Hónap szerinti archívum: január 2010


Tematizálunk

Eljött az idő, hogy a jelenlegi egyveleg blogomat egy kicsikét rendszerezni próbáljam. Persze itt söprögetni már esélytelen, ezért úgy döntöttem, hogy a második legnagyobb mániámnak egy külön blogot nyitok. Egy tematikusat, ahol csak egy témáról lesz szó, és semmi másról:


Egy fotós blogot.

Így jött most létre a “GrafUr fotóblogja”… Sorry, nem volt jobb ötletem a címet illetően, de végülis ott nem is az írás lesz a lényeg, hanem a képek, amiket kedvencnek tartok.

A legtöbb fotózni szerető kollégának van egy flickr, egy inda, vagy valamilyen kifejezetten fotós oldalon egy adatlapjuk, és rajta a profiljuknak számító képáradat. Hát, sajnos én még az elején más irányt választottam, és a fotóimat a Picasa-ra kezdtem el feltölteni. Egyszerű, gyors, külön progi van hozzá, amiben a legtöbb utómunka elvégezhető, és ráadásul csupán 5 dollárba kerül évente +20 giga…. Mi kell még?!
Ilyen vetélytárs mellett nekem nem volt kedvem sem a flickr sem az inda fotós oldalával bajlódni, ezért aztán maradtam a Picasa-nál. Ott viszont inkább csak a szűk baráti kör látja a fotókat, és azokat is ömlesztve.

Úgy döntöttem itt az idő megmutatni a jobbakat a nagyvilágnak is, és pár fotót kiemelve a tömegből esetleg kikérni mások véleményét is. Na, hát így indult el most az én tematikus fotóblogom… 🙂 http://foto.grafur.hu


buszwifi 2

Lehidalok!
Van WiFi a buszon, méghozzá nem is rossz! Egyszerű volánbuszos AgriaVolános járat, és a jófajta, kényelmes, tiszta mercedes buszon még wifi is van..
Kár, hogy ehhez 6-kor kellett kelni, és emiatt valszeg az út hátralévő részét önkívületi állapotban, fel-felhorkanva, mély állapotban fogom tölteni…


Gépfejlesztés – 2. rész – A technika ördöge 2

Folytatva a pár nappal ezelőtti postban leírt küzdelmeket most végre már egy kis sikerről is beszámolhatok! 🙂

Meglehetősen kocka tartalom, ezért akit a részletek is érdekelnek, klikkeljen a “Elolvasom”-ra!

Sikerült ugyanis kicseréltetnem a processzort (AD5000ODJ22GI) a bolttal, akiktől vettem (http://pc-webshop.hu). Az Athlon64 X2 5000+-os procit igazság szerint 1 ezressel ocsóbban sikerült vennem, mivel bontott volt a doboza, valaki már visszahozta, és mint utóbb kiderült, pontosan ugyanabból a problémából eredően, ami nálam is előállt, azaz pont ugyanilyen alaplappal (Asrock AM2NF3-VSTA) próbálkozott valaki, és persze nem ment.
Sikerült alig 3000 Ft-nyi ráfizetéssel egy Athlon II X2 240-es processzort venni, ami még jobb is volt az előzőnél (2×2800 Mhz), viszont foglalatát tekintve nem AM2-es, mégcsak nem is AM2+-os, hanem AM3-as volt. Elméletileg az alaplapnak ezt támogatnia kellett (a legfrissebb BIOS-sal), hiszen benne volt a weboldalon található listában.

Így, miután beszereztem az új procit, összeraktam a vasat, de persze így sem ment. Kellett volna egy BIOS frissítés. Pánik szerűen végigtelefonáltam az összes használt számítógép kereskedést Budapesten, hátha van valahol egy használt AM2-es proci, amit kölcsön tudnának nekem adni 10 perc erejéig, de tudtak sehol sem segíteni. Megpróbáltam a garanciális szervízt is (Aqua Computer), ahol kemény 3500 Ft-ért végezték a BIOS frissítést, egy olyan aranyos kis kommenttel, hogy “hát ezt mindenki meg tudja magának csinálni, otthon is!”… Viccesek..

Ezt követően az ismerősi kört hívtam, míg végül sikerült Takitól csütörtök reggel kölcsönkérni a processzorát. A gép gyönyörűen elindult vele, boldog voltam, viszont a windows nem, ahogy erre számítottam is. Túl sok volt neki a változás, így (floppy híján) boot pendrive-ot próbáltam csinálni, amiről el tudnám indítani a DOS-os bios frissítő programot… Meg ahogy én azt elképzeltem!
Hát persze, hogy nem tudtam megformázni rendensen a pendriveot. Végül egy DVD-ről felébresztett windows segítségével sikerült lefuttatni a frissítő programot, így egy processzor csere után már működött is a gépem. Majd kiugrottam a bőrömből, végre! 🙂

Új proci a helyén! Nagyvas kifeküdve...

