", szentségelés, majd vissza ahhoz a kb 15-20 km-re lévő kereszteződéshez, ahol kezdődtek a bonyodalmak. Itt elmebtem balra, ahogy először is, majd egy újratervezés után már jó is volt, megnéztem mere tervezi.
Így történt, hogy utam kísértetvárosokon, halott falukon, szétlőtt házak, és aknamezők mellett ment el. Még fotózni se nagyon mertem megállni, de azért készült pár kép.


Na, az említett kb 3/4 órás tévelygés miatt erős késésben voltam, és a GPS fél 9es érkezést jósolt, amiről már tudtam, hogy vagy fél órával úgyis több. Ezért aztán húztam a gázt, hogy behozzak egy kis lemaradást, és ne a kanyargós Karlobag-Senj úton érjen a sötétség. Nos, ez majdhogynem sikerült is, így történt, hogy gyönyörű naplementében motorozhattam a tengerparton (ezzel egy álmom 75%-ban kipipálva, csak az utas hiányzott a teljességhez).

A fotózkodással persze ismét csak idő ment el, és így már korom sötétben kellett sátrat állítanom a kempingben, amit a GPS kb 4 km-rel mellé lőtt (azaz a poiplaza.com).
Eddig ennyit még nem hibázott a navi, eddig teljesen elégedett voltam vele, de sajna éppen arrafelé hibás volt a térkép...

Úgy tervezem, hogy holnap d.e még strandolok egy utolsó rövidet, hogy aztán 2-ig elhagyva a kempinget elindulhassak Siófokra. Könnyen lehet, hogy majd némi autópálya is becsusszan a kényelem kedvéért. :)


Grafur - 2007.08.16. 23:15

Ui: majd' elfelejtettem:
Mai megtett km: 355 km
Eddigi össz: 1926 km
Mai start: 13:30, finish: 21:15 óra

 

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 260 km
Eddigi össz: 1552 km
Mai start: 10:15, finish: 21 óra (!)

Aztán szóban: Reggel a pakolás már egészen gyorsan ment, akárcsak a kicsekkolás. Na, az első megleptés rögtön itt érkezett, ugyanis az általam kinézett, és megkérdezett 70 kuna-s árhoz, még hozzá jött egy 60 kunás tétel, amiről nem volt szó.. Így a két nap a kempingben több, mint 8000 ft volt, hát így ez nemjó biznisz nekem..

  Sibenikbe érkezve leparkíroztam a tengerparti sétánynál, és körbesétáltam a várost. Sajna az útbaeső utazási irodáknak nem volt semmijük sibenikről (vagy csak nem akartak adni), így sikerült kicsit eltévedni is. Ami nem probléma, hiszen a legfontosabb részeit a városnak láttam, csak épp a motorhoz visszaérve vettem észre hogy az erőd, a dombtetőn kimaradt.. Nofene, pedig azt hittem abban voltam..:) a rengteteg lépcső megmászása után pedig már nem volt kedvem visszamenni, így irány a Krka nemzeti park, a gyönyörű vízeséssel. Sradinski városba megérkezve a nyilak egy parkolóba vezettek... nem szívesen fizetek a parkolásért, de jó kis őrzött parkoló, végülis 10 kunát megér.. Otthagyva a kabátomatis,elindultam a rekkenő hőségben a táblák után. "krka vízesés jobbra" -ok, mentem jobbra. "krka vízesés jobbra" -ok, ismét jobbra, itt egy turistacsoport éppen száll fel egy hajóra, megyek tovább, lassan kiérek a városból, de vízesés sehol.. Hmm.. Aztán megint "krka vízesés jobbra". A fenébe is, ugyanott voltam. Megint látok egy turistacsopotot hajóra várni, hát megkérdezem őket: a vízeséshez menő hajóra várnak.. Ja, vagyúgy. Mint kiderült, a hajó ingyenes. Nocsak. Jött is a következő, felszálltam, tényleg ingyenes.. Hogy mik vannak.

Végig vitt a híd alatt, végig felfele a szorosszerű helyeken. Sajnos a fényképezőgépem akksija több mint 700 kép után (!!!!) itt fáradt el, a tartalék akksi pedig magától merült le. Több mint 700 képet csináltam elemcsere nélkül, sok zoommal, mindig kijelzővel. Bámulatos kis gép ez (canon a700), és a panasonic 2600as elem se kutya. Na, szóval fél óra után kikötöttünk, és egyből a jegyváltóhoz terelték a népet. Áhháá, tudtam én, h nincs ez ingyen.. Nem is volt, ugyanis 80 kuna volt a belépő. (2800 ft) Tanulságos kis túrát tettem: kellett volna hozni fürdő cuccot, vagy legalább rövidgatyába jönni, csizma nélkül. Sok lépcső vezetett fel a gyönyörű vízesés mellett, rólam meg dőlt a víz. Minden útbaeső csapnál annyit ittam, amennyi csak belém fért. 2 órás teljes körbesétálás során kissé plitvicei tavak feelingem volt, sokban hasonlít! Pár fénykép kierőlködése után tovább indultam, jócskán késésben.

 

 

Trogirt sajna véletlenül kihagytam, vhol kimaradt egy letérő, és nem volt több. sebaj, végülis láttuk már, irány Split! Útközben töltöttem az akksikat is. A nagyvárosban bolyongás után a motort éppen a Diocletianus palotánál sikerült leparkolni, így kis séta után kapirgálhattam az államat a földről.

