Kategória szerinti archívum: Biciklis

Megdupláztuk a biztonságot!

This entry was posted in Biciklis and tagged bicikli biciklilopás biztonság lopás u lakat zár

Miután Takinak a VII. kerületben a vasráccsal lezárt folyosóról az ablaka alól lopták el a biciklijét, mégjobban elkezdtem aggódni (még a rémálmos postban leírtaknál is jobban). Ezért rögtön próbáltam kitalálni valamit, hogyan védjem az én kis közel értéktelen "ferrárimat" (csak a színe miatt). Kezdésnek alaposan utánanéztem, és kiderült, hogy még ez az olcsó Tesco-s U lakat is jobb, mint bármelyik sodrony lakat! .. már ami az elvágást illeti. Elvágni biztosan nem lehet! Kiderítettem, hogy készülnek U lakatok alumíniumból (mint a LIDL-ös U-lakat), ami a puhasága miatt könnyen vágható, ezért ki kellett derítsem miből van az enyém… Egy criticalmass.hu-s fórumozó tanácsára egy kicsikét megpiszkáltam a lakatomat egy nagyon nem látható helyen (a zárba benyúló résznél).

Vasfűrésszel megkapva azonnal leugrott a krómozás, alatta a réz-szulfidos bevonat volt, és az alatt egy kicsit gyengéden, de felkeményített (edzett) acél. Kemény 10-20 perces fáradságos munkába telt, hogy legalább egy valamirevaló horzsolást okozzak a felületnek, szóval vágás ellen biztosítva vagyunk! (Komoly erővel nekiesve is több lenne 10 percnél az elvágása!!!!)
Csavarásra sem lehet panasz, igen nagy erőket (egy másik U lakatot) bevetve sem lehetett elcsavarni a masszív, 12 mm átmérőjű, viszont hosszú U vasat. Nem csavarodott!

Ezek után már csak egy dolog maradt, mégpedig a zár.. Nos, ennek tesztelése nem áll módomban, mivel nem értek hozzá… Ez valószínűleg egy garantált gyengepont.. Így hát biztos, ami biztos, kaptam anyumtól még egy U-lakatot (ezúttal már csak 990 Ft-ért vásárolva a TESCOban), és ezzel is lezártam a bicajt az állandó pihenőhelyén…Pár napon belül szerzek fekete festéket, amivel alaposan lefestem a két lakat kék részét, amivel máris megszűnik a gagyi jellege (de tényleg!), majd pedig valahogyan szereznem kellene rá egy "ABUS" matricát…. Ezzel már képezne a két, feketére lefújt, komoly márkájú lakatnak álcázott gagyi lakat akkora elrettentő erőt, hogy esze ágába se jut a tolvajnak a közelébe jönnie. Ja, és még van egy sodrony lakat, amihez ugyan nincs kulcsom, de mindig odahúzom a korláthoz.. 🙂

Így hát a bicaj az állandó helyén 2 komolynak álcázott gagyi U-lakattal van zárva, plusz egy optikai tuning sodrony lakat álcával..
Két ekkora batár U-lakatot azonban nem hordok magammal, így majd még a mozgás közbeni dupla zárásra kell valamit kitaláljak…

Ja, amúgy a bringalakat.hu és a criticalmass.hu/lakat oldalakról megtudtam, hogy elég jól elriasztja a tolvajokat egy alaposan (és csúnyán) felmatricázott bicikli. Már csak azért is, mert a matricákat nehéz a lopás után levakarni, és ugya az ilyennek büdös a munka, nem akar dolgozni vele. Ezért most biciklis matricákat keresek a "ferrarim"-ra, ha van valakinek, szóljon! 🙂 🙂

Járda vs úttest 2

This entry was posted in Biciklis and tagged biciklizés budapest járda körút úttest

Most először mentem a körúton is (majdnem végig) az autók között biciklivel, viszont arra a
megállapításra jutottam, hogy ez így talán még lassabb is, mint a
járdán, a gyalogokat lassan kerülgetve tekerni. Pedig a körúton, az
autók közt is végig 20-25-ös tempóval jöttem, nehogy letúrjanak (megj:
AZ AUTÓK IS ENNYIVEL MENTEK, amikor éppen nem álltak, szal grat az autósoknak!), és ugye amikor csak lehetett, akkor az
álló kocsisor mellett szépen eltekertem. Viszont igen sokszor tartott
fel a forgalom, vagy az azt irányító lámpa (pl zebra miatt), míg a
járdán lassan és nyugisan tekerő biciklissel egyszerre értünk a
Blahára…..

Ráadásul én az állandó kigyorsítás-tekerés mint állat-lelassítás tempó miatt leizzadtam, mint a ló, míg a járdán tekerő vigyorogva kerülgette a gyalogokat, komótos tempóban (ahogy eddig én is tettem)

Szóval mond mindenki amit akar az "úttesten tekerj, ott úgyis gyorsabb"
dologról, én maradok továbbra is a kellemesen széles körúti járdán,
lassan, gyalogokat kerülgetve, vigyorogva!

