Kategória szerinti archívum: MZ Club túra

MZ ETZ Tuning Project #4 – szezonnyitó gurulás 5

This entry was posted in Gurulás MZ Club túra MZ Tuning Project and tagged állatok angyalai BME etz gurulás klub mz project róka tuning

A Project előző bejegyzései: http://grafur.freeblog.hu/tags/tuning/

Végre, kb egy hónap után újra otthon voltam, hogy összerakhassam a vasparipát, és lezárva a tuning projectet, feljöhessek vele Budapestre. Szombat reggel fogtam neki a szerelésnek, kezdésnek a hátsókerék kivételének. Új hátsógumit kapott a gép (ráfért), amit még pár hónapja vettem vaterán 8000 (!!!) FT-ért ajándék új belső gumival és benne a postaköltséggel is. Más szóval: 8000 Ftért vettem házhozszállítással azt, amit bolban most 14400 + 2000 Ft-os áron tudtam volna megvenni (igaz, ez jelenlegi ár (köszi válság!), akkor még csak 9 ezer volt a külső gumi, és 1500 a belső).

Miután megkapta az új hátsó gumit, leszereltem a régi dobozt, és így egy kis időre a pótféklámpát is. Az előző dobozom vándorol át apum gépére, itt pedig jöhetett az új doboz helyének előkészítése, ami a pótféklámpa átszerelésével kezdődött. Ez után jöhetett a gép összerakása. Kis küzdelem árán gond nélkül felment a szívászajtompító, majd a légszűrő, és amikor végre felkerült az ülés is, lelkesen próbáltam indítgatni a gépet.


(Igen, így nagy a doboz, de állítólag, ha felülök nem tűnik nagynak)

Szivató, 1-2 rugás, de semmi… Még 1-2, aztán még 10-20, és akkor sem. Kezdtem nekikeseredni, hogy most miért nem indul. Első reakcióként megnéztem a gyertyát, van-e szikra. Van! De még mekkora! Sub-ee elektromos gyújtásának köszönhetően akkora szikra van, hogy jóformán csak azzal is tudna menni a gép, benzin nélkül! 😀
Szikra tehát volt, a gyertya viszont nem volt lucskos.. A karbi megpiszkálása után kiderült a turpisság: a sok-sok közdarab és barkácsolás ellenére a szivató bowden még mindig hosszú, és nem húzta fel a szivatót.. 🙁 A megoldás pár nagygázas rárugás lett gyújtás nélkül, így tulajdonképpen nem is kell az a szivató. Bowdent viszont csinálni kell hozzá és a gázhoz is.. Van valakinek ötlete hozzá, hogyan, kivel, hol?????

Ideiglenes bowden megoldás.. ideig-óráig
(Ideiglenes bowden megoldás, ideig-óráig.. Ide kellene egy végleges!)

Nagy lelkesedéssel öltöztünk be apummal, és indultunk tankolni, hogy csapassunk egy kört. A gép azonban hörgött, szenvedett, és 4000 környékén minden alkalommal meghalt. Nem karburátor hibának tűnt, sokkal inkább gyújtás- vagy gyertyahiba tüneteit hozta a jelenség. Tankolni csak elmentünk, és utána még egy kicsit próbálkoztunk, de a dolog nem lett jobb.

Vissza a garázshoz, majd egy gyors gyertya csere (darabokban csüngött rajta a korom), majd pedig főfúvóka csere, kisebbre, és láss csodát! Pöcc-röff, és hibátlan felpörgés! Próbakör az utca végében, a gép 100-ig negyedikben gond nélkül gyorsul. (eddig nem ismertem a "túl sokat kap" jelenséget… hát mostmár tudom, hogy valójában ez volt az.)


(Innen látszik, hogy még a kissebbik, 140-es fúvókával is sokat kap… – fekete gyertyakép!)

Tehát menetkész! Ami azt jelentette, hogy irány haza, gép felpakol, és indulás Budapestre.
Az új, 60 literes doboz most kicsinek bizonyult, mert annyi cuccom lett végül, hogy nem fért bele minden. Így felkerült a gépre a tanktáska is, amit ráadásul nagy méretre kellett nyitni, és még mögém is felkerült egy plusz sisak és a sulis dzsekim a hátsó ülésre. "Kicsit" tele volt a gép…

Így indultam el este 6 órakkor Budapestre. A gép eleinte kicsit fuldoklott, majd menet közben, Gyöngyöstől kicsit javult. 110-ig negyedikben szó nélkül gyorsul, úgy felpörög 7 ezerig, mint eddig sose. Ötödikben viszont fuldoklik, nem szereti ott a nagy gázt, tehát még mindig sok neki az üzemanyag. Sötétben már nem volt kedvem fúvókát cserélni, így maradt ez a nagy (140-es), és maradtam 90-100 közötti tempón. Így, nyakig felpakolva is gond nélkül vette negyedikben, a 90-et tartva az emelkedőket, sőt a Gyöngyösi emelkedőn (hosszú, szenvedős), 90-ről 100-ra gyorsítva még előzni is tudott, tehát lényegesen erősebb! – csak még hangolni kell.

