A Project előző bejegyzései: http://grafur.freeblog.hu/tags/tuning/
Végre, kb egy hónap után újra otthon voltam, hogy összerakhassam a vasparipát, és lezárva a tuning projectet, feljöhessek vele Budapestre. Szombat reggel fogtam neki a szerelésnek, kezdésnek a hátsókerék kivételének. Új hátsógumit kapott a gép (ráfért), amit még pár hónapja vettem vaterán 8000 (!!!) FT-ért ajándék új belső gumival és benne a postaköltséggel is. Más szóval: 8000 Ftért vettem házhozszállítással azt, amit bolban most 14400 + 2000 Ft-os áron tudtam volna megvenni (igaz, ez jelenlegi ár (köszi válság!), akkor még csak 9 ezer volt a külső gumi, és 1500 a belső).
Miután megkapta az új hátsó gumit, leszereltem a régi dobozt, és így egy kis időre a pótféklámpát is. Az előző dobozom vándorol át apum gépére, itt pedig jöhetett az új doboz helyének előkészítése, ami a pótféklámpa átszerelésével kezdődött. Ez után jöhetett a gép összerakása. Kis küzdelem árán gond nélkül felment a szívászajtompító, majd a légszűrő, és amikor végre felkerült az ülés is, lelkesen próbáltam indítgatni a gépet.
(Igen, így nagy a doboz, de állítólag, ha felülök nem tűnik nagynak)
Szivató, 1-2 rugás, de semmi… Még 1-2, aztán még 10-20, és akkor sem. Kezdtem nekikeseredni, hogy most miért nem indul. Első reakcióként megnéztem a gyertyát, van-e szikra. Van! De még mekkora! Sub-ee elektromos gyújtásának köszönhetően akkora szikra van, hogy jóformán csak azzal is tudna menni a gép, benzin nélkül! 😀
Szikra tehát volt, a gyertya viszont nem volt lucskos.. A karbi megpiszkálása után kiderült a turpisság: a sok-sok közdarab és barkácsolás ellenére a szivató bowden még mindig hosszú, és nem húzta fel a szivatót.. 🙁 A megoldás pár nagygázas rárugás lett gyújtás nélkül, így tulajdonképpen nem is kell az a szivató. Bowdent viszont csinálni kell hozzá és a gázhoz is.. Van valakinek ötlete hozzá, hogyan, kivel, hol?????
(Ideiglenes bowden megoldás, ideig-óráig.. Ide kellene egy végleges!)
Nagy lelkesedéssel öltöztünk be apummal, és indultunk tankolni, hogy csapassunk egy kört. A gép azonban hörgött, szenvedett, és 4000 környékén minden alkalommal meghalt. Nem karburátor hibának tűnt, sokkal inkább gyújtás- vagy gyertyahiba tüneteit hozta a jelenség. Tankolni csak elmentünk, és utána még egy kicsit próbálkoztunk, de a dolog nem lett jobb.
Vissza a garázshoz, majd egy gyors gyertya csere (darabokban csüngött rajta a korom), majd pedig főfúvóka csere, kisebbre, és láss csodát! Pöcc-röff, és hibátlan felpörgés! Próbakör az utca végében, a gép 100-ig negyedikben gond nélkül gyorsul. (eddig nem ismertem a "túl sokat kap" jelenséget… hát mostmár tudom, hogy valójában ez volt az.)
(Innen látszik, hogy még a kissebbik, 140-es fúvókával is sokat kap… – fekete gyertyakép!)
Tehát menetkész! Ami azt jelentette, hogy irány haza, gép felpakol, és indulás Budapestre.
Az új, 60 literes doboz most kicsinek bizonyult, mert annyi cuccom lett végül, hogy nem fért bele minden. Így felkerült a gépre a tanktáska is, amit ráadásul nagy méretre kellett nyitni, és még mögém is felkerült egy plusz sisak és a sulis dzsekim a hátsó ülésre. "Kicsit" tele volt a gép…
Így indultam el este 6 órakkor Budapestre. A gép eleinte kicsit fuldoklott, majd menet közben, Gyöngyöstől kicsit javult. 110-ig negyedikben szó nélkül gyorsul, úgy felpörög 7 ezerig, mint eddig sose. Ötödikben viszont fuldoklik, nem szereti ott a nagy gázt, tehát még mindig sok neki az üzemanyag. Sötétben már nem volt kedvem fúvókát cserélni, így maradt ez a nagy (140-es), és maradtam 90-100 közötti tempón. Így, nyakig felpakolva is gond nélkül vette negyedikben, a 90-et tartva az emelkedőket, sőt a Gyöngyösi emelkedőn (hosszú, szenvedős), 90-ről 100-ra gyorsítva még előzni is tudott, tehát lényegesen erősebb! – csak még hangolni kell.