 

Ja, amúgy MA ELŐSZÖR bátorkodtam a Rákóczi úton tekerni, egészen
pontosan a Blahától a Keletiig a buszsávban. Az élmény egészen pozitív,
nem akartak túl sokan megölni, viszont kitekertem a belemet is… Végig
30-as tempót* diktáltam magamnak (lehet ezért nem törtek az életemre?!),
viszont a kellemetlen az egészben, hogy így sem voltam gyorsabban
otthon… (általában a Népszínház úton közlekedek)


*=igen, puhapöcs vagyok, nekem ez soknak számít, hiszen sok-sok év kihagyással épp csak az elején vagyok az újrakezdésnek

Rémálom 2

This entry was posted in Biciklis and tagged bicikli budapest lakat lopás tárolás u lakat zár

Pár napja (talán pont azóta, amióta megvan az új bicaj) furcsa rémálmok gyötörnek. Sajnos/szerencsére a legutóbbi kettőre nem emlékszek, csak arra, hogy a téma azonos volt: Lopás.

Mindegyikben volt üldözés, hol én üldöztem a tolvajt, hol a tolvaj engem. Az első elég érdekes volt, ott egy teherautón voltam utas, egy barátom jóvoltából, aki a főnök volt. Egy platós teherautó volt, egy konténerrel a platóján, ami félig volt vízzel. Valami titkos és különleges/veszélyes dolog volt benne, kicsit a maffia felé hajazva. Egyszercsak megálltunk, a főnök pedig odament egy autóhoz.
Én a platón voltam, ekkor nézegettem a konténert, aztán egyszercsak a másik két utas bepattant a teherautóba, és elindultak, otthagyva a főnököt. Próbáltam neki szólni, sikerült felsegíteni a platóra, és a platón előre menve benéztünk a kabinba, hogy mi történik ott.
A teherautót egy vörös hajú nő vezette, nagy, szerte ágazó rikító vörös, ijesztő hajjal. Elkezdtünk dörömbölni, hogy azonnal álljon meg, fenyegetőzve mindennel, aztán egyszercsak megfordult. Ahogy megfordult megrémültünk, a nő arca szinte csak a koponya volt, egy rémisztő sanda vigyor mégis volt rajta, majd behúzta a kabin hátsó függönyét…. Ekkor végre felébredtem, talán jobb is.

Aztán később volt még olyan álmom, ahol elloptak tőlem valamit, megpróbáltam visszaszerezni, amiből az lett, hogy a tolvaj elkezdett üldözni. Menekülnöm, és bújkálnom kellett, hogy ne vegyen észre, de sajnos / szerencsére többre nem emlékszek.

Na, hát talán a fentiekre magyarázat az, hogy pár napja nem nagyon tudom, hol tároljam a bicajt. Először ugye próbáltam a szobában, de ez nem az igazi, nem férünk tőle, és nem ide való:

Aztán levittem oda, ahol az elődje is volt: a pince lejáró ráccsal és lakattal lezárt részére, de az U lakat révén csak igen körülményesen tudtam lezárni, és innentől folyamatosan azon aggódtam, hogy itt mégcsak nem is lenne feltűnő, ha valaki fél óráig fűrészelgetné a lakatot…

Innen még aznap felhoztam, valamiért úgy éreztem, hogy túlzottan szem előtt van, mégsem eléggé feltűnő helyen (érdekes, elődjénél nem aggódtam).
Aztán végül úgy döntöttem, hogy felhozom a folyosóra, konkrétan a bejárati ajtóm elé. Ott aztán igazán feltűnő, viszont ugyanakkor szem előtt is van. Itt azért csak nem fűrészel valaki félórán keresztül…. Vagy mégis?! Na, hát éppen ezen megy a para..

Elég masszívan odalakatoltam a batár U-lakattal, meg kicsit odahúztam azt a zárat is, ami a vázon volt, és kulcsom sincs hozzá, de talán a látszat elveszi a tolvaj kedvét. Hétvégente persze beviszem majd a lakásba, de azért egyelőre megvan a para továbbra is, minden nap…

UPDATE:
Tegnap este beszélgetve pár szomszéddal (most először! 🙂 Végre megismertem a jobb fejeket is), figyelmeztettek, hogy nincs tú jó helyen a bicikli, mert pontosan innen, ettől a korláttól lopták el az előző lakók biciklijét… ehh… Igaz, az csak sodrony lakattal volt odatéve, és akkor is, amikor huzamosabb ideig nem voltak itthon….. nade akkoris, ehh…

A nagy visszatérés

This entry was posted in Biciklis and tagged bicikli biciklivel BME budapsten egyetem környezetkímélés körút

