Hónap szerinti archívum: július 2009


Szuperzöld! – Bükki bicikli túra

No hát megjártuk a Bükköt!
Apummal, a 7-8 éve nem biciklizett fizikumunkkal, csak bele vágtunk! 🙂 Szombat reggel még magam sem voltam benne egészen biztos, hogy sikerül, már csak az időjárás kedvezőtlen alakulása végett sem. 11 órakkor indultunk, de még akkor sem volt gatyalohasztó meleg, vagy magas UV-s napsütés. Egyszerűen csak borongós és jó idő volt.

Eső cuccot, és esernyőt bekészítve elindultunk Felsőtárkány felé. Hát, kemény bemelegítés volt, mert bár nem nagy távolság, de a kevéske szintemelkedés miatt máris nyögtünk bele, és több megállót is tartottunk. Na, de hová is sietnénk?! Csak kényelmesen, nyugisan! Nem sietünk! Így mentünk ki a Felsőtárkány utáni elágazóig ahol egy újabb pihenő következett. Itt elkezdtük meghallgatni a szombati rádió kabarét, és kb félóra pihengetés után rádiót hallgatva mentünk tovább, végig röhögve. 🙂 Innentől végig felfelé mentünk (legalább 5-6 km-t), és a gyenge fizikumunknak ez egy elég erős etap volt.


A hosszas és sok felfelé tekerés miatt rengetegszer megálltunk egy szusszanásra, és sokszor inkább toltuk a biciklit, meg néha szemeztünk szép nagy fekete felhőkkel… Nagy nehezen egy vadászház szerűhöz felérve leültünk megebédelni (joghurt+sajtosstangli+túrórudi). Kaja után egy kb 1 percnyi gurulás következett lefelé, majd egy földútra kellett rátérni Ódorvár irányába (ez úton is köszi az arrajáró biciklisnek az útbaigazitást!). Na, hát innentől ismét csak felelé mentünk, újab 2-3 kilométeren keresztül.

A kilátás felfelé tekerés közben is nagyon szép volt, csupa zöld mindenütt, friss levegő, és ideális, biciklis időjárás (boult ég, ~20 fok). Kavicsos, sziklás úton mentünk rengeteget felfelé, mígnem egy rövidke gurulás után megérkeztünk a “vár”-hoz. A szikla lábánál (ami tulajdonképpen maga a vár) egy kellemes kis pihenő van építve (padlással, tűzrakó hellyel, száraz fával – ideális kemping hely!). A biciklit itt letéve mentünk fel gyalog a várat jelentő sziklára. Magát a várat 1470-ben lerombolták (mint ott az egyik sziklába vésve megtudtuk) így sok már nem maradt belőle, csak az eszményi kilátás a környékre. Tényleg csodás, egyszer az életben érdemes felmenni oda!



Szinte nyomasztó csend, és szélcsend fogadott minket a csúcson, a levegő egyáltalán nem mozdult, és semmiféle zaj nem jutott el odáig. Így vehettük észre a tőlünk nem is túl messze bóklászó zerge párt, akik aztán minket kifigyelve elfutottak.
Sziklán ülve kicsit szusszantunk, majd pár közös fotó után visszafelé indultunk a sziklás úton, amin eddig jöttünk. Na, hát ezt aztán nagyon élveztem! Nem nagyon akartam fékezni (drága helyzeti energiámat nem akartam pazarolni), ezért a kavicsos földúton elég izgalmas volt olykor 30 fölött száguldani lefele.

Visszaérve a beton útra itt kezdődött csak igazán a száguldás! Bükkzsércig végig 40-50 közötti tempóval csurogtunk lefelé a Bükből (már ami engem illet, apum azért kicsit óvatosabban ment). Innen jött a tanakodás, hogy merre menjünk tovább. Sajnos elszalasztottuk a lehetőséget ahol Noszvaj felé el tudtunk volna menni, ezért Bogácsnak vettük az irányt, ahonnan a tervek szerint vissza Noszvajnak, majd haza. Térképet megnézve csupán pár km egymástól Bükkzsérc és Noszvaj, ezért Bükkzsérc után egy elegáns jobbost vettünk, ahol bekeveredtünk Bagolyvárra. Itt összefutottunk egy autós csapattal, akik még a Bükkben álltak meg tőlünk megkérdezni, hogy merre van Ódor vára. Nos, mi megmutattuk nekik végül fényképezőgépen a kilátást, cserébe kaptunk egy kis bort, majd útbaigazítást, hogy merre van Noszvaj..