Innen már csak egy dolog volt hátra: windows újratelepítés. Rutin művelet, nincs benne semmi érdekes, mígnem a videokártya telepítéséhez nem értem. Amint feltettem a drivereket, és újraindult a gép, azonnal monitorkikapcsolás, majd kékhalál fogadott.
Mintegy 8 órán keresztül, a 60Hz-en működő monitor előtt dühöngve próbáltam megoldani a problémát. Minden lehetőséget kipróbáltam, egyszerűen nem értettem, mi történhetett a kártyával. Már-már kezdtem feladni, és azt mondani, hogy ez sajnos meghibásodott, mígnem úgy döntötem, hogy utolsó esélyként újratelepítem a windowst, ismét.

A kedves kis hibaüzenet, ami után..... ... Jött a kékhalál!

Ezúttal driverek nélküli telepítést választottam, és rögtön, első lépésként a videókártyával kezdtem. Hopp, és láss csodát, már működött is!
Viszont akkor sem értem, hogy ezt most mi a nyavaja okozta?!

Siker! :)

Taki és Perec segítségét nagyon köszönöm, nélkülük meglehetősen nagy gondban lettem volna…


Hazaút 5 óra alatt.

Méghogy kicsi ez az ország! Nagyobb mint gondolnánk! Itthon van lehetőség akár 5-6 órát is utazni a fővárostól egy nem is túl messzi megyeszékhely (Eger) felé. Nemsemmi, mi?! 🙂

Kérnék egy G betűt!

Sajnos a dolog kevésbé vicces, mivel egy baleset miatt kellett Vámosgyörkön 1-1,5 órát vesztegelnünk, majd busszal átutazni Nagyút felé. Este 8-kor indultunk vonattal hazafelé, nemsokkal az után, hogy egy őrült/idióta/akármi a tilos jelzés ellenére ráhajtott a sínekre, és megölte magát, valamint utastársait az épp arra jövő IC-vel. Teljességgel hihetetlen, hogy valaki a leengedett sorompó ellenére is a 110-zel érkező vonat elé menjen, de sajnos megtörtént, a sejthető következmnyekkel együtt (meghaltak).

Nem ment tovább Egyetlen busz a sok emberre, meg némi fejetlenség...

További következménye pedig az volt, hogy leállt a vasút, így a mi vonatunk is Vámosgyörknél… Épp ez hiányzott!
A vasútállomáson már várt minket egy darab kb 40 fős busz, de ugye erre a teljes vonatról átszálló embertömeg nem fért fel (mi sem), így várakoztunk egy kellemes 1-1,5 órát a vasútállomáson. Ennyi idő kellett, míg a MÁV kerített még egy buszt, és a közel teljes fejetlenség mellett elment velünk Ludasra, összeszedett még egy rakat embert (
akik a 7 órás egri vonattal mentek – Egy órával korábban indultak, ugyanoda!), majd végre beérkezett Nagyútra, ahonnan már jártak a vonatok.

Kevés busz, sok ember... Viszont garantáltan nagy költség a MÁVnak...

Kissé bosszús voltam este a MÁVra, hiszen végül éjjel 1 órára értünk haza 22.30 helyett, de belegondolva már más a meglátásom: Ugyan a buszok hirtelen odarendelése akadozott, és fejetlenség is volt dögivel, de azért csak hazajutott mindenki, ugyanis a csatlakozások bevárták a baleset miatt megálló vonatok utasait. A jegykezelők jófejek voltak, ahol tudtak, ott segítettek, és még azzal is nyugtattak minket, hogy a MÁV utólag kifizeti a hazataxit, ha a csatlakozás mégse várna meg…. Tök jófejség, nemde?! – Szerencsére a többtízezer forintos hazataxizásra nem került sor, de egyébként se tudom, hogy miből lett volna kifizetve a taxiszámla…

A baleset egy további következménye az, hogy mégiscsak maradok a busznál. A Volánbusz új, kényelmes buszaival, és pontos, 2 óra alatt tartott menetidejeivel szemben, még a 200 Ft-ttal olcsóbbá vált vonatjegy sem fog tudni visszacsábítani a vonattra…