Végre újra biciklivel az Egyetemen. Máris legalább annyiszor, ahányszor az előző biciklimmel összesen tudtam menni, egészen az ellopásáig. Az esetből tanulva mostmár az új batár Tesco-s U-lakattal nagyon figyelmesen zártam a drótszamarat: Szigorúan csak látványos, feltűnő, frekventált helyen zártam le, és mindig a lehető legmerevebb pózban, hogy megmozdítani se nagyon lehessen. Egyelőre nem vitték el…

Viszont az most már figyelem az Egyetemen a többi biciklit, és a lakatok látványa elszomorít… Vannak relatíve egészen komoly biciklik is szinte csak spárgával "lezárva". Legolcsóbb, leggagyibb spirálzárak, amiket még az én olcsó és egyszerű bicskámmal is csak egy mozdulat elvágni.. Elszomorít a tény, hogy azokat a bicikliket, ha nem is most, de az Egyetemen előbb-utóbb garantáltan el fogják lopni. Valahogyan fel kellene hívni ezen kollégák figyelmét az őkt fenyegető veszélyre.

A veszélyen túl viszont újra óriási érzés biciklizni! Szegény MZ egy métert sem ment azóta, amióta megvan ez a bicaj, mindenhova ezzel mentem (rögtön tekerve is vele össz ~35 km-t). Nagyon bejön ez a szabadság, amit a biciklizés nyújt, a felfrissülés meg aztán pláne. Izomzatomon érzem is a fejlődést, pláne amióta felhordom gyalog, a lépcsőn a bicajt a másodikra.
A dolgot még megkoronáztam valamelyik nap egy fagyival is, ami aztán tényleg a boldogság netovábbja. A körúton egy járdára kitelepült fagyist kerülgettem minden alkalommal, kicsit mérges is voltam magamban, hogy így leszűkítik az egyébként iszonyatosan széles, jól és biztonságosan biciklizhető járdát, de addig-addig mentem el előtte, míg nem bírtam tovább, és vettem egy kétgombócos fagyit. Mostmár azőta tudom, hogy nincs is annál jobb, mint fagyival a kézben hazatekerni! 🙂

Pár hátránya viszont van a dolognak.. Például az, hogy amióta utoljára tekertem, azóta legalább 5-10 fokot emelkedett a hőmérséklet, és bizony mostmár hiába tekertem nagyon óvatosan, akkoris úgy néztem ki, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel… Hiába, rendkívül izzadós vagyok, de talán még pár ilyen hét, mint ez a mostani, és lehet ez is elmúlik?! … Titkon ezt remélem

Aztán a következő gond az az ülés… Teleszkóp ide vagy oda, de a bicaj 5 kilométer után is úgy feltörte a fenekemet, hogy ülni is alig tudtam… Oké, lehet ehhez is csak idő kell, nade azóta már eltelt pár nap, és még mindig viszolyogva teszem le a hátsómat a nyeregre.

Ja, közben a bicikli zár elhelyezésére is meglett a megoldás.. A legelső padka, rögtön itt a sarkon megoldotta a problémát: A hátsó lengővillára erősített zártartó ripityára tört, ahogy a padkáról ledöccentem, tehát innentől kezdve a táskámra kívülről ráerősítve hordom a lakatot. Így még egyfajta védelmi fegyver funkciót is ellát, tehát két legyet egy csapásra!

Megvan az utód! 4

This entry was posted in Biciklis and tagged bicikli budapest

Végre megvan a zárnivaló is, íme:

Ajándékba kaptam, nővéreméktől, ahol már évek óta állt ez a bicaj. Ajándék lónak pedig nem szokás a fogát, sem pedig színét nézni, az a lényeg, hogy minden bizonnyal egy kényelmes városi bicaj lesz belőle. Egyedül az a probléma vele, hogy túl szép. Arra számítottam, hogy egy ütött-kopott, alaposan leharcolt bicajt kapok, ezzel szemben ez szép. Meg női kissé, de mindegy, a lényeg, hogy gurul, kényelmes, fasza a váltója, és bicikli.

Rögtön el is kezdtem gondolkodni, hogy az új U lakatot hova is tegyem rá, mert ugye a vázra nem lehet… Kicsit hülye ötletem volt, és kicsit hülyén is néz ki, de talán a célnak megfelel, így ide raktam:

Első ötletnek jó volt, aztán a felszerelés után, jobban átgondolva annyira már mégsem… Elvégre itt mindenféle kerékről jövő erőket csillapítás nélkül kapja az a kis parányi sín, ami a lakatot tartja, így valszeg az nem fogja bírni megtartani, és le fog esni az első kátyúnál. Szóval keresnem kell neki más helyet a cangán, és ehhez egyelőre a hátsó lengőkar jutott eszembe, de még majd vizsga után futok így is egy tesztet, hátha mégis jó lesz… 😀