Kategória szerinti archívum: 2007 – Horvátország – MZvel, egyedül


MZ Club túra a 13. és 14. napon, Túrazáró Post 2

Először a napok számokban:

A két nap alatt megtett km: 490 km

Eddigi össz: 2821 km

Aztán szóban:

Vasárnap Siófokon, ágyban ébredve olyan nehezen indult a nap, mint még soha! Kutyául fáradt voltam, hiszen a szervezetem észrevevé, hogy ágyban alszik, és látá, hogy ez jó…. 🙂 Aztán végül fél 10 körül csak sikerült felkelni, majd pedig egy igazi, hazai, kiadós reggeli után neki is fogtam pakolni. Indulás előtt még megnéztem a partot, ahol anyumék egy hétig fürödtek a Balatonban (sajna el kellett könyvelnem, ho gy én most nem tudok már fürödni a Balatonban is (még) egyet), és elindultam Écsre, a Nerbi túrára.

 

Cseszneki vár

A több, mint 100 km-es úton csak úgy peregtek a kilométerek, a gépezet jól belejött a közel 100-as tempóba. Sajnos hiába siettem, a viharfelhők egyre csak gyűltek felettem, mígnem kb 10 km-rel a cél előtt nedves aszfaltra értem, és megjött a ritka jellegzetes eső szag is. Párszáz méter, és már szemerkélt is az eső, hatalmas, nagyot csípő szemekben. Ennyire tán még sose csípett. Aztán egyre csak erősödött ez a csípés, mígenm már hangosan kopogott is a sisakomon, és hoppá….. Hát ez nem is csak eső, ez kérem jég! Na, gyorsan meg is álltam egy buszmegállóban, addigra már kissé elázva, 7,5 km-re a céltól. A buszmegben vagy háromnegyed órát biztos eltöltöttem, közbe hatalmas villámok csapkodtak, a víz pedig úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Nagy szerencse volt, hogy megálltam. Bár, amikor a tőlem kb 50 méterre lévő oszlopba csapott a villám, akkor volt egy kis aggodalom. Aztán motorosok érkeztek, a közeli benzinkútról, ahol úgy tűnt, hogy eláll az eső, és továbbindultak, a vesztükre… Így aztán már 3an toporogtunk ott a fedett buszmegben, várva a felhőszakadás végét, és egyik sarokból a másikba húzódva a kissé lyukas tetejű buszmegben.

Végre elállt az eső, így mindhárman tovább indultunk… Ismét csak vesztünkre, ugyanis kb 1 km-rel arrébb a felhőszakadás még javában tombolt. Az úton lévő hatalmas pocsolyák kerülgetése után ráadásul jókora vízátfolyások is voltak, amikbe hiába mentem bele nagyon óvatosan, a szembejövő autós nyakig öntött sárral… Ekkor már szinte mindegy volt, a szakadó esőben már a dzsekim sem bírta tovább (eddig minden esőt szárazon megúszott, de ezt nem bírta), és átázott. A buszmegben állva még azon gondolkodtam, hogy átvegyem-e a vízálló motoros gatyát, de ugye akkor már úgy tűnt vége az esőnek. Nos, ekkor pedig már teljesen mindegy volt.. 🙂

 

Cseszneki vár

 

A csapathoz megérkezve beállítottam hót vízesen, majd kaptam is szerencsére egy kis szárazruhát. Fincsi és jóóó meleg Halászlé elfogyasztása után pedig amikor már tényleg elállt azu eső, és kisütött a nap, akkor mind a 19 motorral elindultunk megnézni a Cseszneki várat és a Ravazdi kilátót, izgalmas, zegzugos és erdei utakon közlekedve. Mondani sem kell, hogy ugye az ilyen erdei utakon olykor sártenger van, amiken motorral közlekedni olyan mint jégen motorozni. 🙂 Az izgalmas csúszkálások persze nyakig öntötték a gépet sárral, de nem baj, ilyen élmény sem volt sok eddig, nagyon jó volt (így esés nélkül meg pláne)! 🙂 Alaposan beterítettük kék füsttel a tájat, keltettünk hatalmast feltűnést az indulásoknál a nagy dübörgéssel, és a településeken áthaladva a nagy csapatban motorozással. Leírhatatlan élmények ezek egy kívülálló számára, ezeket át KELL élni!

