Hónap szerinti archívum: december 2009


Gépfejlesztés kis pénzből … napersze! 6

Karácsonyra kaptam egy ígéretet, miszerint kapok 20 000 Ft-ot a családtól az asztali gépem fejlesztésére… Sok gond volt már vele, lassúcska is volt (pláne a 3D tervező szoftverekhez), így már egy ideje nézegettem az utódok lehetőségeit.

Alapvető kritériumom volt, hogy legyen végre DDR2-es memória, amiből (nemrég még) olcsó volt egy 1 gigás darab, így lehetett volna tömni bele a gigákat. Nameg, mivel kis pénzből fejlesztünk, ezért a kifejezetten kiváló AGPs videókártyámat nem kívántam lecserélni. Szóval a kritériumok máris megvoltak: AGP + DDR2 + olcsó ár.

Ez a pár kritérium máris meghatározott egyetlen lejhetséges alaplapot: Asrock AM2FN3-VSTA. Nem volt más választás, a fenti feltételeknek ez az egyetlen alaplap, ami meg is felelt. Ehhez elkezdtem processzorokat nézni, majd memóriákat, és kb 15-20 bolt ajánlata, és keresgélés után sikerült a vaterán fognom egy ilyen alaplapot a bolti ár feléért. Hoppá! 🙂 (5000 Ft)

Garancia még volt rajta bőven, ezért nem aggódtam, ha bármi gond van, fél év alatt csak kiderül, addig meg ott a garancia. Már csak processzort és memóriát kellett vennem, és akkor már csakis újat.

A büdzsét ugyan jócskán (7 ezerrel) túlléptem, de sikerült lecsapni egy igen jó árú AMD Athlon64 X2 5000+ processzorra, meg hozzá 2x1GDDRII-es, 800 Mhz-es ramra.
Tegnap este nagy lelkesedéssel estem neki a gépnek, beleztem ki, és kezdtem összerakni az új lelkét.

Alaplap, proci, memória, videókártya a helyén, minden kábel a megfelelő helyen, jöhet az áram! ….. Nagy várakozás, de nem történik semmi. A gép felzúg, a ventillátorok forognak, a ledek világítanak, de semmi. Se sípolás, se kép a monitoron, csak néma csönd. hmm…

Valamit biztos elszúrtunk! .. Elővettem az alaplap kiskönyvét, végigellenőrizetm minden vezetéket, sehol sem találtam hibát, de biztos, ami biztos, elölről újra bedugdostam mindent (reset, power gomb, hangszóró, stb csatlkozók). Áramot neki újra, de ismét ugyanaz: a nagy büdös semmi! .. Ejj!

Hosszas próbálkozások, több órányi kísérletezgetés (videókari ki, memória ki, a végén már a processzor is), ugyanaz volt a jelenség, meg se nyikkantunk. A laptopot elővéve elkezdtem a végére járni a dolognak, míg az Asrock (az alaplap) honlapján meg nem találtam egy listát, a támogatott processzorokról. Furmányos módon ott a processzorok modellszámai voltak felsorolva, ami semmilyen bolt kínálatban sem jelent szignifikáns információt. A listában viszont nem volt benne az én processzorom! Hopp!

Kiderült, hogy hiába AM2-es foglalatú a processzor és az alaplap is, akkor sem beszélgetnek, nem támogatják egymást! Hát még ilyet?! Ez az egyetlen egy processzor, amit egyáltalán nem támogat ez az alaplap, szóval itt és most ezt csúnyán benyaltuk.

Ezért írtam le ezt a kis történetet, hogy ha neadjisten valaki más is ilyen alaplap (Asrock AM2NF3-VSTA), és ilyen processzor (AMD Athlon X2 5000, dobozos, 64 bites, modellszám: AD5000ODG) vásárlásán törné a fejét (ami az egyik legolcsóbb, kényelmes megoldást kínálja ehhez az alaplaphoz), az gyorsan felejtse el, és a bolttól, akitől vásárolná, kérdezze meg a processzor pontos modellszámát, majd ellenőrizze le itt, az Asrock honlapján: Klikk!

Kedves kis búcsúajándékszopás ez az óévtől, tényleg!


2009 utolsó gurulása 1

Hetek óta folyton motorozósat álmodok. Pedig eddig ritka volt az annyira mozgalmas álom, hogy motoron ülök, de most sorozatosan ilyen volt. Hol üldöztem, hol üldöztek, hol pedig koromfekete erdőben, szűk erdei utakon, ködös időben mentem. Érdekesek, és néha ijesztőek voltak, de talán csak a hiány szülte őket.