"Vicces" dolog volt, hogy Gyöngyösig jóformán zéró forgalom volt, így ha az autósok nem is, az állatvilág ellenem volt. Rögtön Eger után pár madár akart nekem jönni, akik miatt le kellett fékezzek, hogy ne üssem el őket, ahogy átrepülnek előttem. A Kál-Kápolna felé vezető egyenesben kb 3 róka akart kijönni elém, majd a vasúti átkelőnél egy óriási méretű madár repült felém oldalról. Hatalmasat fékeztem, így elkerültük az ütközést, a madár berepült elém, és valami eszméletlen módon, kb 7-10 másodpercig repült előttem, kb 60-as tempóval, alacsonyan az út fölözz. Alig győztem fékezni… Fejmagasságban volt, szóval nem esett volna jól. Nem tudom mi lehetett, méretre elég nagy volt, sas/bagoly/fácán… Vicces volt nézni hátulról, ahogy ott repül tőlem alig pár méterre egy ekkora nagy madár. Szerencsémre egy óvatos dudálás után irányt váltott, így újra felvehettem az utazótempót.

A Ludasi elágazás után, az íves Gyöngyös felé vezető elkerülőn pedig egy őz próbált leszedni a motorról. Éppen csak a szembejövő autó fényében láttam meg, hogy konkrétan előttem áll az úton keresztben egy őz. Nagy fék, majd reflektorral villogás után szerencsére leszaladt az útról, így innentől Gyöngyösig már csak 2-3 róka próbált megszívatni.

Nem tudom mi volt ma, de Gyöngyösön már kezdtem azon gondolkodni, hogy mit tettem az állatvilág ellen, hogy most mindenki ellenem van…
Gyöngyösről kiérve szerencsére már nagyobb forgalom volt (ennek is jó régen örültem ennyire), és innentől már csak az állat autósok jelenthettek gondot.

Egészen a Budapest előtti Kerepesig különösebb érdekesség nélkül jöttem, mígnem egy pirosnál álló teljes autósort megelőzve beálltam egy szép hondás mellé. Zöldnél csak finoman indultam, nehogy azt higgye, hogy versenyezni akarok, de csak nem előzött meg. Egyszercsak dudál, mondom mi a fene. Felnyitom a sisakot, mutatom, hogy jöjjön mellém, mellém jön, erre a másik motoros: "Nem te vagy a GrafUr?" …. 😀 Mély döbbenés részemről, és csak egy halk "De igen, én vagyok", válasz, majd egy intés, hogy álljunk le oldalra.

Megállok, gép leállít, és a dudáló motoros bemutatkozik: Mzsombor, a BME Angyalai klubból, akivel ugyan még sosem találkoztam, de miután végigolvasta a blogomat felismerte az új dobozt és a megpakolt MZ-t. (nem vagy semmi, Zsombor! :D) Ki gondolta volna?! 🙂
Na, úgyhogy Kerepesen félreállva egy 20-30 percet biztosan elbeszélgettünk, megnéztem a gyönyörű Honda VFR-jét, csorgattam a nyálamat a hangjára, majd elindulva egy pár kilométert közösen motoroztunk kicsit a Budapest Táblán túlig.

Hazaérve kidőltem, hosszú volt a nap. A gépnek sikerült egy jó helyet találni, innentől itt pihenget egy darabig, és várja hogy megkapva a kisebb főfúvókát tökéletessé váljon a Tuning Project. Bár igazság szerint az igazi megoldás NEM a kisebb főfúvóka, hanem a több levegő lenne. Ehhez a szívászajtompítót kellene átalakítani nagyobb furatúra, valamint megoldani a többlet levegőt a légszűrőn keresztül. Na, hát ez, a tökéletes megoldás még várat magára, de előbb utóbb ezt is megcsinálom majd!

BEINDULT! – ETZ Tuning Project #3.