 

 

Visszaérve Nerbiék udvarára hirtelen nagy sziszegésekben nyíltak a sörök, alakult a tábortűz a csülökpörkölt és a halászlé melegítésére, és egy másik a szalonnasütők örömére. Kezdetét is vette a nagy társasági élet, sörözés, borozás, egyeseknek pálinkázás, cseresznyeborozás, a hangult fokozására, és a motorok szomszédságában egészen éjjel 2-ig ment a bugriskodás, beszélgetés a lehető legjobb hangulatban! 🙂

Goldi, a Klubkutya.. Kiütötte a pálinka

A meghalt sátramat még előző nap anyuméknál hagytam, így ide már sátor nélkül érkeztem, és ezért Nerbi egy töfantasztikusan jó fekhelyett biztosított a nappalijuk kihúzható kanapéján! Még egy éjszaka igazi ágyon! 🙂 Bódottá'!
Másnap reggel már 9 óra körül feléledt a nép, pakolásztunk, kávéztunk, majd irány a Pannonhalmi apátság, ahová Augusztus 20 alkalmából ingyen be lehet menni! Sőt, még körbevezetést is kaptunk, szívva a tudást magunkba Magyarország és az apátság történelméről. A nagy séta során még a kilátóba is felmentünk, jókat beszélgetve a séta során.



Nerbiékhez visszatérve mindenki cihelődött, közben a maradék kaják elpuszításával is foglalkozva. A felmálházás után pedig kis csoportokban elindult a bagázs, ki Kaposvár felé, ki Győr felé, stb.. Mi 5-en Győr irányába indultunk, hogy majd Budapest környékén feloszoljon a banda. Nekem sajnos Győrött, Pandagyíktól elbúcsúzás közben egy gyenge kis fékezés következtében elszállt a hátsó fékem.. A probléma ugyan még orvosolható lett volna, de ott és akkor nem volt kedvem a kb 1 órás szereléshez, inkább mentünk tovább Budapestenek, bízva benne, hogy nem lesz eső, és így tökéletesen elég az első fék + motorfék megoldás (általában így szoktam fékezni). Hátsó fék vészfékezéskor és esőben szokott dolgozni, így nagyobb követési távolságot tartva gondoltam nem fog problémát okozni hiánya.

Prandesz és Nerbi, a házigazda

Nem is okozott! 🙂 Több mint 260 km megtétele után, este 8 óra táján megérkeztem Egerbe, haza, fülig érő szájjal, ugyanakkor "vissza akarok menni" érzéssel! Érkezéskor rögtön útba is ejtettem Szacsesz cimborámat egy kis élmény cserére, meg egy kis szívfájdításra, amiért nem jött a Nerbi-túrára, aztán pedig otthon egy hatalmas adag fincsi vacsora, nameg híradó nézés, hogy micsoda viharok pusztítottak az országban aznap… Hálistennek mindet megúsztam!
A tüzijáték után nemsokkal viszont kidőltem, mint akit fejbevágtak..

 

 

Végül a túra zárószava:

Megcsináltam! Egy álmom vált valóra ezzel a túrával. Minden vágyam volt, hogy a tengerparton motorozhassak, naplementében, és ez többszörösen is valóra vált (najó, az álmomban volt egy utasom is, de az most más tészta :)). Csodálatos élményekkel gazdagodtam az elmúlt 2 hét alatt, rengeteg emberrel, kultúrával, szokással, tájjal, várossal ismerkedtem meg, egy könyvnyi élménnyel lettem több, gazdagabb. Nem volt egy olcsó mulatság, de mindenképpen megérte!

Köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat, a komment bejegyzéseket, azt, hogy elolvastátok írásaimat; továbbá Lacinak a kölcsönt (nélküle nem sikerülhetett volna! :)); Szacsesznek a géppemmel foglalkozást, és a kölcsön alkatrészeket; az index.hu-s Horvátországos fórumosoknak a tippeket; Nerbinek az MZs túra tökéletes megszervezését; egyszóval mindenkinek minden segítséget, és azt, hogy a blogom olvasásával ott voltatok ti is lélekben! 🙂

A teljes túra számokban:
Megtett kilométerek: 2821 km
Időtartam: Augusztus 7-20-ig, 14 nap, 13 éjszaka
Összköltség: kb 95 000 Ft
Ebből benzinköltség: 35 000 Ft (pontosan 123 liter üzemanyag)
Teljes úton átlagfogyasztás: 4,35 l/100 km

 

GrafUr – 2007.08.21. – 21:40


Viszlát tenger, helló Magyarország! Ja, és megvannak a magyarok a 12. Napon! Nameg egy karambol… 2

Először a nap számokban:

Mai megtett km: 400 km

Eddigi össz: 2330 km

Mai start: 12:30, finish: 22 óra (kb másfélórás kényszerszünettel)

Aztán szóban:
Kátyús, hepehupás utak, 30-as táblák, sok visszaintő motorros, gondozatlan telkek, amiken baloldalt TESCO reklám, jobboldalt pedig borsodi…. Igen, itthon vagyok, Magyarországon.
Talán egy beérkező külföldi, aki a 7-es főutat választja, hasonló tájleírást ír. De kezdjük megint az elején:

 

Tegnap este még blogolás után megnéztem egy filmet (félelem és reszketés las vegasban – télleg jó, Laci!), majd szép nagy villámokra lettem figyelmes.. Gyorsan rá is terítettem a ponyvát a sátorra, eddig ugyanis nem volt rajta. Kisvártatva egy hatalmas szélvihar vette kezdetét, ami sajnos később sem ért véget..
Egész este azon izgultam, hogy vajon kibírja-e a szigszalagos sátram, vajon megmarad-e a ponyva. Reggelig forgolódás után kiderült, h mindkettő megúszta.
Reggel is óriási szél volt, hatalmas hullámok, és jéghideg víz… Féltem is, hogy így már nem nagyon fogok fürdeni. Nos, 20 percnél tovább nem is bírtam a vízben. A forró napsütés ellenére a víz dermesztően hideg volt.
Óvatosan, és lassan mentem be a tengerbe, hosszasan csak a köves parton álltam, próbáltam szoktatni magam a hideg vízhez, és közben a nagy hullámok alaposan megdobálta kővel a vízben lévő lábamaimat. Közben a hullámok olykor emeletesház magasságig csaptak föl a sziklákról.

 

 

Aztán kicsekkolás, és irány Senj! Ilyen óriási szélben még az egyenesben is dőlni kellett, hol jobbra, hol balra.. Bizonytalan érzés! Egy kis wifiszerzés után elindultam az autópálya felé, 2 óra tájt. Az autópályáig csodás hegyi út vezetett, szorosokon, hágókon át, de sajna nem álltam meg fényképezni, mert a táj látványának feldolgozása, és az oldal-, szembe-, és olykor hátszéllel való küzdelem lekötötte minden energiámat… Az autópályát elérve aggódtam, hogyhogy fogja bírni a gép. Az első 10 kilométeren kifejezetten rosszul is éreztem magam, mint a leglassabb, nameg minden kis emelkedőn küzdő közlekedő. Na, aztán 10 km után rájöttem hogy is szereti ezt igazán a gép, kell neki a lendület, így 4700-4800-as fordulaton, azaz közel 100 km/h-s sebességen tartva a motort sokkal jobban bírta az emelkedőket, és az olykor szembe szelet. Lendületből vett minden akadályt, és az első pár 90-nel poroszkáló legyőzése után könny szökött a szemembe (de tényleg) a boldogságtól, annyira megörültem a gép lelkesedésének. Igaz, eközben közel teljes gázt húztam, de kb 50 km után vhogy belejött a szerkezet, és megelégedett egy félgázzal is (kiégettük a mocskot a kipuffból :)). Így aztán az unalmasnak tervezett autópályázás iszonyat élvezkedés volt, hangos, navi nélküli zenével a fülemben, 100-zal száguldva. A hangulatot csak fokozta, hogy sok magyar autós odaintett, és vagy 5 (nem csak magyar) autós kitartott felfele álló hüvelykullal adta tudtomra véleményét. 🙂 A benzinkutaknál (csak 2x álltam meg) pedig társaság
is adódott mindig. Sztorizó magyarok, arra járó motorosok, stb.