Hát… Rájöttünk, hogy nem véletlenül mennek évszázadok óta egy nagy kerülőt Bükkzsércről a szomszédos Noszvajra Bogácson át….. Mint kiderült, van a kettő között egy batár nagy domb, amin ráadásul keresztező utak se nagyon vannak. Van helyette rengeteg vadász út, amiknek a jellegzetessége, hogy kezdetben sztrádának tűnik, majd a vadászles után egyszercsak vége. Na, két ilyet is bekaptunk, és két ilyenen is hiába tekertün/toltuk a biciklit felfelé, néhol már teljesen kitikkadva (ekkor már több, mint 35 km-t tekerve)

Úgy is lehet mondani, hogy jól megszívtuk, majd végül a helyes utat megtalálva kaptunk csak egy igazi döfést: kb 3-4 kilométeres iszonyatos emelkedő… 50 méterenként meg kellett állnunk, nagyon fárasztó volt. A tetejére felérve volt egy elágazó, ahol sajnos rossz döntést hoztunk, így Noszvaj túlsó végén (újabb 2 km emelkedő) sikerült kibukkanunk.

Noszvajon egy jót szusszanva belekezdtünk hát abba a 2 kilométer bónusz emelkedőbe, hogy innen aztán a fékeket elengedve szinte Egerig gurulhassunk (igaz, volt benne azért 2-3 emelkedő amihez erőnk már nem volt). Itt sikerült az előző Bükki etapot követően ismét megdönteni a kilométerórában lévő rekordokat, és nagyrészt 40-50 fölött gurulni lefele. Ez se semmi kis száguldozás volt, szinte hazáig 30 körül lehetett gurulni különösebb erőfeszítés nélkül.

A nap végére alaposan kimerülve, sötétedésre értünk haza, mintegy 53 kilométerrel a hátunk mögött (meg kituja mennyi szintemelkedéssel) értünk haza. Hát….. kemény egy első túra volt, az biztos, de a látványért és az izomlázért megérte! Megünk még!

Egy hátránya viszont csak van ennek a biciklizésnek: Amióta biciklivel járok a melóhelyre, és amióta inkább biciklivel megyünk túrázni, azóta nem voltam motorozni. Hol éppen kedvem, hol erőm, hol viszont időm nem volt rá… Jó tendencia, de azért nem az igazi!

Még több kép (bár korántsem az összes)


Egerben ÉLNI (és biciklizni) bódottá’! 3

Azt hiszem, hogy a címben szereplő kijelentéshez le kellett élnem 3 évet Budapesten… Eddig sosem tudtam értékelni ezt a gyönyörű várost megfelelően (bár mindigis szerettem Egert), eddig még sose volt ennyire jó itt lenni. Ezen átértékeléshez pedig azt hiszem a biciklizés járult legjobban hozzá.
4,5 kilométert tekertem naponta oda, majd vissza az Egyetemre Budapesten, és most pontosan ugyanilyen távol van a “város túlsó végén” lévő munkahelyem. Tehát a táv egyezik, és a patak mellett haladás jóvoltából talán még a szintkülönbség is. A látvány… Na, a látvány az viszont leírhatatlan, ezért inkább mutatom:


(Ezeket a képeket hazafele tekerés közben (telefonnal) készítettem. – szó szerint, azaz megállás nélkül készültek a képek 🙂 )

Hazafelé kényelmesen elindulok a cégtől, majd szorosan a patak mentén végigtekerek, esetleg beugrok meglátogatni 1-2 régi ismerőst a környéken, majd zenével a fülemben áttekerek a mesés Népkerten, célbaveszem a Dobó teret, ahol mindig van valami (ha másnem a Kis Dobó téren), megnézem mi az aktuális happening, veszek egy fagyit, majd kicsit hangosabbra veszem a zenét, és a fagyit kényelmesen eszegetve, majdhogynem hátradőlve hazatekerek a patak mentén…. Fülig ér a szám! 🙂


(ezeket a környéken biciklizgetve csináltam, csak sajnos az uccsó kép után szájbavágott egy darázs, és pánikszerűen hazatekertem… Jó döntés volt, mert a vége kalcium injekció lett, és 3 napig duzzadt arc… Még szerencse, hogy nem 1 centivel feljebb ment a darázs, mert akkor pont lenyelem… Így még i tudtam köpni)

Oké, Budapesten sem rossz tekerni, ott is jó volt biciklizni, de azért ez mégis csak más.. És bizony kell az embernek pár év rosszabb, hogy tudja értékelni az addigi jót. Avagy az aktuális szituációra vonatkoztatva: Kellett pár éven Budapesten lakjak, hogy igazán átéljem “Otthon, édes otthon” jelentését.

