Először a nap számokban:
Mai megtett km: 150 km (de az milyen……)
Eddigi össz: 828 km
Mai start: 11óra, finish: 19.30 (pont mint tegnap)

Aztán szóban:
Hát izé, hol is kezdjem… Ma valahogy nem keringtek a fejemben blogolni valók menet közben, így nehéz mostnekikezdeni.. Ülök a tengerparton, 1 méterre a tengertől, és félre a sátramtól, a pda meg a motorról lógó töltőre van dugva, úgy ügyködök rajta. Közben itt a parton mellettem teljesen Jamie Winchesterre hasonlító banda zenél, szal a zene is jó. De nem jó kezdés ez, ugyanis a mainap korántsem volt ilyen laza, szal kezdem újra:
Reggel kénytelen voltam belátni, hogy fent a hegyek közepén hiába várom az eső végét, ha egyszer egy felhőben ülök… 🙂 ígyhát az eső enyhébb pillanatait kihasználva elindultam a Pjedrama gradhoz. Odaérve végre hallottam magyar hangot, oda is csapódtam egy kedves kiscsaládhoz, akik éppen információhiányban küzdöttek. A pénztáros csajjal nehezen, de megértve egymást sikerült “student” jegyet vennem a várba és a cseppkőbarlangba össz10€-ért. Segítettem az újdonsült ismerősöknek jegyet venni, és innentől együtt néztük meg ezt a hihetetlen barlangvárat. Nagyon ajánlom mindenkinek, meseszép! Aztán együtt átmentünk a Postojna barlanghoz, ahol éppen utólért egy hatalmas fekete felleg. Sötétségbe borult minden, 2 órakkor, rögtön, miután parkolót találtunk… Így aztán ők bemenekültek az autóba, és mondták, hogy tartsak velük. Na, így sikerült majdnem szárazon megúsznom egy hatalmas, jégesős vihart.

A barlangnál már sajna szétváltunk, mert ők még kávéztak egyet,viszont a barlangban egy másik kedves családhoz csapódtam. Érdekes módon a hatalmas tömegből csak mi voltunk magyarok… Pedig ezt látni kellll! A barlang belsejébe kisvonat visz, ami mint egy vidámparki szellemvonat suhan a kis lyukakon át a csepkövek között, át hatalmas üregeken. Sajnos erősen érződött a dolog nagyipari biznisz szaga(siető idegenvezető, “nofoto”, nagy vasútállomás suvenirrel, és az olykor cseppköveken átgázoló betonjárdák), de mindennek ellenére lenyűgöző és egyedülálló látvány! Ez után a tenger felé vettem az irányt. De nem ám a legrövidebb úton, hanem a hegyes-völgyes Isztria felé. Utólag bánom is meg nem is. Mesés itt a nyílt tenger, itt nincsenek előtte szigetek, ez tényleg igazi. Ezért tetszik is. Jó választás volt azért is, mert lenyűgöző volt a hegyeken keresztüljönni. Viszont itt sincs egy szál magyar se, és kicsit furcsa minden, az emberek is.

Mint a túra vezetője, és egyben egyetlen résztvevője , holnapra lehet elrendelek egy pihenőnapot. Ez csak azért nem biztos még, mert a sátram a part menti sétánynál fekszik, ezért kicsit zajos. Lehet ezért tovább állok majd Porectől.

Amúgy netet a wififofum nevű progival szerzek, ami megállás nélkül figyeli az étert,és jelez, ha mondjuk WEP nélküli netet talál.. Vagy épp megjegyzi a koordinátáit a helynek, ha épp nem használja más progi a Gps-t. Így bukkantam rá ma is egy wifipontra, ahova még reggel elmegyek ezt elküldeni.. 🙂

Grafur – 2007.08.09. 23:50

Hoppá, most látom, h pár bejegyzés többször is elment… Sorry! megpróbálom javítani… 🙂

Eddig szerencsémre út közben nem esett az eső, most viszont tegnap este óta kitartóan szakad… Lehet ez még egy napnyi maradásra bír, itt, Szlovéniában, pedig a tenger csupán százvalahány kilométer (hegyi szakasz). Így volt ez tegnap, a balatonnál is, ám ott hipphopp kisütött a nap. Na,erre itt nem sok remény van, bár most éppen enyhül.
Jaigen, a motor se szereti ezt az időt, hidegen az istennek sem indult tegnap.. Tologattam, és még úgy sem akart, végül egy német pacák jött, és megtolt… 🙂
Itt szerencsére van lejtő!

Grafur 2007.08.09. – 8:40

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 388 km
Eddigi össz: 678 km
Mai start: 11óra, finish: 19.30

