Kategória szerinti archívum: NagyonFotós


Mission:Ingo – Hétvégék#2

Egy nem túl jól sikerült hétkezdés után az igazi talán belefogni a lelket simogató, hétvégi visszaemlékezések folytatásába. Mint az tudvalevő, és mint ez a blog is ennek bizonyítéka: rám a “szeret utazgatni, világot látni” kifejezés azt hiszem nem eléggé helytálló, legalábbis jelentés tartalma a valóságnak csupán egy apró részletének lefedésére elég. Ennél sokkal többről van szó. Így van ez most is, Németországban, ahol mint maci a málnásban (mit málnásban?!, málna földön; málnaországban!) csapott meg a lehetőségek szele, és éltem amivel csak lehetett.

Ennyi ok-okozati tényfeltárás után viszont jöjjenek az ezzel máris jól beharangozott hétvégék:

3. utazóshétvége: Volksfest Ingolstadtban

11 darab Maß egy kézben. A volksfest közepe: A sörsátor A volksfest közepe: A sörsátor

Részemről egy hétvége hazautazás végett kiesett, és ez idő alatt a kollégák a híres müncheni Octoberfesten voltak, ami itteni ismertebb nevén “Wiesn“. Egy hazautazás terén hasonlóan járt kollégával azt terveztük, hogy bepótoljuk a hiányosságunkat, amíg a többiek pihennek otthon.

Meg is kérdeztem az ötletről a német kollégákat, valamint a Münchenben lakó cimborákat, ám a legtöbb helyről azt a visszajelzést kaptam, hogy ezen a bizonyos hétvégén (az 16 napos Octoberfest 2. hétvégéje) nem érdemes oda menni, mert akkor van az ún. “olasz hétvége”. Ennek ellenére végül is vasárnapra terveztük az utazást, amihez vonatot is néztünk, és tervezgettük a koránkelést.

A müncheni ismerősök kimentek szombaton, és így első kézből kaptuk az infót, hogy hiába voltak ott már korán reggel, mire kiértek, be se fértek sátorba, meg volt telve minden. Borongós/esős időben pedig a sátor melletti sörpadok nem túl komfortosak. Így vésztervként, szombaton este úgy határoztunk, hogy nem utazunk potyára Münchenbe, hanem elmegyünk a helyi népünnepélyre. Talán jó döntés volt, talán nem.

Volsfest Ingolstadtban, óriáskerékkel A helyi Octoberfest Minden, ami egy mobil vidámparkból elengedhetetlen

Az ősz elején minden városnak megvan a maga kis “octoberfestje”, a helyi népünnepély, azaz a “volksfest”. Másnap meg is néztük Ingolstadt belvárosának tőszomszédságában lévő óriásparkolóban felállított fesztivált. Otthoni hasonlathoz ez igazából egy gigászi nagy búcsú, az ilyenkor szükséges összes kellékkel: komplett mobil vidámpark, körhintával dodzsemmel, céllövöldével, és az összes pénztemető mókával, valamint egy rakás édesség, kaja, és egyéb cuccok árusával. A lényeges különbség épp csak a brutálisan nagy sörsátor az egész közepén, ahol (és csak ott) lehet a fesztivál lényegét, a SÖRT kapni.

Itt ennek mértékegysége egy Maß, azaz egy liter. Ahogy azt kell, nagy üvegkorsókban hozzák, és ami azt illeti, jóval erősebb a normál sörnél (kb 6%). Ezt persze hamar meg is érzi az ember a sátorban ülve, de jó bajor módjára fogyaszthat hozzá óriás-edami-sajtból vágott sajtszeletet, pereccel, azaz “Brenzennel” (mennyei párosítás!).

Brenzen, edami sajt, és Maß (azaz a literes festbier) Bőrgatya a helyi viselet Bőrnadrág, bőrmellény, bajor módra

A söröket egyébként a folyamatosan járőröző bajor ruházatú pincérek szolgálják fel, és bár Münchenben javarészt ezek dekoratív hölgyemények, itt echte bajor bőrnadrágos, nagydarab fickók szaladgáltak, olykor 10-essével hordva a Maßokat. Kissé más élmény, de az óriássátor közepén lévő bajor fúvószenekar szolgáltatta népi muzsika, és a barátságosabb árak (9 Euró/Maß helyett 7 Euró, ha jól emlékszek) kárpótolt a hiányosságért.

A hangulat, nameg a véralkohol szint javulásának időt adva mentünk még egy kört az óriáskerékkel is, ahonnan az egész környékre jó kilátásunk nyílt. Felülről nézve tényleg egy kibővített vidámparkot láttunk a parkolóban, de végtére is, jó volt, és igazán jól éreztük magunkat.

A volksfest az óriáskerékről A volksfest az óriáskerékről A volksfest az óriáskerékről

A hétvége képei itt.