Hihetetlen! Őrült volt a fickó (Diocletianus), aki ezt építtette, mindenesetre nagyon szép. Alaposan körbejártam minden részét, és mire visszatértem a motorhoz, már este 8 óra volt.. Affene, Makarska még egy óra! Így aztán maradt az esti motorozás, így a gyönyörű tájból semmit sem láttam, csak zsibogó tömegeket Omisban, Tucepiben, és minden turistagyűjtő helyen...

 

Tök sötétben érkeztem meg Makarskába, ahol úgy döntöttem nem vacakolok sötétben sátorállítással, inkább megérdemlek egy szobát, rendes ággyal. A kb 3. "Sobe, zimmer" feliratnál meg is álltam. 20 euró, ami az előző kempingemhez képest korrekt, ám legyen. Némi kavargás és telefonálás után találkoztam Rubenssel, akivel hosszú séta és sörök kíséretében át beszéltük a Riga Klubot, és végigsétáltuk az egész, nyüzsgő riviérát. Még éjfélkor is tömeg hömpölygött a parti sátányon! 1 órakkor aztán visszatértem a szobába, és megérezve az ágy kényelmét kb 5 másodperc alatt el is aludtam a fárasztó nap után. Ezért is a képek megint késnek. Furcsa dolog ilet mondani egy laza nyaraláson, de nincs időm.. Tényleg! Ma, csütörtökön ugyanis el kell induljak visszafelé, és még fürödni is kéne a tengerben... :)

 

Grafur - 2007.08.16 - 11:00
Képek frissítve: 2007.08.17. 15:40

Reggel hosszas kínlódás (inkább alvás) után sikerült rávennem magam, hogy elmenjek a közeli boltba kenyérért a reggelihez. Szépen kimentem a kempingből, és a tegnap felfedezett boltban be is vásároltam, igaz most egy kicsit nehéz volt rávenni a kenyérpultos hölgyet, h szeletelje fel nekem, mivel nem tudott angolul... Aztán fizetés után vettem észre, hogy a boltnak van egy bejárata a kemping felől is, sőt, az igazi bejárat ott van, nem is messze a sátramtól.. :) Hosszas reggelizés, szomszéd hollandokkal beszélgetés után, PDAval a kézben, elindultam a belváros felé. Megnéztem előtte, hogy kb 40 perces séta... Nos, ha a wifiszerzéssel töltött időt nem számítjuk, akkor is jóval több volt, mint egy óra, és akkor ez még a rövidebbik volt.. Fene se érti, hogy a recepciós hogy jut be "kb fél óra" alatt, a hosszabbik úton. De amikor ezen gondolkodtam, már bent voltam, méghozzá 1 óra tájt, hőségben. A belvárost magas, nagyon vastag (tetején 2 sávos autóút) falak veszik körbe, nagy kapukkal. Én a belvárost az öböl túlpartjával összekötő híd felől támadtam, így szépen sorba tudtam mindent venni. Az első utazási irodában szereztem várostérképet, így már kb céltudatosan mehettem a templomokkal rogyásig pakolt városkában. De tényleg, szinte már túl sok a templom! :) Mindegyik (első sorban kívülről) alaposan megnézése volt vagy másfél óra, ami után az Sv. Stosija templomban hűsöltem egy kicsit, megnézve az altemplommal együtt a belsejét. Sok-sok fotó elkészítése után aztán visszafelé vettem az utat, egy isteni és hatalmas fagyi társaságában. Úgy terveztem, hogy visszafelé majd inkább a turista-szállító kisvonattal jövök, de persze éppen akkor nem közlekedett... Így aztán visszafelé is gyalog, miaz nekem. Egy kis konzev ebéd után egy hatalmas fürdés következett, beúsztam az egész környéket. Meg kell hagyni, igazuk volt a hollandoknak: itt tényleg ritka sok hal van. Igaz, az olykor homokos-lagúnás part miatt egy kicsit zavaros a víz, de a halak éppen ezt szeretik, rengetegen vannak. Nagy rajokban úsznak egészen az alig 1 centis mérettől, a kb 30 centis méretig. Ha egy kicsit több hal lenne, akkor nem férnének el az emberek a vízben... ;-) Lubickolás után ismét olvasással,és a másnapi tervekkel töltöttem az időt, majd elindultam egy kis sétára, naplementét fotózni. Ismét gyönyörű és giccses volt, fényképeztem is rengeteget, elsősorban naplementét néző embereket és párokat. Naplemente után, épp csak leültem egy kicsit blogot írni, amikor megérkeztek a holland szomszédék. Egyből invitáltak egy sörre, aztán sört sör követett, és máris fantasztikusan elbeszélgettünk mindenről. Tanítottak hollandul, én őket magyarul, kielemeztük a különbségeket, azt, hogy ott a fizetések kb 3-4x többek, az árak általában kétszer, az egyetem és az orvosi ellátás fizetős, nameg kibeszéltük a horvátokat és a nyelvüket, és még kitudja mimindent egészen fél2-ig. Jó kis nap volt, holnap megint nehéz lesz az indulás..... Viszont ha nem haragszotok, most nem méretezek fotókat, de ígérem, hamarosan beszúrkálom a képeket ebbe a blogpostba! Grafur - 2007.08.15. - 1:55 Képfrissítés megtörtént: 2007.08.17. 14:30

Namost leszek naggggggggyon mérges. Megírtam egy roppantul frappáns, überjó beszámolót erről a fantasztikus 7. Napról, kb 1-1,5 óra alatt képekkel, és a több, mint 1 órás, sikertelen wifiszerzés során csakúgy elveszett......ááááááááááááááárrrrghhhh!
Sose lesz ugyanolyan jó.. Annyimindent írtam benne, és mindet ki is töröltem az emlékezetemből... Wáááá

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 264 km (de az brutális!)
Eddigi össz: 1292 km
Mai start: 10:30, finish: 19 óra

Aztán szóban:
Hát huh.... Milyen egy nap volt! Ismeretlen, vad és lélegzetelállítóan szép tájak, különleges utak. Induláskor még úgy gondoltam, hogy nem nagyon fognak fényképek készülni, elvégre nem nagyon terveztem seholse megállást, vagy városnézést.. Nos, tévedtem, 150 fénykép készült, és ez is csak egy aprócska töredéke annak a tájnak, amin végigmentem... Legszívesebben csak betenném ide mindet, de megőszülnék, míg feltölti.

