MZ Club túra a 13. és 14. napon, Túrazáró Post 2
Először a napok számokban:
A két nap alatt megtett km: 490 km
Eddigi össz: 2821 km
Aztán szóban:
Vasárnap Siófokon, ágyban ébredve olyan nehezen indult a nap, mint még soha! Kutyául fáradt voltam, hiszen a szervezetem észrevevé, hogy ágyban alszik, és látá, hogy ez jó…. 🙂 Aztán végül fél 10 körül csak sikerült felkelni, majd pedig egy igazi, hazai, kiadós reggeli után neki is fogtam pakolni. Indulás előtt még megnéztem a partot, ahol anyumék egy hétig fürödtek a Balatonban (sajna el kellett könyvelnem, ho gy én most nem tudok már fürödni a Balatonban is (még) egyet), és elindultam Écsre, a Nerbi túrára.
A több, mint 100 km-es úton csak úgy peregtek a kilométerek, a gépezet jól belejött a közel 100-as tempóba. Sajnos hiába siettem, a viharfelhők egyre csak gyűltek felettem, mígnem kb 10 km-rel a cél előtt nedves aszfaltra értem, és megjött a ritka jellegzetes eső szag is. Párszáz méter, és már szemerkélt is az eső, hatalmas, nagyot csípő szemekben. Ennyire tán még sose csípett. Aztán egyre csak erősödött ez a csípés, mígenm már hangosan kopogott is a sisakomon, és hoppá….. Hát ez nem is csak eső, ez kérem jég! Na, gyorsan meg is álltam egy buszmegállóban, addigra már kissé elázva, 7,5 km-re a céltól. A buszmegben vagy háromnegyed órát biztos eltöltöttem, közbe hatalmas villámok csapkodtak, a víz pedig úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Nagy szerencse volt, hogy megálltam. Bár, amikor a tőlem kb 50 méterre lévő oszlopba csapott a villám, akkor volt egy kis aggodalom. Aztán motorosok érkeztek, a közeli benzinkútról, ahol úgy tűnt, hogy eláll az eső, és továbbindultak, a vesztükre… Így aztán már 3an toporogtunk ott a fedett buszmegben, várva a felhőszakadás végét, és egyik sarokból a másikba húzódva a kissé lyukas tetejű buszmegben.
Végre elállt az eső, így mindhárman tovább indultunk… Ismét csak vesztünkre, ugyanis kb 1 km-rel arrébb a felhőszakadás még javában tombolt. Az úton lévő hatalmas pocsolyák kerülgetése után ráadásul jókora vízátfolyások is voltak, amikbe hiába mentem bele nagyon óvatosan, a szembejövő autós nyakig öntött sárral… Ekkor már szinte mindegy volt, a szakadó esőben már a dzsekim sem bírta tovább (eddig minden esőt szárazon megúszott, de ezt nem bírta), és átázott. A buszmegben állva még azon gondolkodtam, hogy átvegyem-e a vízálló motoros gatyát, de ugye akkor már úgy tűnt vége az esőnek. Nos, ekkor pedig már teljesen mindegy volt.. 🙂
A csapathoz megérkezve beállítottam hót vízesen, majd kaptam is szerencsére egy kis szárazruhát. Fincsi és jóóó meleg Halászlé elfogyasztása után pedig amikor már tényleg elállt azu eső, és kisütött a nap, akkor mind a 19 motorral elindultunk megnézni a Cseszneki várat és a Ravazdi kilátót, izgalmas, zegzugos és erdei utakon közlekedve. Mondani sem kell, hogy ugye az ilyen erdei utakon olykor sártenger van, amiken motorral közlekedni olyan mint jégen motorozni. 🙂 Az izgalmas csúszkálások persze nyakig öntötték a gépet sárral, de nem baj, ilyen élmény sem volt sok eddig, nagyon jó volt (így esés nélkül meg pláne)! 🙂 Alaposan beterítettük kék füsttel a tájat, keltettünk hatalmast feltűnést az indulásoknál a nagy dübörgéssel, és a településeken áthaladva a nagy csapatban motorozással. Leírhatatlan élmények ezek egy kívülálló számára, ezeket át KELL élni!
