Kategória szerinti archívum: Túra előtt


Szezon előtt

Rövidesen itt motoros idő, nyakunkon a tavasz és a Budapest Motorfesztivál, így van remény arra, hogy itt újra legyen nyüzsgés, pörgés, és sok bejegyzés! 🙂

Az már bizonyos, hogy amikor nincs szezon, akkor valahogy az írási kedv is alábbhagy, és bár kirándulásokból ebben az időszakra is jut bőven (csak épp nem motorral), ezekről valahogy nincs akkora kedv sokat írni. Épp ezért azokról épp elegendő irományok kerekednek a fotóblogon. (arról nem is beszélve, hogy egy kép többet mond ezer szónál.. Hát még EZER kép?! 🙂 )

Arról viszont nem szól a fotóblog, hogy mik folynak éppen a háttérben, és milyen tervek vannak kilátásban idénre:
Egy megemlítést talán megérdemel, hogy a Honda betöltötte nálam a 2. évét február végén (te jó ég, 2 éve már megvan?! 🙂 ), aminek apropójából kedvesemmel egy igen alapos mosással örvendeztettük meg a vasparipát. A garázs melegében ketten nyalogattuk alaposan körbe a motort, le-le véve egyes alkatrészeit az alaposság kedvéért.

A 2 éves évfordulóhoz viszont sajnos kevés az alapos mosás, hiszen -talán nem új infó-, hogy 2 évenként bizony lejár a műszaki. Ez sajnos február 25-én meg is történt, akkor, és az előtte lévő hétvégéken viszont olyannyira rossz idő (eső, havazás, hideg) volt, hogy a frissen mosott motorral nem indultam neki az Eger-Budapest/Győr távnak, hogy majd itt szerelőtől mandinert véve eljusson a műszaki állomásra, így maradt a garázsban, és szépen csendben lejárt a műszakija.

Eredetileg két elképzelés is volt: A: elég csak Budapestig eljutni, és ott Bambi mester kezeibe adva egy nagyszervíz mellett egy műszakit is kérek tőle. B: Győrig eljutva pihenget még pár hetet, és csak utána viszem műszakiztatni, saját magam. Na, hát mindkettőt keresztülhúzta az időjárás…

Így maradt a C terv: szerelő keresése Egerben, aki akkor már a szervizelést és a műszakiztatást is megoldja, majd pedig jó időben a motor elhozása Győrbe. Ennek fényében telt a múlthét: árajánlat kérésekkel egy nagyszervízre, hiszen a motor két év alatt mégiscsak futott 14 ezer kilométert, ami immáron a szerkezetben a 114 ezredik (!!!) volt. Kormánycsapágy csere, eldőlés nyomainak éltüntetése (lábtartó), olajcsere, karbi tisztítás, és a többi szokásos szerviz elemek. (Oké, ezeket házilag is meg lehetne oldani; HA lenne hol, és mikor! – ezek hiányában marad a szerelő)

Hosszas kínlódás után viszont ehétvégén a motor sikeresen eljutott immáron a szerelőhöz is (szüleim fáradságos segítségével – KÖSZÖNÖM!), így még arra is van remény, hogy a hosszú hétvégén hazafelé immáron már motorral jöhessek, és arra is, hogy a rákövetkező hétvégén mehessünk kedvesemmel a Budapest Motorfesztiválra, felszerelést vásárolni.

Tervben van jópár dolog megújítása, hiszen idén nyáron két nagyobb túrára is szeretnénk menni, amihez fontos lesz elsősorban az én, esetekben több, mint 6 éves ruházatom/felszerelésem megújítása. Idénre remélhetőleg jut majd egy újabb Alpok túra, Horvátoszággal és Szlovéniával fűszerezve, de ne szaladjunk ennyire előre, erről majd a maga idejében! 🙂


Hűha… Felkészülés #5 T-0. nap!!!

Számomra igazából még péntek este van, ugyanis 5 órája csak pakolok (legalább). Megdöbbentő ez a szám, én sem gondoltam volna, de elég nehéz a pakolás, mivel … fogalmam sincs, hogy merre megyünk. 🙂 A túra kapcsán mindenkiben elsőként felmerülő “Hova mész?” kérdésre eddig mindig csak annyit mondtam, hogy “amerre van út”. Ez a túra fő mottója, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben megnehezíti ez a mottó a pakolást.