Aztán szóban:
Szlovénia szép! Mitöbb.. A határ hirtelen jött előre ki sem volt táblázva,és vele együtt hirtelen változott sok más is. Például a táj: hirtelen minden telek szépen gondozvva, rajtuk dolgozó emberek, a településeken mindenhol járda, és például a kerítések is összementek. Sehol egy drótkerítés, kapu se mindig, ahol mégis van, ott meg nyitva van, sarkig. Így például nem kell távirányítós kapunyitó… 🙂
Az utak is megváltoztak, sőt: ég és föld! Az erdei másfélsávos kisutak minősége is tökéletes (magyar viszonylatban), a többi meg asztallap. Még Mo.-n a hatalmas nyomvájúkkal küzdöttem, itt meg még a kátyú is ritka. Érdekes még, hogy itt nem 40essel vannak kitáblázva a falvak, hanem 70essel. Sokkal ésszerűbb, és betarthatóbbak a sebesség korlátok.
A forgalom is gyér, csak a határ körül volt nagy kamion forgalom, ott aztán kapaszkodtam is rendesen.
Amúgy a táj mesés, és a GPS is jól navigál. Keresztülnavigált a már említett erdei kis úton, amiért eleinte mérges voltam (néha nagy teherautó szembe), de aztán a látvány kárpótolt!
Celice (vagymi) után meg végig az autópálya mellett, alatt, fölött ment az út. Ha 30 hatalmas viadukt alatt nem mentem át, akkor egy alatt se. Volt, ami alatt 2x is. 🙂 ezeket sajna nem fotóztam, inkább csak ámultam… 🙂
Csupán Ljubjanában volt, ahol le volt zárva az út, amin mentem volna.. Sebaj, "újratervezés", aztán oké, de valahogy csak kavarogtam még egy kicsit. Különösen fura, amikor ki van írva, Postojna balra (oda megyek), a GPS meg navigál egyenesen. Hittem neki, és végülis itt vagyok, szal igaza lehetett, bár sok dolog nincs a téképen, hiába a legújabb… A kemping viszont rosszul volt benne (ezt külön töltöttem rá), egy röpke 20-30 kmrel arrébb volt… :-/
Nagyon kellemes ez a kemping, igaz kint van az erdő közepén, így sehol sincsen wifi..viszont tökjó a zuhanyzó, van mosógép is, sőőt még konyha is gázfőzőkkel.. Hoppá! Sajna a post elküldésére egyik se jó, így majd csak holnap!

Amúgy furcsa dolog ez az egyedül motorozás. Végülis tudtam, hogy az lesz, de vannak új dolgok. Magyarországon kifejezetten rossz érzés volt, és amikor elhagytam tudatosult bennem, hogy mostmár csak magamra számíthatok. Ez kellemetlen érzés, viszont lelkesített a tudat amikor láttam változni a tájat, hogy a kaland most kezdődik. És tényleg!:) persze jobb lenne mondjuk egy barátnővel, de akkor már úgy, hogy ő is saját motorral. Az enyém megtelt, Full&Down!
Így, zenével pedig egészen más a világ! Induláskor persze most is gond volt, a házi némító kapcsoló megadta magát…piszkálgatás után sem jött rendbe, ígyhát kiiktattam, nem némítunk, punktum! Az új headset kicsit halk, de sikerült úgy betenni, h kevésbé lapítja szét a fülem. Az előző tegnap a 2 dimenzió negarív oldalára nyomta a fülemet… Fájdalmas dolog!

Végül pár tegnapi kép:

Grafur – 2007.08.08. 23:00

Igen, még csak Balaton… Nagykanizsáig volt ma tervbe véve, de 80 km-rel a cél előtt elcsábultam… Najó, az igazság az, hogy már fájt mindenem, meg kezdtem nyűgös lenni zene nélkül. Jahogy még nem is mondtam?!
Az indulás pillanatában derrült ki, h nincs hang a headsetben.. Vmi gebasz van vele..persze csúszásban volttam, meg idegben is.. De ez, az ÚJ headset, tényleg halott, nincs mese.. A sisaknál a csatlakozó után csakúgy meghalt a vezeték. Budapestten az eső elől menekülve kénytelen volttam másikat venni… Ezt meg még be kell reggel szerelni.
A holnapi etap sok… Nagyon. A gps szerint 7 órás az út +pihenők. Valszeg sak este érnék postojnához, ezért majd inkább egyből lesátrazok, és csak másnap megyek barlangozni, meg tengerezni… 🙂

Itt, a balatonlellei kempingben alig hallani magyar szót. Minden csupa kaufen, frei meg spielen… Hiába, magyar szóért le kell menni a Horvát tengerpartra.amúgy a Balaton jó, kellemes hőmérsékletű, és mivel egyedül voltam a vízben a környéken, még tiszta is! Tetszik. 🙂

A kemping területén még wifi is van, de csak a fizetős-tcomos. Valszeg ezt az üzenetet majd csak holnapp reggel fogom elküldeni, pakolás után. Reggel még útvonalat nézek,headsetet szerelek, majd búcsú a Balatontól, és irány Szlovénia. Első megálló valszeg majd a Nagykanizsai TESCOOOO… 🙂

Jaigen, készült pár fotó is, de lusta vagyok most kártyát cserélgetni,meg méretezgetni,inkább pihenek…

Grafur               2007.08.07. 22:02

Atyaég, őrült vagyok. Ránézek a motoromra, és … őrült vagyok! Szegény gépet így megpakolni… Full&Down, ahogy a tengerészek mondják.. Ha most kicsit többet ebédelek így indulás előtt, akkor kész, nem indul el.

Akartam képet berakni róla, de most nem tudok, majd később, a fotó már elkészült, de ha most letölteném a képet, akkor tuti itthonmaradna a fényképezőgép.

A tegnapi idegesség mára egy apró gumóvá varázsolta a gyomromat, és szinte a hangszálaimig felnyomta. Ideges vagyok, de nagyon. Fene se tudja miért, tán mert ilyet még nem csináltam, és tán mert ismeretlen kihívások elé nézek, és a sok-sok baráti bátorítás, óva intés egy kis saját emésztési folyamattal bontotta le az ömbizalmam maradványait. Na, de majd ha már motoron ülök. Minden jó lesz, rózsaszín lesz a világ!

Sziasztok!