Visszaérve Nerbiék udvarára hirtelen nagy sziszegésekben nyíltak a sörök, alakult a tábortűz a csülökpörkölt és a halászlé melegítésére, és egy másik a szalonnasütők örömére. Kezdetét is vette a nagy társasági élet, sörözés, borozás, egyeseknek pálinkázás, cseresznyeborozás, a hangult fokozására, és a motorok szomszédságában egészen éjjel 2-ig ment a bugriskodás, beszélgetés a lehető legjobb hangulatban! 🙂
A meghalt sátramat még előző nap anyuméknál hagytam, így ide már sátor nélkül érkeztem, és ezért Nerbi egy töfantasztikusan jó fekhelyett biztosított a nappalijuk kihúzható kanapéján! Még egy éjszaka igazi ágyon! 🙂 Bódottá'!
Másnap reggel már 9 óra körül feléledt a nép, pakolásztunk, kávéztunk, majd irány a Pannonhalmi apátság, ahová Augusztus 20 alkalmából ingyen be lehet menni! Sőt, még körbevezetést is kaptunk, szívva a tudást magunkba Magyarország és az apátság történelméről. A nagy séta során még a kilátóba is felmentünk, jókat beszélgetve a séta során.
Nerbiékhez visszatérve mindenki cihelődött, közben a maradék kaják elpuszításával is foglalkozva. A felmálházás után pedig kis csoportokban elindult a bagázs, ki Kaposvár felé, ki Győr felé, stb.. Mi 5-en Győr irányába indultunk, hogy majd Budapest környékén feloszoljon a banda. Nekem sajnos Győrött, Pandagyíktól elbúcsúzás közben egy gyenge kis fékezés következtében elszállt a hátsó fékem.. A probléma ugyan még orvosolható lett volna, de ott és akkor nem volt kedvem a kb 1 órás szereléshez, inkább mentünk tovább Budapestenek, bízva benne, hogy nem lesz eső, és így tökéletesen elég az első fék + motorfék megoldás (általában így szoktam fékezni). Hátsó fék vészfékezéskor és esőben szokott dolgozni, így nagyobb követési távolságot tartva gondoltam nem fog problémát okozni hiánya.
Nem is okozott! 🙂 Több mint 260 km megtétele után, este 8 óra táján megérkeztem Egerbe, haza, fülig érő szájjal, ugyanakkor "vissza akarok menni" érzéssel! Érkezéskor rögtön útba is ejtettem Szacsesz cimborámat egy kis élmény cserére, meg egy kis szívfájdításra, amiért nem jött a Nerbi-túrára, aztán pedig otthon egy hatalmas adag fincsi vacsora, nameg híradó nézés, hogy micsoda viharok pusztítottak az országban aznap… Hálistennek mindet megúsztam!
A tüzijáték után nemsokkal viszont kidőltem, mint akit fejbevágtak..
Végül a túra zárószava:
Megcsináltam! Egy álmom vált valóra ezzel a túrával. Minden vágyam volt, hogy a tengerparton motorozhassak, naplementében, és ez többszörösen is valóra vált (najó, az álmomban volt egy utasom is, de az most más tészta :)). Csodálatos élményekkel gazdagodtam az elmúlt 2 hét alatt, rengeteg emberrel, kultúrával, szokással, tájjal, várossal ismerkedtem meg, egy könyvnyi élménnyel lettem több, gazdagabb. Nem volt egy olcsó mulatság, de mindenképpen megérte!
Köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat, a komment bejegyzéseket, azt, hogy elolvastátok írásaimat; továbbá Lacinak a kölcsönt (nélküle nem sikerülhetett volna! :)); Szacsesznek a géppemmel foglalkozást, és a kölcsön alkatrészeket; az index.hu-s Horvátországos fórumosoknak a tippeket; Nerbinek az MZs túra tökéletes megszervezését; egyszóval mindenkinek minden segítséget, és azt, hogy a blogom olvasásával ott voltatok ti is lélekben! 🙂
A teljes túra számokban:
Megtett kilométerek: 2821 km
Időtartam: Augusztus 7-20-ig, 14 nap, 13 éjszaka
Összköltség: kb 95 000 Ft
Ebből benzinköltség: 35 000 Ft (pontosan 123 liter üzemanyag)
Teljes úton átlagfogyasztás: 4,35 l/100 km
GrafUr – 2007.08.21. – 21:40
Ma reggel egy hatalmas felfedezést tettem! Van még egy nap a biztosításomból, ugyanis szerdától kötöttem 11 napra, ami így csak szombaton jár le péntek helyett.. Na igen, így maradhattam volna Makarskán. De itt se rossz! A felfedezés után elrendeltem egy pihenőnapot, így boldogan aludtam tovább. Amikor felkeltem az olasz szomszédok rögtön kávéval kínáltak, amit persze elfogadtam, és invitáltak egy kis sütire is reggeli gyanánt, nameg egy kis beszélgetésre.