Nem tudom ugyanis, hogy mire készüljek. Didergő hidegre az Alpok hegyláncai közt, vagy rekkenő hőségre a Horvát tengerparton. Így aztán készülök mindkettőre. Azt viszont pláne nem gondoltam volna, hogy az összes rendelkezésre álló tároló kapacitást (azt a 125 litert) teljesen csurig töltöm.

Igaz, annak nagy része az út során elfogy majd, ugyanis az egyik 40 literes doboz kompletten csak kaja. Éhen már nem halunk, annyi szent! 🙂

Most viszont egy rövid alvás, majd pedig reggel felcuccolás, indulás Zsomborékhoz, ott pedig még bekötjük a motorokra a 12V-os csatlakozót, hogy aztán tápot adva a navigációnak megmondjuk neki a frankót: vigyél arra, amerre út van! 🙂


A gondok ideje – Felkészülés #4 – T-1. nap

Ismét nem éppen eseménytelen napok után vagyok, a pörgés azóta is tart, és ennek is köszönhető az, hogy még blogot írni sem volt időm. Így most egy kicsit soványkább postot írok, amit majd utólag bővítgetek, az a biztos.

Talált kép, hétfőről
Talált kép, keddről 🙂

Az előző post még szerda előtt történt, ami aztán átnézésből, bevásárlásból, és még egy kis plusz mókából (második VillanjKörte szett beszerzése) állt, nameg egy cirka másfélórás beszélgetésből Bambival, az “MZ-k védőszentjével” (idéztem egy kupájáról 🙂 ), akitől sok jó tanácsot is tippet is kaptam.

Másnap, csütörtökön jött a nagy nap, és a pörgés négyzetre emelése: A honda órája megütötte a 2000. kilométert (megvételétől számítva), így ennek tiszteletére csütörtök reggel megcsináltam a nagy “A” kategória megszerzéséhez szükséges forgalmi vizsgát. Eddig az MZ révén, az utóbbi 5 évben (és mintegy ~30 ezer kilométeren) bőven elég volt az “A korlátozott” jogosítvány is, amihez csak egy apró, pár órás kiegészítés volt szükséges, amit sikerrel véghez is vittem. (Bár a hondába továbbra is csak benzin kell.. 🙂 )

Csütörtökön ez után elintéztem a zöldkártyát, és beszereztem a 12V-os csatlakozóhoz szükséges lengődugaljt. Ez utóbbiból lehet szükséges lesz még egy jobb, megbízható felkutatása is, ugyanis meglehetősen gagyi darabról van szó (mintegy 145 Ft-ért, újonnan). Frissítettem a térképeket mind a PDA-n, mind a telefonomon (redundancia itt most csak jót tesz 🙂 ), és kicsit elkezdtem összepakolni a dolgokat.

A mai, pénteki nap pedig a gondok ideje, azaz ha bármi baj van a motorral, az a mai teszt kör során kell, hogy kiderüljön. Így alakult, hogy ma idáig nyomtattam a környező országok túraterveit, és most készülődök a nagy tesztre… 🙂

2011.06.24. 22:22: Még egy utolsó igazító szerelés volt a doboztartón, amivel így végül tökéletesre sikerült hozni a dolgot, majd az oldaldobozokba iszonyatos súlyt pakolva összeállt a teszthez való állapot: 2 jól megrakott oldaldoboz, egy közepesen nehéz hátsó doboz, plusz utas. 🙂

A tesztútvonal az M2-Vác-Rétság-cukrászda-Vác-Dunakeszi-haza kör volt, és egy apró bakit leszámítva igen sikeres is volt. A motor gondolkodás nélkül hozta a 110-120-as tempót, és így megpakolva talán még inkább kezesbárány volt, mint egyébként! De tényleg, a két nehéz oldaltáska olyan szinten egyensúlyban tartotta a motort, hogy még az oldalszelet sem éreztük meg.

Egyedüli kellemetlenség az első gumi keménysége volt, ugyanis az egyik kanyarban konkrétan éreztem, ahogy csúszik ki az eleje, de még bőven lehetett korrigálni. Oka talán az is volt, hogy a hátsó rugó túl lágyra volt állítva, és így nem volt elég súly az első keréken talán (emelkedőn csúszott meg), így állítottam is a hátsó rugón, ami után lényegesen jobban tapadt az úthoz a gép.