Jópár bejegyzéssel ezelőtt, amikor ellopták Budapesten az előző biciklimet, akkor többször is leírtam egy olyat, hogy “nem akarok itt élni!”… Ezek után most azt hiszem leírhatom azt is, hogy: Egerben akarok élni! Itt tényleg jó! – Kár, hogy Magyarországon van, és emiatt mindig lesz benne olyan, ami megkeserítse az életet.


Eger, te csodás!

Idejét sem tudom már, hogy mikor bicikliztem Egerben utoljára… Talán még a jogasim előtt, 2003-ban, bár akkor már rigáztam, szóval inkább 2002-ben.. 7 éve!!!! HÉT!

Ez viszont most megtört, hiszen nem véletlenül hoztam haza a bicajt. A múltkori szakadó esőben vasútállomásról hazatekerés kapcsán sok jót nem tudok elmondani, most viszont… Huhúú, most viszont eltekertem a “munkahelyemig”, a ZF Hungáriáig, és komolyan mondom, hogy le vagyok nyűgözve!
Egyrészt jóval kevesebb idő alatt teljesítettem a távot, mint autóval, vagy motorral (14 perc alatt ott voltam biciklivel), hiszen így a belvároson megyek keresztül. Végig szigorúan az Eger patak mellett, szerintem végig a legszebb részein Egernek, és ugye a patak lejtéséből kitalálható, hogy végig egy kis gravitációs segítséggel (na azért nem kell downhillre gondolni)…

A távolság pontosan annyi, mint Budapesten otthonról (Keleti környékéről) a BME-ig eltekerni (Goldmann György tér környéke). Szinte pontosan ugyanannyi kilométer, mégis a kettő egyszerűen összehasonlíthatatlan. Ég és föld…
Az egyik egy koszos, füstös, poros és büdös betondzsungel járdáin, vagy néha az úttestén túlélés, míg a másik egy valóban rekreációs, kényelmes, kellemes, üdítő biciklizés, friss levegőjű és csodaszép környezetben! … Tényleg le vagyok nyűgözve!
Oké, végülis Budapesten sem rossz tekerni, ott is jól érzem magam egy biciklivel suliba oda-vissza után, és ott is jól esik ez a fajta kis mozgás, de itt aztán mindent visz!


(mielőtt bárkit is megtévesztenék: a két kép nem ugyanott készült, kb 200 méterre egymástól!)

Odafelé megyek egy kicsit a Széchenyi utcán, majd a Tűzoltó térnél lekanyarodok a patak partra. Elmegyek a kórház és a piac mellett, elérek a Dobó térig, amit direkt élvezetből keresztbe szelek, és tovább megyek a patak partján, át a népkerten, tovább a Mocsáry Lajos úton, végig szorosan a patak mellett, egészen a Sas útig. Egyedül itt van egy kis Budapest feeling: sok autó, nagy forgalom, biciklisekre nem gondoló útépítők, majd át a vasúti sorompón, és onnantól széles és kényelmes járdán kb 50 méter a munkahelyig.. Eszményi! Visszafelé majdnem ugyanez, csak még útbaejtjük a Minaretet, meg majd lehet néha végigtekerek a sétáló belvároson..

A mai tekerés során egy csomó rég nem látott ismerőssel találkoztam, akikkel aztán tökjókat beszélgettem.. Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő 2 munkahét során kikkel fogok még találkozni.. 🙂 Kár, hogy előbb nem mertem biciklire ülni, pedig már 2 hete biciklizhetnék….. Nameg az is kár, hogy nem csináltam ma több fényképet…

Apummal megebszéltük, hogy jövő hétvégén kibiciklizünk a Bükki Nemzeti Park területén lévő Ódor-várának romjaihoz… Tényleg alig várom már, ráadásul régen bicikliztünk már így, erdőben, együtt. Azt hiszem mind a kettőnknek jót fog tenni! 🙂


MZ ETZ Tuning Project #13 – Nem az igazi! 2

Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy a vizsgák után tesztelek egy nagyobb fúvókát és kisebb alapjárati fúvókát. Nos, hát ennek neki is estem a mai napon. Kiszereltem az összes létező fúvókát a karburátorból, és a dokumentációt kicsit felcsapva beazonosítottam őket:


(Sajnos csak telefon volt nálam fényképezés céllal, ezért ilyen pocsék a kép)

