Na, hát nem véletlen, hogy tegnap egy aprócska blogpostal sem jelentkeztem. Őrültek háza volt belül a fejemben, volt baj bőven, és még csak a közelébe se jutottam egy rendes számítógépnek. A baj forrása az előző postban a “nem lesz könnyű, de el fog férni” megállapítás volt, ugyanis: nem fért el.

Hazamentem Egerbe, és otthon is nekiestem a motornak. A hátsó traktus szétszerelése már a perc tört része alatt ment, és el is kezdtem feltenni a gyári tartót, aztán kiderült, hogy túl hosszúak a beszerzett M8x40-es csavarok, ahhoz, hogy ne érjenek bele semmibe. Vágni kellett belőlük, amivel még sok gond nem is lett volna, ámde a bal oldalon nem klappoltak a furatok. 6-7 mm-nyire arrébb volt mindig a három közül az egyik rögzítési pont.

Hosszas próbálkozás és feszegetés után előkerült a reszelő, és kénytelen voltam  lereszelni a kb 4 mm vastag lemez furatából, hogy felmenjen. Ekkor következett az index problémája: miután nagy nehezen kiszabadítottam a vezetéket a  csatlakozásnál, visszaszereléskor kiderült, hogy a tartón kb 6 mm-es furat van, nekem pedig 10-es kellett volna… Reszelő ismét életbe lépett, és amikor már kezdtem izmosodni, fel is ment a BAL oldal… Na, hát ugyanez volt hátra a másik oldalon is, azzal a pikantériával, hogy ott az index vezetéke túl rövidnek bizonyult, így ahhoz még toldani is kellett.

Az igazi baj viszont csak ez után kezdődött: indexek, idomok fent, már csak a hátsó (topcase) tartót kellett feltenni. Ez ugyanis sehogy se fért oda, ahova oda kellett volna neki… Hiába, utángyártott, vs gyári megoldások a legritkább esetben kompatibilisek, így ez derült ki most is, bármit csináltam, nem ment fel. Ennek oka valószínűleg az is volt, hogy kimaradt két távtartó, ami miatt a gyári tartók sem klappoltak eléggé. (Az előző post “fel fog férni” kijelentése amúgy megalapozott volt: idomok nélkül próbáltam, és úgy fel is menne… Ámde idomokkal…)
Mindez hétfő este 8-kor derült ki. Ekkor még csak-csak megpróbáltam felkeresni pár szerelő ismerőst, hiszen a helyzet végszükség: Kedden délután, Budapest felé tartva dobozzal kell jönnöm.

Este 8-kor Keresztesi Viktor László cimborámat sikerült elérnem, aki készséggel segített, és az éjjelbe flexelve vágtunk két közdarabot a tartóhoz. Így a gyári rendszer már teljesen jól állt, azonban a hátsódoboz tartója így sem ment fel.

Ezzel az aggodalommal indult a ma reggel, így autószerelőtől motorszelőig mentem Egerben… Kezdetben nem sok sikerrel, aztán pedig a Tesconál lévő új motoros üzlet és szervíz szerelőjével hosszasan beszélgetve arra jutottunk, hogy csütörtök délután visszaviszem neki a motort, és egy lakatos cimborájával kitalálnak valamit, ha másnem hajlítanak egy U alakú tartót a GIVI platninak. Sok jóval viszont nem biztatott, erősen kiemelte, hogy benne van a pakliban a kudarc.

Ezt követően mentem el Keresztapumhoz, aki pár percig nézegetve a motort egyszercsak így szólt: “Miért nem fogatod oda szorító bilinccsel?!” …….. Nahoppá! Micsoda ötlet! 🙂 Hazaérve amilyen gyorsan csak tudtam, letudtam az ebédet, és már rohantam is kipróbálni az ötletet. Szerelvényboltban vásárolt “SK” szorítókkal, meg némi csúszásgátló gumival sikerült megoldani a felfogatást.

Dupla szorítóbilincs (kettő egymáson) a biztonság kedvéért. Azért ilyen csúnya..

Igaz, hogy így hozzáér a tartó az idomhoz, de épp ezért kellett a gumi: védi is a fényezést. Teljes testsúllyal ránehezedve teszteltem a teherbíró képességét, és mivel egy icipicit se moccant, vagy nyekkent a rendszer, ezért elég erősnek tituláltam. A legelső erőpróba után jött az igazi próba: gyors összepakolás (jó nehézre pakolt hátsó doboz), egy hónapos autópálya matrica vásárlás, és nagy lendülettel indulás Budapestre.

Az első pihenőnél megállva ellenőriztem a szorítókat, és a csavarokat, és minden rendben volt. A budapesti kátyúk sem kezdtek ki a vele, így az ideiglenes, szorítós megoldást megfelelőnek tituláltam.
Budapestre érve végre felkerülhettek az oldaldobozok is, a látvány pedig lenyűgöző, és megdöbbentő egyszerre. 2×40 liter + 45 liter hátul, összesen 125 liternyi rakodótér… Azta! 🙂