Bled környéki mesés kiskör


A designfrissítéses kitérő után csapjunk is bele a Szlovén túra negyedik napjának, az előző, éjszakai kalandozás utáni reggel történetével:

Ismét ébresztő nélkül, spontán ébredtünk (nyaraláson alapelv :)), és az esti ágyba ájulás előtt megbeszélteknek megfelelően az éjszakai szerpentinek nappali felderítését tűztük ki aznapi célnak. Kezdésnek egy kiadós, és a szállásunk panoráma étkezőjébe megterített reggelivel indítottuk a napot, majd összepakoltunk a hátsó dobozba. Térképen megterveztünk egy kis kört, elsősorban a lezárt útszakasz kezdetéig, majd onnan tovább, a hegyet körbe kerülve (635-ös út). Összesen 100 kilométernek ígérkezett, ezért bekészítettük a strandolós cuccot is, hátha utána még arra is marad idő.

Bohinj felé vettük az irányt, azon a szakaszon, ahol előző este már fáradtan, korom sötétben, ami a csövön kifért stílusban jöttünk. Most pedig ámultunk, mert a jó minőségű út (209-es) gyönyörű hegyek között, patak mentén, szorosokban vezet. (Emlékeim szerint viszont itt volt olyan, hogy a jó minőségű, két sávos út minden átmenet nélkül csapott át másfélsávos, hepehupás útba, nem kis meglepetésünkre)

Bohinj városában aztán az előző esti útvonalnak megfelelően a tó meglátogatása helyett balra letértünk, a 909-esen, egyenesen be a hegyek felé. Gyönyörű, ám nem túlbiztosított szerpentineken mentünk; nappal is szorítottam néha a kormányt, amikor tekintetem elkalandozott a másfél sávos út mellett meredező mélységbe, amitől sokszor épp csak pár útjelző választott el, vagy még csak az sem.

Hol erdős, jobbra fák teteje, balra sziklafal jellegű szerpentineken kapaszkodtunk fel/le, hol viszont WindowsXP háttérnek is beillő tájakon, nagyon zöld, dimbes-dombos vidékeken. Egyik ilyen résznél tartott pihenő során csodálkoztunk is, hogy itt még bizony az igen meredek domboldalakon is le van vágva a fű. Elsőre bio-robot-fűnyírókra (kecske/tehén) gondoltunk, mert volt belőlük mindenhol, de ők mégse csíkosra vágják a domboldalt, így megmaradt a rejtély, hogy miféle géppel csinálják. 🙂

Szebbnél szebb helyeket fedeztünk fel, gyér forgalommal (635-ös út), és ami azt illeti, nem nagyon volt szándékunkban sietni, így minden megállónál jó sokat időztünk.

635-ös út :)

Végül Bledbe visszaérve már erősen benne voltunk a délutánban, így az útba eső üzletbe beszaladtunk még gyorsan vásárolni. Az üzlet melletti parkolóban a legegyszerűbb módot választva, egy autó helyére álltam be, ám mivel ez ellenkezik alapvető elveimmel (motorral ne vegyek el autótól parkolóhelyet), ezért gondoltam arrébb állok, a fal mellé. Bakról szépen levettem a gépet, majd mellette haladva toltam hátrafelé (“elvi hiba, nulla pont!” ). Azt nem vettem számításba, hogy hátrafele tolás közben még egy kis emelkedő, és huppanó is van, így mire ezt észre vettem, már dőlt is kifelé a gépezet.
Még próbáltam menteni a helyzetet, és visszarántani, ám a több, mint 200 kilónyi vas (felpakolva, megtankolva) másként döntött, és végül engem is magával rántva az oldalára feküdt. Lendülete akkora volt, hogy engem át is dobott a túloldalra, látványos cigánykereket utánozva a kormány markolása közben.

Hogy még feltűnőbb legyen a dolog, valamiért a riasztó is beindult, így garantált néznivalót biztosítottam az arra járó turistáknak, ám segíteni egy sem jött volna oda, még véletlenül sem. Szép kis ismétlése volt ez, egy korábban már megtanult leckének: hátrafelé nem tolunk motort mellette sétálva, pláne nem csak a kormányt fogva. Hátrafelé inkább rajtaülve helyezkedjünk.
Ráadásul a Honda Safety-Hungary tréningen tanult felállító-technikák egyikét sem mertem alkalmazni, mert az index gyanúsan a földön volt, és egy rossz mozdulattal nem akartam eltörni. Így kétszer körüljárva, majd kedvesem segítségét kérve sikerült újra két kerékre állítani a szörnyet, és közben valami keményre ráléptem.

Na, ez a kemény a már földön pihengető, letört lábtartó volt, a borulás áldozata; de megsérült a fékkar, és az utas-lábtartó is. Nem volt valami szerencsés borulás, ugyanakkor a lábtartó konstrukciója sem túl nyerő, ugyanis minden esetben eltört volna.

Bosszúságomat végül a bevásárlás utáni tópartra kifekvős-naplemente nézéssel próbáltam enyhíteni, miután a közeli benzinkúton szereztem motorszerelő/szervíz elérhetőséget, de csak Kranjban (30-40 km) sikerült találni. Másnapra ráadásul triglavi döntögetős-szerpentinezést terveztünk, amit jobb oldalt, a lábamat folyamatosan tartva nem tudtam volna végigcsinálni, így pláne mérges voltam.

Naplemente után vissza a szállásunkra, vacsi, és interneten keresgélés. Találtam is több szervíz elérhetőséget is, bár meglehetősen eldugott oldalakon, és mivel nem hagyott nyugodni a dolog, a motorra visszaülve, Bledbe visszamenve, az egyiket meg is néztük. “MS Production” felirat az épületen, az egyik ablakon pedig “Ducati” felirat. Nyitva tartást hiába kerestünk, de legalább nem tűnt kihaltnak, csak furcsának.

A nap viszont a szállásra visszatérve, addigra már elfáradt jobb lábbal itt véget ért, így ez a poszt itt véget ér, és a következő poszt rejti majd a dolog furcsaságát. 🙂 Addig is a túra számokban:

Ezen a napon megtett táv: ~110 km
Eddigi össz: ~900 km
Átlagfogyasztás: 5,07l/100 km (imádja a hegyeket)

Hozzászólás