Reggel most nem az eső, hanem egy kb 3-tól fél5ig csörömpölve mosogató ürge nehezítette az indulást. Át is állítottam az ébresztőt későbbre, én inkább alszok. Na, aztán erőt vettem magamon, összcsomagoltam (már egész gyorsan megy), és indulás tovább Délre.
Rijekán csak átsiklottam, akárcsak az utána következő városokon, hiszen láttam már sokszor őket. Senjig az út sem volt érdekes, egyedül a dugók kerülgetése jelentett némi izgalmat (érdekes, h csak a magyarok, és esetleg az osztrákok, németek húzódnak le, ha motorost látnak)

Az izgalmak pedig ez után kezdődtek: egyre magasodó hegyek a baloldalon, egyre mélyülő szakadék a jobboldalon, egyre több kis öböl, amit persze az út egyesével megkerült. Így aztán egyre vadabb kanyarok, amiknek az ívén olykor csupán a már említett kőbuckák álltak. Az út minősége tökéletes, végre nem a fehér beton, a felső réteg pedig még nem lehetett idősebb 1 évesnél.
Némelyik kanyarhoz 70es tábla kitéve, meg kőbuckák.. Viccesek ezek, én már 60nál is kapaszkodtam a fékbe.. Féltem. De nem az a fajta félelem volt ez, amikor retteg az ember, hanem az az egészséges, 180 fokban mindent látni akaró, jófajta félelem, ami tilajdonképpen jó érzés. Nem győztem fegyelmezni a tekintetemet, hogy ne a mélységet fürkéssze, hanem az útat nézze. a mélység szédítő (de tényleg), a szédülés meg most nem hiányzik.


Eleinte szinte minden kanyar utáni pihenőben megálltam fotózni, aztán megelégeltem, hogy sehogy se haladok, és inkább csak az igazán különleges helyeken megállni. Az egyik ilyen megállás után hozzácsapódtam egy motoros bandához, egy olyan út közben összeverődötthöz: osztrákok, és olaszo, a végén meg én. :)

Ez után ráéreztem az út ízére, kicsit felengedett az aggódó félelem is, és a sebességkorlátokat betartva (érdemes) mentem már tovább, egyre boldogabban, vidámabban, egy kis ColorStar-ral (együttes) a fülemben.



Karlobagba már vigyorogva, föld fölött járva érkeztem. Ennél már csak úgy lehettem volna boldogabb, ha azt az örömet mással is megoszthatom, de végülis most épp nektek adom át, bódottá'! :)
Karlobag után az út néha egészen messze elszakadt a tengertől, és néha egészen magasra ment a hegyoldalba. A kanyarok persze itt sem maradtak el, boldogságomat csupán egy darázs törte meg, amelyik alaposan megcsípte (farmeron keresztül!) a combomat. A csípés után rögtön megálltam, és akkor még ot lógott ki a fullánkja a farmeromból.

Az aggodalmakat tovább fokozta, hogy vmelyik "..-Draga" falunál utólértem egy hegyre felkapaszkodó vihart. Pontosabban az eső részéről már lemaradtam, de nekem elég volt a nyoma is: vízes út, néhol vízátfolyásokkal, nagy tócsákkal. A tempót alaposan visszavettem, bár az út nem csúszott, de így is elég vízes lettem. Közben pedig majdnem felterelődtem az autópáyára, a Zadar felé menő hídnál. Inkább bekapcsoltam a GPSt, biztos,ami biztos. Ez szépen vissza is fordított, és egy ingyenes úton, ingyenes (M-betűs) hídon mentem tovább. Lenyűgöző volt a látvány, alig győztem fotózni, mellettem pedig bungi-jumpingra készültek.. :)


Innen tovább úgy gondoltam, hogy Zadarnak veszem az irányt, jó korán megérkezve, de inkább vettem egy hirtelen jobbost, Nin felé. Nos, így utólag nem érte meg, bár lehet csak én nem találtam meg Nin érdekes részét. A várost mindenhonnan sekély lagúnák veszik körül, bent pedig egy kis hangulatos sétáló utca van, és kb ennyi. Visszainduláskor pedig kishíján megkóstoltam azt a nyavajás fehér betont, ugyanis még éppen csak a parkolót elhagyva kicsúszott a motor eleje... Még most se tudom hogy hoztam vissza, de nem estem el... Valszeg a lábammal dobbantva hoztam egyenesbe a kb 200 kilós gépet, ugyanis még most is érzem a bal bokámat.
Nint elhagyva a kb 15km-re lévő Zadarban pikkpakk meglett a kemping, de akkor még úgy tűnt nincs tengerpartja, és tovább kerestem. 20 km után rájöttem, hogy az az egyetlen kemping, és ez alatt kicsit várost is néztem. Ám legyen, gondoltam majd legfeljebb továbbmegyek. Becsekkoláskor derült ki, h ez egy hatalmas kemping, lenyúl egészen a tengerpartig, és csak alig 10 eurónyi egy este. Maraduuuunk! :) A recepciónál épp egy magyar pár próbálta megértetni magát, így kérésükre tolmácsoltam nekik egy kicsit, szóval végre magyarul is beszélhettem! :)

