Hónap szerinti archívum: szeptember 2007


Zempléni Vártúra (MZ Club Hungary túra), 2007 3

Hát kérem nem akármilyen két nap után vagyok, azaz egy szuper hétvége kerekedett ebből a vártúrából. Igaz, most sajnos nem voltam hű az elvekhez, nameg a bloghoz, ugyanis ezúttal nem motoros túra élménybeszámolója fog itt szerepelni (azaz nem-motoros volt nekem, de a többieknek.. :)). Na, kezdjük is az elején:
Az oly régóta dédelgetett tervem, miszerint az MZsekkel végigmotorozzuk a Zempléni vidéket, meghódítjuk Zemplén várait, és beterítjük tiszta levegőjét kék füsttel, végre pár hónappal ezelőtt megvalósulni látszódott. Szerveződött az Első Zempléni Vártúra, azaz terveztem az útvonalat, foglaltam a szállást, és figyeltem, ahogy a fórumban egyre gyűlnek a nevek a túrához. 4-5 nappal a túra előtt már egy jó kis 20-as névsor a fórumban, és az indulás is közeleg, bódottá’, erre hát nem lebetegedek?! Ismét a Horvát túra előtti jelenet: torok fájás, tükör, tüsző a mandulán, szentségelés, lázmérés, doki… Ágynak is döntött pillanatokon belül, veszélybe sodorva a hétvégi túra megvalósulását. Péntekig egész jól sikerült egyenesbe hoznom magam, mondhatni gyógyultan, de némi torokfájással úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki az általam szervezett túrát, megyek hát autóval. Egyébként is elég rossz időt jósoltak nekünk, de ha nem lettem volna beteg, akkor bizony motorral megyek, az eső ellenére.

Így hát Szombat reggel apummal és az autónak megörülve, anyummal együtt elindultunk, hogy a szerencsi templomnál találkozzunk a többiekkel. Már péntek este lehetett sejteni, hogy a csapat erősen meg fog fogyatkozni a rossz idő miatt, és ezt a sejtést a szombat reggeli kitartó eső csak igazolta. Egészen Miskolcig ki is tartott az a nyavajás eső, így Szerencsre érve még csak Wetzlával találkoztunk, aki Pécs mellől kitartóan ázott végig kb 400 km-t. A többiek is telefonáltak, behúzódtak az eső elől Gyöngyösön, tehát késnek. Másfél órával később befutott a 7 motorból álló MZs sereg, és kis vásárolgatás után indultunk is Boldogkőváraljára, ekkor már gyönyörű napsütésben! Kevesen ugyan, de boldogan!
Vár nézés, ámulás, (éhezés :)), fotózás, aztán tovább indultunk Vizsolyba Bibliázni. Ekkor már az éhezés elhagyta zárójelét, és itt az első Biblia nyomdájának helyén lelángosozott a banda. (kemencében sült lángos evés) A felszolgálás mellé kaptunk még egy kis Biblia történelmet is, és még a rendelés előtt a templomban megnézegettük az első Bibliák kiállított darabjait. A rettentő éhség legyőzése után, tudomásul vettük, hogy a Hollóházi Porcelámmúzeumról lekéstünk, így célba vettük Füzér várát.

Hegy mászás, szikla mászás, felérés, ámulás, vár nézés volt ezúttal a sorrend. A várba bejutva mesés felhőkön átszúró napfény látványa tárult elénk, amit aztán nem sokáig csodáltunk, ugyanis a helyreállított kápolnában elmondták nekünk a vár történetét. Hatalmas szelet történelmet kaptunk, nemsemmi, hogy miket élt meg ez a vár, és az sem, hogy ez most évről évre hogy épül újjá. Jelenleg is folytak ott az építkezések, és a tavalyi állapothoz képest rengeteg új látnivaló volt, így a történet meghallgatása után ismét ámulás, vár körbejárás, fényképezgetés következett.

