Év szerinti archívum: 2010


Fotókiállítás beharangozó 1

Épp csak pár hónapja ért véget életem első fotókiállítása (július közepén), és máris nagy szervezésben zajlanak a következő előkészületei. A “GrafUr útját járva” című kiállításom bemutatkozó jellegű lesz a budapesti közönség számára, és a Montázs Teaház és Galéria fog neki helyet adni 2 héten át. (Ami a Nyugati pályaudvartól egy rövid sétával megközelíthető.)

Ez egy valódi belső békét, otthonos, kedélyes környezetet nyújtó, galériázott kis teaház, ami teljes mértékben a „pennys” (filléres) egyetemek hangulatát idézi. A legalább száz évvel ezelőtti Angliában ilyesmi helyeken lehetett 1 pennyért teát kapni, és mellé újságot olvasva kellemesen ellazulni. E „vendéglőfélék” rövid időn belül a politika, a művészet és a tudomány vitaműhelyeivé váltak, majd a különböző tudományok képviselőinek törzshelyei és klubok előfutárai lettek. Ebből kifolyólag a teaház rengeteg kulturális programot támogat. Vannak itt nyelvi beszélgetős klubok, unplugged koncertek, valamint teret ad a fiatal és örökifjú vizuális (fotó-, képző- és ipar-) művészek bemutatkozásainak.

Ilyen apropóból kerül sor az én kiállításomra is, amelyen az első, egri bemutatkozás után, túl a vegyes témájú útkeresésen, az utazásaim alkalmával készített fotóké lesz a főszerep. A bemutatkozó jellegnek eleget téve természetesen helyet kapnak majd riport-, makró- vagy éppen portréfotóim is.

A megnyitó utáni koncert plakátja

A kiállítást 2010. október 16-án, szombaton 18 órakor Pölczman Balázs ex-Közhír -főszerkesztő fogja megnyitni,

és a utána egy unplugged koncertre is érdemes lesz maradni, ami 21 órakor kezdődik. A kiállítás természetesen díjmentesen látogatható, mintegy két héten át (október 30-ig), nyitvatartási időben.
Mindenkit szeretettel várok! 🙂

Tehát mégegyszer, helyszín:
Montázs Teaház és Galéria: 1064 Bp., VI. ker., Vörösmarty u. 75.
Nyitva tartás: hétfőtől szombatig 12:00-22:00
www.montazsteahaz.hu

Megnyitó: 2010.10.16, 18 óra; a kiállítás 2010.10.30-ig díjmentesen megtekinthető!

Facebook esemény oldala


Wifi

Kéremszépen, van már ingyen WiFi a volánbusz járatain is! Edig csak az Agria Volán buszain lehetett élvezni ezt az extra szolgáltatást, de most már a volánbusz is felzárkózott, és így a jóféle (bár kínai) KingLong buszokon is lehet wifizni pl az autópálya, vagy éppen a semmi közepén! (mint nost én)
Ráadásul még egész gyors is a Vodafoneos free wifi! 🙂 Ez már döfi!


Csakazértis!!!

Rajtam ugyan nem fog ki a dög májkroszoft (ellenben minden más..)!

Csak elkészültem a múltkor elszállt anyaggal! A hibámból tanulva ezúttal oldalanként mentettem, így vagy 20 verzió készült, amelyekről a word automatikusan csinált mellé 1-1 biztonsági másolatot, valamint a windows ezen partíción automatikusan mentette a fájlok verzióit, legalább 3 verzióig visszamenőleg. Velem nem cseszik ki mégegyszer!