4. utazós hétvége: BMW Welt&Museum Münchenben

Kollégákkal régóta terveztük már a konkurencia felderítését, azaz a Münchenben székelő BMW látogató és történeti központjának bejárását. Reggel délig alvás helyett, ahhoz képest korán keltünk, és neki is indultunk, mert már volt annyi infónk a múzeumról, hogy nagy. Nagyon nagy. Münchenbe érve, alig tértünk le az autópályáról az Olympia Park irányába, és már meg is érkeztünk a különleges építésű, modern épületegyütteshez.

A BMW Torony (fejlesztés), Münchenben, mellette a globus A BMW-Welt épülete

Autónkat a BMW Welt alatti mélygarázsban raktuk le, közvetlenül egy zsír új rendőrségi BMW mellé, ami máris megadta az első látványosságot. Az “eladótérbe” érve pedig rögtön a sportmodellek, kabriók, a Rolls-Royce különleges autói, majd aztán a márka összes modellje fogadott minket. Az autók környékén mindig volt egy-egy hostess, aki készségesen segített, bemutatott, előadott az autókkal kapcsolatban.

A különleges épület egyik sarkában a fejlesztések bemutatásának is helyet szorítottak, az autókiállításokról éppen csak hazahozott legújabb innovációkról nem is beszélve; ráadásul legtöbbször mindezt interaktív, kipróbálható, megfogdosható, piszkálható formában. (Igaz, ezeknél számos megtévesztést is felfedeztünk, de a korrektség révén ezeket inkább csak privát emailben írom le 😉 )

Mindenesetre az állunk már itt leesett. Rengeteg ember (egészen biztos, hogy több száz nézelődő), kis és nagy családok, párok, vagy épp csak nyálcsorgató barátikörök tébláboltak az autók körül, vagy épp ugráltak a BMW energiatermelő járdáján. Bizony már ez alaposan túlmutatott a saját házunk táján megtalálható látogatói központon.

A BMW-Welt különleges épülete belülről

Ezt követően átsétáltunk a kb 6 sávos út fölött átívelő dizájnhídon a fejlesztési központ (“BMW Torony”) tőszomszédságában lévő múzeumba. Itt a bejáratnál a 8 Eurós belépőártól kicsit meginogtunk, és először az ingyenes kiállítást tekintettük meg, ami a végképp furcsa víztározó glóbuszra emlékeztető, gömb alakú épület belsejében kígyózott felfelé. Ezen a kiállításon az autók fejlesztésének történetét nézhettük végig a kezdetektől a jelenig; a végén egy óriási körpanorámás moziterembe érve, ahol látványos animációk, és hangeffektusok érzékeltették: le akarnak minket nyűgözni.

Az ingyenes kiállításon, felfelé a BMW globusszerű épületében Az ingyenes kiállításon, felfelé a BMW globusszerű épületében ..és fent

A helyzet az, hogy már pusztán ez a kiállítás egész napos lenne, ha az ember mindent elolvasna, de mi inkább gyorsabbra fogtuk, és bementünk a valódi múzeumba. Ez számunka szokatlan, kicsit káosz alapú, ám különlegesen érdekes hely: A belső körséta mentén nyílnak a termek, ahol tematikusan vannak bemutatva a típusok, történet, motorok, hajók és repülők, tervezés, vagy épp a reklámok világa (a teljesség igénye nélkül); a szomszédos termek közötti különösebb összefüggés nélkül, itt-ott pedig koncepcióautókkal tarkítva a zűrzavart.

Nekünk itt több, mint 3 órát sikerült nézelődni úgy, hogy a(z autó) motorok termében elidőzés után már próbáltunk sietni, és több termen szinte csak átfutottunk. Egy alkalom az alapos végignézéshez kevés; bekészített hidegélelem nélkül pedig felelőtlenség (volt) nekiindulni. 🙂
Tömeg egyébként itt is volt, turistacsoportok és családok, rengetegen, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog, hogy szombatonként ide járnak…
Ajánlom mindenkinek!

BMW Museum, régi verseny és repülőgép motorok (hátul) BMW Museum, régi verseny és repülőgép motorok (hátul) Agyag BMW; a tervezés és fejlesztés egy lépcsője
Koncepció autó (tán BMW 9) Textilkasztni - textillel van az egész bevonva, ezért nicsenek illesztési hézagok!

A hétvége képei itt!

Mai posztba viszont úgyfest csak ennyi fért, mert ismét kicsit megszaladt. A folytatásban: Bódeni tó, Neuschwanstein, Deutsches Museum, Tegernsee, Chiemsee, Bertesgaden, és végül Stuttgart. 🙂


Határidőmentes övezet

A péntek reggeli leadást követően sikerült egyből 8 órát aludnom, amivel jól el is csesztem azt a napot. A délután/este is csak úgy elszaladt, hirtelen megint rohan az idő, ahogy nem sürget egy határidő sem… Este viszont összeraktam az újonnan szerzett stúdióvakut, valamint az összes, eddig beszerzett vakumat, és az étkezőasztal mögött összeraktam a házistúdiót.