Eközben az olaszok tovább is álltak, úgyhogy úgy döntöttem elfoglalom a jó kis helyüket. Szépen kipakoltam mindent a sátorból, majd a tetejénél megemelve átcipeltem a jobbik helyre, ahol aztán RECCS, és hülye pózt vett fel a sátor.
De a problémák sora nem ért véget. Újabb fürdőzés (ezúttal már hullám mentes, leülepedett, halban dús volt a víz), majd egy kis napozó-olvasás után elindultam a közeli városba wifit és kenyeret szerezni. 20 perc séta után meg is érkeztem, majd pedig rengetegszer körbejártam az összes utcát, wifi pedig nem volt… Pedig a délután folyamán átméreteztem vagy 40 képet, előkészítettem feltöltésre, és mármeg nincs wifi… Na, majd holnap! Legalább megint fotózhattam, séta közben, a naplementét!
Holnap még kb 1ig fürdök egy nagyot, érzékeny búcsút veszek a tengertől, majd pedig Senjnél jobbra fordulva felmegyek az autópályára, hogy pikk-pakk a határnál lehessek. Onnan már a cél Siófok!
De egy fagyizó, partra sétáló magyar család is ide jött, és beszélgettünk egy sort ezekről a gépekről, nameg az egyedül túrázásról. Akárcsak a szembe szomszéd (cseh), akivel németül, nameg kézzel-lábbal kommunikálva megbeszéltük, hogy milyen jó kis gépek ezek, és milyen rosszak az ők 2 thengeres jawa-ik. 🙂 Na, meg ajánlott egy jó kis osztrák úvonalat, ha valami tökéletesen motorosoknak kitalált hegyekre vágyok. 🙂 Örültem a sok érdeklődőnek, a magyar szónak, és az elismerő gesztusoknak.
Reggel rengeteg problémával ébredtem. Megállás nélkül azon gondolkodtam, hogy legyen a folytatás. Nagyon rosszak az opciók, mert egyik sem teszi lehetővé a több napra itt maradást. Lehetne itt maradnom még egy napot, és akkor Mo.-ra egy nappal később érnék, lecsúszva a Siófoki pihenésről, és a Nerbi túra feléről… Vagy maradhatnék még egy napot, és akkor Bosznián keresztül 1 nap alatt Siófokon lennék, 700 km után.
Avagy elindulok északnak, rijekánál alszok egyet, majd onnan 500 km után pénteken siófok. Talán ez még a jobbik, de mire felérek rijekához, addigra este lesz, fürdés megint nem…. Nem tudom mitévő legyek. Emiatt aztá hatalas szonorúsáég tehénkedik a vállamon, amit azzal a tudattal enyhítetem, hogy végülis Horvátország még nem ismert kincseit jöttem felfedezni, és csak másodsorban fürödni.. Azt majd legközelebb!
A kedves, öreg házaspár, akié a kiadó szobák voltak, inkább csak németet és olaszt beszéltek. Én meg ugye inkább csak angolt,, és németet, ezért a közös nevezővel, a némettel, és sok más testbeszéddel kommunikáltunk. Nem volt egyszerű úgy németül beszélni, hogy még a gondolataim is angolul vannak.. De azért sikerült megértetnem velük, hogy megyek. A kedves öreg néni egy baráti kézfogással köszönt el, mintha már régesrég ismerném. Furcsa, és jó volt.