Lesátraztam kb 20 méterre a tengertől, meg vagy 30ra az elég jó mosdóktól, majd vacsi közben néztem a lenyűgöző, giccses naplementét. Gyönyörű! Sátor állítás közben az egyik -talán olasz- szomszéd rögtön megkínált egy kis frissen sült hallal, amit az új ízektől óvakodva nem mertem elfogadni.. Már bánom. Kicsit később egy jófej, korombeli holland pár vert sátrat mellettem, ők is jópofák, 2 hétig maradnak.. Le vannak nyűgözve a motoromtól, meg a túrámtól, én meg a hihetetlen mennyiségű cucctól, amit magukkal hoztak. :)


Magyarok amúgy szinte egyáltalán nincsenek, se az utakon, se a kempingbe. Talán még holland is több van mint magyar. Furcsa, ugyanis tavaly még szinte csak magyarok voltak mindenhol. Mostmeg: osztrákok, olaszok, németek, franciák, hollandok...mindenhol.



Naplemente után még kicsit tervezgettem.. Szívesen maradnék itt több napot is, de akkor nem jutna idő Splitre és Makarskára. Egyelőre nem tudom mi legyen.. Úgy számolom, hogy a haza utat, azaz Siófokig az utat 2 nap alatt teszem meg. Csütörtökön indulás Makarskáról, Rijeka környékén alszok egyet, majd tovább pénteken... De lehet beleférne ez egy napba is, és akkor maradna még egy pihenőnap, de akkor autópályázni kéne visszafele... Na, még nem tudom. Egyelőre nem akarok a végére gondolni, azt se akarom, hogy vége legyen!



Na, azt hiszem ennyi volt az, amit tegnap este 11 órakkor írtam. Ha kimaradt valami, azt majd pótolom, a 8. napi, pihenőnapos blogba... :) most pedig irány Zadar belseje!

GrafUr - 2007. 08. 14. 12:30

 

Megérkeztem Ninbe (kb 230 km után). Hihetetlen, lélegzetelállító és sokkolóan szép utakon jöttem végig, a lábam még most is remeg, ha felidézem azt a vidéket. Najó, azért is remeg, mert szereztem egy brutális darázscsípést. Vagyis inkább brutálisdarázs-csípést... :) de amúgy nem vészes, már elmúlóban van. Szétnézek itt Nin-ben, aztán irány Zadar, este majd onnan is jelentkezek!

Grafur - 2007.08.13. 16:55 ui: Hová tűntek a magyarok??????

Csodás pihenőnap kerekedett ebből a maiból! Reggel úgy döntöttem, hogy megnézem a már jól ismert Opatiját, nameg beszerzek pár apróságot...
Reggeli borotválkozást követően észrevettem, hogy egy aluljáró indul innen a kempingből az út túloldalára. Opatijába indulás előtt gondoltam kielégítem kíváncsiságom, és megnézem mi van a túloldalon. Nos, hamar ki is derült: a kemping folytatása. De az érdekes nem ez volt, hanem egy hatalmas, zsibogó tömeg a kempinggel szembe. Mint kiderült, itt épp egy autópiac van, egy bolhapiaccal egybe. Magamhoz szorítva a táskámat és szorosabbravéve az övtáskám, szét is néztem benne.. Volt itt minden, és az autókat úgy adták-vették, mint valami hétköznapi prtékát... Végülis az is. :) keresgéltem vmi fülhallgató félét, ugyanis még Szlovéniában sikerült elhagynom a fülhallgatóm, így nemtudok filmet nézni a PDAn. De végül nem vettem (jól tettem). A sok seftes alak láttán viszamentm a sátramhoz kicsit fokozni a rendetlenséget.. Rögtön a bejáratnál díszelgő két esőben ázott zokni jobb riasztószer, mint holmi lakat... De úgyis nálam van mindig minden érték, avay a motoron lévő zárható dobozban. Így csak a sisaomat, motoros ruhámat, és a többi cuccom miatt kell aggódjak, arra meg ott a zokni+rendetlenség védelem.

 

Na, végül útnak indultam, gyalog. A GPS szerint egy 4 km-es séta várt rám, ennyi meg még nem árt meg.. A séta végig az út mentén, végig járdán (!) vezetett. Közben nemgyőztem fotózni. A városba érve megtaláltam azt a lejáratot a partra, amin anno neikiindultunk családdal sétálni. Így aztán egy emlékeket idéző-nosztalgiázó-, és sokat fotózó séta vette kezdetét. Opatija még mindig szép, a rengeteg palotájával, és szállodájával! Most jó sok ember volt, fürdőzők voltak mindenütt: az apró kavicsos-, a nagyobb kavicsos-, a homokos-, és a sziklás part is. Van itt minden, és a sok ember szinte fel sem tűnik ezen a változatos parton.

 

A belvárosan megpróbáltam felkutatni azt a boltot, ahol a helyiek is vásárolnak, majd egy újabb kenyérszeleteltetés után beszereztem a napi betevőt. :)
Ez után felkutattam a helyi "OTP Banka"-t, hogy magamhoz vegyek egy kis tartalékot (otp bank minden nagyobb helyen van, de magyarul mégse tud az ATM), majd elindultam felkeresni a kedvenc fagyist. Jó pár éve felfedeztünk itt egy jófej fagyi árust, aki félig magyar, és a fagyija kíváló. Na, sajnos ma már csak a hűlt helye, a fagyizó bezárt.. Kis bánkódás, majd a kb 20 méterre lévő másik fagyisnál vettem egy isteni fagyit (5kuna 1 gombóc, ami hatalmas - mindenütt így van), és ha már a városban voltam, próbltam egy boltot lelni, ahol van füles. Találtam is egy euronics-et, de ekkor jöttem rá, hogy vasárnap van. Minden más vagy 8ig ma is nyitva van, egyébként meg este 10ig... Ezek tudják mi az a turizmus!
Hazafelé már kicsit fárasztóbb volt az a 4km, de legalább ugyanolyan szép.