Hátam közepére kívántam ezt az újragépelést, tényleg minden bajom volt tőle… Olyannyira, hogy a lázmérőt épp most a hónom alól kivéve 37,8°C-ot mutat… Hmm.. Tényleg ennyire utáltam volna?! 🙂

Na, mindegy, kész, ez a lényeg. Bármi áron is. Volt ez a 37,8 munka közben 38,1 is, de akkor is kész… Már csak egy alig 20 oldalas, döntő többségében szöveges gépelni való van levezetésként, és kész…. többé ilyet nem csinálok! 😀


Az ország legjobb motoros etapja 1

A hétvégén többször is kint voltam a Bükkben, és amikor az éjszakai fotót készítettük apummal, akkor jegyeztem meg neki, hogy milyen furcsa, hogy a Felsőtárkány-Lillafüred utat nem nagyon ismerik a motorosok, és nem fedezték még fel… Tettem mindezt a kijelentést úgy, hogy fényes nappal már rég jártam arra, és úgy, hogy rég volt már, amikor az ismerősöknek beszéltem róla, és fogalmuk sem volt, hogy hol is van az az útvonal.

Nos, aztán vasárnap gurultunk egyet arra, és uhaaaa….. Kissé meggondolatlan volt a korábbi kijelentés, ugyanis alig győztem a kormányt fogni, annyiszor kellett inteni szembejövő motorosnak (egy szitáló MZ-vel pedig külön izgalmas kanyarban félkezezni 🙂 ). Rengetegen, csoportokban, sőt, fürtökben rajzottak a motorosok a hosszú hétvégén a Bükk legszebb, és az ország legjobb motoros útján. Oké, most biztosan felhorkannak, és túlzásnak vélik ezt a kijelentést, de ekkor kérem most ezeket, hogy először próbálják ki, és utána ha még mindig felhorkannak, akkor jelezzék felém, hogy hol van ennél jobb út!

Sokfelé jártam már az országban motorral (na és persze körülötte is), legszebb hegyvidékeink legtöbb kanyarját kipróbáltam már, de istenbizony nem tudok egy jobbat se mondani ennél a Bükki úttól. Tavaly újították fel (egy pár kilométeres szakasz kivételével), és bár van belógó növényzet miatt beláthatatlan kanyar, van néhol (bár most ritka kevés helyen) kavics felhordás, de ez csupán pár kanyar élvezetét rontja el, míg a többi száz felejthetetlen élményt nyújt.

Tavaly még szinte senki nem ismerte az ismerősi körből, mára azonban már mindenki kipróbálta, legalább egyszer. Egyértelműen felkapott hely lett hirtelen, aminek sajnos van egy hátulütője is: megnőtt az őrült “donor”-ok száma is. Több kanyarban is úgy jöttek szembe, hogy már átlógott az én sávomba, sőt volt, hogy tán csúszott is… Ezúttal én csak megijedtem a helyzettől, de ha egy busz, vagy egy rettegett sóderszállító kamaz lett volna alattam, akkor lehet a szembejövő motoros fogai közül kellett  volna kipiszkálni a 3-ast a “KAMA3” feliratból…
És bár most ez itt lehet viccesen hangzik, de akkor elég meredek helyzetnek éreztem, mert elég egy pici, apró kavics, vagy egy pár milliméternyi por, és máris összekötöttük volna nemlétező bajszunkat a kanyarban…

Egy szó mint száz: Motoros szívvel ajánlom mindenkinek ezt a látványos, és adrenalin bomba útszakaszt, és egyúttal megkérnék mindenkit arra, hogy a kipróbálás alkalmával inkább a tájat és a látványt élvezze, a kanyarokat elég lesz a második körben, amikor már ismeri egy kicsit az útszakaszt!


Mánia?

Hajnal 1-kor felkelni, fél2-kor autóba ülni, hogy 2-re az erdő közepén, a Bükkben legyünk, majd a fényképezőgépet beállítva fél órát várni a fotó elkészültéig, apummal kettesben (akinek ma születésnapja is van), minek számít?

3-ig két fotó készült, utána pedig még kísérletezgettünk a környék, Hereg rét, bevilágításával, ami komoly teljesítményű reflektorral is csak mérsékelten sikerült. A két kép mindenesetre egész jó lett, bár még korántsem olyan, amilyet készíteni szeretnék… De legalább körvonalazódtak a tervek.