Az autópályákon egyébként rengeteg a magyar, úgyhogy valószínűleg ezért láttam én túl kevés magyart a főutakon. Még magyar motortosokkal is találkoztam az autópályán, úgyhogy nem vesztek el. Kb 120 km autópályázás után, az első fizetőkapunál pedig ismét láttam mindenkit, aki az autópályán megelőzött. Az összes autós, aki addig 140-160-nal előztek meg az autópályán, ott állt a kb 10-15 km-es dugóban, ahol én egy békés 40 km/órás sebességgel el döcögtem mellettük… Mind mellett. 🙂 A legtöbb autós ha meglátott a visszapillantóban, lehúzódott, helyet adott. Mondhatni az összes magyar (!!!), viszont a többi náció nem szívesen/egyáltalán nem húzódott le. Se az olaszok, se az osztrákok, se a németek, se a hollandok nem volt olyan rendesek, mint a magyarok. De tényleg! A legnagyobb meglepetést itt egy autóból derékig kilógó srác okozta, aki nagy vigyorogva fényképezett amikor elmentem mellettük.. 🙂

Határon szinte sor sem volt, pikkpakk átértem Magyarországra, ahol már a 7-es főúton jöttem tovább, kihagyva az autópályákat (bár a Horvát autópálya nem volt olcsó mulatság 4-5000 Ft, nem volt már kedvem újabb 1500at fizetni a magyar autópályákra). Így aztán Balatont is láttam, méghozzá naplementében! : ) Sajnos mire kimentem a partra, hogy lefotózzam a szintén giccses balatoni naplementét, addigra lement a nap.

Balatonlelle környékén már kezdett elég nagy forgalom lenni, dugó dugó hátán, és érdekes mód indokolatlanul 30-40-nel közlekedő autósok. Na, ebből pár km után elég is lett, előzgettem egy kicsit, mire kiértem az őrült lassú bolyból, és egy kellemes 50-60-assal haladtam egy 4-es Golf mögött. Balatonszárszó után egyszercsak fékez a golf, majd látom, hogy a szembejövő két lámpa a Golffal jön szembe, hatalmas csattanás, nyikorgás, én pedig vészfékjezve próbáltam menteni az irhámat, és blokkolt kerekekkel, jobbra… Ezek után kb másfél óráig jegyzőkönyvezés a rendőrautóban, mint szemtanú, szerencsére karcolás és kár nélkül, megúsztam az ütközést.

Ezek után a maradék 20 km megtétele nem kis aggodalmat okozott, minden záróvonalhozz közelebb lévő szembejövő láttán húztam a féket, a balra kanyarodóktól pedig egyenesen féltem. Ilyesztő volt az ütközés hatalmas hangja és látványa, ami még sokáig játszódott végtelenítve az agyamban. Siófokra este 10 után érkeztem, ahol egy naaagynagy vacsi után sörözés-beszélgetés anyumékkal, és az ott üdülőkkel, majd wifi szerzés, és hatalmas alvás.. Ágyban! 🙂

 