 


Visszaérve köszöntöttem az éppen ebédelő magyar szomszédokat, akik aztán invitáltak egy fíííínom milánóira. Az isteni ebéd után egy ugyancsak isteni folytatás: invitáltak pár pohár sörre is, meg a velejáró beszélgetésre, amiket persze a legnagyobb örömmel elfogadtam. Egy kedves, szüleim-korú házaspárról van szó, akik már több tíz éve (háború idején is) ide, ebbe a kempingbe járnak (jaigen, a kemping neve: Preluk). Egy jópofa, picire összecsomagolható utánfutó-sátorral járnak ide, amiben aztán minden van, de tényleg. Sok ilyen, jópofa és praktikus dolgot lát az ember a kempingekben. Megnyugtattak, hogy itt sose volt még lopás, ők kint is szoktak hagyni mindent, de persze az óvatosság sose baj.
A hosszú beszélgetés után 4 óra körül mindannyian fürödtünk egyet, felfedeztem a kemping kavicsos strandját, és a ritkasok halat a tengerben. Egymást érő hatalmas halrajok, a legváltozatosabb fajokból. Úszkáltam is közöttük jó sokat.

Fürdés után rávettem magam a mosásra, és kimostam pár cuccomat (köztük a tolvaj-elijesztőt is), és jééé az ingem zsebéből meglett a fülhallgatóm! :) ezek után boldogan, zenét hallgatva ültem le olvasni, ami annyira jó volt, h csak a sötétedés udott neki véget vetni. Engedjetek meg egy idézetet, ez után mindenki érdeklődött, miért fetrengek a röhögéstől: "Valósággal odatáncolt a frizsiderhez, előkereste a három legkevésbé szőrös ételmaradékot, tányérra tette, és legalább két percig merőn bámulta őket. Mivel ez idő alatt egyikük sem próbálkozott menekülésel, kikiáltotta őket reggelinek, és falatozni kezdett." Állati ez a galaxis útikalauz! Sajna még egy pihenőnap és a köny végére érek, foltatás pedig csak a pdan van... :-\ maradnak tehát a filmek!
Sötétedésben még gyorsan előbányásztam az útikönyvet, elvégre holnap tovább kéne menni... Elterveztem, hogy elmegyek Zadarig, ahol majd még1 pihenőnap alkalmával megnézem a várost, és a közeli Nin vízesést. De lehet 2 pihenőnap lesz abból... :)
Reggel megint csomagolás, és már előre félek a reggeli esőtől. Bár ma nem esett (!), holnap biztosan kapok majd egy kis áldást, érzem.

Grafur - 2007.08.12. 22:50

 