A várból sajnos elég sokára értünk le, így egyből a szállásunk elfoglalása mellett döntöttünk, és elindultunk Kőkapura. 20 km, mondja a GPS, hát az már smafu! Kishutánál jobbra terel, amit kicsit furcsállok, de belefér. Aztán egy sávos, izgalmas erdei út, a sötétedésben, ami külön fokozta az izgalmakat, és ekkor még mindig hátra volt tizen valahány kilométer. Kezdtük úgy érezni rossz az irány, amikor is megpillantottuk a képeken is látott tavat, a kivilágított vadász kastélyt és a gyönyörű fa szobrokat. Hoppá, hát megérkeztünk! Recepción kikértük az ifjúsági szálló kulcsát, felderítettük hol is van, (nagy nehezen) bejutottunk, és már megint ámulás. Szinte az egész ifjúsági szállót megkaptuk (más nem volt benne), majdnem minden szobához kulcsot. Szobánként fürdőszoba, 8 ágyas szobákhoz erkély, nagy társalgó, konyha, nyársaló hely, hát mi kellhet még?! 🙂 Alig bírtuk rávenni magunkat a tűzrakásra, de végül csak sikerült, egy kis kikészített, szárazfából.
Máris nyíltak a sörök, hangzottak a "Pálinkát valaki?" kérdések, keverődtek a VBKk, egyszóval fokozódott a hangulat, egy kis nyársalás közepette. A nagy beszélgetéseket olykor egy borz törte meg, aki a környéken ólálkodva gyűjtötte befele az esti betevőt. (Ketchup :D) Később aztán a szállásunk nagy társalgójába telepedtünk le a bőr fotelekbe, ahol aztán készültek a kompromittáló videó-felvételek, és egy nevetésekkel teli beszélgetés (vagy beszélgetésekkel teli nevetés?!) folyt kb fél 2-ig.

Vasárnap reggel 8-9 felé ébredezett a társaság, nem véletlenül, hiszen 10 óra volt kitűzve indulásnak, és ezt tartottuk is. Kicsekkolás a szállásról, "jövünkjövőreis" ígéret, majd irány Füzérradvány, ami tegnap kimaradt. Sajna az idő ismét rosszra fordult, eső ismét, méghozzá az a fajta, ami egész délelőtt azon gondolkodik, hogy most essen, vagy ne essen. Füzérradványi kastélynál csoportfotó, kastély körüljárás, és ekkor az eső eldöntötte, hogy most akkor esne egy kicsit.
Be is menekültünk a kastély belsejében lévő kiállításra, amit aztán nem bántunk meg, volt ott sok érdekes dolog, de az eső csak nem állt el. A biztos menedék alól néztük, amint a nem is messze lévő réten éppen szaladgálnak (és áznak) a mókusok. Az eső aztán elbizonytalanodott, és ezt gyorsan kihasználva, tovább indultunk, de mivel hirtelen meg is gondolta magát, úgy döntöttünk kihagyjuk a Sátoraljaújhelyen lévő Magashegyi libegőt, és egyből Sárospatak felé vettük az irányt. Itt már újra eső nélkül nézhettük körbe a várat, fotózkodtunk annak hídján, majd tovább indulás Bodrogkeresztúrra, a Magyar Motorok Múzeumát megnézni. Ez egy magángyűjtemény, ahol elméletileg már vártak bennünket.

Nos, odaérve kiderült, hogy valamiért mégsincsenek ott a tárlatvezetők (tehát senki sem), és némi telefonálgatás, csengetés, szomszédba csengetés, majd újra telefonálgatás után valami olyasmit mondtak nekem, aminek azóta is hatása alatt vagyok, amit azóta sem tudok elfelejteni. A gyűjtemény tulajdonosa (Zahuczky László) azt mondta nekem a telefonba, hogy a kaput nyissuk ki, menjünk be, és nézzük meg nyugodtan a gyűjteményét… A mai világban ez teljességgel elképzelhetetlen volt számomra, így elsőre nem is értettem, mire a hihetetlen felkérés elismétlése után a kedves úr a vonal túlsó végén bátorított, hogy nyugodtan menjünk be, motorosok között ez természetes. Le voltunk nyűgözve! (ismét ámulás) .. és nem csak ettől a hihetetlen bizalomtól, hanem a bent látott motoroktól, korabeli gyűjteményektől egyaránt! Csodálatos gyűjteményt láthattunk: Csepelek, Danuviák, és sok Pannónia egy kedves kis parasztház nagy szobájába zsúfolva. Boldogan írtunk a vendégkönyvbe, majd tömtük tele az adakozó perselyt.
Ha valami, hát ez a kiállítás garantáltan megéri és megérdemli!
A kiállítás után dudaszóval indultunk tovább Szerencsnek, ahol egy utolsó közös tankolás, búcsúzás, majd pedig mindenki a maga tempójában haza.

A rossz idő ellenére is csodálatos két nap volt ez, és remélem ez a pár sor kellőképpen megfájdította az otthonmaradtak szívét, és jövőre velünk tartanak! 🙂