This entry was posted in MZ Club túra MZ Tuning Project and tagged dellorto etz karburátor mz tuning

…És igen, beindult újra avasparipa! Igaz már nem most, hanem múlt vasárnap került sor végre a beröffentésre.

Miután felraktam a karbit, hiába próbáltam beindítani, levegő szívócső nélkül, csakúgy egy szabad karburátorral nem volt hajlandó beindulni a gép. Gondolom ilyenkor nincs elég szívás, nincs elég folytás a karburátoron ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű üzemanyagot szívja fel a főfúvóka apró nyílásán keresztül. Most viszont sikerült szereznem egy minden bizonnyal megfelelő levegő csövet.
A vaterán keresgéltem elsősorban Bambi ötlete alapján autó fűtéscsöveket. Kisvártatva viszont ráakadtam erre a piactéren:

Ez ugyan nem fűtéscső, hanem Skoda Favorit levegő szívócső, aminek nagyobbik átmérője éppen jó a karburátorra, a kisebbik pedig jóval nagyobb a szívászaj-tompító nyílásánál, így abba jól bele tud szorulni. No, hát vasárnap nagy szerelésre nem volt időm, épp csak Bpestre indulás előtt, zakóban ugrottam be a géphez, rápróbáltam a csövet (kiderült, hogy tökéletes hozzá), meg ha már ott voltam, akkor az új kormányvégeket is.
Különösebb megfontolás nélkül rúgtam rá egyet, csakúgy, mondván: "úgysem fog beindulni". Erre a gép pöcc-röff, már járt is. Lelkesen reagált a gázra (hidegen!), és még alapjárat is volt. A beindításra viszont annyira nem voltam felkészülve, hogy a garázsajtó ki sem volt nyitva, így a garázst pár másodperc alatt sűrű köd szerű füst borította el, szóval a túlélés reményében ki kellett menekülnöm, a gépet leállítva. 

Időhiány miatt sajnos csak ennyire futotta a tesztelés, bár legszívesebben ott maradtam volna Egerben. Ezen a hétvégén jóformán a motor miatt NEM megyek haza, mert tudom jól, hogy ha haza mennék, csak azzal foglalkoznék… Most viszont házikat kell csinálni, úgyhogy kénytelen vagyok várni még 1-2 hetet a teszteléssel……… ALIG VÁROM MÁR!

Baj van, baj! – MZ ETZ Tuning project #2 9

This entry was posted in MZ Club túra MZ Tuning Project and tagged dellorto etz mz tuning

Az előző post folytatásaként jelentem: Fent van a tuning karbi az MZn! … Legalábbis ami ahenger felőli csatlakozást (és az eddigi problémát) jelenti. Bevált a hőlégfúvós technika, bravúros dolgokat lehet művelni a hő segítségével a gumi alkatrészekkel! Egy kis hőlégfúvózás (óvatosan, mert el is olvadhat), és csak úgy rácuppan a benzincső a karbira. Aaaa szívócsonk felé nem volt ennyire egyszerű a helyzet, mert a fél motor lebontása után is még egy óra győzködés volt, míg igazán felment, viszont az biztos, hogy nem fog falsot szívni… 🙂

Na, a probléma csak ez után jött: Szintén hőlégfúvó segítségével megpróbáltam rágyömöszölni a légszűrőház felé csatlakozó gumicsövet, viszont itt nem kis átmérő differenciát kellene áthidalni… Az eredeti karburátor csatlakozó átmérője 50 mm volt, viszont ez most 63 mm… A gumi pedig nem volt hajlandó 13 mm-t nyúlni átmérőben, pedig én mindent megpróbáltam.


Kiszerelve a gumicső így néz ki:

A baloldali részének külső átmérője éppen 63 mm, tehát ekkorára kellene kitágítani ezt a marha vastag gumit… esélytelen! A garázsból feljőve órákhosszat csak mindenféle motorok és autók légszűrő szívócsöveit nézegettem, nameg sportlégszűrő megoldásokat (direktszűrővel meg lehetne úszni, de nem akarok kétszeres fogyasztást..), de nem találtam semmi megoldást ezidáig.

Ismét kérném, hogy ha bárkinek van valami ötlete a probléma megoldására, ne tartsa magában! Az új karbi légszűrőház felé menő átmérője 63 mm, míg a légszűrőház nyílása 50 mm, amibe egy 46 mm belső átmérőjű cső csatlakozik (fentebbi képen)… Van valakinek ötlete, hogyan lehetne megoldani ezt a gondot?