GrafUr – 2007.08.19. – 1:10


A nagy felfedezések és a komoly problémák napja a 11. 1

Nos, hol is kezdjem.. Kezdem szokás szerint a legelejétől:
kilátás a sátramból Ma reggel egy hatalmas felfedezést tettem! Van még egy nap a biztosításomból, ugyanis szerdától kötöttem 11 napra, ami így csak szombaton jár le péntek helyett.. Na igen, így maradhattam volna Makarskán. De itt se rossz! A felfedezés után elrendeltem egy pihenőnapot, így boldogan aludtam tovább. Amikor felkeltem az olasz szomszédok rögtön kávéval kínáltak, amit persze elfogadtam, és invitáltak egy kis sütire is reggeli gyanánt, nameg egy kis beszélgetésre.
Végre megtudtam, hogy miért jó az olaszoknak ide jönni, és miért vannak itt ilyen sokan: azt mondták, hogy itt jobb a tenger (náluk homokos part van), és olcsóbb is, még így, 800 km-t utazva is… Ráadásul 2 hétig voltak itt, és éppen ma mentek tovább.
Figyelmeztettek, hogy reggel ellopták a csaj mobilját a fürdőszobából, úgyhogy gyorsan szakszerű, stratégiai rendetlenséget csináltam a sátramban.. 🙂 – be is vált.

A reggeli kávé és süti után még kicsit beszélgettem az olaszokkal, majd bevetettem magam a tengerbe. Kutya hideg volt, és zavaros, ami talán a nagy hullámoknak volt köszönhető… A víz ekkor kifejzetten nem tetszett, hal alig volt, és a növényzet is gyérnek tűnt. neki is kezdtem mosni, ugyanis 11 nap után már igencsak ráfért a farmeromra.
Eközben az olaszok tovább is álltak, úgyhogy úgy döntöttem elfoglalom a jó kis helyüket. Szépen kipakoltam mindent a sátorból, majd a tetejénél megemelve átcipeltem a jobbik helyre, ahol aztán RECCS, és hülye pózt vett fel a sátor.
Nagy aggodalommal húztam ki a megnyekkent rudat, és bizony eltört… Elővettem a lochtite-ot, meg a szikszalagot, és neki kezdtem barkácsolni. Sajnos egy rossz mozdulat miatt a bepillanatragasztózott törött darab beugrott a még ép jó részébe, és rögvest be is ragadt.. Hurrá, de mérnök ember megoldja! Elővettem egy sátorcöveket, kiegyenesítettem, majd egy pár méter szigszalaggal sínbe raktam a törést. Ezaz, működik! Újra felállítottam a sátrat, kiegyengettem az új, fura billegést, majd nekifogtam ebédelni.
Az ebéd utáni szieszta, és kép válogatás közben egyszercsak újabb RECCS, és eltört a másik rúd is, felül, középen. Hurrá… Itt már nem próbálkoztam ragasztóval, egyből sínt kapott, és azóta is áll, kb 5 méternyi szigszalaggal…
séta közben De a problémák sora nem ért véget. Újabb fürdőzés (ezúttal már hullám mentes, leülepedett, halban dús volt a víz), majd egy kis napozó-olvasás után elindultam a közeli városba wifit és kenyeret szerezni. 20 perc séta után meg is érkeztem, majd pedig rengetegszer körbejártam az összes utcát, wifi pedig nem volt… Pedig a délután folyamán átméreteztem vagy 40 képet, előkészítettem feltöltésre, és mármeg nincs wifi… Na, majd holnap! Legalább megint fotózhattam, séta közben, a naplementét!

Holnap még kb 1ig fürdök egy nagyot, érzékeny búcsút veszek a tengertől, majd pedig Senjnél jobbra fordulva felmegyek az autópályára, hogy pikk-pakk a határnál lehessek. Onnan már a cél Siófok!

Amúgy itt a kempingben, és a városban egyaránt sok magyar hangot hallani! Tegnap délután a kempingbe is érkezett egy magyar csapat, 2 autóval, lakókocsival, és az egyik úr ide is jött beszélgetni a régi, hasonló motorjáról. De egy fagyizó, partra sétáló magyar család is ide jött, és beszélgettünk egy sort ezekről a gépekről, nameg az egyedül túrázásról. Akárcsak a szembe szomszéd (cseh), akivel németül, nameg kézzel-lábbal kommunikálva megbeszéltük, hogy milyen jó kis gépek ezek, és milyen rosszak az ők 2 thengeres jawa-ik. 🙂 Na, meg ajánlott egy jó kis osztrák úvonalat, ha valami tökéletesen motorosoknak kitalált hegyekre vágyok. 🙂 Örültem a sok érdeklődőnek, a magyar szónak, és az elismerő gesztusoknak.