Az említett baki pedig hazaérkezésnél volt: kicsit kiszámoltam a maradék üzemanyagot, és ez a kör pont akkorára sikeredett, hogy a végén 100 méterrel a cél előtt kifogyott. A meglepetés az volt, hogy elméletileg 350 km-t kényelmesen elmegy a gép a 19 literes tankjával, de a jelek szerint most utassal, dobozokkal, és 120-as tempóval bőven 5 liter fölött lehetett, és éppen a benzinkút előtt kifújt… Így volt egy 100 méternyi tolás, ami a kardánnak köszönhetően annyira nem is volt nagy cucc, mint amennyire hangzik (egy cirka 250 kilósra felpakolt gép esetében).

Ezt leszámítva semmi gond nem adódott, a dobozok, a GPS és a motor jól teljesítettek. Eszméletlenül élvezetes ezzel a géppel így, felpakolva menni, még talán kellemesebb annál is, mint amikor egyedül megy az ember. 🙂
Már csak egy összepakolás van hátra, egy holnap reggeli elektronika szerelés Zsombornál, és aztán az induláááás! 🙂


Pörgés ezerrel – Felkészülés #2., T-4. nap 1

Na, hát nem véletlen, hogy tegnap egy aprócska blogpostal sem jelentkeztem. Őrültek háza volt belül a fejemben, volt baj bőven, és még csak a közelébe se jutottam egy rendes számítógépnek. A baj forrása az előző postban a “nem lesz könnyű, de el fog férni” megállapítás volt, ugyanis: nem fért el.

Hazamentem Egerbe, és otthon is nekiestem a motornak. A hátsó traktus szétszerelése már a perc tört része alatt ment, és el is kezdtem feltenni a gyári tartót, aztán kiderült, hogy túl hosszúak a beszerzett M8x40-es csavarok, ahhoz, hogy ne érjenek bele semmibe. Vágni kellett belőlük, amivel még sok gond nem is lett volna, ámde a bal oldalon nem klappoltak a furatok. 6-7 mm-nyire arrébb volt mindig a három közül az egyik rögzítési pont.

Hosszas próbálkozás és feszegetés után előkerült a reszelő, és kénytelen voltam  lereszelni a kb 4 mm vastag lemez furatából, hogy felmenjen. Ekkor következett az index problémája: miután nagy nehezen kiszabadítottam a vezetéket a  csatlakozásnál, visszaszereléskor kiderült, hogy a tartón kb 6 mm-es furat van, nekem pedig 10-es kellett volna… Reszelő ismét életbe lépett, és amikor már kezdtem izmosodni, fel is ment a BAL oldal… Na, hát ugyanez volt hátra a másik oldalon is, azzal a pikantériával, hogy ott az index vezetéke túl rövidnek bizonyult, így ahhoz még toldani is kellett.

Az igazi baj viszont csak ez után kezdődött: indexek, idomok fent, már csak a hátsó (topcase) tartót kellett feltenni. Ez ugyanis sehogy se fért oda, ahova oda kellett volna neki… Hiába, utángyártott, vs gyári megoldások a legritkább esetben kompatibilisek, így ez derült ki most is, bármit csináltam, nem ment fel. Ennek oka valószínűleg az is volt, hogy kimaradt két távtartó, ami miatt a gyári tartók sem klappoltak eléggé. (Az előző post “fel fog férni” kijelentése amúgy megalapozott volt: idomok nélkül próbáltam, és úgy fel is menne… Ámde idomokkal…)
Mindez hétfő este 8-kor derült ki. Ekkor még csak-csak megpróbáltam felkeresni pár szerelő ismerőst, hiszen a helyzet végszükség: Kedden délután, Budapest felé tartva dobozzal kell jönnöm.

Este 8-kor Keresztesi Viktor László cimborámat sikerült elérnem, aki készséggel segített, és az éjjelbe flexelve vágtunk két közdarabot a tartóhoz. Így a gyári rendszer már teljesen jól állt, azonban a hátsódoboz tartója így sem ment fel.

Ezzel az aggodalommal indult a ma reggel, így autószerelőtől motorszelőig mentem Egerben… Kezdetben nem sok sikerrel, aztán pedig a Tesconál lévő új motoros üzlet és szervíz szerelőjével hosszasan beszélgetve arra jutottunk, hogy csütörtök délután visszaviszem neki a motort, és egy lakatos cimborájával kitalálnak valamit, ha másnem hajlítanak egy U alakú tartót a GIVI platninak. Sok jóval viszont nem biztatott, erősen kiemelte, hogy benne van a pakliban a kudarc.

Ezt követően mentem el Keresztapumhoz, aki pár percig nézegetve a motort egyszercsak így szólt: “Miért nem fogatod oda szorító bilinccsel?!” …….. Nahoppá! Micsoda ötlet! 🙂 Hazaérve amilyen gyorsan csak tudtam, letudtam az ebédet, és már rohantam is kipróbálni az ötletet. Szerelvényboltban vásárolt “SK” szorítókkal, meg némi csúszásgátló gumival sikerült megoldani a felfogatást.