MZ ETZ Tuning project 13

This entry was posted in MZ Club túra MZ Tuning Project and tagged 250 251 bvf dellorto etz karburátor mz tuning

Egy ideje életbe lépett a fent megnevezett project, aminek kiszivárgott információja lehetne akár a 2-3 posttal ezelőtti "Múlthét" című bejegyzés is…
Kapott ugyanis a gép egy új karburátort az eredeti BVF helyett, méghozzá egy nem akármilyen Dellorto VHSB, 34 mm átmérőjű karbit! Az eredeti 30-as volt rajta, de nem is pusztán az átmérő az, ami dobni fog a gépen (nem is kicsit). Aprilia AF1 gépeken használatos a karbi, amikről tudni illik, hogy 125-ös létükre ~39 lóerős gépek. Na, nyilván pusztán egy karbi nem fog azén 250-es MZmből, de azért adni fog neki egy péklapáttal, remélem…

Ennek pusztán a képen látható egyetlen akadálya van:

Na, ez töltötte ki kb a ma délutánomat, hogy a szerzett gumicső darabot rászuszakoljam a szívócsonkra, majd pedig hogy a gumicsőre a karbit… Egyelőre nem jött össze, este 10kor kénytelen voltam feladni. (akinek esetleg akad otthon 44-es átmérőjű, vastag falú, benzin álló gumicsöve, az ne kíméljen!) Vannak itt még egyelőre egyéb problémák is, mint például a bowdenek hossza nem megfelelő.. A gázkar és a szívató bowdene is hosszabb, amiket ideiglenes megoldás gyanánt kibekkeltem csúnya 8-as anyákkal, de majd ha már bizonyított a karbi, akkor majd csinálok/csináltatok neki saját, egyedi bowdeneket…


A régi karbi (baloldalt), és a tuning Dellorto (jobboldalt)


Mr Síktolattyú

Lesz majd még itt gond az után is, hogy sikerült felrakni a gépre, és jók a bowdenek is.. Például nem kis küzdelem lesz majd még a levegő gumicsövét is rátenni, de mindez eltörpül a főfúvóka megfelelő méretének megtalálása mellett… Jelenleg 155-ös főfúvóka van benne, ami batár nagy egy ETZnek, de ha sikerül eljutni egy Aprilia boltig, akkor majd jól bevásárolok főfúvókákból. Ugyanis ehhez a karbihoz a létező összes alkatrész rendelkezésre áll minden boltban, nameg akár még ilyen karbit is lehetne venni, újonnan, 60 ezer forintért! 🙂 (A fél MZ!)

 

Amúgy érdekes megállapítás, hogy amikor nem vagyok nyakig bajban, vagy nem akar rámdőlni egy vagonnyi fekália (vagy pusztán nem írom le ide mindezt), akkor nincsenek kommentek.. Ergó a boldogság és a siker nem érdekel senkit, csak ha baj van az emberrel… 🙂 Amúgy ez alapvetően nem baj! … És hogy tovább rontsam az összképet: megletta közlekedési automatika vizsgám (még a múlthéten), kivételesen!

Családi hangulatú tájtúra az MZ Clubbal 1

This entry was posted in MZ Club túra and tagged betlér club dobsina etz felvidék Hollóháza Hungary Kőkapu motorral mz sátoraljaújhely szlovákia tátra zemplén

Ha lehetne a freeblogban alcímet írni, akkor itt az szerepelne, hogy "Az MZ-s nem fázik, csak érzékeli a hideget!". De mivel nem lehet, ezért kénytelen leszek rávezetni mindenkit, hogy miért is álltam múlt vasárnap kb fél órát forró zuhany alatt.