"Vicces" dolog volt, hogy Gyöngyösig jóformán zéró forgalom volt, így ha az autósok nem is, az állatvilág ellenem volt. Rögtön Eger után pár madár akart nekem jönni, akik miatt le kellett fékezzek, hogy ne üssem el őket, ahogy átrepülnek előttem. A Kál-Kápolna felé vezető egyenesben kb 3 róka akart kijönni elém, majd a vasúti átkelőnél egy óriási méretű madár repült felém oldalról. Hatalmasat fékeztem, így elkerültük az ütközést, a madár berepült elém, és valami eszméletlen módon, kb 7-10 másodpercig repült előttem, kb 60-as tempóval, alacsonyan az út fölözz. Alig győztem fékezni… Fejmagasságban volt, szóval nem esett volna jól. Nem tudom mi lehetett, méretre elég nagy volt, sas/bagoly/fácán… Vicces volt nézni hátulról, ahogy ott repül tőlem alig pár méterre egy ekkora nagy madár. Szerencsémre egy óvatos dudálás után irányt váltott, így újra felvehettem az utazótempót.
A Ludasi elágazás után, az íves Gyöngyös felé vezető elkerülőn pedig egy őz próbált leszedni a motorról. Éppen csak a szembejövő autó fényében láttam meg, hogy konkrétan előttem áll az úton keresztben egy őz. Nagy fék, majd reflektorral villogás után szerencsére leszaladt az útról, így innentől Gyöngyösig már csak 2-3 róka próbált megszívatni.
Nem tudom mi volt ma, de Gyöngyösön már kezdtem azon gondolkodni, hogy mit tettem az állatvilág ellen, hogy most mindenki ellenem van…
Gyöngyösről kiérve szerencsére már nagyobb forgalom volt (ennek is jó régen örültem ennyire), és innentől már csak az állat autósok jelenthettek gondot.
Egészen a Budapest előtti Kerepesig különösebb érdekesség nélkül jöttem, mígnem egy pirosnál álló teljes autósort megelőzve beálltam egy szép hondás mellé. Zöldnél csak finoman indultam, nehogy azt higgye, hogy versenyezni akarok, de csak nem előzött meg. Egyszercsak dudál, mondom mi a fene. Felnyitom a sisakot, mutatom, hogy jöjjön mellém, mellém jön, erre a másik motoros: "Nem te vagy a GrafUr?" …. 😀 Mély döbbenés részemről, és csak egy halk "De igen, én vagyok", válasz, majd egy intés, hogy álljunk le oldalra.
Megállok, gép leállít, és a dudáló motoros bemutatkozik: Mzsombor, a BME Angyalai klubból, akivel ugyan még sosem találkoztam, de miután végigolvasta a blogomat felismerte az új dobozt és a megpakolt MZ-t. (nem vagy semmi, Zsombor! :D) Ki gondolta volna?! 🙂
Na, úgyhogy Kerepesen félreállva egy 20-30 percet biztosan elbeszélgettünk, megnéztem a gyönyörű Honda VFR-jét, csorgattam a nyálamat a hangjára, majd elindulva egy pár kilométert közösen motoroztunk kicsit a Budapest Táblán túlig.
Hazaérve kidőltem, hosszú volt a nap. A gépnek sikerült egy jó helyet találni, innentől itt pihenget egy darabig, és várja hogy megkapva a kisebb főfúvókát tökéletessé váljon a Tuning Project. Bár igazság szerint az igazi megoldás NEM a kisebb főfúvóka, hanem a több levegő lenne. Ehhez a szívászajtompítót kellene átalakítani nagyobb furatúra, valamint megoldani a többlet levegőt a légszűrőn keresztül. Na, hát ez, a tökéletes megoldás még várat magára, de előbb utóbb ezt is megcsinálom majd!