Az út egy erős szerpentinnel kezdődött (így megnéztem Trogirt madártávlatból is, majd hullámos, hepehupás fennsíkon vezetett át. A problémák Zadar távolságában kezdődtek, az M-betűs hídhoz közeledve, ugyanis pontatlan volt a GPS térképe. Az egyik kereszteződésnél az egyébként jó utat kiválasztva jött egy "újratervezés". Hmm, hát jó, akkor megfordulok, és a másik elágazást választottam… Itt is "újratervezés".. Nofene, inkább ismét megfordultam, hiszen így 4-ből 3at kizártunk, az uccsó lesz a jó, el is indultam arra. Itt is "újratervezés", de már nem érdekelt, tervezze csak újra! kb 5 km múlva aszondja forduljak jobbra.. Hát ez egy hídon elég nehézkes mutatvány, valszeg az éppen épülő autópálya bekavart neki. Ok, "újratervezés". Pár kmrel arrébb ismét jobbra terel, ami meg kavicsos földút volt.. Felejtős, "újratervezés" (ekkor már kezdtem ideges lenni). Ismét pár km után ismét jobbra terel, egy kitáblázatlan utcába. Ám legyen, gondoltam, befordultam, majd kb 3 km után egy kísértetfaluban egyszercsak vége lett az útnak (mintha elvágták volna) és földút ment tovább. Na, akkor hátra arc, "újratervezés", szentségelés, majd vissza ahhoz a kb 15-20 km-re lévő kereszteződéshez, ahol kezdődtek a bonyodalmak. Itt elmebtem balra, ahogy először is, majd egy újratervezés után már jó is volt, megnéztem mere tervezi.
Sibenikbe érkezve leparkíroztam a tengerparti sétánynál, és körbesétáltam a várost. Sajna az útbaeső utazási irodáknak nem volt semmijük sibenikről (vagy csak nem akartak adni), így sikerült kicsit eltévedni is. Ami nem probléma, hiszen a legfontosabb részeit a városnak láttam, csak épp a motorhoz visszaérve vettem észre hogy az erőd, a dombtetőn kimaradt.. Nofene, pedig azt hittem abban voltam..:) a rengteteg lépcső megmászása után pedig már nem volt kedvem visszamenni, így irány a Krka nemzeti park, a gyönyörű vízeséssel. Sradinski városba megérkezve a nyilak egy parkolóba vezettek… nem szívesen fizetek a parkolásért, de jó kis őrzött parkoló, végülis 10 kunát megér.. Otthagyva a kabátomatis,elindultam a rekkenő hőségben a táblák után. "krka vízesés jobbra" -ok, mentem jobbra. "krka vízesés jobbra" -ok, ismét jobbra, itt egy turistacsoport éppen száll fel egy hajóra, megyek tovább, lassan kiérek a városból, de vízesés sehol.. Hmm.. Aztán megint "krka vízesés jobbra". A fenébe is, ugyanott voltam. Megint látok egy turistacsopotot hajóra várni, hát megkérdezem őket: a vízeséshez menő hajóra várnak.. Ja, vagyúgy. Mint kiderült, a hajó ingyenes. Nocsak. Jött is a következő, felszálltam, tényleg ingyenes.. Hogy mik vannak.
Na, szóval fél óra után kikötöttünk, és egyből a jegyváltóhoz terelték a népet. Áhháá, tudtam én, h nincs ez ingyen.. Nem is volt, ugyanis 80 kuna volt a belépő. (2800 ft) Tanulságos kis túrát tettem: kellett volna hozni fürdő cuccot, vagy legalább rövidgatyába jönni, csizma nélkül. Sok lépcső vezetett fel a gyönyörű vízesés mellett, rólam meg dőlt a víz.
Minden útbaeső csapnál annyit ittam, amennyi csak belém fért. 2 órás teljes körbesétálás során kissé plitvicei tavak feelingem volt, sokban hasonlít! Pár fénykép kierőlködése után tovább indultam, jócskán késésben.
Trogirt sajna véletlenül kihagytam, vhol kimaradt egy letérő, és nem volt több. sebaj, végülis láttuk már, irány Split! Útközben töltöttem az akksikat is. A nagyvárosban bolyongás után a motort éppen a Diocletianus palotánál sikerült leparkolni, így kis séta után kapirgálhattam az államat a földről.
1 órakkor aztán visszatértem a szobába, és megérezve az ágy kényelmét kb 5 másodperc alatt el is aludtam a fárasztó nap után. Ezért is a képek megint késnek. Furcsa dolog ilet mondani egy laza nyaraláson, de nincs időm.. Tényleg! Ma, csütörtökön ugyanis el kell induljak visszafelé, és még fürödni is kéne a tengerben… 🙂