Dupla szorítóbilincs (kettő egymáson) a biztonság kedvéért. Azért ilyen csúnya..

Igaz, hogy így hozzáér a tartó az idomhoz, de épp ezért kellett a gumi: védi is a fényezést. Teljes testsúllyal ránehezedve teszteltem a teherbíró képességét, és mivel egy icipicit se moccant, vagy nyekkent a rendszer, ezért elég erősnek tituláltam. A legelső erőpróba után jött az igazi próba: gyors összepakolás (jó nehézre pakolt hátsó doboz), egy hónapos autópálya matrica vásárlás, és nagy lendülettel indulás Budapestre.

Az első pihenőnél megállva ellenőriztem a szorítókat, és a csavarokat, és minden rendben volt. A budapesti kátyúk sem kezdtek ki a vele, így az ideiglenes, szorítós megoldást megfelelőnek tituláltam.
Budapestre érve végre felkerülhettek az oldaldobozok is, a látvány pedig lenyűgöző, és megdöbbentő egyszerre. 2×40 liter + 45 liter hátul, összesen 125 liternyi rakodótér… Azta! 🙂


Felkészülés #1 – T-6. nap 3

Nos, az elmúlt hetek eredményeként nagy nehezen beszerzett dobozrendszer immáron teljes: Givi E45NJ hátsó topcase, és gyári Honda oldaldobozok, gyári tartóval. Vagyis “teljes” a motor mellé téve, ugyanis ezeket még fel is kell tenni.

Elsőre kicsit elkezdtem aggódni, hogy a gyári tartó vajon mennyire fog elférni a nem-gyári, hanem Louisos monokey rendszerű hátsó doboz tartója mellett. Ez az aggodalom egészen máig tartott, ugyanis ma jó alaposan neki estem a gépek, hogy majd pikk-pakk fel is rakom rá a doboztartót, de egyelőre ez még várat magára, csavarok híján. Arra viszont jó volt a mintegy 2 órányi szerelés, hogy a) megismertem a motor hátsó traktusát, b) bebizonyítsam magamnak, hogy el fog férni a két rendszer egymás mellett. Nem lesz könnyű, de el fog férni!

A szerelést otthon, Egerben folytatom, ott lesz elég csavar a felszereléshez. Azt hiszem ha ez sikerül, akkor a legelső tennivalót ki is pipálhatom majd: 1) megfelelő tárolókapacitás biztosítása.

Ezt követően viszont még korai lesz hátra dőlni, mert lesz még bőven tenni való a motorral. Ezek sorrendben:
2) 12V-os csatlakozó megoldása, hogy lehessen GPS-t, telefont, akksit tölteni.
3) Riasztó beszerelése. Az MZ-ből kivett riasztó itt hánykolódik már jóideje, pedig csak 4-5 vezeték csatlakozást kellene megoldani. Viszont egy hondánál ez annyira nem is egyszerű, így ezért váratott magára.. Túrához pedig jól jönne egy kis plusz biztonság.
4) GPS tartó tesztelése, esetleg napellenző barkácsolása. A tartó olcsó kínai, jobb azt még most letesztelni..
5) Szerszámkészlet és pótalkatrészek összeállítása. – Hiányzik a gyári készlet, így azt pótolnom kell, felkészülve az esetleges bajokra. Ja, és kupungbowden, nameg -kar, izzók, és gyertya is jó, ha van tartalékba.
6) Teljes átnézés: folyadékok ellenőrzése, csavarok átnézése, meghúzása, bowdenek olajozása.
7) Teljes felszerelés teszt: dobozok fent, megpakolva súllyal, tanktáska, GPS, és és egy kis kör a környéken, hogy ha valami gond van, akkor még most jöjjön elő.. 🙂
8) “Zöldkártya” beszerzése – azaz a nemzetközi biztosítási lap beszerzése a biztosítótól…

Így, hogy a doboz probléma már lassan révbe ér, egész könnyűnek tűnik ennek a maradék 7 pontnak a megoldása. 🙂 De persze a motoron kívül is lesz még tennivaló:
Kaják beszerzése, sátor javítása/új beszerzése, és egy igen nagy, papírokkal kapcsolatos tennivaló, amiről egyelőre itt még nem írnék többet, csak majd talán csütörtökön. 🙂