Ahogy ígértem, nyári élménybeszámoló sorozatom egy Közhírbe írt cikkemmel folytatom. Íme:

Szeretném ezt a cikket minden motorosnak és érdeklődőnek a figyelmébe ajánlani: A Safety-Hungary meghívásának köszönhetően részt vehettem a Honda Motorkerékpár Vezetéstechnikai Oktatásán, amely után jogos a megállapítás, hogy egy ilyenre minden közlekedőnek szüksége lenne.

Ez a jól átgondolt és kidolgozott tréning a ’70-es évek Japánjából ered, ahol ekkor jelentek meg az erős motorok, először a rendőrség tulajdonában. A megszaporodott lóerőkkel azonban nem tudtak megfelelően bánni a rend őrei, a töréskárok megugrottak. Ennek köszönhetően kezdtek bele egy olyan oktatási rendszer kifejlesztésébe, amely során a motoros megtanulja kezelni a kritikus helyzeteket, és tartalékol arra az esetre, ha baj van. Ez a képzés lényege és célja: „a tartalék-képzés”. Az azóta eltelt közel 40 év után ma 24 országban folyik ilyen képzés, 2008 óta hazánkban is.

A 40 év alatt tökéletesre csiszolt tananyagot három, egymásra épülő szintre bontva sajátíthatják el a hallgatók. Minden egyes szint kétnapos képzést jelent, max. tízfős csoportokban, amelyeket két instruktor koordinál. Az oktatás különlegessége, hogy bukócsövekkel ellátott Honda-motorokkal történik, sőt a résztvevőket anyagi felelősség nem terheli. Ennek, a kiváló minőségű pályának és a profi instruktoroknak köszönhetően az ember sokkal bátrabban meri kipróbálni azokat a hasznos manővereket, amelyeket később, begyakorolva, saját motorján ülve használhat a hétköznapokban.

Az első szint bevezetője egy beszélgetés a képzésről, a motoros felszerelésekről, a motorválasztásról a biztonság témakörében baráti hangulatban. Ezt talán jól jellemezné az a mottó, hogy „a tolószék drágább!”. Meglepő módon már itt akadnak újdonságok, még sokat tapasztalt motorosok számára is, ezt garantálom!

Ezt követően a motorok mellett folytatódott a beszélgetés: motorápolás és –ellenőrzés, helyes üléspozíció, praktikus fel- és leszállás. Bármily egyszerűnek is tűnnek, a többség sajnos rosszul berögzült mozdulatsorral végzi ezeket az igen gyakori és alapvető műveleteket. Itt is bőven akad olyan dolog, ami apróság, ám a mindennapokban rendkívül hasznos, és megkönnyíti az ember életét.

A kb. kétórányi elmélet után jött a gyakorlati rész. Kezdésnek sima és eltolt szlalom, ahol a figyelem fókuszán, valamint a kanyarodás közbeni fék és kigyorsítás alatti gázhasználaton van a hangsúly. Folytatásként elköltöttünk egy kellemes ebédet a SilverKart gokartpálya ebédlőjében. A rövid lazítás után különböző fékezési technikák kipróbálásával láthattuk be, hogyan is célszerű rövid úton megállni. Gyakorlott motorosok számára talán itt van a legtöbb legyőzni való rossz beidegződés.

A nap végén egy mindenki számára új technikát ismerhettünk meg hirtelen felbukkanó akadály kikerülésére. Ez a gyakorlat az autós berkekből ismeretes „rénszarvas tesztre” emlékeztet legjobban, elsajátítása pedig rendkívül hasznos.

A második nap motorozással kezdődött, és pár bemelegítő kör után ismét motor melletti praktikákat tanultunk. Rendkívül egyszerű megoldásokat mutattak be a motor középállványra rakására, valamint eldőlt motor felállítására. A dolog érdekessége, hogy a bemutatás után bizony mindenkinek végig kellett csinálnia a gyakorlatot, az 1000-es CBF-en (röpke 250 kilós jószág). Hihetetlen volt, hogy korra, fizikumra és nemre való tekintet nélkül a résztvevők ezt lazán végre tudták hajtani. Ez talán a technikák életrevalóságának legjobb bizonyítéka!

A legnagyobb vasat felállítva, újra motorra ülve háromféle kanyarodási technikát sajátítottunk el, amelyek kifejezetten közútra, a biztonságos motorozáshoz ajánlottak. E tudás birtokában már hazafelé menet másképp néz az ember az ülésből kiülő, „c” alakban látványosan próbálkozó kollégákra!
A második napi kellemes ebéd után a kocsisorok közti lassú motorozásra (itt rámpán), valamint veszélyes kátyúkon / síneken való átkelésre ismertünk meg praktikákat amellett, hogy közben az eddig tanultakat begyakoroltató pályán köröztünk

.

Alkalmam volt Szabó Ákos instruktorral és Zolnai Zoltán ügyvezetővel egy diktafon társaságában beszélgetve interjút készíteni:

Mivel próbálkoztatok, hogy a képzés a hatóságok által is támogatottá váljon? Van-e remény vagy ígéret támogatásról?
Szabó Ákos: Bármilyen hatóság vagy közlekedéssel foglalkozó közszemélyiség keveredik ide hozzánk, mindenkinek nagyon pozitív a tapasztalata. Előbb-utóbb a több irányból összegyűlt pozitív tapasztalatok révén rá fognak harapni, és elindítják talán egy irányba ezt a dolgot.