Na, ma aztán adtunk a hiánynak! 5 fok volt, napsütés, úgyhogy az tavaszi-őszi (értsd: vékony) dzsekim alá alaposan aláöltöztem, és kitoltam a vasat a garázsból. Huhúú, már pusztán ez mennnyire jóóóó volt! 🙂 
Szegény eddig egy hűvösebb, fűtetlen garázsban állt, ahol ráadásul virágok voltak, amik nem tesznek jót a levegő páratartalmának (a motor szempontjából), így már csak ezért is meg kellett mozgatnom, hogy a régi, jól bevált (bár szűk) helyre kerülhessen vissza.

Legalább 2 hónapja (63 napja) nem mozdítottam, legalább ennyi ideje nem motoroztam. El lehet képzelni, milyen volt újra ráülni! 🙂 
3. rúgásra gond nélkül indult a lelkem, és első ízben elindultam Szacseszhoz, megnézni miújság vele… Őt se láttam már ezer éve. Épp elmenőben volt otthonról, így kaptam félórát, míg visszajön. Több se kellett, máris elindultam Ostorosra. Útközben zakatolt az agyam, hogy jó lenne megnézni az Ostorosi tavat, de az odavezető köves-saras, esetleg havas földút nem a legjobb választás ilyenkor, aztán csak befordultam a kereszteződésnél.

Ostorosi tónál Ostorosi tónál

Nagy meglepetésemre gyönyörű, friss aszfalt fogadott! Hoppá! 
Felparcellázott telkek, földből kilógó közmű vezetékek, lámpaoszlopok, járda…. hát itt bizony nem kis változáson ment át a környék. Ugyan a tóig nem csináltak végig betonutat, de a bekötő része már annak is megvan. Ott már tényleg mocsár és hó volt, ezért azon az úton nem merészkedtem le, maradtam a friss aszfalton. (megj: azon a friss aszfalton mégfrissebb foltok, és kátyúk éktelenkedtek még bőven az igazi átadás és használata előtt… Ezúton is gratulálok a kivitelezőknek!)

Pár fotó, és az új telkek, épülő házak (villák) körbejárása után Szacseszhoz mentem, akivel jót beszélgettünk végre, sok-sok idő után újra. 🙂 Itt hívott már apum, aki szintén jönni akart ma motorozni, csak amikor elindultam nem volt itthon. Hazaszaladtam hát érte, és innentől már ketten mentünk egy kicsit a környékre.

Egy meglehetősen eltévedt angol taxi Egerben... hogy kerülhetett ide?! Szarvaskői vár a háttérben

Kis töprengés után a rövidtáv-nagyélvezet reményében Szarvaskő meglátogatásában állapodtunk meg, úgyhogy egy picit az átlagnál óvatosabban kimotoroztunk a kedvenc helyünkre. Az út néhol nedves volt, Szarvaskőben kétoldalt havas is, de szerencsémre nem csúszott…. pedig mennyire tartottam tőle, sajnos (ismét egy kis félelem)

Hazafelé még felmentünk a várhoz, megnéztük a naplementét, majd elmentünk teletankolni a vasakat a heti benzinár emelést megúszva. A gépezet alig 10 litert falatozott 196 kilométerre (ebből 45 km ma, a többi még Októberben került bele), ami azt jelenti, hogy fogyasztásunk ismét 10 liter alá csökkent! Megdöbbentő!

A 4,8 literes fogyasztást egyelőre nem tudom hová tenni. Persze, örülök neki, csak nem értem. Lehet, hogy a hidegnek köszönhetem?! Több hűtés kellene a motornak, vagy több levegő?!
Rettentően örülnék, ha a fogyasztás így is maradna, de félek a meleg beálltával már nem lesz ilyen kevés. Addig viszont meg kellene fejtsem, hogy minek köszönhetem a kisebb fogyasztást, hogy aztán tudjak tenni érte. Ha ennyi maradna, akkor 2010-ben a világból is kimegyek az én vasparipámmal! 🙂 (vannak tervek bőőőven)

Naplemente a várnál
Újra téliálom, a régi, jó, fűtött helyén

Nyári visszaemlékezés, postok folytatása hamarosan. Egy Tátra túra és egy balatoni gurulás még hiányzik a sorozat végéről.. 🙂