És most jöjjön pár naplementés kép, mert azt még mindig nagggggyon szeressük:

GrafUr – 2007.08.17. 21:10

 


10. Nap: vígasztalhatatlan szomorúság, hatalmas népfürdő

Reggel rengeteg problémával ébredtem. Megállás nélkül azon gondolkodtam, hogy legyen a folytatás. Nagyon rosszak az opciók, mert egyik sem teszi lehetővé a több napra itt maradást. Lehetne itt maradnom még egy napot, és akkor Mo.-ra egy nappal később érnék, lecsúszva a Siófoki pihenésről, és a Nerbi túra feléről… Vagy maradhatnék még egy napot, és akkor Bosznián keresztül 1 nap alatt Siófokon lennék, 700 km után.
kilátás a szobából Avagy elindulok északnak, rijekánál alszok egyet, majd onnan 500 km után pénteken siófok. Talán ez még a jobbik, de mire felérek rijekához, addigra este lesz, fürdés megint nem…. Nem tudom mitévő legyek. Emiatt aztá hatalas szonorúsáég tehénkedik a vállamon, amit azzal a tudattal enyhítetem, hogy végülis Horvátország még nem ismert kincseit jöttem felfedezni, és csak másodsorban fürödni.. Azt majd legközelebb!

a riviéra egy szelete

Azt viszont megtudtam, hogy este 10ig maradhatok a szobában (végre nem csak délig), és úgy döntöttem, fürdök egy jót indulás előtt. Jó döntés volt! Lementem a riviérára, ami egy több kilométres aprókavicsos népfürdő, tömve emerrel. A cuccomnak is alig volt hely. Viszobt megérte! A víz kristálytiszta a kavisos part és a sok ember ellenére. Növényzet gyér, viszont hal egész sok van, és végre láttam polipokat is, tehát egész gazdag az állatvilág. A vízből ki se akartam jönni, de indulni kell, nincs mit tenni!
A kedves, öreg házaspár, akié a kiadó szobák voltak, inkább csak németet és olaszt beszéltek. Én meg ugye inkább csak angolt,, és németet, ezért a közös nevezővel, a némettel, és sok más testbeszéddel kommunikáltunk. Nem volt egyszerű úgy németül beszélni, hogy még a gondolataim is angolul vannak.. De azért sikerült megértetnem velük, hogy megyek. A kedves öreg néni egy baráti kézfogással köszönt el, mintha már régesrég ismerném. Furcsa, és jó volt.
Úgy döntöttem, hogy az út során megnézem Trogirt, elvégre már vagy 4-5 éve láttam. Makarskán és Omison többször is próbáltam fotózni, de egyik kép sem lett az az igazi látvány. Trogir viszont még mindig szép, már el is felejtettem mennyire! Körbe jártam minden részét.


