Egy nem túl jól sikerült hétkezdés után az igazi talán belefogni a lelket simogató, hétvégi visszaemlékezések folytatásába. Mint az tudvalevő, és mint ez a blog is ennek bizonyítéka: rám a “szeret utazgatni, világot látni” kifejezés azt hiszem nem eléggé helytálló, legalábbis jelentés tartalma a valóságnak csupán egy apró részletének lefedésére elég. Ennél sokkal többről van szó. Így van ez most is, Németországban, ahol mint maci a málnásban (mit málnásban?!, málna földön; málnaországban!) csapott meg a lehetőségek szele, és éltem amivel csak lehetett.

Ennyi ok-okozati tényfeltárás után viszont jöjjenek az ezzel máris jól beharangozott hétvégék:

3. utazóshétvége: Volksfest Ingolstadtban

Részemről egy hétvége hazautazás végett kiesett, és ez idő alatt a kollégák a híres müncheni Octoberfesten voltak, ami itteni ismertebb nevén “Wiesn“. Egy hazautazás terén hasonlóan járt kollégával azt terveztük, hogy bepótoljuk a hiányosságunkat, amíg a többiek pihennek otthon.

Meg is kérdeztem az ötletről a német kollégákat, valamint a Münchenben lakó cimborákat, ám a legtöbb helyről azt a visszajelzést kaptam, hogy ezen a bizonyos hétvégén (az 16 napos Octoberfest 2. hétvégéje) nem érdemes oda menni, mert akkor van az ún. “olasz hétvége”. Ennek ellenére végül is vasárnapra terveztük az utazást, amihez vonatot is néztünk, és tervezgettük a koránkelést.

A müncheni ismerősök kimentek szombaton, és így első kézből kaptuk az infót, hogy hiába voltak ott már korán reggel, mire kiértek, be se fértek sátorba, meg volt telve minden. Borongós/esős időben pedig a sátor melletti sörpadok nem túl komfortosak. Így vésztervként, szombaton este úgy határoztunk, hogy nem utazunk potyára Münchenbe, hanem elmegyünk a helyi népünnepélyre. Talán jó döntés volt, talán nem.

Az ősz elején minden városnak megvan a maga kis “octoberfestje”, a helyi népünnepély, azaz a “volksfest”. Másnap meg is néztük Ingolstadt belvárosának tőszomszédságában lévő óriásparkolóban felállított fesztivált. Otthoni hasonlathoz ez igazából egy gigászi nagy búcsú, az ilyenkor szükséges összes kellékkel: komplett mobil vidámpark, körhintával dodzsemmel, céllövöldével, és az összes pénztemető mókával, valamint egy rakás édesség, kaja, és egyéb cuccok árusával. A lényeges különbség épp csak a brutálisan nagy sörsátor az egész közepén, ahol (és csak ott) lehet a fesztivál lényegét, a SÖRT kapni.

Itt ennek mértékegysége egy Maß, azaz egy liter. Ahogy azt kell, nagy üvegkorsókban hozzák, és ami azt illeti, jóval erősebb a normál sörnél (kb 6%). Ezt persze hamar meg is érzi az ember a sátorban ülve, de jó bajor módjára fogyaszthat hozzá óriás-edami-sajtból vágott sajtszeletet, pereccel, azaz “Brenzennel” (mennyei párosítás!).

A söröket egyébként a folyamatosan járőröző bajor ruházatú pincérek szolgálják fel, és bár Münchenben javarészt ezek dekoratív hölgyemények, itt echte bajor bőrnadrágos, nagydarab fickók szaladgáltak, olykor 10-essével hordva a Maßokat. Kissé más élmény, de az óriássátor közepén lévő bajor fúvószenekar szolgáltatta népi muzsika, és a barátságosabb árak (9 Euró/Maß helyett 7 Euró, ha jól emlékszek) kárpótolt a hiányosságért.

A hangulat, nameg a véralkohol szint javulásának időt adva mentünk még egy kört az óriáskerékkel is, ahonnan az egész környékre jó kilátásunk nyílt. Felülről nézve tényleg egy kibővített vidámparkot láttunk a parkolóban, de végtére is, jó volt, és igazán jól éreztük magunkat.