Bruti optika gond

Minden egyes fotózás után órákat töltök a képek utómunkájával (kontraszt, kivágás, forgatás, színek), és eddig sosem értettem, hogy Bruti miért csinál néha igen lágy kontrasztú, tulképp homályos képeket. Homályosak a gólyabálos képek és a közhírnek fotózott képek is…

Utánanéztem, mi lehet ennek az oka, és sajnos az optikám lett a hiba okának gyanúsítottja. Na, csináltam is egy gyors tetsztet, hiszen vásárláskor megkaptam a kitobjektívet is (18-55 1:3.5-5.6). Ideális tesztalanynak, bár a Sigma 18-200 után elég viccesen fest a vázon. Ilyenkor a gép nem is Bruti, inkább csak Bruti light.

Ugyan kicsit kotyog ez a gyári objektív, de van rajta UV szűrő, így gondoltam csak védve voltak benne a lencsék. És tényleg:


A baloldalon a Sigma 18-200-zal készült kép, majd jobb oldalon a Canon 18-55-tel, közel azonos fókusztávval, közel azonos beállításokkal (ISO 400, 1/60-ad záridő). A különbség szembeötlő. A négy fenti kép mind képkivágás, és a teljesméretű képből egy-egy szelet. A fenti két kép 40-es, az alsó kettő pedig 28-as fókusztávval készült.

Tisztán látszik, hogy sajnos a sigma igen homályos képet ad mindkét fókusztávnál, ami kissé lecsüggesztett.
Vajon ez ilyen volt mindig is? Vagy a gépben lévő 16 ezer expo során használódtak el a sigma lencséi?! Lehet ezzel valamit kezdeni? Valamilyen szervíz, felújítás, vagy esetleg spéci szűrő? Tudja ezt valami javítani?

Ha esetleg egy tapasztaltabb fotós erre járna, és segítene a fenti kérdések megválaszolásában, azt megköszönném. Új optikák ára szintén csüggesztő, és pár évig biztosan nem futná rá.

Update: A második kettő kép nem tökéletes összehasonlítás, mivel a baloldalinál kicsit valszeg mellé ment a fókusz is. De lesz még teszt.. 🙂


Fotós munkák

Az elmúlt hetekben nem nagyon volt időm és erőm ide is kitenni az első hivatalos fotós munkáim képeit, viszont most pótolnám ezt linkekkel. A Picasás tárhelyemre mindig szépen töltögetem fel, hogy onnan majd egyszer ide átpakolom őket, de erre eddig nem került sor. Pedig volt már három is:

Az első egy apró meló volt, ahol is a Közhír ülésén kellett fotózzak. Cél a jó hangulatot visszaadó képek, valamint mindenkiről legalább egy-egy lesi-portré, azaz egy-egy kifejezetten őt ábrázoló kép. Ez még tényleg csak egy kis apróság volt, az eredménye pedig ITT látható, pár pedig kiemelve:


Aztán a második komolyabb képsorozat a VW Tranyó találkozón készült, dehát erről már írtam (itt ni). Aztán jött az első komoly, igazi fotós megbízás, méghozzá a BME-KSK gólyabál fotózása. Na, ez tetszett igazán. Amolyan “bulifotós” feladat, mint a rendezvény második hivatalos fotósa. Tetszett is nagyon, készült is rengeteg kép, amik közül még válogatni is nehéz.  Picasán ott az összes! 🙂 (Később aztán készítettem belőlük Közhír hátlapot)




...Amikor odaadom a gépet, hogy legyen rólam is fotó :) ... és megint odaadtam :)


Aztán most csütörtökön volt a következő fotós munkám. A feladat egy állókép készítése volt, a karácsony szellemében, a Közhír címlapjára. Egy ötlettől vezérelve a díszkivilágított Bartók Béla utcán fotózgattam, állvánnyal. Két apró (ám végzetes) hibát azonban csak sikerült elkövetni: Az egyik az időpont mgválasztása: tán nem csúcsforgalomban kellett volna, a másik az, hogy a fáradtság és sietség miatt ISO 400-on hagytam a gépet… De majd legközelebb erre is figyelek.. Párszor nem tudtam megállni, és csináltam fekvő képet is. Az összes a szokásos helyen, párat pedig ide is kiemelek:



Huh, na hát nagyjából ezek az első fotós munkáim jobb képei. Remélem hamarosan lesz még folytatás.. 🙂