Trogirt elhagyva, hagytam magam rábeszélni, a GPS tud rövidebb utat,mint a Zadarba bemenő, tengerparton végigmenő 8-as. Az úgysem volt egy érdekes rész, menjünk hát a szárazföld belsején keresztül Karlobag felé!
Az út egy erős szerpentinnel kezdődött (így megnéztem Trogirt madártávlatból is, majd hullámos, hepehupás fennsíkon vezetett át. A problémák Zadar távolságában kezdődtek, az M-betűs hídhoz közeledve, ugyanis pontatlan volt a GPS térképe. Az egyik kereszteződésnél az egyébként jó utat kiválasztva jött egy "újratervezés". Hmm, hát jó, akkor megfordulok, és a másik elágazást választottam… Itt is "újratervezés".. Nofene, inkább ismét megfordultam, hiszen így 4-ből 3at kizártunk, az uccsó lesz a jó, el is indultam arra. Itt is "újratervezés", de már nem érdekelt, tervezze csak újra! kb 5 km múlva aszondja forduljak jobbra.. Hát ez egy hídon elég nehézkes mutatvány, valszeg az éppen épülő autópálya bekavart neki. Ok, "újratervezés". Pár kmrel arrébb ismét jobbra terel, ami meg kavicsos földút volt.. Felejtős, "újratervezés" (ekkor már kezdtem ideges lenni). Ismét pár km után ismét jobbra terel, egy kitáblázatlan utcába. Ám legyen, gondoltam, befordultam, majd kb 3 km után egy kísértetfaluban egyszercsak vége lett az útnak (mintha elvágták volna) és földút ment tovább. Na, akkor hátra arc, "újratervezés", szentségelés, majd vissza ahhoz a kb 15-20 km-re lévő kereszteződéshez, ahol kezdődtek a bonyodalmak. Itt elmebtem balra, ahogy először is, majd egy újratervezés után már jó is volt, megnéztem mere tervezi.
Így történt, hogy utam kísértetvárosokon, halott falukon, szétlőtt házak, és aknamezők mellett ment el. Még fotózni se nagyon mertem megállni, de azért készült pár kép.

Na, az említett kb 3/4 órás tévelygés miatt erős késésben voltam, és a GPS fél 9es érkezést jósolt, amiről már tudtam, hogy vagy fél órával úgyis több. Ezért aztán húztam a gázt, hogy behozzak egy kis lemaradást, és ne a kanyargós Karlobag-Senj úton érjen a sötétség. Nos, ez majdhogynem sikerült is, így történt, hogy gyönyörű naplementében motorozhattam a tengerparton (ezzel egy álmom 75%-ban kipipálva, csak az utas hiányzott a teljességhez).


A fotózkodással persze ismét csak idő ment el, és így már korom sötétben kellett sátrat állítanom a kempingben, amit a GPS kb 4 km-rel mellé lőtt (azaz a poiplaza.com).
Eddig ennyit még nem hibázott a navi, eddig teljesen elégedett voltam vele, de sajna éppen arrafelé hibás volt a térkép…

Úgy tervezem, hogy holnap d.e még strandolok egy utolsó rövidet, hogy aztán 2-ig elhagyva a kempinget elindulhassak Siófokra. Könnyen lehet, hogy majd némi autópálya is becsusszan a kényelem kedvéért. 🙂

Grafur – 2007.08.16. 23:15

Ui: majd' elfelejtettem:
Mai megtett km: 355 km
Eddigi össz: 1926 km
Mai start: 13:30, finish: 21:15 óra

 


Drága egy nap volt a 9.

Először a nap számokban:

Mai megtett km: 260 km

Eddigi össz: 1552 km

Mai start: 10:15, finish: 21 óra (!)

Aztán szóban:
Reggel a pakolás már egészen gyorsan ment, akárcsak a kicsekkolás. Na, az első megleptés rögtön itt érkezett, ugyanis az általam kinézett, és megkérdezett 70 kuna-s árhoz, még hozzá jött egy 60 kunás tétel, amiről nem volt szó.. Így a két nap a kempingben több, mint 8000 ft volt, hát így ez nemjó biznisz nekem..

 