A hétvége képei itt.

4. utazós hétvége: BMW Welt&Museum Münchenben

Kollégákkal régóta terveztük már a konkurencia felderítését, azaz a Münchenben székelő BMW látogató és történeti központjának bejárását. Reggel délig alvás helyett, ahhoz képest korán keltünk, és neki is indultunk, mert már volt annyi infónk a múzeumról, hogy nagy. Nagyon nagy. Münchenbe érve, alig tértünk le az autópályáról az Olympia Park irányába, és már meg is érkeztünk a különleges építésű, modern épületegyütteshez.

Autónkat a BMW Welt alatti mélygarázsban raktuk le, közvetlenül egy zsír új rendőrségi BMW mellé, ami máris megadta az első látványosságot. Az “eladótérbe” érve pedig rögtön a sportmodellek, kabriók, a Rolls-Royce különleges autói, majd aztán a márka összes modellje fogadott minket. Az autók környékén mindig volt egy-egy hostess, aki készségesen segített, bemutatott, előadott az autókkal kapcsolatban.

A különleges épület egyik sarkában a fejlesztések bemutatásának is helyet szorítottak, az autókiállításokról éppen csak hazahozott legújabb innovációkról nem is beszélve; ráadásul legtöbbször mindezt interaktív, kipróbálható, megfogdosható, piszkálható formában. (Igaz, ezeknél számos megtévesztést is felfedeztünk, de a korrektség révén ezeket inkább csak privát emailben írom le 😉 )

Mindenesetre az állunk már itt leesett. Rengeteg ember (egészen biztos, hogy több száz nézelődő), kis és nagy családok, párok, vagy épp csak nyálcsorgató barátikörök tébláboltak az autók körül, vagy épp ugráltak a BMW energiatermelő járdáján. Bizony már ez alaposan túlmutatott a saját házunk táján megtalálható látogatói központon.

Ezt követően átsétáltunk a kb 6 sávos út fölött átívelő dizájnhídon a fejlesztési központ (“BMW Torony”) tőszomszédságában lévő múzeumba. Itt a bejáratnál a 8 Eurós belépőártól kicsit meginogtunk, és először az ingyenes kiállítást tekintettük meg, ami a végképp furcsa víztározó glóbuszra emlékeztető, gömb alakú épület belsejében kígyózott felfelé. Ezen a kiállításon az autók fejlesztésének történetét nézhettük végig a kezdetektől a jelenig; a végén egy óriási körpanorámás moziterembe érve, ahol látványos animációk, és hangeffektusok érzékeltették: le akarnak minket nyűgözni.

A helyzet az, hogy már pusztán ez a kiállítás egész napos lenne, ha az ember mindent elolvasna, de mi inkább gyorsabbra fogtuk, és bementünk a valódi múzeumba. Ez számunka szokatlan, kicsit káosz alapú, ám különlegesen érdekes hely: A belső körséta mentén nyílnak a termek, ahol tematikusan vannak bemutatva a típusok, történet, motorok, hajók és repülők, tervezés, vagy épp a reklámok világa (a teljesség igénye nélkül); a szomszédos termek közötti különösebb összefüggés nélkül, itt-ott pedig koncepcióautókkal tarkítva a zűrzavart.

Nekünk itt több, mint 3 órát sikerült nézelődni úgy, hogy a(z autó) motorok termében elidőzés után már próbáltunk sietni, és több termen szinte csak átfutottunk. Egy alkalom az alapos végignézéshez kevés; bekészített hidegélelem nélkül pedig felelőtlenség (volt) nekiindulni. 🙂
Tömeg egyébként itt is volt, turistacsoportok és családok, rengetegen, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog, hogy szombatonként ide járnak…
Ajánlom mindenkinek!

A hétvége képei itt!

Mai posztba viszont úgyfest csak ennyi fért, mert ismét kicsit megszaladt. A folytatásban: Bódeni tó, Neuschwanstein, Deutsches Museum, Tegernsee, Chiemsee, Bertesgaden, és végül Stuttgart. 🙂