 Történt ugye nemrég, hogy terveztem egy "Zemplén vártúrá"-nak nevezett kirándulást múlt hétvégére az MZ klubbal. Nos, múlthéten végig kánikula volt, viszont az időjósok esővel fenyegetőztek a hétvégére. Meglepő módon sajnos sokan visszamondták így a túrát a clubból (pedig tavaly a végig ázás ellenére csak élvezte a banda.. 🙂 ), de idén nem akart mindenki bőrig ázni. Így voltunk szombat reggel csupán 4-en (Mladi, Samu, TZrider, én) a találkozó helyszínén (plusz anyumék autóval egy szakaszig). Meglepő volt a kis létszám, de viszont egyben egy kicsit érthető is: a szikrázó napsütés ellenére dermesztően hideg volt, és valószínűleg erre  a hirtelen fordulatra kevesen számítottunk.
Viszont mi kevesen is, de elindultunk! 🙂 Kezdésnek csapattunk egy jót a Bükkben (kép fent az útvonalról), itt csatlakozott pár kilométerre Skorpio és Homz, de aztán Göncre már késve érkeztünk, így nem néztük meg ott a Huszita házat (nameg elmaradt a leszervezése a látogatásnak..), sőt a hollóházi múzeumot sem, hanem spuriztunk Sátoralaújhelyre (egy Hollóházi pihenő-melegedő-ebéddel). Nem akartuk lekésni a délután 4-ig nyitvatartó libegőt, ezért aztán szinte rohantunk. Nos, 4 előtt 5 perccel oda is értünk, nem késtük le, de egész egyszerűen nem is indították be 10 fő alatt. Kutyahideg révén pedig a kutya sem akart felmenni. Így hát pórul jártunk, bár ez a pórul járás egy kellemes csapatással is együtt járt. Libegő helyett viszont csak elindultunk fel a Magas hegyre, és egészen a sípályáig jutva motoroztunk egy erdeit! 🙂

Még itt úgy döntöttünk, hogy megyünk a szállásra, Kőkapura, a vadászkastély melletti ifjúsági szállóba. Itt Gyurma éppen a tűzgyújtásnál csatlakozott hozzánk, és a kis létszám ellenére egy hangulatos-nyársalós-beszélgetős-borozós este kerekedett a nap végére.

Másnap már 7-kor talpon volt az 5 fős banda, és rögtön Samu motorjával kezdtük, aki előző nap kicsit rendetlenkedett. Gyors érintkező csiszolás után már szépen is járt a 300-as gépezet (érdekes mód mindenki 300-as volt, csak én nem 🙂 ), 9-kor pedig már úton voltunk Szlovákia felé a reggeli hidegben.
Nem akármilyen út várt ránk. Úgy döntöttünk, hogy Kassa kihagyásával Krasznahorkaváralja felé megyünk, mert megtetszettek a térképen a kanyarok. Mutatom:


Úgyhogy dermesztő hideg és felkészületlen ruházat ide vagy oda, de mi 5-en bementünk ám a hegyekbe, megnéztük a szemet gyönyörködtető tájakat, csapattunk az eszméletlen kanyarokban, mentünk az 1 sáv széles erdei utakon, és megjártuk a környék talán legszebb szerpentinjeit.

Igaz, hogy csak 7-8 fokos volt a levegő, látszódott a lehelet, és sajnos a túratervben szereplő helyek nagy részét is kihagytuk. Betlérre is csak egy sétára ugrottunk be, a Dobsinai jégbarlangot meg vmilyen átalakítás miatt Augusztus végén bezárták, de persze ezt elfelejtették kiírni a honlapjukra. De tulajdonképpen a táj a kanyarok és a látvány miatt mindenképpen megérte, mégha nem is Vártúra, hanem TÁJtúra is lett belőle. 🙂
Dobsinai jégbarlang helyett a bejárattal szembeni étteremben ettünk egy mesés Sztrapacskát (amit Magyarul kértünk, és MAGYAR pénzzel fizettünk!), ittunk egy forró teát, majd nagy gázzal elindultunk hazafelé, Telgárt irányába.
Rimaszombatnál már oszlott a csapat, majd a határon (Salgótarjánnál) átérve már csak hárman tartottunk Budapest felé. Mladival és TZriderrel úgy döntöttünk, hogy nem bírjuk az egyenest (3-as út), és úgy megszoktuk a kanyargást, hogy Mladi helyismeretére hagyatkozva inkább a 21-es úton mentünk Budapest felé.

Nos, a legvégére egy apró szemerkélést még azért begyűjtöttünk, majd végül este 8-ra haza is értünk, Budapestre. Ütős kis túra volt, már csak azért is, mert az addigi forró idő miatt nem számítottam arra, hogy ilyen hideg lesz, így meleg ruha híján kétnapi ruha (alvós cuccal és esőruhával) egyszerre volt rajtam, hogy ne fagyjak meg. Mindez a fagyoskodás viszont nagyonis megérte azért a tájért, és azokért a kanyarokért, amiket ott kaptunk a hegyektől a Felvidéken.
Az már biztos: Jövőre is megyünk! Csak jövőre nyáron, és Szlovák szállással, legalább 3 napra! Ki jön velünk jövőre, hmm?

(ja, képek nem nagyon készültek, mert nem akartunk megállni -és megfagyni- fotózni. Amik készültek, azok itt vannak: ÖSSZES KÉP)