Sibenikbe érkezve leparkíroztam a tengerparti sétánynál, és körbesétáltam a várost. Sajna az útbaeső utazási irodáknak nem volt semmijük sibenikről (vagy csak nem akartak adni), így sikerült kicsit eltévedni is. Ami nem probléma, hiszen a legfontosabb részeit a városnak láttam, csak épp a motorhoz visszaérve vettem észre hogy az erőd, a dombtetőn kimaradt.. Nofene, pedig azt hittem abban voltam..:) a rengteteg lépcső megmászása után pedig már nem volt kedvem visszamenni, így irány a Krka nemzeti park, a gyönyörű vízeséssel. Sradinski városba megérkezve a nyilak egy parkolóba vezettek… nem szívesen fizetek a parkolásért, de jó kis őrzött parkoló, végülis 10 kunát megér.. Otthagyva a kabátomatis,elindultam a rekkenő hőségben a táblák után. "krka vízesés jobbra" -ok, mentem jobbra. "krka vízesés jobbra" -ok, ismét jobbra, itt egy turistacsoport éppen száll fel egy hajóra, megyek tovább, lassan kiérek a városból, de vízesés sehol.. Hmm.. Aztán megint "krka vízesés jobbra". A fenébe is, ugyanott voltam. Megint látok egy turistacsopotot hajóra várni, hát megkérdezem őket: a vízeséshez menő hajóra várnak.. Ja, vagyúgy. Mint kiderült, a hajó ingyenes. Nocsak. Jött is a következő, felszálltam, tényleg ingyenes.. Hogy mik vannak.

Végig vitt a híd alatt, végig felfele a szorosszerű helyeken. Sajnos a fényképezőgépem akksija több mint 700 kép után (!!!!) itt fáradt el, a tartalék akksi pedig magától merült le. Több mint 700 képet csináltam elemcsere nélkül, sok zoommal, mindig kijelzővel. Bámulatos kis gép ez (canon a700), és a panasonic 2600as elem se kutya.
Na, szóval fél óra után kikötöttünk, és egyből a jegyváltóhoz terelték a népet. Áhháá, tudtam én, h nincs ez ingyen.. Nem is volt, ugyanis 80 kuna volt a belépő. (2800 ft) Tanulságos kis túrát tettem: kellett volna hozni fürdő cuccot, vagy legalább rövidgatyába jönni, csizma nélkül. Sok lépcső vezetett fel a gyönyörű vízesés mellett, rólam meg dőlt a víz.
Minden útbaeső csapnál annyit ittam, amennyi csak belém fért. 2 órás teljes körbesétálás során kissé plitvicei tavak feelingem volt, sokban hasonlít! Pár fénykép kierőlködése után tovább indultam, jócskán késésben.

 

 

Trogirt sajna véletlenül kihagytam, vhol kimaradt egy letérő, és nem volt több. sebaj, végülis láttuk már, irány Split! Útközben töltöttem az akksikat is. A nagyvárosban bolyongás után a motort éppen a Diocletianus palotánál sikerült leparkolni, így kis séta után kapirgálhattam az államat a földről.

Hihetetlen! Őrült volt a fickó (Diocletianus), aki ezt építtette, mindenesetre nagyon szép. Alaposan körbejártam minden részét, és mire visszatértem a motorhoz, már este 8 óra volt.. Affene, Makarska még egy óra!
Így aztán maradt az esti motorozás, így a gyönyörű tájból semmit sem láttam, csak zsibogó tömegeket Omisban, Tucepiben, és minden turistagyűjtő helyen…


 

Tök sötétben érkeztem meg Makarskába, ahol úgy döntöttem nem vacakolok sötétben sátorállítással, inkább megérdemlek egy szobát, rendes ággyal. A kb 3. "Sobe, zimmer" feliratnál meg is álltam. 20 euró, ami az előző kempingemhez képest korrekt, ám legyen.
Némi kavargás és telefonálás után találkoztam Rubenssel, akivel hosszú séta és sörök kíséretében át beszéltük a Riga Klubot, és végigsétáltuk az egész, nyüzsgő riviérát. Még éjfélkor is tömeg hömpölygött a parti sátányon!
1 órakkor aztán visszatértem a szobába, és megérezve az ágy kényelmét kb 5 másodperc alatt el is aludtam a fárasztó nap után. Ezért is a képek megint késnek. Furcsa dolog ilet mondani egy laza nyaraláson, de nincs időm.. Tényleg! Ma, csütörtökön ugyanis el kell induljak visszafelé, és még fürödni is kéne a tengerben… 🙂

 

Grafur – 2007.08.16 – 11:00

Képek frissítve: 2007.08.17. 15:40