Eredetileg a saját igazolványképem elkészítéséhez, de aztán kedvesem is kedvet kapott, így hajnal 1-ig tartó fotózkodás lett belőle… Eleinte ön-portrékkal, aztán portrékkal, jó kis móka volt.


(További képek a fotóblogomon és a Picasán)

A 2-kor lefekvés viszont megpecsételte a mai napot is, a heti nem alvások megbosszulták ma magukat, és tulajdonképpen átaludtam a nagy havazást. Este, amikor pedig fotózni indultam volna annyira hideg volt, és annyira lusta voltam elindulni, hogy abból se lett semmi. Helyette megtanultam a fotóretusálás technikáit! 🙂


Megéri a Winchester!

Fotós embernél örök probléma a képek tárolásának mikéntje, és az egyre több helyet foglaló művek hosszútávú “raktározása”. Régen én is gondban voltam, így a képeket 2200-as max felbontásra lebutítottam (volt mindez 2005-ben, akkor még úgy gondoltam, hogy ez a felbontás elég lesz nekem mindenre), majd DVD-re kiírtam. Nos, az elsőt már évek óta megbántam, legalábbis amikor később szerettem volna a képet felhasználni. A másodikat csak most bántam meg igazán, amelyre a polcról épp ma levett DVD fotójával szeretnék rávilágítani:

Elképzelésem sincs, hogy mi történt ezzel a DVD-vel polcon pihenés közben, de szerencsére volt biztonsági másolat, arról nem is beszélve, hogy az 1 terrás winchester beszerzésekor minden ilyet lementettem rá, nameg a biztonsági másolatként 2 havonta elővett 80 gigás vinyóra is. Szóval kedves Fotós Társak, tessék mérlegelni, és mielőbb egy nagy vinyót beszerezni a fotóknak!

(A kép egyébként a frissen, használtan beszerzett COZO Close Up makró előtétlencse szettel készült. 3100 Ft-ért igencsak megérte! 🙂 )


Van képem segíteni!

Én is megmozdultam a művészvilággal együtt, és felajánlottam árverésre három kedvenc (kiállításon is szerepelt) képemet (keretestől, mindenestől) a vörösiaszap károsultjainak javára!

A képre kattintva az aukció oldalára jutsz! A képre klikkelve az aukciós oldalra jutsz! A képre kattintva az aukció oldalára jutsz!
(A képrekre kattintva egyből az aukció oldalára jutsz!)

A közel 100 alkotó 300 alkotása között szerepel az én 3 képem is, amelyekre a vatera oldalán keresztül lehet licitálni. Idézet az iszaparveres.com sajtóközleményéből:

“Minden hírnek lejár egyszer a szavatossági ideje. Az október elején ijesztő váratlansággal bekövetkezett iszapömlésről is egyre kevesebb beszámoló kerül a lapok címoldalára, habár a seb, amit a katasztrófa a természetnek okozott, talán soha sem múlik el. Ahogy talán soha sem múlik el az a sokk sem, amit az elsodort települések lakói éltek át. Közülük még ebben a pillanatban is több százan élnek abban a tudatban, hogy életük egyik pillanatról a másikra rommá lett, otthonukkal, évtizedek munkájával felhalmozott értékeikkel együtt.

Nekik kíván reményt és segítséget nyújtani az a kezdeményezés, ami Süveg Gábor festő, programozó ötlete és munkája nyomán kelt életre. A „Van képünk segíteni” civil szerveződés felhívására alig két hét alatt közel 100 hivatásos és amatőr művész ajánlotta fel műveit az interneten keresztül, hogy azokat online aukcióra bocsátva segítse az iszaptragédia következtében nincstelenné váltakat. A felajánlott közel 300 fotónyomat és képzőművészeti alkotás az Axioart oldalon tekinthető meg katalógusba rendezve, licitálni rájuk a Vaterán lehet. Mindkét weboldal térítésmentesen ajánlotta fel közreműködését.

Licitálni egészen november 14-ig lehet. Mivel a felajánlott alkotások igazán sokrétűek és kikiáltási áruk is roppant különböző, minden segíteni vágyó meg fogja találni köztük azt, ami ízlésének és anyagi lehetőségeinek megfelel. A jó szándékú licitnyerteseknek közvetlenül a Vöröskereszt Veszprém megyei szervezetének számlájára (73200189-11280275, Kinizsi Bank Zrt.) kell majd utalniuk a vételárat, a „közlemény” rovat megfelelő kitöltésével („iszapárverés” kulcsszó + megvásárolt mű termékkódja + a vásárló Vatera-felhasználóneve).”

Érdemes az aukciók között lapozgatni (katalógus), mivel a felajánlott művek annyira sokszínűek, hogy biztos mindenki megtalálja a neki tetszőt, a neki megfelelő árban!

Bővebb információk:
www.iszaparveres.com
Facebook csoport