Először a nap számokban: Mai megtett km: 200 km (de az milyen......) Eddigi össz: 1028 km Mai start: 11 óra, finish: 18.30 Aztán szóban: Huh, hát tartalmas egy nap volt... Pedig kifejezetten rosszul indult. Bár nyugalommal tölt el, hogy az égiek törődnek velem, nem hagynak elszáradni, de köszönöm, nem kérek többet ebből a gondoskodásból! Reggel megint eső, mostmár a békés, sehova nem siető fajta... Még a tenger is lenyugodott, úgyhogy gondolkodtam is rajta, hogy maradok mlg, de erre elállt az eső, kisütött a nap... Értettem a célzást, húzzak onnan, össze is pakoltam, addigra már vízesre izzadtam magam a npsütésben. Ahogy tegnap elterveztem, GPS nélkül indultam, a hagyományos, táblákat figyelős technikával. Na, aztán emiatt Vrsarban fél órát és 10 km-t keringtem, Vrsart keresve... :) az egyik táblán még az volt, h Vrsar jobbra.. Én mentem is jobbra, aztán a többi tábláról eltűnt Vrsar. A hatalmas nudista kempinget megtalálva jöttem rá, h ott vagyok/voltam. Sebaj, biztos csak az előttem menő busz miatt nemláttam a várostáblát.. A városban nem álltam meg, csak az út széléről fotóztam párat. Ez után megnéztem a Limski fjordot, amit sehogy se bírtam lefotózni úgy, hogy vissza is adja azt a mesés látványt.. Aztán megérkeztem Rovinjba... Huh, az a város... Csodaszép! Leparkoltam a gépet szolidan a belvároba, és végre magyar hang: egy apuka jegyezte meg a fiának, hogy "ez ám az igazi motor",és amikor ránéztem, egy felfele mutató hüvelykujjal hangsúlyozta véleményét. A következő magyar szó az egyik kis utcában ütötte meg a fülem. Egy fickótól származott, aki a telefonjának üvöltötte, hogy "itt minden utca szűk, te hülye!". Na ez megadta az alap hangulatot. :) Valóban szűk minden utca, és ha nem kéne felfele mászni a templomhoz, akkor azt hinném, hogy Velencében vagyok. Teljesen velence hangulatú a város, ahogy az útikönyv is jósolta. Az idő ekkor kellemes, 23 fok volt, napsütés, minden jó! Jól éreztük magunkat a motorommal, vígan dolgoztak a lovak Puláig. Itt hamar meg is találtam az Amfiteátrumot, amit már láttam belülről, ezért most csak kívülről fotóózkodtam vele.. Aztán hopp, a háttérben viharfelők, és nagyon jönnek. Na, így aztán csak motorról néztem meg az egykori fórumot és a római templomot, mert pucolni kellett az eső elől. Irány Opatija! Megnéztem a térképen, hogy milyen településeket kell megejtsek, és hajrá! Hamarosan látom is az egyik falu nevét egy jobbra mutató táblán, minden más irányba csak autópályás tábla, hát akkor biztos ez az az út! (...) hát nem! Ezt sajnos kb 20-30 km után,és kb 5 térképen nem lévő falu után láttam be, ráadásul mintha rossz irányból sütne a nap. Már épp azon gondolkodtam, hogy bekapcsolom a GPSt,aztán a "Pula" tábla azonnali cselekvésre késztetett. Amint bekapcsoltam, utól is ért az eső, ami elől menekültem, így gyors útszéli átöltözés, majd hosszas szakadó esőben motorozás. Ez a hegyi szerpentineken, és a már emltett, különösen csúszós fehér betonon izgalmas dolog. Igaz, a kanyarokban fel volt marva, vagy ki volt cserélve nemcsúszósra. Aztán átérve egy hágón hirtelen elttűnt a rossz idő. Napsütés, meleg, lehet izzadni a meleg cuccban! Majd egy ismerős fjord: Zaljev rasa (asszem), itt is jártunk már! :) ezt elhagyva kezdődtek az igazi izgalmak: csúszós út, és kb 5 méterre lévő tenger (felülről nézve), ami még további 50 méterre volt igazából, csak épp lefelé. Baloldalt sziklafal, jobboldalt szakaddék, amitől olykor csupán térdigérő, 2-3 méterenként ismétlődő kőbuckák választottak el. Plusz a tudat, hogy milyen jól csúszik ez a beton... Na, innentől minden lélegzetvételnyi levegő tömény adrenalin volt, pedig mérsékeltem is a tempót egy 40-50esre. Fő az óvatosság. Aztán sikerrült megnyugtatnom magam, hogy ha leesnék, valszeg már nem élnék, mire vízbe érnék, így nem áll fenn a fulladás veszélye.. Innentől nyugodtan mentem tovább 40-50es tempóban, meg-megállva fotózni. A sok izgalom után aztán lekanyarodtam Opatijába, miután végigmentem a sok gyönyörű palotával ellátott tengerparti városon. Opátija még mindig szép, és a sok szép emlék felidézése annyira lekötött, hogy elfelejtettem megállni... :) Ekkor már fél szemem a Camping feliratú táblákat figyelte, de mindig csak táblák, kemping meg sehol. Opatiját már bőven elhagyva egy szép kis öbölnél megálltam fotózni,és inni... És nocsak, hát itt egy kemping! Viccesfiúk ezek: az "autokamp" tábla párméterrel a lehajtójuk UTÁN van... Ezért nem találtam én eddig egyetse. Innentől a szokásos: megkérdeztem menyi egy nap (12 € -sok!), aztán bejártam a kempinget, felderítve milyen is, és csak aztán csekkoltam be. Rapid sátorállítás, majd egy szintén rapid fürdés a tengerben, mert kutyahideg! Hiába, este fél8kor ez már csak ilyen...

Aztán egy kellemes konzervvacsi, behúzódva a sátorba, az eső elől... Már megint! Most viszont csak kis szemerkélés, de éppen elég. A kempingben magyarok is vannak, például a szomszéd is, aki látva egy kővel bénázásomat, felkínált egy kalapácsot. Ekkor még nem tudtuk egymás nációját, ezért én szépen angolul el is fogadtam, majd amikor visszaadtam, és beszélgettünk pár szót angolul, derült ki, hogy mindketten magyarok vagyunk... :) Holnapra egy újabb pihenő napot rendelek el, tetszik ez a hely. Igaz, itt valszeg nem fogok tudni netet szerezni, de ez majd egy kis WarWalking során kiderül. ha ezt olvassátok, az azt jelenti,hogy sikeres volt a net szerzés! :) Grafur - 2007.08.11. 22:35

Bezony, már megint szakad... De kezdem inkább az elejéről: Reggel úgy döntöttem, hogy maradok még egy napot, és gyorsan vissza is aludtam, fél 10ig.. :) Érdekes döntés ez, ugyanis a kempingi wc-t és zuhanyzót leginkább a tragikus szóval lehet leírni.. Mindezt napi 13 eurónak megfelelő pénzért, Porec legszélében. Ehhez képest a balatonparti 1900 Ftos sokkal jobb volt... De végülis megérte, mert Porec nagyon szép! A reggeli után egy könnyed kis tengerben lubickolással folytattam a napot, ami egészen más volt, mint amire számítottam: zavaros, rettentően zavaros. Ami végülis megmagyarázható: rendkívül gazdag az élővilág (rengeteg növény, és köztük halak), nameg hatalmas hullámok voltak (nem véletlenül). A nagy, olykor méteres, tarajos hullámok ellenére sokan voltak a vízben, szal gondoltam ez itt nem ritkaság. Fürdés után egy laza konzerv-ebéd, kemping-gázfőzőn melegítve, majd addig olvasgattam az útikönyveket, míg elindultam a belvárosba. Egy helyi hotelből szerzett brossúra szerint a legtávolabbi ponttól is csupán 45 perc gyalog a belváros. Nos, mint kiderült, majdnem olyan távol vagyok, ugyanis 40 perc alatt értem be. Itt első dolgom volt, hogy vmi gyors netet szerezzek, amivel elküldhetem a tegnapi postot, meg rendberakhassam a duplákat. Közben elolvastam a kommenteket is, nagyon örültem nekik! :) A fehér horvát beton tényleg mocskosuul csúszik, de szerencsére a hegyekben nem ilyen van, vagy ha mégis, akkor fel van marva. Ez után pedig nekiindultam a városnak a brossúra alapján. Ekkor már fekete felhők is jelezték, h valami készülődik, de szemmel láthatólag senkit sem érdekelt, ígyhát engemse. A történelmi óváros nézegetése közben már dörgött az ég, aztán amint szemerkélni kezdett, kerestem is egy nagy kaput az eső ellen, a 14. Századi városfal mellett. Az eső jött is, szepen lassan. Félóra áldogállás után enyhülni látszott, és elhagytam a biztos menedéket. Átmentem az óvárost jelentő félsziget másik oldalára, a jacht kikötőt fotózni, aztán megláttam a háttérben egy nem messze elhaladó hatalmas vihart. A szél egyszercsak irányt váltott, és hatalmas erőkkel kezdte hozni a nyakamra azt a vihart. Na, ekkor már futva menekültem a záporozó virágcserepek, napernyők és pincérek repülő tálcái között a kapuba. Hamarosan nagy, nemzetközi óvhely lett a kis kapuból. Menekült ide német, olasz, francia, horvát/szlovén, meg még kitudja milyen nációk.. Lettünk is kb 15-en, magyar mégis csak én voltam.