Az eddig megszokott alakú fúvókák után most ennek a kettőnek az ábrázata bevallom, hogy egy kicsit meglepett. A képen baloldali fúvóka a szívató rendszeré (60-as), a jobboldali pedig a keresett alapjárati rendszeré (B 36), ami ráadásul jól el volt dugva (közvetlenül a szivató fúvókája mellett volt, csak jó mélyen).
A két fúvókával a zsebben elindultam Egerben boltokat járni, hogy szert tegyek egy kisebb méretűekre. Első utam a Pacsirta útra vitt, mondván, hogy ott úgy is lesz, aztán kicsit furcsán néztek a kezemben tartott alapjárati fúvókára… Nem nyert!… Viszont a figyelmemet felhívták arra, hogy valszeg ez a fúvóka, ami nálam van, nem 36-os, hanem valaki előttem valószínűleg felfúrta nagyobb átmérőjűre
Hát kissé nem erre számítottam, hiszen ők robogókkal is foglalkoznak, csak kellett volna lenniük Dellorto alapjárati fúvókának… Még igazán hasonlójuk sem volt. Érdekes mód ez az alapjárati fúvóka nem pusztán egy fúvóka, hanem egyből egybe van építve egy úgynevezett keverő kehellyel, tehát egy hosszabb szárral, amin lyukak vannak, ami azt hiszem azt a célt szolgálja, hogy innen kapja a “levegő csavartól” a levegőt, ami aztán szippantja át a fúvókán az üzemanyagot, és közben még porlasztja is ezáltal.

No, segíteni nem sokat tudtak, bár adtak ötletet egy másik, kisebb fúvóka ráforrasztására, de egyelőre meghagyjuk ezt végső megoldásnak.
Egerben ráadásul azt se tudom, hogy van-e aprilia márkakereskedés, így jobbhíján egykori szerelőmet kerestem fel, aki kismotorok és gépek szerelésével foglalkozik… hátha tud valami robogós megoldást.

Hát, fúvókát adni ő sem tudott, ellenben egy igazi, magyarosan leleményes tippel megdobott:
Kísérleti jelleggel a fúvókát egy nagyon vékony drótszállal is lehet szűkíteni. Fogni kell egy sodort rézdrótot, kivágni belőle egy szálat, átfűzni a fúvókán, jól lerögzíteni (nehogy a vákum beszippantsa), és mehet vissza a helyére. Így máris kisebb lesz!

Kicsit óvakodtam tőle, de csak kipróbáltam… Szépen megkapta a drótszálát, beraktam a nagyobb főfúvókát, keverék csavart újra beállítottam, és irány Szarvaskő!
A gyorsulás továbbra is kellemes, tényleg mint amit hátbavágtak péklapáttal, viszont 100-nál megtorpant… Ott elfogyott a gép ereje, és amikor belenéztem a tükörbe, nem láttam semmit, akkora füst volt mögöttem.
Kezdtem nekikeseredni, viszont mire kiértem Szarvaskőre a füst alábbhagyott, és a motor ereje kicsit visszajöt.. Hoppá! Hát ennek tele a kipuffogója!
Valószínűleg amíg a súbertű magasabbra volt állítva, addig teleköpködte a kipuffogóját, aminek egy része a hosszú egyenes során éghetett ki belőle… Hazafeléjövet már érezhetően kellemesebben jött, és kevésbé is füstölt. Most a hosszú egyenes közepén 100-as tempónál behúztam a kuplungot, leállítottam a motort, majd szépen kigurultam az út szélére, és megnéztem a gyertyaképet. (így hiteles, ugyanis ekkorra a kartelben és az átömlőknél felgyülemlett üzemagyag a húzatástól átöblítődött, és csupán a gáz jelenlegi állapota -nyélgáz- befolyásolta az égést, és alakította a gyertyaképet)

Nos, nem éppen a vártak szerint alakult.. A gyertyakép továbbra is fekete volt, bár lehet még nem volt eleget járatva, hogy tényleg átöblítődjön, vagy pedig a gyertyáról nem tudott még lekopni a korom…
Mindenesetre a motor továbbra sem a vártakat produkálja. Nem nagyon megy 100 fölött, és valszeg továbbra is zabál… Azt hiszem ideje egy ultimátomut szabni a DellOrto karburátornak, és közben előkészíteni a gyárit a visszarakásra. Hétvégén lehet kipróbálom rajta a gyárit, kíváncsi vagyok 300 köbcentivel mit produkál…