Zolnai Zoltán: Sajnos ígéretet nem kaptunk, viszont két körben volt olyan megbeszélésünk, ahol az NKH, a MEH képviselői és Kondorosi Ferenc úr (akkor még államtitkár) látogatott el hozzánk. Ekkor igen részletesen végigbeszéltük a lehetőségeket, de egyértelműen látszott, hogy Magyarországon a jogosítványszerző motorosok ellátása minden régióban komoly akadályokba ütközik.

Mi csináljuk a dolgunkat, mint egy küldetést, próbálunk mindenkit elérni, próbálunk mindenki számára elérhető lenni, aki érdeklődést mutat. Erre vonatkozott az a kezdeményezésünk is, hogy egész évben vannak oktatásaink, megszakítás nélkül. A téli időszakban csak havas-jeges időkben hirdetünk esőnapot. A hétfő kivételével egész évben, minden nap vannak tréningek. Ráadásul ebben az évben vezettük be azt, hogy délutáni oktatásunk is van, hogy még nagyobb kapacitással tudjunk az érdeklődők rendelkezésére állni. Ugyanezt a célt szolgálja a piaci viszonylatban is rendkívül kedvező árképzésünk, melynek köszönhetően egyre több motoros számára vagyunk elérhetőek és megfizethetők. Ebben óriási segítséget jelent a Generali Biztosító „Generali a Biztonságért Alapítványának” támogatása!

Ha már a kapacitás szóba jött, eddig mennyi hallgatótok volt?
Z: 1500-2000 körüli a hallgatólétszám. Az első évünk természetesen nem volt akkora volumenű, de abban a pillanatban, hogy a már itt járt motorosok révén terjedt a képzésünk híre, óriási érdeklődés indult meg. Már februártól kezdődően hónapokkal előre telítettek a képzéseink.

Ti hogyan sajátítottátok el az oktatáshoz szükséges ismeretanyagot?

Szabó Ákos: A tanulmányainkat 2008 januárjában, Törökországban kezdtük. Akkor még ez volt a legközelebb (ilyenkor is működő) oktató központ. A törökországi Honda gyár udvarán kaptuk az első 2-3 tréningünket, amelyeknél még kimondottan a gyakorlatok végrehajtásával foglalkoztunk. Egy héttel később, Szingapúrban, egy Japánból érkezett vezetéstechnikai oktatótól kaptuk a következő szintet. Ő az egész rendszer fő oktatója, és közvetlenül tőle kaptuk az instruktorképzést. Ott már nagyon sokat foglalkoztunk azzal, hogy a hallgatónak hogyan lehet ezt tovább adni. Tehát nem csak a gyakorlatok végrehajtásáról volt szó, hanem arról is, hogy milyen technikákkal lehet a hallgatókat rávezetni, mi mindenre kell odafigyelni tréning közben.

Külföldön járva mik voltak a tapasztalatok? Említettétek, hogy Szingapúrban ez az oktatási módszer kötelező. Ott látszódott-e a motorosokon ennek hatása?

Á: Kint az utcán, amit láttunk, az ég és föld még Nyugat-Európához képest is. Nagyon jó volt látni, hogy kint ennek az oktatási rendszernek a hatása mennyire látható a minden napokban, és hogy mennyire tudnak az emberek ott közlekedni. Ott megvan ennek az autós része is, mely a motorossal azonos a tematikára épül. Hihetetlen módon közlekednek, és hihetetlenül jó közlekedési kultúra működik ott. Kint voltunk nagyon sok autós között, és mozogtunk szinte egy hétig folyamatosan, és nem láttunk problémás helyzeteket. Az, hogy dudálás és anyázás nem volt, máris egészen más Magyarországhoz képest, és nem láttunk se balesetet, se koccanást.

Pontosan hogy épül fel ez az oktatási rendszer, milyen egyéb tréningek vannak még?

Z: A teljes oktatási anyagot mi 3 szintre bontva adjuk át. Ami első körben egy átlag motorosnak elérhető, az az egyes szint. Erre épül a kettes, amely továbbfejleszti a megszerzett tudást, majd a harmadik szinttel lesz teljes a kép. Másik tréningünk a motoros tapasztalattal nem rendelkező érdeklődőknek szól, az elnevezése Bevezető szint. Célja kifejezetten a legelejétől megszerettetni a motorozást az érdeklődőkkel. Van még egy elég speciális képzésünk is, amit a kettes szint utáni hallgatóinknak ajánlunk, csak azt követően lehet rajta részt venni. Ez a „Tandem” névre hallgató oktatás, ahol a motoros az utasával együtt érkezik, és együtt csinálják végig a gyakorlatokat. A vezető itt megtanulja, hogy valóban mi változik meg a motorozási manővereknél, hogyha van utas, az utas pedig azt tapasztalja meg, hogy tulajdonképpen miről is szól a motorozás utasként.
Mindegyik tréningünk kétnapos, és mindegyik 45000 Ft.

Köszönöm a beszélgetést és a meghívást!

Az oktatás végi oklevelet átvéve a hazafele út is egészen más érzés, a rákövetkező gurulásról nem is beszélve. A technikákat saját motoron is kipróbálva és kicsit gyakorolva szinte plusz egy biztonsági felszerelést kap az ember. Érzetre és veszélyes helyzetekben is jóval biztonságosabbá vált a közlekedés két keréken. A többi résztvevővel egybehangzóan gondoltuk azt a képzés végén, hogy legszívesebben kötelezővé tennénk minden motoros társ számára, ám ez sajnos a honi bürokrácia rögös útvesztőin keresztül szinte lehetetlen.

GrafUr

A cikk az újság 20. és 21. oldalán olvasható, ami egyébként szabadon letölthető, PDF formátumban!