Az eső enyhülésével már rutinosan közlekedtem a városban, a maradék látnivaló után egyből megtaláltam a pékséget, ahol az eladó kérésemre kézzel felszeletelte a kenyeret. Persze még az pékségben is perfektül beszélnek angolul! A kenyér amit vettem, annyira illatozott a táskámban, hogy nem bírtam megállni, és az íze......hmmmm... Fantasztikus kenyerek vannak itt, meg is ettem hirtelen majdnem fél kilót. Jövetben viszont kezdtem aggódni a szélviharban eldőlt robogók, és táblák láttán.. Mi van, ha az én motorom is..jaj,a sátor! Na, visszafele már nem volt 40 perc, de szerencsére csak a ponyvát pakolta arrébb a szél, így eddig megúsztam egy apró beázással, de az esőnek még nincs vége... Na, ennyit mára, holnap talán Vrsar, Pula, és alvás valahol kicsit lejjebb, talán... Grafur - 2007.08.10 - 18:50 Kiegészítés: eső elállt, egy rongyá ázott kempingszéken és a sport cipőmön kívül semmit sem ért komolyabb víz. A kenyér meg elfogyott... Így járnak az ilyenek, ha egy légtérbe kerül velem. A városból visszaérkezés óta az eső elől menekülve a sátorban olvastam. Nincs is jobb ilyenkor egy kis "galaxis útikalauz stopposoknak" 4. kötettől... :) Nameg tervezgettem... Holnap Gps nélkül (mert egy kicsit butácska, és nem értünk egyet): Vrsar, Rovinj, Limski csatorna, Pula, majd kempingkeresés valahol Opatijában... Most pedig elszaladok netet lopni... :) 2007.08.10. - 21:50

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 150 km (de az milyen......)
Eddigi össz: 828 km
Mai start: 11óra, finish: 19.30 (pont mint tegnap)

Aztán szóban:
Hát izé, hol is kezdjem... Ma valahogy nem keringtek a fejemben blogolni valók menet közben, így nehéz mostnekikezdeni.. Ülök a tengerparton, 1 méterre a tengertől, és félre a sátramtól, a pda meg a motorról lógó töltőre van dugva, úgy ügyködök rajta. Közben itt a parton mellettem teljesen Jamie Winchesterre hasonlító banda zenél, szal a zene is jó. De nem jó kezdés ez, ugyanis a mainap korántsem volt ilyen laza, szal kezdem újra:
Reggel kénytelen voltam belátni, hogy fent a hegyek közepén hiába várom az eső végét, ha egyszer egy felhőben ülök... :) ígyhát az eső enyhébb pillanatait kihasználva elindultam a Pjedrama gradhoz. Odaérve végre hallottam magyar hangot, oda is csapódtam egy kedves kiscsaládhoz, akik éppen információhiányban küzdöttek. A pénztáros csajjal nehezen, de megértve egymást sikerült "student" jegyet vennem a várba és a cseppkőbarlangba össz10€-ért. Segítettem az újdonsült ismerősöknek jegyet venni, és innentől együtt néztük meg ezt a hihetetlen barlangvárat. Nagyon ajánlom mindenkinek, meseszép! Aztán együtt átmentünk a Postojna barlanghoz, ahol éppen utólért egy hatalmas fekete felleg. Sötétségbe borult minden, 2 órakkor, rögtön, miután parkolót találtunk... Így aztán ők bemenekültek az autóba, és mondták, hogy tartsak velük. Na, így sikerült majdnem szárazon megúsznom egy hatalmas, jégesős vihart.

A barlangnál már sajna szétváltunk, mert ők még kávéztak egyet,viszont a barlangban egy másik kedves családhoz csapódtam. Érdekes módon a hatalmas tömegből csak mi voltunk magyarok... Pedig ezt látni kellll! A barlang belsejébe kisvonat visz, ami mint egy vidámparki szellemvonat suhan a kis lyukakon át a csepkövek között, át hatalmas üregeken. Sajnos erősen érződött a dolog nagyipari biznisz szaga(siető idegenvezető, "nofoto", nagy vasútállomás suvenirrel, és az olykor cseppköveken átgázoló betonjárdák), de mindennek ellenére lenyűgöző és egyedülálló látvány! Ez után a tenger felé vettem az irányt. De nem ám a legrövidebb úton, hanem a hegyes-völgyes Isztria felé. Utólag bánom is meg nem is. Mesés itt a nyílt tenger, itt nincsenek előtte szigetek, ez tényleg igazi. Ezért tetszik is. Jó választás volt azért is, mert lenyűgöző volt a hegyeken keresztüljönni. Viszont itt sincs egy szál magyar se, és kicsit furcsa minden, az emberek is.

Mint a túra vezetője, és egyben egyetlen résztvevője , holnapra lehet elrendelek egy pihenőnapot. Ez csak azért nem biztos még, mert a sátram a part menti sétánynál fekszik, ezért kicsit zajos. Lehet ezért tovább állok majd Porectől.

Amúgy netet a wififofum nevű progival szerzek, ami megállás nélkül figyeli az étert,és jelez, ha mondjuk WEP nélküli netet talál.. Vagy épp megjegyzi a koordinátáit a helynek, ha épp nem használja más progi a Gps-t. Így bukkantam rá ma is egy wifipontra, ahova még reggel elmegyek ezt elküldeni.. :)

Grafur - 2007.08.09. 23:50

Hoppá, most látom, h pár bejegyzés többször is elment... Sorry! megpróbálom javítani... :)

Eddig szerencsémre út közben nem esett az eső, most viszont tegnap este óta kitartóan szakad... Lehet ez még egy napnyi maradásra bír, itt, Szlovéniában, pedig a tenger csupán százvalahány kilométer (hegyi szakasz). Így volt ez tegnap, a balatonnál is, ám ott hipphopp kisütött a nap. Na,erre itt nem sok remény van, bár most éppen enyhül.
Jaigen, a motor se szereti ezt az időt, hidegen az istennek sem indult tegnap.. Tologattam, és még úgy sem akart, végül egy német pacák jött, és megtolt... :)
Itt szerencsére van lejtő!

Grafur 2007.08.09. - 8:40

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 388 km
Eddigi össz: 678 km
Mai start: 11óra, finish: 19.30

Aztán szóban:
Szlovénia szép! Mitöbb.. A határ hirtelen jött előre ki sem volt táblázva,és vele együtt hirtelen változott sok más is. Például a táj: hirtelen minden telek szépen gondozvva, rajtuk dolgozó emberek, a településeken mindenhol járda, és például a kerítések is összementek. Sehol egy drótkerítés, kapu se mindig, ahol mégis van, ott meg nyitva van, sarkig. Így például nem kell távirányítós kapunyitó... :)
Az utak is megváltoztak, sőt: ég és föld! Az erdei másfélsávos kisutak minősége is tökéletes (magyar viszonylatban), a többi meg asztallap. Még Mo.-n a hatalmas nyomvájúkkal küzdöttem, itt meg még a kátyú is ritka. Érdekes még, hogy itt nem 40essel vannak kitáblázva a falvak, hanem 70essel. Sokkal ésszerűbb, és betarthatóbbak a sebesség korlátok.
A forgalom is gyér, csak a határ körül volt nagy kamion forgalom, ott aztán kapaszkodtam is rendesen.
Amúgy a táj mesés, és a GPS is jól navigál. Keresztülnavigált a már említett erdei kis úton, amiért eleinte mérges voltam (néha nagy teherautó szembe), de aztán a látvány kárpótolt!
Celice (vagymi) után meg végig az autópálya mellett, alatt, fölött ment az út. Ha 30 hatalmas viadukt alatt nem mentem át, akkor egy alatt se. Volt, ami alatt 2x is. :) ezeket sajna nem fotóztam, inkább csak ámultam... :)
Csupán Ljubjanában volt, ahol le volt zárva az út, amin mentem volna.. Sebaj, "újratervezés", aztán oké, de valahogy csak kavarogtam még egy kicsit. Különösen fura, amikor ki van írva, Postojna balra (oda megyek), a GPS meg navigál egyenesen. Hittem neki, és végülis itt vagyok, szal igaza lehetett, bár sok dolog nincs a téképen, hiába a legújabb... A kemping viszont rosszul volt benne (ezt külön töltöttem rá), egy röpke 20-30 kmrel arrébb volt... :-/
Nagyon kellemes ez a kemping, igaz kint van az erdő közepén, így sehol sincsen wifi..viszont tökjó a zuhanyzó, van mosógép is, sőőt még konyha is gázfőzőkkel.. Hoppá! Sajna a post elküldésére egyik se jó, így majd csak holnap!

Amúgy furcsa dolog ez az egyedül motorozás. Végülis tudtam, hogy az lesz, de vannak új dolgok. Magyarországon kifejezetten rossz érzés volt, és amikor elhagytam tudatosult bennem, hogy mostmár csak magamra számíthatok. Ez kellemetlen érzés, viszont lelkesített a tudat amikor láttam változni a tájat, hogy a kaland most kezdődik. És tényleg!:) persze jobb lenne mondjuk egy barátnővel, de akkor már úgy, hogy ő is saját motorral. Az enyém megtelt, Full&Down!
Így, zenével pedig egészen más a világ! Induláskor persze most is gond volt, a házi némító kapcsoló megadta magát...piszkálgatás után sem jött rendbe, ígyhát kiiktattam, nem némítunk, punktum! Az új headset kicsit halk, de sikerült úgy betenni, h kevésbé lapítja szét a fülem. Az előző tegnap a 2 dimenzió negarív oldalára nyomta a fülemet... Fájdalmas dolog!

Végül pár tegnapi kép:





Grafur - 2007.08.08. 23:00